Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)

2010-12-07 / 281. szám, kedd

12 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 7. www.ujszo.com A bioüzemanyagok környezetkárosító hatása Kivágott erdők, éghajlati változások TÁJÉKOZTATÓ A környezetkímélő rendszerben művelt területek után hektáronként 496,78 euró támogatás jár A termesztők ellenőrzése Az integrált termesztési rendszerben be kell tartani a megfelelő mező- gazdasági gyakorlat elveit is (Szilvássy Tímea illusztrációs felvétele) Az Európai Unió, korábbi döntés értelmében, azt a célt tűzte tagállamai elé, hogy az üzemanyag-felhasználásban a jövő évtized végére együttesen legalább 10 százalékra emeljék a bioüzemanyagok részará­nyát. A felmérés szerint az ed­digi tervek azt mutatják, hogy a közlekedésben a növényi alapanyagú üzemanyagok ré­szesedése 9,5 százalékra emel­kedik, és ennek 90 százaléka gabonából származik majd. A gabonatermesztés céljainak megváltoztatása az élelmezés­ben is új típusú kihívásokat okozhat, így nehezítheti a sze­gények élelemhez jutását, állít­ják egyes környezetvédelmi szervezetek abban a jelentés­ben, amelyet nemrégiben tet­tek közzé Brüsszelben. A bioüzemanyagok részará­nyának tervezett mértékű növe­lése az említett tanulmány sze­rint az elkövetkező évtizedben jóval nagyobb mértékű széndio­xid-kibocsátást okozhat, mint ha maradna a jelenlegi hagyo­mányos üzemanyagok haszná­lata. A káros hatást elsősorban az okozza, hogy a bioüzem­anyagok készítéséhez szükséges növények, főleg a gabona ter­mesztéséhez új termőterülete­ket kell bevonni, ez pedig a klí­maváltozások kedvezőtlen hatá­sainak mérséklésében kiemelt szerepet játszó erdők irtását vonja maga után. Az európai or­szágok jelentős része ráadásul külföldről, gyakran igen távol­ról kívánja beszerezni a környe­zetbarátnak tartott üzemanya­got, ami közvetve trópusi erdő­területeket fenyeget. Az illetékes szakértők sze­rint a bioüzemanyagok alap­anyagául szolgáló növényeket elsősorban a termelésből ki­vont területeken kell termesz­teni, ugyanakkor a termésho­zamok javításával az is elér­hető, hogy az erdőterületek a lehető legkevésbé zsugorodja­nak. A bioüzemanyagok nagy­arányú termelése a hagyomá­nyos üzemanyagok használa­tánál is kedvezőtlenebbül be­folyásolhatja a káros éghajlat- változást. (eu-info) A szlovákiai integrált nö­vénytermesztési rendszer keretében csaknem 8 ezer hektárnyi terület művelésére tettek kötele­zettségvállalást a gazdál­kodók. ISMERTETŐ A zöldségtermeléssel foglal­kozó vállalkozók száma és az általuk művelt terület nagysá­ga az elmúlt években radikáli­san csökkent. A feldolgozóipart az előző évtizedben csaknem teljesen felszámolták, az üzlet­láncok továbbra is keményen érvényesítik üzleti fölényüket a termelőkkel szemben, a sokat emlegetett, de ritkán működte­tett termelői-értékesítő szövet­kezetek nem váltották be a hoz­zájuk fűzött reményeket. Ráadásul hiányzik egy egysé­ges és megvalósítható ágazati fejlesztési koncepció, ennek hi­ányában és a szakágazat tér­vesztése miatt érdekérvénye­sítő képessége is lecsökkent. Úgy tűnik, hogy hathatós támo­gatás nélkül a hazai zöldségter­mesztés rövid időn belül vég­veszélybe kerül. így foglalta össze a kellemetlen tényeket Horváth Péter a Szlovákiai Zöldségtermesztők Uniójának elnöke a szervezet hagyomá­nyos évzáró szakmai találkozó­ján, amelyen a hazai ágazat helyzetének értékelése mellett a résztvevők áttekintést kaptak a zöldségtermesztés fejleszté­sének további lehetőségeiről is. A termelőknek némi segítsé­get jelentett, hogy az előző években lehetővé vált számuk­ra, hogy belépjenek az integ­rált zöldségtermesztési rend­szerbe, amelynek keretében vállalták bizonyos környezet- védelmi megkötések és szigo­rúbb termesztési szabályok betartását, és ennek ellentéte­leként meghatározott ideig a művelt területek után hektá­ronként 496,78 euró támoga­tást kapnak. 