Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-02 / 277. szám, csütörtök
www.ujszo.com UJSZO 2010. DECEMBER 2. Vélemény És háttér 7 Senki sem hitte volna, hogy a szunnita arab vezetők ennyire gyűlölik az iráni síita vezetést Pluszok és mínuszok Washington első dühös, a mundér becsületét védő reagálásai szerint teljesen ellehetetlenítik a diplomáciai munkát a WikiLeaks-kiszivárogta- tások, ráadásul életek kerültek veszélybe. AAALINÁK ISTVÁN Semmi ilyesmi nem történt. Sem Amerika, sem az amerikai külügy nem fog összedőlni, a WikiLeaks is, meg az öt világlap is gondosan megszűrte az anyagokat, nehogy veszélyeztessék bármely, a terepen dolgozó diplomata életét. Szégyellnivaló- juk azoknak van, akik a biztonsági rendszerért felelősek. A gyanú szerint egy 23 éves, volt őrmester töltötte le az egész anyagot, ami nagyon kérdéses, hiszen ennyire nem lehet gyenge a rendszer. Azt nem tudni, hogy valójában kik állhatták a kiszivárogtatás mögött. Egyesek szerint semmi újat nem tudtunk meg az amerikai külpolitikáról. Ez nem így van - a nagyközönség képet kaphat arról, hogyan működik valójában a külpolitika, és ez nem kevés. Az tény, hogy egyes területeken nehezebb lesz az amerikai külügy munkája, de nem Európában. Az európai vezetőknek túl kell tenniük magukat a személyes sértődöttségeken, mert el lehet képzelni, hogy az európaiak miket írtak bizalmasan pl. George Bushról és kormánya tagjairól. Timothy Garton Ash brit történész tegnap azt írta, számottevően javult a véleménye az amerikai külügyminisztériumról, mert olyan diplomatákat lát, akik teszik a napi dolgukat, védik hazájuk érdekeit. Ami nem jó: nehezebb lehet az USA dolga a jövőben Kínával, Észak-Koreá- val és a Közép-Közel-Keleten. Mindenki tudta, hogy az USA azt akarja, Dél-Korea kebelezze be Északot. De a bizonyosság más, kiszámíthatatlan reakciókat válthat ki az őrült északi rezsimből. Tudtuk azt is, hogy Észak-Korea rakétákat és alkatrészeket szállít Iránnak. Most bizonyított, hogy Kínán keresztül, Peking jóváhagyásával. Hatalmas csapás lehet a közel-keleti békefolyamatra, felkorbácsolhatja az ottani indulatokat, ha beigazolódik, hogy Izrael tényleg egyeztetett a Mahmúd Abbász vezette Palesztin Hatósággal a Gázai övezet elleni háborúról. És beláthatatlan következményekkel járhat az egész térségre nézve az, hogy az öböl menti arab államok, a legnagyobb olajexportőr Szaúd-Arábiától kezdve a kis Bahreinig, milyen vehemensen akarták rávenni az USA-t arra, hogy mérjen csapásokat az iráni atomlétesítményekre. Senki sem hitte volna, hogy a szunnita arab vezetők ennyire gyűlölik az iráni síita vezetést és politikáját. Kiderült a kiszivárogtatásokból, mennyire komolyan veszik az amerikaiak a terrorizmus, az al-Kaida elleni harcot. Ez megnyugtató. És ez a lényeg. FÁZ Orbán nyughatatlansága címmel közölt írást a Frankfurter Allgemeine Zeitung a magyar kormány gazdaságpolitikai intézkedéseiről. Reinhard Olt idézetekkel támasztja alá Orbán Viktor elsődleges célját, hogy kivezesse az országot az adósságcsapdából. A csapdából kivezető ajtó megnyitásához egy éve van a kormánynak, 2015-ig a GDP 70%-a alá csökkenhet az államadósság mértéke - idézte Olt a kormányfőt. Jövőre csökken a költségvetés hiánya, köszönhetően a pénzügyi szektorra, a konszernekre és kereskedelmi üzletláncokra kivetett rendkívüliadóknak. (MTI) KÉZ.IRAT Igazszóló MIKLÓSI PÉTER Rendben leszavaztunk. A Csallóköztől a Bodrogközig úgy döntöttünk, hogy a következő években mind az MKP, mind a Híd ott lesz a helyi önkormányzatokban. Ez nem jelent okvetlenül kakaskodást, hanem csak többszínűséget: érdekesebb, izgalmasabb, vitázóbb