Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)

2010-12-22 / 294. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 22. Kultúra-hirdetés 7 Új mesejátékot kínál gyermekeknek és felnőtteknek a Komáromi Jókai Színház Színházi karácsonyi ajándék Diótörő herceg és Mária hercegnő (Kalmár Gergely m.v és Tar Renáta EJ.I.-ösztöndíjas) (Dömötör Ede felvétele) Bevallom, kissé sokáig húztam-halasztottam en­nek a színházi jegyzetnek a megírását. Magam sem tudom, miért. Túloznék, ha azzal érvelnék, hogy nincs mit hozzáfűznöm. Akkor sem mondanék iga­zat, ha általános lustaság­ra hivatkoznék. Ha pedig azt mondanám, hogy azért nem írtam eddig ró­la, mert nem tetszett, és nem akarom feddéssel il­letni egy gyermekproduk­ció alkotóit, akkor meg egyenesen hazudnék. KISS PÉNTEK JÓZSEF Na, de ma egy közösségi ol­dalon kaptam egy üzenetet, amelyben az előadás egyik gyerekszereplője egyenesen számon kéri a kritikát, mond­ván, naponta „lesi” az Új Szót, s hogy ő a rosszat is elviseli, csak legyen már valami. Na, akkor most. Most lesz „a valami”... Gyermekelőadást készíteni a lehető legnagyobb felelős­ség, hiszen a hoínap potenci- onális nézőjét köti magához a Színház, ha izgalmas, ha ér­dekes; vagy riasztja el mind­örökre. S ezen már csak az tud rontani, amikor az adott kor­osztály számára egyáltalán nem alkalmas előadásra tö­megesen beterelik a diákokat. Aki nem hiszi, jáijon utána. Érdemes lenne egyszer egy felmérést készíteni ebben a témakörben... Pille Tamás mindhárom Jó­kai Színház-beli rendezése olyan színes, látványos/szép gyerekelőadás, amely ráadásul mindig tartalmaz olyan plusz­értékeket, amelyek nem csak a szemnek, de a gyermek lelké­nek is észrevétlen, (sic!) pille­könnyű (és ez az egyik legna­gyobb erénye) gyógyítója. Mert a gyermeklelkekre is ráfér a szépség- és jóságflastrom mos­tanában. Ha visszatekintünk, a Háry János egy minden részle­tében izgalmas, a szó legneme­sebb értelmében vehető gyer- mekrevü látszatát keltve aján­dékozott meg minket zeneiro­dalmunk egyik gyöngyszemé­nek felhőtlen élvezetével. A második, a Süsü, a sárkány volt. Ez inkább az ismert és sze­retett tévéfeldolgozás színpadi változataként szórakoztatott minden korosztályt. Akkor másféléves unokám például azonnal „színházértő/elemző rajongóvá válva” énekelte Süsü belépőjét... Na, és ez, a mostani; a Dió­törő pedig egyenesen elbűvölő szépséggel viszi el a kis (és fel­nőtt) nézőket a halhatatlan mesék világába. Emst Theo­dor Amadeus Hoffmann klasz- szikusának eme színpadi adaptációjának, sok más mel­lett, az a legnagyobb és elvi­tathatatlan erénye, hogy egyetlen előadáson belül, a le­hető legemészthetőbb formá­ban tálalja a színpadi megjele­nési forma számos szegmen­sét: a klasszikus színészi játék­kal formált karakterek mellett, találkozunk benne Pjotr Iljics Csajkovszkij zenéjével és a táncművészettel is. A klasszi­kus balettetűdtől, a dalbetéten át, a stilizált orosz-tánccal és bábjátszással bezárólag szinte minden színpadi megjelenési formáig. Micsoda pompás kí­nálat ez. Ráadásul mértékkel adagolva. El-eljátszadozva olykor a mérték és a giccs lehe­letvékony függönyének ide- odalebbentésével. Példa erre rögtön a nyitó utcakép: milyen gyönyörű, sóhajtunk fel a kivi­lágított ablakok és a hóesés­ben vonuló árvaházi gyerekek láttán... Vagy a csipkepalota egyszerűen