Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)

2010-12-01 / 276. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 1. Kultúra-hirdetés 7 A magyar festőművész képei december 12-ig tekinthetők meg (A szerző felvételei) A Nógrádi Galéria és Múzeum új tárlatán Kalocsai Enikő munkái láthatók Jelenlét a színekben A losonci Nógrádi Galé­ria és Múzeum közel­múltban megnyílt kiállít­sa a salgótarjáni Kalocsai Enikő különleges hatású alkotásait mutatja be. Eddigi életét és munkás­ságát bevezetőjében Ma- tits Ferenc művészet- történész Engelsz József (1928-2009) ötvös­művész gondolataival jellemezte. PUNT1GÁN JÓZSEF „...A művészet nem munka, nem foglalkozás, a művészet életforma. A művész olyan em­ber, aki önként zárja ki magát az adott társadalomból, hogy sza­bad lehessen. A művészet, az alkotás folyamata csak kívülről látszik élvezetnek vagy passzi­ónak, valójában keserves kínló­dás, állandó kétkedés és csaló­dás önmagunkban. A művészet még önmagát is megkérdőjelezi. A műalkotás, az igazi műalkotás nem azért művészet, mert stílusában tar­tozik valahová, vagy rásütik a korszerűség formajegyeit, ha­nem azért művészet, mert meg­jelenési formája tökéletesen fe­di az alkotó érzelmeit és mes­terségbeli tudását. A művészet nem a stílusjegyektől érték, a Művészet Kvalitás....” Kalocsai Enikőt is a művé­szetről kérdeztem. Képei látványosak, ugyan­akkor elvontak. Mi volt az az ihlet, ami erre az útra vezette? Sohasem próbálkozott azzal, hogy reális tárgyakkal és személyekkel jelenítse meg a gondolatait? Eleinte reális dolgokat rajzol­tam, festettem. Rengeteg ta­nulmányrajzot készítettem, il­letve kijártam a szabadba is fes­teni. Egy idő után kezdtek átfo­galmazódni a képeim. Eleinte modell után készültek a mű­veim, ám egyre inkább csupán kiindulópontként szolgált a be­állítás, a modell, a természetből kiragadott szelet. Mindig fon­tosnak tartottam az érzelmek megjelenítését. Képeimen folyamatosan tisz­tultak le a formák és a színek. Mesterem, Maurer Dóra és az ő Kalocsai Enikő: „A festészet le­hetőséget ad a szárnyalásra" munkái erősen inspiráltak a tiszta színek, formák megjelení­tésére. Ehhez jöttek különféle tanulmányok, amelyek szélesí­tették a látóköröm. A természetben megjelenő színek és formák ihlettek újabb elvonatkoztatásokra. Egy len­gyelországi művésztelepen töl­tött idő, az idilli lét, a tiszta szí­nek indítottak arra, hogy egy- egy térszeletet ragadjak ki, és azt jelenítsem meg saját átfo­galmazásomban. Itt kezdődött el nálam valamiféle redukció. Egyre inkább foglalkoztatott, hogy a festészetben a színek működhetnek úgy, mint a ze­nében a hangok. Hogy a színek­kel, mint a zenében a hangokkal fejezhetem ki az érzéseimet, a gondolataimat. Valamiféle szubjektívnek mondható való­ságot szeretnék megmutatni, amely a természeti és az épített környezetben megnyilvánuló fényviszonylatokból, az atmo­szférából, valamint az emberi kapcsolataimat átszövő érzése­imből táplálkozik. Munkáim­ban ezeket a jelenléteket fo­galmazom meg, színekbe és formákba ültetve. Salgótarjánban született, Budapesten tanult, és hosszú ideig ott is élt. Később újra salgótarjáni lakos lett. Mi késztette arra, hogy a lénye­gesen nagyobb lehetőségeket nyújtó fővárosból visszatér­jen Nógrádba? Ennek egyszerű oka van. Az egyetem befejezése után szük­ségem volt a nyugalomra és egy helyre, ahol dolgozni tudok. Eleinte Budapest környékére szerettem volna költözni, egy­két hónapig éltünk is Pest me­gyében, aztán itt kötöttünk ki Salgótarjánban, a szülői ház­ban. Arra gondoltam, csak rövid ideig maradunk, de a sors úgy hozta, hogy itt ki tudtam alakí­tani a műtermemet, és egy más életvitelt. Ebben az országban nincsenek nagy távolságok - persze a napi nyüzsgésből ki­maradok-, de ha valami fontos, így is jelen tudok lenni a fővá­rosban. Számomra fontos a természet, a nyugalom, az az erő, amit az itteni atmoszféra nyújt. Szeretem Budapestet, de szeretem az erdőket, a mező­ket, a tiszta levegőt. Nem először jár Losoncon. 