közéletet. Sokféle nézőpontot, több értelmes vitát és ésszerű kompromisszumokat. Remélhetőleg. Azért eme enyhén feltételes mód, mert sem az MKP, sem a Híd vezérlő tábornokainak értékelései - legalábbis egyelőre - nem szolgáltak semmi különös, váratlan, avagy újdonságszámba vehető mozzanattal. Ki-ki hozta a formáját, sikerről beszélt; s napok múltán is csak a már untig hallottakat ismételgetik: minthogy köszönik és nem is akartak mást, csupán mozgósítani saját táborukat. Pedig most már beszélhetnének másról is. Mi több: kellene is másról beszélniük! Arról, hogy most (a parlamenti és a helyhatósági választások után), a jövő esztendei nép- számlálás fontosságát tudatosítva, mindkét pártban „kampánymozdonyokat” indítanak a közmegegyezés irányába. Nyilván sokadma- gammal immáron szívesen hallanám, hogy ki teszi meg az első meggyőző, őszinte lépéseket. És még szívesebben látnám, hogy az a két párt, amely másfél éve a kölcsönös ellentétek szításából él, most felfedezi azt az új igényt, melynek lényege, hogy a szlovákiai magyarok zöme a romboló szenvedélytöbblet helyett békességre vágyik, és fogékony volna a népszámlálás előtti kiegyezést igazán kereső hazai magyar politikusok szavára. Tudom, ehhez kampánypolitikusok helyett saját politikai berkeinkben is olyan államférfiakra s államhölgyekre volna szükség, akik a közelgő népszámlálás majd feszülten várt adatait képesek - ha átmenetileg is, de - pártjuk érdekei elé helyezni; akik tegnapi politikai ellenfelüket is hajlandók támogatni, ha azt a szlovákiai magyarság érdeke úgy kívánja. Más szavakkal: a népszámlálás kimenetelének kérdésében osztozniuk kellene a felelősségben. Nyernénk a dolgon mindannyian! Részint a majd számszerűsítendő adatok tekintetében; és ami még fontosabb: az egyeztetéseknek, a közös fellépésnek ez a gyakorlata elindíthat egy gyógyulási folyamatot, amelynek eredményeként a szlovákiai magyar közösség tagjai, főként azonban annak konszenzuskereső politikusai lassan elfogadják egymást, és feloldva a széttagoltságot hosszabb távon is képesek lesznek egymással együttműködni. Szemben a Fidesz szlovákiai részvény- csomagját birtokló MKP és a Budapesten kegyvesztett Híd viszonylatában ma még kétségtelenül fennálló könyörtelen politikai engesztelhetetlenséggel. Épp a népszámlálás tétje figyelmeztet arra, hogy ideje túllépni a mániákus bukósisak-politikán, amelynek rostélyán át nem hatol se kép se hang, amely dúvadként halad csökönyösen kitaposott csapásokon, és a hazai magyar közmegegyezést is úgy képzeli el, hogy mindenki csakis vele érthet egyet. Szerintem viszont most nem az a fontos, ki fújja a passzát szelet, hanem szűk érdekütközések helyett - több politikai tisztességgel, belátással, pártérdekeken túlmutató józansággal - az, hogy ki kinek nyújt kezet! Ebben tényleg meg lehetne állapodni. KOCUR LÁSZLÓ Tegnap újabb koalíciós kudarcnak lehettünk szemtanúi a parlamentben: a Kereszténydemokrata Mozgalom négy parlamenti képviselője - Peter Muránsky, Andrej Ďurkovslcý, Marián Kvasnička és Anton Marcinéin - tartózkodásával elgáncsolta a sör jövedéki adójáról szóló törvényjavaslatot. É sorok írója sörbarátként nem szükségképpen megy a jeges Dunának amiatt, hogy az árpalé ára nem fog emelkedni, de ha elvonatkoztatunk az önös érdektől, az, hogy a négy honatya lefeküdt a sörgyári lobbinak, vagy már most a 2014-es választás preferenciaszavazataira gondolt (a nem kívánt törlendő), 14 millió eurós (421 764 000 korona) bevételkiesést fog jelenteni az államnak. Ďurkovský- aki a szennyvíztisztítós törvénymódosítójavaslatát elnézve a vizesekkel is jóban van - a szavazást követően úgy fogalmazott, a javaslatot nem tartotta jó ötletnek, és nem ezen a 14 millión fog múlni a jövő évi költségvetés. Ebben a főpolgármesterből lett honatyának kétségkívül igaza van, de ilyen alapon bármelyik gazdasági érdekcsoport, amelynek elég erős a lobbija, egy-egy parlamenti képviselő szájába tudja adni - egyebek mellett - azt a mondatot, hogy nem éppen ezen a pár millión múlott. De akkor miből lesz itt többletbevétel, hiszen önmagukban a megszorítások nem elegendőek ahhoz, hogy a költségvetési hiánycélt tartam tudják? A KDH-sok - bár a sörözőkben kétségkívül megnőtt szimpatizánsaik száma - államférfihoz méltatlanul, rosszul döntöttek. Ám a sebtében összehívott Koalíciós Tanács döntése sem sokkal marad el a KDH-é mögött. A pártvezetők arra jutottak: a kieső 14 milliót teremtse elő a KDH. Az ő szempontjukból jogos: ők hibáztak, ők is oldják meg. De hogyan? A14 millió eurót a kereszténydemokraták által felügyelt tárcáktól fogják elvonni, azaz az idült finanszírozási gondokkal küzdő egészségügytől; a belügytől, ahol Dániel Lipšic miniszternek nem kis munkába került elérni, hogy a megszorítások ellenére a rendőri állomány ne jusson a vámosok sorsára és a közlekedésügytől, amelynek szintén lyukas a tarisznyája. Átlagban mindegyik betol 4,6 milliót. A kormánykoalíció így azokat fogja „sörböjtre”, akik a legkevésbé sem tehetnek arról, hogy a törvényjavaslat elbukott. FIGYELŐ Üres címlappal tiltakoznak Üres címlappal tiltakozik a médiatörvény-javaslat ellen az Élet és Irodalom (ÉS), valamint a Magyar Narancs - írta a Népszava. ,A hetilapok akciójával egyetért a Népszava is, ennek pénteki lapszámunkban nyoma is lesz.” A 168 Óra címlapját Szalai Annamária portréja és a „Kedves médiahatalom!” szalagcím foglalja el - tájékoztatta a la- potMesterÁkos főszerkesztő. Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője szerint a tervezet újságíró-, nyilvánosság- és szakmaellenes, célja a sajtó kontrolltevékenységének kiiktatása. A főszerkesztő a lapnak azt nyilatkozta: „ez a kormány szeret fenyegetni - csak így értelmezhető az egész kiterjesztett jogkörű médiahatóság létrehozása, tevékenysége, a kialakuló szabályozás”. Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője elfogadhatatlannak nevezte a „sajtóbíróság” létrehozását. Hozzátette: a „média ilyen tiltakozása nem öncélú, hiszen a sajtószabadság van veszélyben”. A javaslatban szereplő, a hetilapokra kiróható, 10 milliós bírságot komoly fenyegetésnek nevezte, de kiemelte, még rosszabb az a tervezett szankció, hogy egy sajtóorgánum megszüntethető nyilvántartási számának visszavonásával. Elfogadhatatlan az is, hogy a tervezet a médiahatóság kizárólagos jogkörébe helyez minden kontrollt. (MTI) Felterjesztették a Biszku-ügyet Felterjesztették kedden a Legfőbb Ügyészséghez Biszku Béla ügyét - mondta el Skoda Gabriella a Fővárosi Főügyészség szóvivője a Magyar Nemzetnek. A lap felidézi: a főügyészség október végén elutasította a feljelentést, mert szerinte Biszku nem követte el az el nem évülő emberiesség elleni bűncselekményt. A Biszku elleni eljárást október 21-én Gellért Adám kezdeményezte. A lap idézi a jogi tanácsadó beadványát, mely szerint a Kádár-rendszer belügyminisztere, az állampárt Politikai Bizottságának tagja felelőssé tehető azért, hogy Maiéter Pált, Szilágyi Józsefet, Gimes Mik- lóstésNagy Imrét 1958 nyarán koncepciós eljárásban halálra ítélték, majd kivégezték. A feljelentő november 16-án panasszal élt a döntés ellen, és azt kérte a Legfőbb Ügyészségtől, helyezzék hatályon kívül a főügyészség szerinte megalapozatlan határozatát, és rendeljék el a nyomozást. (MTI) (Ľubomír Kotrha karikatúrája Szöveg nélkül