megoldott, mégis hiteles miliője... Az egész elő­adás, amellett, hogy sokszínű és sok műfajú, mindvégig mél­tó a gyermeki rácsodálkozás- ra. S ezt csak olyan alkotó- művész képes megeleveníteni, akinek lelkében, képzeletvilá­gában ott lakik, ott él gyerme­ki énje. Ráadásul vannak hoz­zá szakmai eszközei és megfe­lelő arányérzéke, hogy mind­ezt olyan desszertként tálalja, amely nem üli meg a gyermeki lelket... Hanem éppen ellen­kezőleg: amolyan lelki „bifi- dusz eszenzisz”. Varsányi Mari (Nagymama), Németh István (Nagypapa) ka­raktere maga a tökéletes mese­nagyszülők tökéletes mintája. Kedves egyszerűségükkel ma­gával ragadó a színpadi jelenlé­tük. Bernáth Tamást (Bernát nagybácsi) mostanában nem kényezteti el a színház erőtel­jes szerepekkel, de lám; a kicsi­ből is lehet közepesnél jelentő­sebbet alkotni. A szereppel való névazonosság nem a „nőmén est ómen” következménye csu­pán; mindenesetre nagyon szép alakítás. Na, és a gyer­mekszereplők! Nekem Édes Li­livel (Marika) s Aranyosi Zsolt­tal (Frici) sikerült látnom a nyilvános főpróbát, mert erre kaptam bebocsátást. (Úgy hal­lottam, a másnapi bemutatón is ők játszottak. A másik sze­reposztásban Schlar Gréta, ü- letve Hégli Bence játsszák eze­ket a szerepeket.) Mindkét gyermekszereplő hitelesen volt jelen a nem is mindig könnyen megoldható színészi feladattal járó jelenetekben. Diótörő her­ceg szerepére Kalmár Gergelyt szerződtette a színház. Nem akarok itt „ízetlenkedni”, se megbántani senkit, de szerin­tem hitelesebb lenne az álom, ha nem ennyire „klasszikusan eszményi széplegényt” álmod­na magának Marika, hanem va­lami „húsabb-vérebb” herce­get. Ez persze csak részben szí­nészalkati kérdés, rendezői fel­fogásé is. Tar Renáta ugyanak­kor nagyon is hiteles, kedves és bájos Mária hercegnője min­den gyermeki lelket azonosu­lásra csábított. Majorfalvi Bá­lint, Pille Tamás, Holocsy Krisztina, Hajdú László játéka mind-mind az előadás egy-egy szép színfoltja. Na, és a tánco­sok, a két balettművész: Jessica Leona Carolla és Csuja Gergely (én velük láttam, de a balerina szerepe lekettőzött; a másik hölgy YukaAsai). Nagy élmény volt, igazi ka­rácsonyi előajándék, amely az ünnepek utánra is tartogat meglepetéseket minden gyerek és felnőtt néző számára. Nem csak nosztalgikus emlékidé­zést. Annál jóval többet. Mondhatni, szellemi desszert. Falni nem kell, de megkóstolni mindenképpen érdemes. A brit listán sem talált legyőzőre Matt Cardle Esélytelen volt a csend PUHA JÓZSEF Mint nálunk a bejgli vagy a hal, a briteknél úgy tartozik hozzá a karácsonyhoz a lista­vezető sláger. Óriási érdem az ünnepeket a rangsor csúcsán tölteni. Éves szinten a kará­csony előtti napokban hárul a legnagyobb figyelem a listave­zető-esélyesekre, az összesítés születésére, és jelentősen meg­ugrik a forgalom. Korábban már októberben ment a talál­gatás arról, kik az első hely esé­lyesei. Aztán jött a The X Fac­tor, s már októberben tudtuk, ki fog vezetni: a december kö­zepén véget érő tehetségkutató tévéműsor győztese. Egyeseknek nem tetszett, hogy megszűnt a harc az első helyért. Először tavalyelőtt in­dult társadalmi összefogás, de nem sikerült megakadályozni a verseny akkori győztese, Ale­xandra Burke karácsonyi trón­szerzését. Két átlagember, Jón és Tracy Morter tavaly a Rage Against the Machine karácso­nyinak semmiképpen sem