2010-ben az in­tegrált termesztési rendszer­ben 54 szubjektum 5966 hek­táron termel zöldséget. Vannak, akik már két éve tagjai a rendszernek, vannak, akik az előző esztendőben lép­tek az integrált zöldségter­mesztés útjára, ugyanakkor a tagok körében még ma is sok az ismeretlen és félreértelmezett információ. Ezekről tartott részletes ismertetőt Andrej Gaj­doš az Agrárkifizetési Ügynök­ség illetékes képviselője, aki elsősorban a támogatások kifi­zetése után esedékes ellenőrzé­sek legfontosabb szempontjai­ra, a szükséges követelmények pontos betartására hívta fel az érintettek figyelmét. Amint be­számolójából kiderült, a kör­nyezetvédelmi támogatások kategóriájába tartozó integrált termesztés után járó kifizetése­ket a kérvényeken minden év­ben be kell jelölni. Az integrált termesztési rendszer keretében folyósított támogatások köve­telménye, hogy a kérvé­nyezőnek és felhasználónak többek között be kell tartania a megfelelő mezőgazdasági gya­korlat elveit, az idevonatkozó környezetvédelmi előírásokat és szabályokat. Sok gondot okozott az is, hogy az integrált termesztési rendszerben való gazdálkodás alapelveit ismer­tető tanfolyam elvégzését iga­zolniuk kell a rendszerben működőknek, sőt az erről szóló igazolást eddig 5 napon belül be kellett jelenteni az agrárki­fizetési ügynökségre, (most már a későbbi bejelentéseket is elfogadják). A gazdálkodónak viszont két éven belül feltétle­nül el kell végeznie ezt a tanfo­lyamot. Fontos követelmény a szá­mosállat-egységekkel való le­terheltség mértékének a betar­tása is, amit az ügynökség ez­után gyakorlatilag napi szinten fog ellenőrizni. A követelmé­nyek be nem tartását szigorú szankciókkal büntetik, többek között a támogatások 20 %-os csökkentése, a kifizetés megta­gadása is szerepel a kénysze­rítő eszközök között. A rend­szerből idő előtt is lehetőség van a kilépésre, ekkor azonban teljes felszámolás esetén a kifi­zetett támogatásokat vissza kell adni, a terület csökkentése esetén arányos mértékben. Ugyanakkor lehetőség van az így művelt terület növelésére is, de csak a rendszerben már benn lévő terület 20 %-ának megfelelő nagysággal. Hozzá kell tenni, hogy támogatási szempontból az integrált ter­mesztési rendszer és a Natura 2000 környezet- és tájvédelmi program kölcsönösen kizárja egymást, tehát nem igényelhet integrált termesztési támoga­tást, aki a Natura 2000 kereté­ben gazdálkodik és fordítva. Tamasek Zoltán a fűri Bioto- mal vezetője arra hívta fel a ter­melők figyelmét, hogy az integ­rált termelési rendszer alkal­mazása az unió következő költ­ségvetési időszakában várható­an már általánosan elfogadott, ajánlott rendszerré válik, s en­nek okán feltételezhetően 2013 után már nem is számíthat kü­lön támogatásra. Az integrált rendszerben megkövetelt talajvizsgálati mód­szerekről tartott előadásában Pavol Halaj az idevonatkozó követelmények ismertetése mellett arra is felhívta a figyel­met, hogy a talajgazdálkodási kutatóintézet honlapján (www. podnemapy.sk) található térké­pek és adatok segítségével megkönnyíthető és pontosítha­tó a talajminták vételezése, s a műveletek végrehajtása immár hordozható számítástechnikai berendezéseken (akár mobilte­lefon segítségével) is nyomon követhető, (sz) (Képarchívum Az ágazat jövője azon is múlik, hogy képes-e leküzdeni az éghajlatváltozás hatásait, fenntartható módon tud-e gazdálkodni a természeti erőforrásokkal A közös agrárpolitika 2013 utáni időszakra szóló programterve EU-ÖSSZEFOGLALÓ Az Európai Bizottság novem­ber közepén elfogadta és köz­zétette „A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a terü­leti kihívások kezelése” című közleményt, amely alapjául szolgál annak a jövő tavaszig tartó konzultációs folyamat­nak, amely a bizottság számá­ra lehetővé teszi, hogy 2011 nyaráig előkészítse a vonatko­zó jogalkotási javaslatokat. A megreformált KAP a tervek szerint 2014. január 1-jén lép hatályba. A mezőgazdasági ágazat hosszú távú versenyképessége a termelékenység növelése mel­lett azon múlik, hogy az ágazat képes-e leküzdeni az éghajlat- változás kihívását és fenntart­ható módon tud-e gazdálkodni a természeti erőforrásokkal. Ennek megvalósításához elen­gedhetetlen, hogy a mezőgaz­daság Európa egész területén innovatív maradjon, beruházá­sokat hajtson végre és szembe­nézzen a piaci fejleményekkel. A versenyképesség megőrzése érdekében A bizottság közleménye ehhez több kulcsfontosságú elemet ja­vasol. Először is felül kell vizs­gálni a közvetlen kifizetések rendszerét: be kell építeni egy, az ökológiai versenyképesség­hez kapcsolódó környezetbarát komponenst, továbbá méltányo­sabbá