Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-22 / 294. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 22. Régió 11 A berencsi Varga Tibor azt állítja sosem emelt kezet egyenruhás személyre, csak a fiát védte Rendőrveréssel vádolják apát és fiát Varga Tibor azt mondja, alaptalanul vádolták meg őket (Kiss Gábor felvétele) Nyitra. December 15-én elkezdődött a Nyitrai Járásbíróságon a berencsi Varga Tibor és fia, Attila pere. A két férfit hatósági személy elleni erőszakkal vádolják, ők azonban azt állítják, fordítva történt a dolog: nem ők vertek rendőröket, hanem a rendőrök támadták meg őket. VRABEC MÁR1A A két állítólagos sértett meg sem jelent a tárgyaláson, de a bírónő beidézteti őket, mert a vádlottak követelték a szembesítést. Dulakodás az udvaron Az első tárgyaláson az apa szlovákul, fia magyarul tett vallomást, szavait tolmács fordította. Bár ehhez a törvény szerint is joga van, a bírónő fontosnak tartotta megjegyezni, hogy aki Szlovákiában él, annak tudnia kell az állam nyelvét. Az ügyész által ismertetett vád szerint 2008. május 2-án a rendőrök a faluban igazoltatták a kerékpáron hazafelé tartó Varga Attilát. A fiatalembernél nem volt személyazonossági igazolvány, ezért hazakísérték, és a házuk előtt kiszálltak az autóból. Hogy ezután mi történt, azt Vargáék és a két rendőr, Straka őrmester, valamint Šípka zászlós is másként meséli el, csak annyi biztos, hogy dulakodásra került sor. Attila édesapja, Varga Tibor a bíróságon azt mondta, ötvenöt-hatvan méterre lehetett a kaputól, amikor arra lett figyelmes, hogy a két egyenruhás rendőr rángatja a fiát. „Mintegy két méterre beengedték az udvarba, aztán az egyik elkezdte húzni kifelé és ordítoztak, hogy részeg. Attila egyáltalán nem iszik, nem is erőszakos természet. Amikor láttam, hogy ütlegelik, megpróbáltam befelé húzni az udvarba, de nem engedték, a huszonhét méteres udvaron így rángattuk végig. Amikor a verandához értünk megijedtem, hogy a házba is bejönnek és segítségért kiáltottam. Erre elengedték Attilát, kimentek az udvarból és beültek az autójukba” - idézte fel a történteket Varga Tibor, aki azonnal hívta a rendőrséget. Elmondása szerint a tiszt, aki felvette, gúnyosan azt mondta neki, csak legyen nyugodt, tudják, mi történt. Több mint negyedóra telt el, mire az ür- ményi őrsről kijöttek, de a szemmel láthatóan ittas kollégáikat nem szondáztatták meg, csak a fiamat. Természetesen, kiderült, hogy Attila nem ivott. A kihallgatáson elmondtam, hogy a rendőrök ok nélkül támadták meg a fiamat, és én csak őt védtem, de a két tettes csak nevetett rajtunk. Azt mondták, szerencsétlen vénember vagyok és a bíróságon úgyis ők fognak nyerni. Végül bennünket vádoltak meg, pedig egy ujjal sem nyúltunk hozzájuk” - állította Varga Tibor. A szemtanúk a rendőrök bosszújától félnek Varga Attila úgy emlékezett a történtekre, hogy miután a rendőröknek megmondta, hogy nincs nála a személyazonossági igazolványa, azok megengedték, hogy letegye a biciklit az udvarban. „Mégis utánam jöttek, ráncigáltak, ököllel ütlegeltek és a lábamat rugdosták. A kabátomat is eltépték, és amikor be akartak jönni a verandára, leverték a ház faláról a vakolatot” - vallotta. Varga Attila szerint apja közelebb állt a kapuhoz, talán hat-hét méterre lehetett, amikor észrevette őt a rendőrökkel. Az ügyész ismételt kérdéseibe, ki hol állt és kit fogott dulakodás közben, a fiatalember teljesen belezavarodott - ellent is mondott az apjának, amikor úgy idézte fel a történteket, hogy az a rendőrt húzta kifelé az udvarból, nem pedig őt befelé. Amikor az eltépett kabátját akarta megmutatni a bírónőnek, az azt mondta neki, a tárgyalás nem divatbemutató, készíttessen róla fényképeket, azokat beteszi az aktába. Mivel az idősebb