Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-03 / 278. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 3. Vélemény és háttér 7 A helyi szintű politika nem tisztább, mint az országos, csak kevésbé van fókuszban Választások után Heteken keresztül az önkormányzatijelöltek valósággal elkényeztették a választókat ígéreteikkel, a polgármester- és képviselőjelöltek szinte mindenkinek szinte mindent megígértek. Szombaton választottunk, az elmúlt napokban az elemzőké volt a főszerep, majd szép lassan megfeledkezünk a voksolásról és az önkormányzatokról is. MÓZES SZABOLCS Hiba! Gyakorlatilag nincs olyan választott közéleti vezető és testület, melynek munkáját árgusabb szemekkel kellene az őt, őket megválasztó köznépnek figyelnie, mint a polgár- mesterek és a képviselő-testületek. Más ugyanis - különböző okok miatt - ezt aligha teszi meg. Az államfő, a kormány és a parlament munkáját naponta ellenőrzi a sajtó, még a brüsszeli EP-képviselők tevékenységéről is érkeznek beszámolók. Ha egy-egy miniszter „széttenderez” pármillió eurót, mindenki az illetékes fejét követeli - joggal. Ugyanez vonatkozik a képviselőkre, államfőkre, de még a távoli Brüsszelben székelő uniós honatyákra is. Ezzel szemben hány olyan kisvárosi és/vagy községi ügyről tudunk, mely megrengette volna az illető önkormányzati tisztségviselő pozícióját? Ehhez szinte közfelháborodást okozó tettet kell elkövetni, pedig a polgármester és a helyi képviselő is csak ember, ugyanúgy, mint a miniszter és a parlamenti képviselő. Helyi szinten - arányaihoz mérten - pont ugyanannyi stikli és lenyúlás történik, mint országos szinten, sőt, talán még több is, hiszen itt sokkal kisebb a közkontroll mértéke és visszatartó ereje. Míg az átlagpolgár sokszor undorral tekint a miniszterekre és a képviselőkre, mondván, csak a nagy pénzt veszik fel és ott tesznek keresztbe nekünk, ahol csak lehet, addig a helyi politikusokról sokkal kedvezőbb kép él az emberekben. Jogtalanul, ám érthető okokból, ugyanis az információs aszimmetria miatt róluk sokkal kevesebb disznóság derül ki, mint a nagypolitikában ténykedőkről. Persze egy 5 ezer eu- rós visszaélés nem ugyanaz, mint egy 5 milliós, ám kormányból Szlovákiában is csak egy van, községi önkormányzatból viszont közel 3 ezer. A tisztánlátást nehezíti, hogy helyi szinten alig érvényesül a sajtó ellenőrző hatása - gyakori a regionális média és az ön- kormányzatok összefonódása, az országos sajtó számára pedig ritkán téma egy, a normális árnál néhány ezer euróval drágább komplett iskolai ablakcseréről szóló ügy. A helyi hatalmasokat ellenőrizni szándékozó civil szerveződésekből is csak mutatóban van néhány. Ezért nő meg a választópolgár szerepe. Ezért szükséges, hogy az önkormányzati feladatokat ne tudjuk le egy négy- évenkénti választással, hogy utánanézzünk, az általunk megválasztott tisztségviselők hogyan bánnak a település közpénzeivel. Az első Dzurinda-kormány éveiben beindított erőteljes decentralizáció elsődleges indoka az volt, hogy helyi ügyekben sokkal kompetensebbek a helyi politikusok, akiket ráadásul sokkal hatékonyabban tud ellenőrizni a lakosság, mint egy központi hivatalt. Több mint egy évtized távlatából látni, az elmélet szép volt, a valóság annál visszataszítóbb. Ennek pedig nem az önkormányzati politikusok az okai, hanem a kényelmes és a közügyek iránt alig érdeklődő választópolgárok. Ha azt akarjuk, hogy helyi ügyeink jó irányba haladjanak, nem elég négyévente egyszer elmenni választani. A hatalmat ellenőrizni is kell.- Vigyázz, Jenő! Jeges az út, és én szeretném megérni a tizenharmadik fizetést. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Légy pozitív! LŐR1NCZ ADRIÁN B hat maga mögött kicsiny hazánk (most teljesen mindegy, tán kinek mi sejlik fel lelki szemei előtt) népe, melyet a balsors 01/ régen tép, Isten nem bottal ver, az ág meg visszafelé húz. 2009 márciusában köztársasági elnököt, három hónappal később európai parlamenti, bő egy éve megyei, 2010júniusában parlamenti képviselőket választottunk. Szeptember 18-án Richard Sulik és pártja hat kérdésére pottyantottunkjó nagyot az urnába, november 27-én egy nagy nekifohász- kodással túllendültünk az ön- kormányzati választásokon is. 2011 májusában módosán, mint a birkát szokás, „megolvasnak” mindünket, államalkotókat és alkotmányon kívülieket, s ezzel remélhetőleg már kiérdemeljük, hogy kis ideig ehehetünk békében... Sikerült, ahogy sikerült ez a múlt heti választás, sommázhatjuk politikai beállítottságtól, elmeállapottól és egyebektől függően. A létező legfüggetlenebb politikai szakértői körök - mert vannak még ilyenek! -, a Rigó, a Vén Diófa és a Hullám Csárda törzsközönsége egyöntetűen azon véleményének adott hangot, hogy a negatív kampány idén nagyon nem jött be. Senkinek. Júniusban, a parlamenti választások során a nyomatékosítottán legmagyarabb politikai tömörülésünk csúszott el azon, hogy a problémákra rámutató, megoldásokat kereső kampánytémák helyett az anyaországból importált nemzetárulózást választotta, alig egy hete meg a hangsúlyozottan legvegyesebb politikai párt fázott rá arra, hogy a kampánycsendnek is fittyet hányva, mindenáron botrányos ügyekbe igyekezett keverni az ellentábor helyi jelöltjeit. Úgy tűnik, a rendszerváltás óta eltelt két évtized alatt a szlovákiai magyar választók is felnőttek, s már nem ülnek fel a csak jókról és csak gonoszokról szóló meséknek. Hogy így van-e, leghamarabb 2014-benderülhetki. Mindenesetre, ha a legközelebbi parlamenti vagy helyhatósági választások előtt a politikai paletta dél-szlovákiai érdekeltségű tömörülései az olcsó parasztvakításnál csak hajszálnyival is különbet produkálnak, már bizakodhatunk a pozitív változásban. KOMMENTÁR Temetjük a válságot? MOLNÁR IVÁN A statisztikai hivatal és a nagy nemzetközi pénzügyi intézmények szinte heti rendszerességgel újabbnál újabb, a szlovák gazdaság kiváló teljesítményéről szóló statisztikai adatokkal bombáznak bennünket. Legutóbb a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ájult el tőlünk, az idei évre 4 százalékos növekedést jósolva Szlovákiának, amit a statisztikai hivatal tegnap közzétett jelentése is megerősített. A napilapok szalagcímei a gazdasági válság végét sejtetik, Szlovákiát a legdinamikusabban növekvő európai országként ünnepelve. Mit éreznek meg azonban mindebből az egyszerű, bérből és fizetésből élő emberek? Nos, minden jel szerint egyelőre semmit. Idén is folytatódtak a masszív elbocsátások, a munkanélküliek száma több tízezerrel nőtt, és napjainkban már a 400 ezres határt ostromolja. Szlovákia ezzel a munkanélküliség tekintetében állandó dobogós helyet biztosít magának az uniós országok között. Különösen aggasztó, hogy a hosszú távú munkanélküliségben is verhetetlenek vagyunk, miközben a 24 évnél fiatalabbak közül minden harmadik képtelen elhelyezkedni. Korántsem rózsás a helyzet a fizetések szempontjából sem. A statisztikai hivatal szerint a fizetéseinkből idén ugyan átlagosan 2 százalékkal több árut vehetünk, mint tavaly, mindannyian nagyon jól tudjuk azonban, hogy ez csak egy durva átlag, és - hacsak nem vagyunk számítógépes vagy energiaipari szakemberek, esetleg bankárok - a fizetéseink már évek óta meg se moccantak, rosszabb esetben még csökkentek is. A gazdasági növekedésről szóló bombasztikus hírek egyesek szívét mégis megdobogtathatják. Az iparvállalatok az elmúlt egy évben megduplázták a profitjukat, és az idei év első kilenc hónapjában 909 millió eurós nyereséget értek el a pénzintézetek is, több mint 100 millió euróval növelve a profitot. Jellemző, hogy mégis épp az iparból bocsátották el idén a legtöbb embert, ami jól jelzi, hogy a cégvezetők elsőrendű célja jelenleg a minél nagyobb profit elérése, amiért bármit és bárkit hajlandók feláldozni. Mikor számíthatunk mi, többiek is a helyzetünk legalább enyhe javulására? A munka- nélküliség csökkenésére és a bérek növekedésére? Nos, csak ha a cégtulajdonosok úgy döntenek, hogy eléggé megszedték magukat, és a további profitnöveléshez már elengedhetetlen új alkalmazottak felvétele. Hogy erre mikor kerül sor, az a jelenlegi gazdasági helyzetben kiszámíthatatlan, a többség számára nem maradt más, csak a remény. Ehhez még egyelőre ingyen hozzá lehet jutni, ám a válság elhúzódásával ebből is egyre kevesebb jut mindenkinek. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Ha változatlan formájában fogadja el a parlament a médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló törvényjavaslatot, akkor a Népszabadság az Alkotmánybírósághoz (AB) fordul - ismertette a Népszabadság szerkesztősége döntését. A Népszabadság úgy fogalmaz: „lapunk az Alkotmány- bírósághoz fordul, ha ebben a formájában fogadná el a parlament a törvényt, mivel úgy gondoljuk, a sajtószabadság ilyen mértékű korlátozása alkotmányosan nem indokolható”. A kilátásba helyezett szankció rendkívül szigorú és aránytalan, mert egy 25 millió forintos bírság miatt egy médium működő- képessége is veszélybe kerülhet - érvel a lap. A lap a bírságolási lehetőségekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy a 2011-es költségvetési törvényjavaslatban bírságként előirányzott 150 millió forint bevétel négyszerese az idei tervnek. A Népszabadság aggályosnak tartja, hogy az új Médiatanács túl általánosan megfogalmazott magatartási szabályok betartását kémé számon. Ezzel kapcsolatban a lap az AB egy 1995-ös határozatát idézi: „ha valamely jogszabály törvényi tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály lehetőséget ad a szubjektív jogalkotói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányra. Ez csorbítja a jogbiztonságod’. (MTI) NÉPSZAVA „Nem leszek gyanúsított” - jelentette ki a Népszava tegnapi számában Demszky Gábor, miután ismét a Főkert Zrt. ügyében hallgatták meg a BRFKnyomozói. Alap szerint a volt főpolgármester arra emlékeztetett, hogy ebben a témában már júliusban volt tanúmeghallgatása és ahhoz képest „semmilyen új elem nem volt”. A nyomozás érdekeire tekintettel ennél többet nem mondott a Népszavának. A lapban természetesnek nevezte, hogy az önkormányzati tulajdonú cégeknél zajló nyomozásokban tanúként a jövőben is meghallgathatják mint volt főpolgármestert. (MTI)
