Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)

2010-12-01 / 276. szám, szerda

J Jiw 20 Sport-elclásico ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 1. www.ujszo.com ť f * j «gr ju i llíf ; \ j ľ ,-A .v F M. Íl Tíz saját nevelésű játékos lépett pályára a Barca mezében az El Clásicón A vak is láthatta, hogy a két együttes nincs egy súlycsoportban Futball-lecke, haladóknak Mourinho elveszítette a fonalat? GAZDAG JÓZSEF Több mint egy klub - így hangzik az FC Barcelona jel­mondata. Több mint futball - így jellemezhető az a játék, amit a katalánok elő­adásában lát­hattunk az El Clásicón. „Az egyik csa­pat jól játszott, a másik meg rosszul” - nyi­latkozta a meccs után Jósé Mourinho, de ez így, ebben a formában nem igaz, Mouri­nho leegyszerűsíti a látotta­kat, ennél sokkal nagyobb volt a különbség. „Az egyik csapat futballo­zott, a másik meg nézte” - ez a megállapítás már találóbb. A Barcelona játékosai eldugták a labdát, lábról lábra járatták, lenyelték, jöttek a finom test­cselek, a zseniális rögtönzé­sek, mintha gondolkodásban (gondolkodásban is) egy lé­péssel megelőzték vol­na az ellenfelet, a sok csiki-csuki meseszép mintá­zattá állt össze, az ornamentika mű­vészete, pasz- szok hálózata, remekmű. Ez a Barca. December elején ta­lán nem túlzás kijelente­ni, hogy az év mérkőzését lát­tuk. S nem túlzás kijelenteni azt sem, hogy ami történt, az a lehető legjobb hír a futball jö­vője szempontjából. A Camp Nouban ugyanis kétféle klubépítési filozófia üt­között, s az nyert, amelyik az utánpótlásra, a lokális kötődés erősítésére helyezi a hangsúlyt (s nem az, amelyik a pénz kor­látlan uralmára esküszik). A mai futballvilágban való­szerűtlenül hangzik, de a hétfői El Clásicón összesen tíz saját ne­velésű játékos lépett pályára a Barca mezében (Valdés, Puyol, Piqué, Iniesta, Xavi, Busquets, Messi, Pedro, Bóján és Jeffren). Összehasonlításképpen: a Real Madrid több mint egy mil­liárd eurót (nem elírás: a német Transfermarkt kimutatásai sze­rint az utóbbi tíz évben egészen pontosan 1 milliárd 61 millió eurót) költött új játékosok vá­sárlására a 2000/01-es szezon­tól kezdve... Ehhez képest hétfőn este a Barcelona 5:0-ra győzött, pa­rádés futballal, mondhatnánk, de ez már nem is labdarúgás volt, hanem a költészet maga, kellem és báj, a gyorsaság igé­zete, Messi és Villa, kedves né­zőink, önök a barcelonai fil­harmonikusokat látták, vezé­nyelt Andrés Iniesta és Xavi Hernández, szájtátva közre­működött a Real Madrid. KISS TIBOR NOÉ A súlyos zakó valahogy nem illik Mourinho imázsához, akit mostanában inkább varázsló­ként emlegettek (az El Clásicót 15-4-0-s mérleggel várta). Ha­zai bajnokin 2002 óta nem le­het legyőzni aktuális csapatát, a Portóval BL-t nyert; a Chel- sea-t és az Intert is évtizedek után vezette a csúcsra, s az sem piskóta, amit eddig a Real Madriddal művelt. Nemcsak a nagyarányú győzelmek (Deportivo 6:1, Málaga 4:1, San­tander 6:1, Bilbao 5:1, Ajax 4:0), ha­nem a mérkőzések többségén mutatott szupergyors, szelle­mes futball volt lenyű­göző. Hogy ez a Real színtelen, „mourinhós” já tékot játszana? Kérdezzék meg erről a Milan futballistáit, akik a Bernabeuban a szerencse fiai voltak a 0:2-vel, ami lehetett volna 0:5 is. Lett is 0:5, de a Barcelona elleni rangadó - a Real szem­szögéből. A ötgólos különbségnél csak Mourinho reagálása volt megle­pőbb. „Hogy ez megsemmisítő vereség volna? Nem az” - kom­mentálta az eredményt a por­tugál edző. Majd elkezdte a va­kért arról, hogy az első két gólt ajándékba adták a Bar­celonának, s hogy a második félidő elején kapott gyors Villa-gólok végleg eldöntöt­ték a meccset. Blabla. Pedig a vak is láthatta, hogy a két csapat nincs egy súly­csoportban. Nem kellett ahhoz műholdas követőrendszer, hogy megálla­pítsuk: egyfolytában a Barcánál van a labda. A Reáltól csak cél­talan ívelgetést láttunk, s né­hány alibibombát Rónáidétól. Meg az értelmetlen, frusztrált erőszakot, Arbeloa-keményke- dést, s Sergio Ramos karatéba illő akcióit. Csak Marcelót saj­náltuk, aki a századik Messi- csel és a sokadik Barcelona-gól után szinte sírt. Mourinho egyetlen jó döntése talán az volt az El Clásicón, hogy lecse­rélte a brazüt. Mourinho azzal vívta ki szim­pátiánkat, hogy mindig kendő- zedenül beszélt, nem állt be a sorba, a jólfésült, sima modo­rú, közhelyeket nyilatkozó edzők közé. Aztán az Ajax elle­ni mérkőzés hajrájában elkez­dett sakkozni, kiállításra biz­tatva játékosait, nevetségessé is téve ezzel őket. A Barca elle­ni kínos lebőgést követő ma­gyarázkodás sem rá vall - per­sze, könnyen lehet, hogy ez is csak a pszichológiai hadvise­lés része. És ebben tényleg ő a Special One. Igaz, a 0:5 után lesz is dolga a játékosai lelki- állapotával... A madridiak zsinórban ötödször is kikaptak a Barcelonától, s ezúttal nehezen dolgozták fel a súlyos vereséget: Sergio Ramos még válogatottbeli csapattársát, Carles Puyolt is arcon ütötte Cristiano Ronaldo nagyot taszított a barcelonai edzőn, Pép Gu- ardiolán. Ronaldo még egy gólt sem lőtt a Barcának pályafutá­sa során, sem a Real, sem a ManUnited mezében A Barcelona 1994 óta először nyert ötgólos különbséggel a Real Madrid ellen, s az 5:0-nak köszönhetően átvette a vezetést a spa­nyol La Ligában - 197 nap után (Fotók: ČTK/AP, SITA/AP) n

Next

/
Oldalképek
Tartalom