vádlott, Varga Tibor, többször is elmondta, hogy az incidensnek tanúi is voltak, a bírónő arra kérte, diktálja le a nevüket, hogy beidézhessék őket, Erre Varga Tibor azt válaszolta, hogy nem teheti, mert a tanúk félnek, hogy a rendőrök bosszút állnak rajtuk. A tárgyalás február 7-én a két rendőr meghallgatásával folytatódik, és valószínűleg ítélethirdetésre is sor kerül. A bírónőnek döntenie kell a nyitrai rendőrparancsnokság által követelt kártérítésről is. A sértett rendőrök elmaradt bére és fájdalomdíja összesen 1621,45 eurót tesz ki, mivel az orvosi látlelete szerint Maroš Straka őrmester a jobb könyöke táján horzsolást, a bal karján zúzódást szenvedett, Marek Šípka őrmesternek pedig a bal karján találtak zúzódás- és ütésnyomokat. Vargáék azt mondják, ezek akkor keletkezhettek, amikor a rendőrök a verandáról próbálták kirán- cigálni Attilát, aki ugyancsak megsérült - az ütlegeléstől felrepedt az ajka, a rúgásoktól pedig bedagadt a lába. A lemásolt vallomás Mivel a vádlottak és sértettek állításai ellentmondanak egymásnak, a következő tárgyaláson szembesítésre kerül sor. Feltéve, hogy a rendőrök megjelennek a bíróságon és ismételten nem csak orvosi igazolást küldenek maguk helyett. Az első látásra banálisnak tűnő, mégis két éve húzódó ügyben ugyanis több jel is arra utal, hogy egyiküknek sem akaródzik belemenni a részletekbe. Az első vádiratban, amelyet az ügyészség 2009. augusztus 8-án nyújtott be a bíróságnak, az szerepelt, hogy Varga Attila passzív ellenállást tanúsított, amikor a személyazonossági igazolványát kérték tőle, és el akart menekülni. „Ismételten felszólítottuk, hogy kövessen a szolgálati gépkocsihoz, mire az udvarból kiszaladt Varga Tibor, és erőszakot alkalmazott Šípka zászlós ellen, Varga Attila pedig Straka őrmestert támadta meg” - állt a vádemelés indoklásában. A bíróság ennek ellenére akkor nem indított pert a két vádlott ellen, hanem 2009. október 13-án visszaadta az ügyet a járási ügyészségnek, azzal, hogy a bírónő az akták tanulmányozása során rájött, a két rendőrt nem hallgatták ki törvényes módon. A két kihallgatás jegyzőkönyve szóról szóra azonos, valaki egyszerűen csak a nevet változtatta meg bennük, és még az is elkerülte a figyelmét, hogy Marek Šípka zászlós harmadik személyben beszél önmagáról, „így kerültünk az udvarra, ahol folytatódott a dulakodás, miközben én Varga Attilával dulakodtam, Šípka zászlós pedig azt próbálta megakadályozni, hogy az apa rám támadjon” - vallotta a jegyzőkönyv szerint Marek Šípka. Egyik fél szava a másiké ellenében A bírónő mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a nyomozó egyszerűen csak lemásolta Straka őrmester vallomását és aláíratta Šípka zászlóssal, vagyis nemlétező bizonyítékra alapozta a vádat. Érdekes véletlen, hogy az ügyben épp az a Smreček hadnagy vezette a vizsgálatot, aki annak idején Maiina Hedviget hallgatta ki a dunaszer- dahelyi kórházban, majd a kézzel lejegyzett jegyzőkönyv átiratából „kifelejtette” azt a mondatot, hogy a lány nem emlékszik, telefonált vagy személyesen beszélt-e valakivel a támadást megelőzően. Ezúttal is hasonlóan nagyvonalúan cselekedett, két tanú helyett csak egyet hallgatott ki - és ezt az eljárást a járási ügyész is helyénvalónak találta. Amikor az elsőfokú bíróság visszaadta az ügyet, még panaszt is emelt a döntés ellen, azzal érvelve, hogy a bíróságon úgyis mindkét rendőrt kihallgatják. A kerületi bíróság azonban nem fogadta el ezt az érvelést, sőt, figyelmeztette az ügyészt: a bíróságnak nem az a feladata, hogy az ügyészség és a rendőrség mulasztásait pótolja. Miután idén nyáron újra lefolytatták az eljárást és kihallgatták a két rendőrt, vallomásaik alapján a nyomozó vádat emelt Vargáék ellen. Ők mindent tagadnak, szemtanúk pedig