Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-06 / 280. szám, hétfő
www.ujszo.com UJSZO 2010. DECEMBER 6. Sportvilág 23 Gáspár Józsefet, a Vasas védőjét kalandos pályafutása során makacs sérülések hátráltatták, és volt, hogy hónapokig nem kapott fizetést Japánban és Görögországban még maradt volna Bejárta a világot, s nyáron a Vasasban kötött ki. A krasznahorkaváraljai származású Gáspár Józsefet Budapesten faggattuk kalandos pályafutásáról. SZABÓ ZOLTÁN A 33 éves középső védő korábban Rozsnyón, Licsérden, a pozsonyi Interben, Japánban, a Slovanban, Diósgyőrött és Görögországban kergette a labdát. Karrierje elején számított arra, hogy futballistaként bejárja a fél világot? Ez meg sem fordult a fejemben, amikor a rozsnyói ifjúsági együttesben elkezdtem a pályafutásom. Tizenhét évesen már a III. ligás felnőttcsapatban játszottam, és nagy örömömre kiharcoltuk a feljutást. Eleinte középpályásként szerepeltem, majd a védelem tengelyébe kerültem. A második vonalban kevés meccset játszottam, mert a téli felkészülés során a jeges pályán lábtörést szenvedtem, és 8 hónapot ki kellett hagynom. Ráadásul a csapat is kiesett. Felépülésem után állandó helyem volt az együttesben, s az is jól jött, hogy a klubvezetők elintézték, Rozsnyón tölthessem az egyéves katonai szolgálatot. Ezután a II. ligás licsérdi együttes következett. Huszonegy évesen kedvező ajánlatot kaptam, két és fél évre köteleztem el magam. Kassán laktam, a keret többségét mi, fiatalok alkottuk, remek volt a kollektíva, jól ment a játék a csapatnak is, nekem is. Meglepte, hogy 2000 januárjában ajánlatott tett önnek az akkor az ország legjobbjának számító Inter? Nem, mert Ladislav Petráš, a pozsonyiak másodedzője állandó látogatója volt a meccseinknek. Az egykori gólkirály nem tagadta, hogy elsősorban engem figyel. Miután a klubok megegyeztek, örömmel érkeztem a fővárosi együtteshez, amelyben olyan ászok voltak, mint Németh Szili, Pinte Ati, Homyák Zsolti, Paľo Németh, Babnié, Lalik... Jozef Bubenko vezetésével életem legkeményebb alapozásán vettem részt a Magas-Tátrában, napi négy edzésünk volt. Hullafáradtan kerültünk ágyba, senkinek nem jutott az eszébe, hogy esedeg kimaradjon. Azt hittem, a védelem tengelyében Šuchančok és Chrenko mellett csak statisztaszerep jut számomra. Szerencsére tévedtem, 12 bajnokit végigjátszottam tavasszal, s megnyertük a bajnokságot és a Szlovák Kupát is. Csalódott volt, hogy 2000 nyarán nem nevezték a Pozsonyban és Nagyszombatban rendezett utánpótíás Eb-re? Helyet kaptam a bővebb keretben, ám Dušan Radolský közölte velem, hogy két éve építi a csapatát, és elsősorban azokra számít, akik kivívták az Ebszereplés jogát. Azt viszont hangsúlyozta, hogy a sydneyi olimpián számít rám. Erre nem kerülhetett sor, mert az egyik ausztriai edzőmeccsen eltörött egy csont a lábfejemben, és egy teljes évet ki kellett hagynom. Az orvosok júliustól nem jöttek rá, hogy mi a bajom. Sokáig edzettem is, ám mindig óriási fájdalmaim voltak. Végül csak novemberben műtötték meg. Nagyon nehéz volt feldolgoznom a hosszú kényszerpihenőt, az idő alatt az Inter megvédte a bajnoki címét és a kupagyőzelmét is. Ha ott lehettem volna az ötkarikás játékokon, lehet, egészen másként alakul a pályafutásom... Mi történt a felépülése után? Csak 2001 őszén kezdtem el játszani, de az idény végén a Slovnaft vállalat felbontotta a szponzori szerződést, és nemcsak Bubenko, hanem Obložin- ský klubelnök is vette a kalapját. A következő bajnokságban Pecze Károly ült a kispadon, akivel remek viszonyba kerültem, és állandó helyem volt az együttesben. 2003 nyarán Jozef Barmoš váltotta fel Peczét, s ő csak statisztaszerepet szánt nekem. Megegyeztem a vezetőkkel, hogy felbontjuk a szerződést, és szimbolikus összegért a télen távozhatok. Ekkor fantasztikus ajánlatot kaptam a japán Szendaitól, amelyre nem lehetett nemet mondani. Erre az Inter vezérkara szinte az egekig felsrófolta a vételáramat, már úgy volt, hogy az ázsiaiak lemondanak rólam. Szerencsémre végül mégis létrejött az üzlet. Hogy emlékszik a Japánban eltöltött időszakra? Fantasztikus élményekben volt részem az egymillió lakosú városban, hazai meccseinkre 20 ezren jártak ki. Akkori barátnőm - aki ma a feleségem - többször eljött utánam, neki is nagyon tetszett az ottani élet. Egy évre köteleztem el magam az élvonalból akkor kiesett együtteshez, amelynek célja a feljutás