Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-20 / 292. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 20. Vélemény És háttér 5 Ellenzékben a Smer elnöke kénytelen lealacsonyodni az általa kifejezetten utált sajtótermékekhez Fico a prostituáltaknál Robert Fico, aki kormányfőként idiótáknak, kígyóknak, hiénáknak és prostituáltaknak minősítette az újságírókat, hat év múltán adott interjút a Sme napilapnak. Igaz, most már nem miniszter- elnökként. Mivel ellenzéki párt elnökeként publicitásra van szüksége, kénytelen lealacsonyodni az általa kifejezetten utált sajtótermékekhez is. BARAKLÁSZLÓ Ennek a cselekménynek any- nyi a tanulsága, hogy hosszútávon semmilyen politikus nem képes legyőzni a sajtót. Anomális politikusnak eszébe sem juthat tehát, hogy az újságírókat ellenségként kezelje. Igaz, Robert Fico is csupán ellenzéki politikusként viselkedik úgy, mint a „normális” politikus, hiszen miniszterelnökként a közszolgálati tévében és rádióban akkor sóderolt, amikor akart. Vitapartner nélkül, persze, hiszen a közmédiumok illetékesei szófogadóan csak prédikálni invitálták őt... Robert Fico a szóban forgó interjúban sok mindenről beszél, és továbbra is keveset mond. Mellébeszél. Egyebek között Maiina Hedvig ügyéről kb. tízezredszer ismétli meg, hogy a diáklány megverésére az ő kormánya lejáratása céljából került sor. Az mellékes Fico számára, hogy Maiina Hedvig megverése miként történt, ki volt az elkövető, mi több, ki rendelte meg az aktust az ő kormánya lejáratása céljából. Ami a saját szempontjából érthető is, hiszen a vonatkozó újságírói kérdésre a legkevésbé sem áll érdekében válaszolni. Ködösíteni, lebegtetni, fabuláim akart épp úgy, ahogyan miniszterelnöki monológjaiban szokott... Csakhogy akkor nem volt ám visszakérdezés, mint ezúttal. És nem volt olyan nyilvánvaló, hogy Fico zavarban van és hazudik... A Hedvig-ügyön kívül pártja piszkos pénzeinek firtatása sem igen esett jól neki. Mivel viszont a kellemetlen helyzetet most nem reagálhatta le asztalveréssel, ajtócsapkodással, kibújt a szög a zsákból. Kiderült, hogy Robert Fico nem több és nem kevesebb, mint egy nagypofájú kofa, aki úgy sózza rá selejtes portékáját a kiszemelt kuncsaftra, hogy bár mondandójának se füle, se farka, lyukat beszél a hasába. A pártfinanszírozási ügy kapcsán például azt bírta mondani egy hangfelvételt kommentálva, hogy úgy beszél rajta valaki, mintha ő beszélne... Hát persze, hiszen az a valaki, aki úgy beszél, mint Robert Fico, arról beszél, miként gyűjtött össze fekete pénzeket pártja számára. Azaz, hogyan valósult meg a köztörvényes bűncselekmény... A ficói értékrend abszolút lelepleződése azonban kétségkívül Fico ama kijelentése, amely szerint helyesnek tartja, hogy a főügyészség rendkívül óvatos, mielőtt politikai kérdésekben büntetőjogi következtetéseket vonna le. Politikai kérdések megoldására ugyanis politikai eszközöket kell alkalmazni, így Fico. Aha, ez így ebben a formában ugyan igaz, csakhogy, ha egy pártban törvényellenesen összegyűjtött, adózatlan pénzek harácsolása főijük, áz egyáltalán nem politikai ügy vagy kérdés, hanem egyszerű tolvajlás, bűncselekmény! Ellenkező esetben egy tetten ért rablógyilkos ellen sem lehetne nyomozást indítani, ha kijelentené, hogy párttag... Nincs új tehát a nap alatt, Robert Fico az égvilágon semmit nem tanult és nem felejtett kor- mányfősége alatt. És ellenzéki vezérként sem lett okosabb. Legfeljebb utóbbi pozíciójában, mivel kénytelen közvedenül kommunikálni a sajtóval, sokkal hamarabb lelepleződik, mint annak idején kormányfőként. Annál is inkább, mivel most már az általa idiótának, kígyónak, hiénának, prostituáltnak tartott újságíró közvedenül visszakérdezhet.