nincsenek, ezért a bírónő nagy valószínűséggel arra fogja alapozni az ítéletet, kit tart majd hitelesebbnek: két nagyon is egyszerű és tájékozatlan, olykor a saját mondanivalójába is belezavarodó embert, vagy a rendőröket, akik a posztjuk biztonságából előre lezártnak tekintik az ügyet. „Sajnos a politika megtette a magáét, mi is érezzük negatív hatását: néhány éve már egyetlen diákunk sincs Dél-Szlovákiából" - mondta az igazgató Szebb az élet drog nélkül KOVÁCS ILONA Pozsony. Ha a szervezetbe kerülnek, képesek negatívan megváltoztatni működését. Lehet könnyű és nehéz, de az a közös bennük, hogy a központi idegrendszerre hatnak, aminek következményeit gyakran élete végéig viseli az ember. Nehéz ellene küzdeni. Sok iskola megpróbálkozik vele, nem mindig sikerrel. Pozsonyban és környékén több szempontból is egyedülálló a ligetfalui Farský utcai Élelmiszeripari Szakközépiskola. A drogmegelőzésnek, a fiatalok felvilágosításának ott hagyománya van. Tizenhárom évvel ezelőtt Szebb az élet drog nélkül címmel elindult az a program, amelynek egy célja volt: ráébreszteni a fiatalokat, hogy kábítószer nélkül is lehet szórakozni, kikapcsolódni, élni. Emília Královičová és Dana Dzurillová dolgozta ki annakidején ezt a tervezetet, amely alapjául szolgált az iskola mára már közkedvelt rendezvényének. Marta Palkovičová tanárnő elsősorban az elmúlt évek rendezvényeiről tájékoztatott. „Minden évben előadások hangzanak el ezen a napon minden osztályban. Rendőrök, pszichológusok, volt alkoholisták mondják el tapasztalataikat a függőségről, a gyógyulás felé vezető út gyötrelmeiről.” A Régi híd szomszédságában álló épület 13 évvel ezelőtt a kábítószerezők fészke volt. A közeli hatalmas diszkó szinte ontotta a „beszívott” fiatalokat, s az akkor elhagyatott óvodaépület pedig kifejezetten kínálta a lehetőséget. ,Amikor először jártam itt, elképedtem. El sem tudom mondani, milyen látvány fogadott - mondja Jozef Horák, az iskola igazgatója. Nekünk akkor épp kifelé állt a rudunk a Kassai utcáról, így hamar megszületett a döntés: vállaltuk, hogy rendbe tesszük az épületet, s élelmiszeripari középiskolává varázsoljuk.” Valóban iskola lett belőle, a szó legnemesebb értelmében. Szakácsot, pincért, felszolgálót, hentest, péket, cukrászt képeznek itt. Az épületet karbantartják, a szellemi értékekkel is jól bánnak ebben az iskolában. „Kezdetben nagyon sok diákunk volt a magyarlakta vidékekről. Nagyon elégedettek voltunk velük: ügyesek, szorgalmasak voltak, sok ismeretet hoztak magukkal otthonról. Sajnos a politika megtette a magáét, mi is érezzük negatív hatását: néhány éve már egyetlen diákunk sincs Dél-Szlovákiából. Pedig vonzó terveinek vannak: a hároméves szakács, pincér, felszolgáló, hentes, pék, cukrász szak mellett négyéves idegenforgalmi szakot is szeretnénk nyitni, amely érettségivel végződne” - mondja az igazgató. Sokan talán azért félnek Po- zsony-Ligetfaluba adni a gyermküket, mert az elmúlt években nem volt jó híre ennek a környéknek. Vezetett a drog- fogyasztás és az ebből adódó bűnözés terén. De ez már a múlté. Ezt a nem éppen dicső elsőséget Pozsony-Ružinov szerezte meg. Arra a kérdésre, van-e dro- gozó diák az iskolában, az igazgató azt válaszolta: inkább csak sejtés van, ugyanis még egyszer sem sikerült bebizonyítaniuk semmit. „Nem mond igazat az az iskolaigazgató, aki azt állítja, hogy az ő iskolájában nincs gyanús eset. Évente kétszer rajtaütésszerű ellenőrzést tartunk az iskolában, a rendőrséggel szorosan együttműködve - a rendőrséggel, személy szerint Gál László őrnaggyal kitűnő az együttműködésünk - de eddig senki sem akadt fenn a szűrőn.” fi program célja: ráébreszteni a fiatalokat, hogy kábítószer nélkül is lehet szórakozni, kikapcsolódni, élni (Képarchívum)