2004-ben a Nemzetközi Akva­reli Triennálén Szabó Kinga Díját nyerte el, 2007-ben pe­dig a Triennále II. Díját vihet­te el. Feltételezem, hogy ez hatással volt a művészetére is. Hogyan emlékszik losonci szerepléseire? Az akvareli mindig is a ked­venc technikáim egyike volt. Jó volt látni a kiállítóművészek munkáit, a sokféle megközelí­tést ehhez a különleges techni­kához. Örültem a díjaknak, és jó érzés volt a kedves fogadtatás a múzeum részéről. Mondhatom azt is, hogy baráti kapcsolatok alakultak tó az évek folyamán. Művészeti irányzattól füg­getlenül az alkotás folyamata mindig az alkotó emberben belül zajlik, egy különleges ál­lapot. Ön mit érez, amikor al­kot? Képei tudatosan, vagy ha lehet így fogalmazni, „önkívü­leti állapotban” készülnek? Úgy gondolom, az alkotói fo­lyamatban nem lehet különvá­lasztani a két dolgot. Szükséges a tudatosság, ugyanakkor ter­mészetes, hogy alkotás közben egyfajta meditativ állapotba ke­rülök. Mondható ez meditáció­nak, illetve koncentrációnak is. A festészet lehetőséget ad a szárnyalásra, a dolgok megér­tésére és értelmezésére. Köze­lebb visz önmagam s egyben a világból egy-egy szelet megis­meréséhez. Szabaddá tesz. Új Kalligram-köteteket is bemutatnak a szimpóziumhoz kapcsolódva Az ezredforduló drámairodalma ÚJ SZÓ-HÍR Budapest. Tegnap a Katona József Színházban két frissen megjelent drámaantológia ap­ropóján kiváló magyar és len­gyel színházi szakemberek közreműködésével szimpózi­umot tartottak az ezredforduló közép-európai drámairodal­mának meghatározó törekvé­seiről. A pozsonyi Kalligram Kiadó gondozásában magyarul megjelent tíz kortárs lengyel, és a krakkói Panga Pank Kiadó gondozásában lengyelül meg­jelent tíz kortárs magyar drá­máról folytatott vita egyér­telművé tette azokat a párhu­zamokat, amelyek a reális szo­cializmusból a reális kapita­lizmusba való átmenetre jel­lemzőek mindkét posztkom­munista országban és az őket ábrázoló színházi poétikákban. Ma 17 órakor a Nyugati téri Alexandra Könyvesház bemuta­tótermében két Kalligram-kö- tettel ismerkedhetnek meg a je­lenlévők. Az egyik a tegnapi szimpóziumon tárgyalt Fiatal lengyel dráma című antológia, amelynek tíz szerzője közül öten érkeztek Budapestre könyvük bemutatójára. A hatodik lengyel vendég Roman Pawlowski, a varsói Gazeta Wyborcza rendkí­vül szigorú, az európai színházi élet közismert színikritikusa, aki összefoglalója révén tágabb, fő­ként közép-európai kontextusba helyezi a kortárs lengyel dráma­írói és színházi irányzatokat. A kötetet a Krakkói Magyar Cent­rum megalapítója és vezetője, a polonista Pászt Patrícia válogat­ta, fordította és látta el értő utó­szóval, akinek Mai lengyel drá­mairodalom címmel monográ­fiáját is megjelentette a Kalli­gram Kiadó. Munkája igazi cse­mege, hiszen az 1989 utáni len­gyel drámairodalomról mind­eddig sem lengyel, sem magyar nyelven nem készült összefogla­ló irodalomtörténeti mű. A mo­nográfia ezt a hiányt igyekszik pótolni, (ú) PÁSZT PATRÍCIA MAI LENGYEL DRÁMA IRODALOM Az olasz vígjáték zsenijének tartották, felejthetetlen filmeket alkotott Meghalt Mario Monicelli MTl-HÍR Róma. Meghalt Mario Moni­celli világhírű olasz filmrende­ző. A Magyarországon is jól is­mert rendező - akit kétszer jelöl­tek Oscar-díjra - 95 éves korá­ban, hétfő este öngyilkosságot követett el. Monicellit prosz­tatarák miatt kórházban ápol­ták, és a rendező kivetette magát ötödik emeleti kórházi szobájá­nak ablakából - jelentette be a szóban forgó római klinika. Mario Monicelli Fellini és Antonioni mellett a háború utá­ni olasz filmművészet egyik legnagyobb rendezőjének szá­mított. Az olasz vígjáték zseni­jeként tartották számon, aki fe­lejthetetlen filmeket alkotott, köztük háborús témájúkat is. Egyik legnagyobb filmje A nagy háború volt, amelyet 1959-ben készített, a főszerepben Alberto Sorúival és Vittorio de Sicával. Első filmjét azonban még a há­ború előtt, 1935-ben, mind­össze 20 évesen egy barátjával, Alberto Mondadorival közösen rendezte, Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényéből. Monicelli mindig figyelem­mel kísérte Olaszország politi­kai életét, és filmjeiben a való életet ironikus tükörben ábrá­zolta. A nagy háború mellett emlékezetes filmjei közé tarto­zik Az ismeretlen ismerősök, a Brancaleone ármádiája, az Egy egészen kicsi kispolgár és Az ez­redeseket akarjuk. Az olasz film legnagyobb sztárjaival dolgo­zott együtt, a már említett Sordi és De Sica mellett a többi között Vittorio Gassmannal, Marcello Mastroiannival, Monica Vittivel és Claudia Cardinaléval. bookline.sk/karacsony A világ körüli út innen indul Vásárolja meg karácsonyi ajándékait akár 85% kedvezménnyel és nyerje meg a világ körüli utat, vagy a Gerbeaud finomságok egyikét! bookline MP911229

Next

/
Oldalképek
Tartalom