ne­vezhető, 1992-es Killing in the Name című felvételét küldte versenybe, felszólította a műsor ellentáborát, hogy mi­nél nagyobb számban vegye meg az online zeneáruházak­ban. (Maxi CD-n nem volt for­galomban.) A kezdeményezés hatalmas kampánnyá nőtte ki magát, és a rapmetált játszó ka­liforniai zenekar legyőzte a The X Factor hatodik sorozatának győztesét, Joe McElderryt, s karácsonykor listavezető volt. A következő héten aztán Joe jutott fel a csúcsra a The Climb című szerzeménnyel, de az már nem bírt nagy hírértékkel. A tavalyi sikerből eredően idén sok kezdeményezés in­dult azzal a céllal, hogy ismét le kell győzni a győztest, aki - mint december 12-én kiderült - Matt Cardle. A sok bába kö­zött viszont elveszett a gyer­mek, így a southamptoni szü­letésű fiatalember könnyedén elfoglalta a lista élét a Biffy Clyro skót rockegyüttes Many of Horror című tavalyi dalának átdolgozásával, amely a When We Collide címet viseli - 439 007 példány fogyott belőle a megjelenés hetében a sziget- országban. A The X Factor ellentáborá­nak egy része az eredeti Biffy Clyro-felvételt választotta, amely a rangsor nyolcadik he­lyére érkezett meg. A legna­gyobb siker egy Facebookon indult kampányt övezte, amelynek gyümölcseként a The Trashmen minnesotai ze­nekar 1963-as Surfin’ Bird című slágere a harmadik he­lyen nyitott. A legérdekesebb kezdeményezés a Cage Against the Machine volt. Ennek kere­tében egy sereg veterán és fia­tal előadó, együttes - többek közt a Heaven 17, a Madness, az Orbital vagy Mr Hudson - újra rögzítette az 1992-ben el­hunyt John Cage híres 4’33” című 1952-es dalát - a három tételből álló szerzemény 4 perc 33 másodperc csend, ponto­sabban a környezet zajai alkot­ják. Akárcsak az eredeti válto­zatnál, a zenészeknek ezúttal is oda kellett ülniük a hangszere­ik mellé, amiket nem szólaltat­tak meg, a felvételben csak a természetes zaj hallható. A „stúdiómunkát” Paul Epworth producer irányította. A dalhoz remixek is készültek! A 4’33” új verziója a brit lista 21. helyét szerezte meg. A bevételeit gye­rekek zeneoktatásával és zene­terápiával foglalkozó szerveze­tek, valamint a CALM kapja, amely az öngyilkosságra haj­lamos fiatalokat karolja fel. A sok kezdeményezés közepette a The X Factor új győztese, Matt Cardle könnyedén meg­szerezte a brit lista csúcsát (Képarchívum) Az Eredet lett a legnépszerűbb film Los Angeles. Az IMDb online filmes adatbázis éves összesíté­se alapján az oldal látogatói a Leonardo DiCaprio főszereplé­sével készült Eredet című sci-fit találták 2010 legjobb filmjé­nek. Az első ötbe három animáció is bekerült: a Toy Story 3 lett az év második legjobb filmje, az így neveld a sárkányodat a negyedik helyet csípte el, az Aranyhaj és a nagy gubanc pe­dig az ötödik helyre került. A harmadik a Közösségi háló című Facebook-film lett. Johnny Depp az Alice Csodaor­szágban, valamint Az utazó című alkotások révén érdemelte ki a kedvező értékelést, maga mögé utasítva Leonardo Di- Capriót, aki a negyedik lett, és Brad Pittet, aki az ötödik he­lyen végzett. (MTI) bookline.sk 10-809-6 Állandó akciók, kedvezmények Megrendelését házhoz szállítjuk! / főoldal / könyv / antikváriurr i / idegen nyelvű / zene / film / játék, ajándék / drogéria / műszaki /karácsony / webshopok MP9I1229

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom