Új Szó, 2011. január (64. évfolyam, 1-24. szám)

2011-01-08 / 5. szám, szombat

Dekadencia Prágában Polgárpukkasztás nélkül SZABÓ G. IÁSZLÓ Pazarabb kínálatról ne is ál­modjunk! Béke és szabadság címszó alatt a bécsi Albertina Pi­casso művészetének eddig kissé elhanyagolt, mégis kulcsfontos­ságú periódusáról mesélt, aztán Michelangelo mintegy száz figu­rális rajzát állította ki, a BA Kunstforum pedig Frida Kahlo ennél is több festményét. Buda­pest, a Szépművészeti Múzeum falai között Klimtet és a szecesz- szió aranyát éltette. Londonban, a Taté Modern Gauguin ikonikus alkotásait kínálta látogatóinak, a világ minden tájáról összeszedve a posztimpresszionista mester festményeit és rajzait. Ugyan­ezekben a hetekben, hónapok­ban Pozsony a Nemzeti Galériá­ba csalogatott mindenkit, aki a női test szépsége előtt hódol. Már a kiállítás címe - Meztelen csajok - is sejtetni engedte, hogy itt nem pusztán a klasszikus be­állítás és hagyományos látásmód dominál a műveken. Provokációban a legmesz- szebb mégis a prágai Rudol- finum jutott Dekadence now! cí­mű, valóban átfogó, több termet megtöltő, erotikában fogant tár­latával. Soha ennyien kiállításon nem jártak még a cseh fővárosban, talán mert mindaz, ami a Mold- va-parti palotában a hazai és szép számú látogatók szeme elé került, túllépett bizonyos határ­vonalat. Sokkolt is sokakat a lát­vány, nem egy alkotás előtt én sem időztem hosszasan, sőt akár öt másodpercre sem vol­tam képes megállni. De a „min­den”-be az is beletartozik, ami szélesebb körben riasztó, elret­tentő, visszataszító, undort és iszonyatot keltő lehet. Kiderült viszont számomra az is, hogy sokkal befogadóbb vagyok a majdnem giccsel vagy a nem éppen olcsó hatásvadászattal szemben, mint gondoltam vol­na, hiszen az nem kelt semmifé­le gyomortáji panaszokat, sem lelki roncsolást, sőt még csak különösebb ízlésficamot sem bennem. Tüntetés mindeneset­re nem zajlott a Rudolfinum lépcsői előtt. Nem vonult ki sem az erkölcsrendészet, sem a prű­dök serege. A dekadencia egyébként is réges-rég teret hó­dított már a művészetben, a közéletben pedig még mindig zárt térben fejti ki hatását. Hogy mit nevezünk 2011-ben dekadensnek? Azt, amit évek­kel ezelőtt. Ami bomlik, hanyat­lik, visszaesik. A művészetben: azt az alkotást, amelyet az érté­kelő, vagyis a kész mű kritikusa - esztétikai és ideológiai kate­góriái alapján - nem tud elfo­gadni, hatásában károsnak ítéli. Prága mindenesetre bátorságá­val is sokkolta a művészetpárto­lók széles táborát. Nyilván vol­tak, akik az alkotások láttán a bujaság, a kéjelgés, a parázna- ság földi isteneit szidták, ron­tásról, romlásról, tabukról és fé­tisekről beszéltek, a nemi vá­gyak tisztaságát is bizonyára rengetegen vitatják, egy biztos: Robert Mapplethorpe, Cindy Sherman, Joel Peter Witkin, Jeff Koons, David Wojnarowicz, Andres Serrano vagy Pierre és Gilles fotói előtt senki nem sé­tálhatott el közömbösen. De hát ez is a célja egy ilyen címszó alatt futó kiállításnak. A deka­dens művészet nem a mindenki által elfogadhatót favorizálja, tabukat dönt és egyértelmű ál­lásfoglalást követel. Hidegen nem hagy senkit, hiszen a szél­sőségek határát is kitolja. A fáj­dalom, a szex, a pop, az őrület és a halál kérdéskörét felvetve a 13. szoba titkait is feltárja. A számos külföldi alkotóművész között egyetlen magyar neve szerepel: Pálfi György Taxider- mia című filmjének immár vi­lágszerte ismert látványtervező csapatának egyik tagja, Szöllősi Géza, aki szerelmeit ábrázolta egyetlen, két kezével létreho­zott női nemi szervvel. Paolo Schmidlin Pornókirály­nő című bronzszobrát küldte el Prágába, Erwin Olaf levágott uj­jú és küőtt szemű Alexandra cárnőjét, és Sissi című színes portréját, amelyen citromresze- lőt rakott a fiatal hercegnő szí­vébe. Boaz Arad A megnyúzott Hitíerrel keltett döbbenetét. El lehet képzelni: a náci Vezér tes­tétől megfosztva, pusztán a bő­rével és fejével kiterítve hasal a Rudolfinum padlóján. Ehhez képest Ikuko Migazaki szobor­kettőse, Osen és Moa, a csontra fogyott szerelmespár is csak smafu. Annak viszont, aki csa­lódottan nézi a fenti képeket, csak annyit: ezek a kiállítás leg­szolidabb darabjai. A közölhe­tők, amelyek az ízlés (tűrés?)ha- tár innenső oldalán közlik mon­dandójukat. A többi klikkeléssel is megtekinthető. Érett, kifor­rott egyéniségeknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom