Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-22 / 294. szám, szerda
18 Sport ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 22. www.ujszo.com Saláta Kornél a legszívesebben a Paraguay elleni vb-csoportmeccsre, a moszkvai Eb-selejtezőre, és a Crvena zvezda-Slovan EL-selejtezőre emlékszik „A szlovák bajnokság már nem tud motiválni” (Somogyi Tibor felvétele) A labdarúgó-világbajnokság alatt sztár volt a magyarországi médiában, a szezon végén viszont egyre többet kritizálták. Saláta Kornéllal, a Slovan és a szlovák válogatott hátvédjével otthonában, Garamköves- den beszélgettünk. BŐDT1TAN1LLA A 25 éves futballista arról is beszélt, hogy jövőre szeretne külföldre igazolni. A2010-esévről „Minden évnek azzal az elhatározással vágok neki, hogy szeretnék jól teljesíteni a fociban, és azt remélem, legalább olyan év lesz, mint az előző. Majdnem mindig sikerült valamit nyernünk, ezért 2010 elején is bíztam benne, hogy eredményesek leszünk. Az év jól is kezdődött, bár a Slovannal nem lettünk bajnokok. A bajnoki címet saját magunk vesztettük el, ezért kicsit bánkódtunk, de legalább az EL-selejtezőben indulhattunk, ez valamelyest kárpótolt minket. Kint voltam Afrikában a világbajnokságon, ami óriási élmény volt. Az év vége sajnos nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Összességében viszont sokkal több a pozitívum, ezért nagyon jó érzésekkel fogok visszagondolni 2010-re. Az idei válogatott meccsek közül legszívesebben az oroszok elleni Eb-selejtezőre emlékszem vissza: Moszkvában jól játszottunk, és nyertünk, pedig az oroszoknak rengeteg helyzetük volt. A Paraguay elleni vb-csoportmeccsre is gyakran visszagondolok, mert azon én is játszottam. A Slovan színeiben pedig a Crvena zvezda elleni idegenbeli Európa Liga-meccs volt a legjobb: 2:l-re győztünk, és én lőttem a győztes gólt.” A válogatottról „Nehéz a helyzetem a válogatottban, hiszen én a szlovák bajnokságban játszom, míg a többiek külföldön futballoznak, már több csapatot megjártak, tapasztaltabbak. Az edző ezt is figyelembe veszi, bennük jobban bízik, nekem minden meccsen meg kell mutatnom, hogy számíthat rám. Annyiban viszont talán könnyebb a dolgom, hogy tőlem nem várnak el annyit, mint Skrteltől, Ďuricától és a többiektől. Először megleptem az embereket azzal, hogy lehetőséget kaptam, de az év vége felé már tőlem is elvárták, hogy jól játsszak. Ez nagy teher, amivel nem könnyű megbirkózni. Látható, hogy a többiek sem úgy játszanak a válogatottban, mint a klubjukban, mert ha hazajönnek, mindenki tőlük váija a csodát. Hamšíkot Szlovákiában már szinte Maradonának tartják, pedig ő is csak egy egyszerű ember. Érezhető, hogy a túlzott elvárások miatt feszült, ezért nem is tudja ugyanazt nyújtani a nemzeti csapatban, mint a Napoliban.” A vb előtti napokról „Vladimír Weiss szövetségi kapitány még az edzőtáborban azt mondta, hogy 10-13 játékosnak van biztos helye a vb-re utazó csapatban, a többieknek küzdeniük kell a lehetőségért. Hazatérve senkivel nem beszélt személyesen, nem tudtuk, ki is került be végül a keretbe. Én még aludtam, mikor Weiss kihirdette az utazó keretet, arra ébredtem, hogy sorra jönnek a gratuláló sms-ek. Rögtön bekapcsoltam a tévét, és láttam, hogy én is ott vagyok a nevezettek között!” Afrikáról ,Afrikát nem nagyon ismerhettük meg, mert a komoly biztonsági intézkedések miatt ki sem mozdulhattunk a szállodából. Nem is tudtuk igazán kiélvezni a világbajnokságot, a hangulatból nem sokat érzékeltünk. Ha szórakozásképpen mentünk valahová, például állatkertbe vagy vásárolni, akkor is az egész csapatnak együtt kellett mennie, és sok rendőr jött velünk, szóval nem tudtunk igazán kikapcsolódni. Egyedül nem engedtek ki senkit a hotelből. Aszobákjókvoltak, de nem volt regenerációs lehetőség, medence és konditerem sem, ez főleg akkor volt zavaró, amikor reggel volt edzésünk, és délután a hotelben nem tudtunk semmit csinálni.” A vb-meccsekről „Csak a szurkolók hitték, hogy Új-Zéland ellen sima meccset játszunk, mi tudtuk, hogy nehéz lesz, mert egy világ- bajnokságon már nincs gyenge csapat. Vittek góljával vezettünk- egyébként érdekes, hogy a vb-n a legjobb játékosunk Vittek volt, pedig a szurkolók inkább Šestáktól várták a gólokat de a meccs végén az új-zélan- diak sajnos kiegyenlítettek. A Paraguay elleni mérkőzésen én is a kezdőcsapatban kaptam helyet. A meccs előtt még izgultam, de a bemelegítéskor már arra koncentráltam, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsak, és nehogy csalódást okozzak az edzőnek. Tudatosítottam, hogy a világbajnokságon játszom, és nagyon sokan nézik ezt a meccset, de próbáltam úgy hozzáállni, mint bármelyik korábbi mérkőzéshez. Sajnos, kikaptunk Paraguaytól, de bíztunk benne, hogy az olaszok ellenjavíthatunk. Tudtuk, hogy a címvédőnek most nem nagyon megy, éreztük, hogy van esélyünk egy jó eredményre. Izgalmas meccs volt, 3:2-nél már nagyon izgultunk, nehogy gólt kapjunk. Az olaszok elleni győzelem után úgy gondoltuk, a hollandok ellen már nincs vesztenivalónk. Szerettünk volna minél jobban játszani, végül kikaptunk 2:l-re, de szerintem nem vallottunk szégyent.” Vladimír Weissről „Csak az újságokból meg az internetről értesültünk róla, hogy Weiss kikelt magából egy sajtótájékoztatón a vb alatt („kib...tt buzeránsoknak” nevezte az újságírókat - a szerk. megj.). Mi is éreztük, hogy az újságírók és a szurkolók a Paraguay elleni vereség után már nem bíztak bennünk, ez nekünk is fájt. Az edző is ezért borült ki, de mi meg is értettük, mert nekünk is rosszulesett, hogy előre leírtak bennünket, hiszen még volt esélyünk. Egyébként régóta ismerem Weisst, és már az Art- mediában is így viselkedett: ami a szívén, az a száján, mindenkinek megmondja a véleményét. A játékosoknál sem nézi, ki hol játszik, ki mennyire híres, ha mérges, egyformán lekiabál mindenkit. Ha elkezdődik a meccs, akkor szinte transzba esik, nem érzékel semmit, ami körülötte van, ezért is jön néha elő belőle a düh. Viszont érezzük, hogy szeret bennünket, a játékosait. Már Petržalkán is kiállt mellettünk, bármi gond adódott, s a válogatottban is ezt teszi.” A népszerűségről ,Amikor hazaértem Afrikából, Párkányban és Garamkö- vesden is lépten-nyomon megállítottak, s a világbajnokságról érdeklődtek. Ez elég furcsa érzés volt. Arra sem számítottam, hogy a magyar média is ennyire fog érdeklődni irántam, és még a szüléimét is meg akarják szólítani a riportokban. Erre egyáltalán nem voltunk felkészülve. Mindig apukámat kapták el, mert ő volt itthon, anyumnak az volt a szerencséje, hogy ő mindig éppen dolgozott, mert ő nem is akart szerepelni. A haverok azzal ugrattak, hogy apum híresebb lesz nálam, mert gyakrabban volt a tévében, mint én. Sok lány írt a facebookon, mind találkozni akart velem, ez is furcsa volt. Sokan nem értik meg, hogy nekem nincs olyan sok szabadidőm, Pozsonyban nem is futkoshatunk kint esténként a városban, az edzők szigorúak, nem járhatunk bulizni. Ha megtudják, hogy diszkóban voltunk, akkor jön a büntetés. Késésekért is fizetnünk kell, ilyen velem is előfordult már, mert dugóba kerültem vagy elaludtam, de nagyobb büntetést szerencsére még nem kaptam.” A fáradtságról ,A Slovan már megkezdte a felkészülést, mire visszaértünk Afrikából, hiszen két héttel azután már kezdődött a bajnokság. Normális esetben a vb- résztvevőknek 32 nap pihenő jár, a többiek ezt mind meg is kapták, de én csak 3-4 napot kaptam, utána már kellett jelentkeznem a Slovanban. Hiába mondtam, hogy fáradt vagyok, azt a választ kaptam, hogy ne panaszkodjak, Afrikában is pihentünk. Az őszi idény vége felé már meg is mutatkozott, hogy nem pihentem ki magam rendesen a vb után, a bajnokságban és a válogatottban is hibázgattam. Egész évben csak edzettem, játszottam, edzettem, játszottam, szabadom nem volt, és ez az utolsó mérkőzéseken már nagyon kijött rajtam. A Slovanban én játszottam a legtöbb meccset az évben, egy bajnokira kaptam szabadot, akkor is a kispadon kellett ülnöm, és végül be is állított az edző harminc percre.” A külföldi ajánlatokról „Szeretnék külföldre igazolni, de nem egyszerű, mert a Slovan sok pénzt kér értem, és azok a csapatok, amelyek érdeklődnek irántam, nem tudnak értem annyit adni. Pontosan én sem tudom, mennyibe kerülök, de 1 millió 500 ezer eurót emlegetnek. Nyáron le akart igazolni a Dinamo Zagreb, a klubok is valahogy megegyeztek, de én nem tudtam közös nevezőre jutni a zágrábiakkal, akik így végül csak Syl- vestrt vitték. A menedzserem Csontó Károly, sokat beszélgettünk, hogy jó lenne már nekem valami csapatot szerezni. A klubok viszont általában nyáron építenek csapatot, télen nem vásárolnak annyi új játékost. Olyan helyre szeretnék menni, ahol rendszeresen játszanék, nem csak szenvednék. Tudom, hogy nem nagyon válogathatok, de már szeretnék elmenni. A szlovák bajnokság már nem tud eléggé motiválni, túl régóta játszom itt. Voltak már ajánlataim Angliából, Németországból, Svájcból és Oroszországból is. Én bárhová szívesen elmennék, mert egy külföldi bajnokságból már könnyebb továbbigazolni.” Az Eb-selejtezőkről „Az Eb-selejtezősorozat első két meccsén négy pontot szerettünk volna szerezni, lett helyette hat, a másik kettőn négy vagy hat pont volt a célkitűzés, aztán csak egy jött össze. A legfájóbb az volt, hogy kikaptunk Jerevánban, mert bár Örmény- országnak jó csapata van, lehet, hogy mi is elbíztuk magunkat azután, hogy a macedónokat és az oroszokat is elvertük. Nagyon elrontottuk azt a meccset, az ellenfél pedig jól játszott. Az örmények ellen az oroszoknak és az íreknek is nehéz dolguk lesz. Szerintem csak az utolsó fordulóban fog eldőlni, ki jut tovább, még az oroszok és az írek is fognak pontot veszteni, van esélyünk a továbbjutásra.” A válogatottban uralkodó hangulatról „Összetart a csapat, mindenkivel jól kijövök, de a legtöbbet Škrtellel, Hamšíkkal és Jano Muchával hülyéskedünk. Együtt szoktunk kártyázni, jól szórakozunk. Néha megkérdezik, hogy ezt vagy azt hogy mondják magyarul. Az egyik becenevem „Magyar”, a másik meg „Lajos” - ez még a ligeti időkben ragadt rám, egy csapattársam, Patrik Mráz jött azzal, hogy Kossuth Lajos is magyar volt, meg én is, így lettem Lajos.”