- Bizony, szomszédasszony, az élet olyan, mint a lavina: egyszer fenn, egyszer lenn. (Peter Gossányi karikatúrája) KOMMENTÁR Állami lopás LAJOS P. JÁNOS Rövid két hónap alatt sikerült megtennie az Or- bán-kormánynak azt, amit Robert Ficónak és társaságának négy év alatt sem. Az októberi első bejelentés után éppen egy hete az Országgyűlés elfogadta azt a törvényt, amely gyakorlatüag felszámolja a magyar nyugdíjrendszer második pü- lérét. Ficónak talán álmában se jutott eszébe az a „zseniális” ödet, amivel Orbán Viktor „visszatereli” a magán- nyugdíj -pénztári tagokat az állami rendszerbe: a jövőbeni munkájuk után nem adja meg nyugdíjuk állami részét, ha ma- radnakamásodikpillérben.Ányugdíjjárulékotugyanfizetni- ükkell az állami rendszerbe, de ebből nyugdíjra nem számíthatnak, vagyis szimplán ellopja nyugdíjukat. Ehhez képestVie- ranénicsakegyjóságos nagymamakéntviselkedett és cselekedett, amikoramásodikpillérmegnyitásakorvisszatérésre ösztönözte az embereket. Igaz, a Fideszhez hasonlóan folyton a nyugdíjpénztárakban lévő pénz elvesztésével riogatta az embereket, majd ennek ürügyén gyorsan el is intézte, hogy a nyugdíjpénztáraknelehessenekkimagaslóannyereségesek- gyakorlatüagmegakadályozta, hogy a magasabb hozamot biztosító részvényekbe fektessenek. Ennél többet azonban nem tett, Ficóval együtt azt a lépést sem merte megtenni, amely még az akkori ellenzékegy részének, legalábbis a KDH-nakés az MKP-naksemlettvolnaellenére:anyugdíjpénztáraknakjáró9 százalékpontosjárulékarányt, amely az öregségi nyugdíjjárulék fele, 6 százalékpontosra csökkentse. Félt az emberek reakcióitól. Inkább megpróbálta elbizonytalanítani őket, például a nyugdíjpénztárakvezetőinekszilveszteribulijánkészült képekkel akarta befeketíteni a pénztárakat. Tudjuk, nem sikerült. Feltehetően tudta ezt Orbán Viktor is, vagy ha nem, akkor figyelmeztették rá, és olvashatta a magyarországi felméréseket, amelyek szerint- az állami lejárató kampány ellenére - az embereknek alig egyharmada akar visszatérni az állami rendszerbe. Ezért döntött úgy, hogy nem ad nekik választást. Az állami nyugdíj megvonása mellett erre utal az is, hogy nem annakkell nyilatkoznia, aki menni akar, hanem aki maradni. Akormány és nyugdíjügyben a szócsövévé kinevezett úgynevezett kormánybiztos, Selmeczi Gabriella az állami nyugdíjrendszerbiztonságosságát hangsúlyozza. Azt állítj a, hogy az állami pülér „hozamai” magasabbak, mint a magánpillér hozamai. Azt, hogy hazudik, feltehetően Selmeczi is tudja, hiszen az állami rendszerben nincs megtakarítás, vagyis tőkefelhalmozás, ezért hozamok sincsenek. Amásik állításán, hogy az állami rendszer a biztonságosabb, feltehetően azt érti, hogy az emberek20, esetleg 50 év múlva is olyan nyugdíjat kapnak majd, amilyet ma a kormány megígér. Eltekintve attól, hogy esetleg már 8, sőt lehet, hogy 4 év múlva sem az Orbán-kor- mány lesz hatalmon, vagyis nem ígérgethet előre 20-50 évre, ezért már ma látszik, hogy ígérete betarthatatlan. A jelenlegi nyugdíjasokjáradékát a mai aktív korúak adják össze, ez a fel- osztó-kirovó rendszer lényege. Jelenlegegynyugdíjasranégy aktívkorúfelnőttjutnálunk,15évmúlvamárcsakkettő, vagyis egynyugdíjasnyugdíjátnégyemberhelyettkettőfogjafizetni. A magyar arány még ennél is sokkal rosszabb. Ha tehát tartani akarják a mai nyugdíj-fizetés arányt, akkor vagy harmadolják az állami nyugdíjak értékét, vagy több mint a duplájára emelik ajándékok arányát. T alán ezt nevezi reformnak az Orbán- kormány, hacsaknem a nyugdíjak szimpla ellopását. JEGYZET Büntet és szüntet? JUHÁSZ KATALIN sége elfogadja az új médiatörvényt, holott már a Fideszen belül is viták dúlnak, és két nemzetközi újságíró-szervezet is tiltakozik ellene. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság a fideszes tervezet alapján sokmilliós bírságokat szabhatna ki a „kiegyensúlyo- zadanul tájékoztató” médiákra, az újságírókat pedig titkos informátoraik felfedésére is kötelezhetné. Megérkezett az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) jelentése is, amely szerűit a parlament előtt lévő média- törvény sérti a sajtószabadság normáit, mivél „példa nélküli hatalmat ad a tartalomszabályozás terén” az új, fideszes vezetésű médiahatóságnak. A jelentésben az is szerepel, hogy a közmédiumok élére a Fidesz által támogatott jelölteket ültettek, ami „kérdéseket ébreszt a közszolgálati média függetlenségével kapcsolatban”. A múlt héten egyébként az új vezérigazgatók bejelentették, hogy a Duna TV, az MTV, a Magyar Rádió és az MTI elveszti függetlenségét, a munkatársakjanuártól egy közös műsorszolgáltató alapnak dolgoznak. Ezzel összefüggésben tömeges elbocsátásokról is felröppentek hírek. Az alkalmazottakjelentős része feketében ment az ominózus értekezletre, hogy így fejezze ki tiltakozását a változásokkal kapcsolatban. Aggodalmukat indokolni látszanak a vezetők nyilatkozatai. „Egy közszolgálati újságíró nem lehet a kormány ellensége, nem kérdőjelezheti meg a szabadon választott kabinet hatalmát. Az nem megy, hogy elfogadjuk a tisztséget, majd szembeszegülünk a megbízóval” - mondta ki Belénessy Csaba MTI-vezérigazgató a hét kulcsmondatát. Azaz, a közpénz jelenleg nem a „köz” pénze, hanem a kormányé. Ami annyit jelent, hogy közpénzen tilos a kormányt bírálni. A médiahatóság várhatóan ennél sokkal rafináltabban dolgozik majd. Tevékenységénekmár meg is van az első áldozata: a Roxy Rádió, amelyet megszüntettek, mert nem fizetett műsorszolgáltatási díjat. Ez precedens értékű döntés, mivel több száz médium nem tudja teljesíteni ezt a kötelezettséget, aminek gyakran az az oka, hogy nem termelnek elég bevételt. ATV2-t szintén az új hatóság büntette százmillió forintra, mert egyik műsorában a szóbeli és fizikai agresszió súlyosan károsíthatta a műsort néző gyermekek lelki fejlődését. Hogy ezzel az indokkal ma szinte bármelyik médiumra rá lehet szállni? így van. És akit meg akarnak büntetni, azt meg is büntetik... FIGYELŐ Adócsalók listája A csaknem kétmilliárd euró pótlólagos adóbevétel azokat igazolta, akik pártolták a ■ német adóhatóságoknak felkínált adathordozó lemezek megvásárlását - írta a Der Spiegel. A megvételre kínált lemezeken több ezer német adóalany neve szerepelt, akik külföldi bankokban helyeztek el jelentősebb összeget, ám annak tőkehozadéka után nem fizettek adót hazájukban. A CD-k felbukkanásakor vita robbant ki, mennyiben jogszerű lopott (jogellenes úton szerzett) bizonyíték megvásárlása és felhasználása az adócsalók leleplezésére. Az utólagos adóbefizetések révén a német államkassza mintegy 1,8 milliárd euró plusz bevételhez jut. Az adócsalókat lebuktató CD-k megvásárlása néhány millió euróba került csupán, tehát jó üzletnek bizonyult. Ezen felül a lebukás miatt érzett félelem a jövőben nagyobb becsületességre kényszeríti az adófizetőket. Ennek következtében pedig hosszú távon is emelkedni fognak a német állam adóbevételei. A csaknem három évvel ezelőtt, 2008 februárjában kirobbant adócsalás-sorozat legismertebb alakja a német posta akkori elnöke volt. Klaus Zumwinkel több éven át mintegy 10 millió eu- rót helyezett el liechtensteini bankszámlákon, ám a befektetés hozadéka után „elfelejtett” adót fizetni. (MTI)