és ádáthatóbbá kell tenni. Ezt követően a vidékfejlesztési programokban növelni kell az innováció szerepét és az éghaj­latváltozás elleni küzdelmet cél­zó erőfeszítéseket. Végezetül át­láthatóbbá kell tenni az élelmi­szerláncot, valamint meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a tagállamok új eszközöket kapjanak a mezőgazdasági nyers­anyagok túlzott mértékű áringa­dozásának megakadályozására. A régi támogatási kritériumok lebontása A közvetlen támogatások te­kintetében jelenleg két rend­szer létezik: egyrészt a régi tag­államokra vonatkozó, történeti kritériumokon alapuló rend­szer, másrészt pedig az EU-hoz 2004-től csatlakozó tagálla­mokra vonatkozó rendszer, amely egy hektáronkénti áta­lányösszegen alapul. Ezért egy új, az EU egészére testresza- bott, méltányos és átlátható rendszert kell létrehozni. A tá­mogatásokat most egy tárgyila- gosabb, illetve minden gazdál­kodó és tagállam tekintetében méltányosabb rendszer kereté­ben szükséges meghatározni. A referencia-kritériumokba be kell építeni az agráijövede- lem támogatását célzó közvet­len kifizetések ökológiai és kör­nyezetvédelmi dimenzióját is (a mezőgazdasági termelők által előállított közjavak biztosítása). A bizottság jelenleg is tanulmá­nyozza azokat a gazdasági és politikai szempontból is kivite­lezhető megoldásokat, amelyek révén kialakíthatók a méltányos támogatás feltételei. Az ilyen támogatás figyelembe veszi a gazdák tevékenységének társa­dalmi, gazdasági és környezed kontextusához kapcsolódó pa­ramétereket. A közvetlen kifizetések felső határa A közvetien kifizetések a jöve­delemtámogatás olyan formáját képezik, amely elengedhetetlen a mezőgazdasági tevékenység európai szinten történő fenntar­tásában. Helyénvaló tehát gon­doskodni arról, hogy a köztá­mogatások kedvezményezettjei ezentúl csupán azok az aktív mezőgazdasági termelők legye­nek, akik valóban támogatásra szorulnak. Egy bizonyos összeg felett a támogatások elveszítik jelentőségüket, kivéve, ha azo­kat egyes kézzelfogható jövede­lemhez kapcsolódó tényezők in­dokolnak. A hangsúly nem az életképtelen gazdaságok meg­segítésén, hanem piaci integrá­ciójuk serkentésén van. A KAP- ot egyszerűbbé kell tenni. A bü­rokrácia akadályozza a kisgaz­daságok KAP-támogatásokhoz való hozzáférését, jóllehet azok fontos gazdasági szerepet tölte­nek be egyes vidéki területeken. Az egyszerűsítési törekvéseket úgy kell végrehajtani, hogy va­lamennyi gazdasági szereplő méltányos módon részesüljön a közpolitikák kínálta előnyökből. A kedvezőtlen helyzetű régiók támogatása A vidékfejlesztési programok keretében most is létező támo­gatásokat nem fenyegeti ve­szély. A mezőgazdasági tevé­kenység fenntartása olyan te­rületeken, ahol a termelés fel­tételei nehezebbek, alapvető eleme a biológiai sokféleség és a dinamikus vidéki területek megőrzésének. A közvetlen ki­fizetések kiszámításánál tehát a meghatározott természeti korlátokat is figyelembe lehet majd venni. Egyelőre még nem áll rendelkezésre teljes lista azokról az agrártermelési mód­szerekről, amelyek a közvetlen kifizetések környezetbarát összetevője révén támogatás­ban fognak részesülni. Most ké­szül egy hatástanulmány a leg­relevánsabb módszerek meg­határozására. Példaként meg­említhető a takarónövényzet fenntartása, a vetésforgó, az ökológiai célú területpihente­tés és az állandó legelők. Az ökológiai célú területpihente­tés oly módon gazdagítja a mezőgazdasági ökoszisztémá­kat, hogy menedéket nyújt a növény- és állatvilágnak. A te­rületpihentetésben rejlő le­hetőségek teljes kihasználásá­hoz az ugaroltatott földterüle­teket gondosan kell kaszálni azért, hogy a kis cseijék fejlőd­hessenek rajtuk. Továbbra is két pillér A KAP két pillére kiegészíti egymást. Az első pillérnek biz­tosítania kell a mezőgazdasági termelők éves alapú támogatá­sát azért, hogy megfelelhesse­nek az EU egészére vonatkozó kihívásoknak. A másik pillér - a „Leaded’ koncepciót is ide értve - egy többéves és rugalmas be­ruházási eszköz, amelyik külö­nösen a versenyképesség, az in­nováció, a mezőgazdaság fenn­tarthatóságának támogatása és az éghajlatváltozás elleni küz­delem támogatása érdekében igazodik minden tagállam he­lyi adottságaihoz, (eu-info)

Next

/
Oldalképek
Tartalom