volt. Minden csapatban csak három idegenlégiós sze-' repelhetett, rajtam kívül két brazil töltötte be ezt a kvótát. Gyorsan elsajátítottam a japán alapszavakat. Pörgős focit produkáltak a csapatok, de az ázsiai játékosok taktikailag nagyon fegyelmezetlenek voltak, mindenki gólt akart rúgni. Sajnos, katasztrofálisan kezdtük a bajnokságot az első hét meccsből csak egyet nyertünk meg. Erre fellázadtak a szurkolók: az egyik fiaskó után leállították a buszunkat, és alaposan beolvastak nekünk. Ez segített, mert utána zsinórban nyolc találkozón nem kaptunk ki, és végül negyedikként végeztünk. Mind a 22 meccsen játszottam, ám ezután közölte az edző, hogy ő elégedett velem, de a vezérkar helyettem egy gólerős brazil támadót nézett ki. Kár, hogy csak eddig tartott a japán kaland, ám a klubvezetők nem garasoskodtak, és kifizették a szerződés szerinti összeget. Visszatérése után nehéz volt csapatot találnia? Csak július végén jöttem haza, már javában tartott a bajnokság. Próbajátékra hívtak a rózsahegyiek, pechemre ösz- szefejeltem az egyik csatárral, Név: Gáspár József Született: 1977. augusztus 23-án Rozsnyón Magassága: 191 cm Klubjai: Kakit Rožňava, Ličartovce, Inter Bratislava, Vagalta Szendaj, Diósgyőr, Slovan Bratislava, Panioniosz Athén, AO Kerkira, Ethnikosz Aszte- rasz, Vasas Sikerei: a pozsonyi Inter- rel bajnokságot és Szlovák Kupát nyert (1999/2000, 2000/2001) és orrtörést szenvedtem. A liptói vezetők a meccs után azt sem mondták, hogy koszi... Augusztusban megkeresett Rudolf Janček, az Inter egykori menedzsere, hogy igazoljak a rendkívül rossz anyagi helyzetben levő, akkor csak II. ligás Slovan- hoz. Jobb híján igent mondtam. Štefan Zaťko edző kezdettől fogva éreztette velem, hogy nem az ő kérésére igazoltak le. Ha betett is a csapatba, nem a posztomon, hanem a középpályán játszottam. Fizetést hónapokig nem láttunk, ráadásul kikapcsolták a villanyt a stadionban... Ezek után nem csoda, hogy télen vettem a kalapom. Igaz, Černák úr, az új tulajdonos rendezte a tartozást, és marasztalt. Diósgyőr lett a következő állomáshelye. Hogyan került az NB I-es csapathoz? Egy miskolci barátom szólt Gálhidi György vezetőedzőnek, aki egyéves szerződést kínált. Akkor még nem sejtettem, hogy hasonló problémákkal kell majd szembenéznem, mint a Slovannál... Öt hónap alatt mindössze egyszer kaptam bért. A szurkolók viszont fantasztikusak voltak, tényleg tizenkettedik emberként támogattak bennünket, öröm volt ott focizni. Néhányszor megtörtént, hogy meccs közben egy hatalmas dobba gyűjtöttek pénzt, s a hármas sípszó után átadták nekünk, játékosoknak. Meg is háláltuk a bizalmat, és a 15. helyről indulva kilencedikként zártunk. Az utolsó mérkőzés bevételét nem adtuk át a szélhámos tulajdonosoknak, hanem a biztonsági emberekkel megegyezve - nekik is jelentős összeggel tartoztak - elosztottuk egymás között. Nyáron új befektetők érkeztek, akik rendezték az elmaradást, a csapat is jól teljesített, hatodikként fejeztük be az őszi idényt. Ezután Görögország következett. 2006januárjában szólt a menedzserem, hogy a Panioniosz érdeklődik irántam, ahol Jozef Bubenko a vezetőedző, segítője pedig Farkas Géza. Örömmel szerződtem Athénbe, ahol a hírhedt Akhileosz Beosz volt a teljhatalmú klubelnök. Állandó helyem volt a védelem tengelyében. A bentmaradásért küzdöttünk, eléggé nyögvenyelősen fociztunk, ezt megunta Beosz, és kirúgta a szlovákiai edzőpárost. A görög tréner is számított rám, és simán bentmaradtunk. Annak is örültünk, hogy Beosz eladta a klubot. Az új tulajdonosok átrendezték a sorokat, német mester ült a kispadra, aki sok játékost hozott magával, és őket is favorizálta. Mivel az ősszel keveset játszottam, tovább akartam állni. Erre az edző arra kért, hogy maradjak, és azzal biztatott, hogy tavasszal lehetőséget kapok. Sajnos, az első bajnokin talpcsonttörést szenvedtem, és hosszú kényszerpihenőre szorultam. Meglepett, hogy szerződéshosszabbítást ajánlott a Panioniosz, de a sok mellőzés miatt a távozás mellett döntöttem. Már-már úgy látszott, a Kaiserslauternhez igazolok, amikor decemberben jelentkezett a II. ligás Kerkira. Nem sajnálta, hogy nem szerződött Németországba? Egyáltalán nem. Ha a feleségemen múlna, még mindig Görögországban élnénk. 2006 februárjában ott született meg Lukas fiunk. Kellemes az idő, kedvesek és nyugodtak az emberek. Igaz, nagyon ráérősek, ott nem siet senki, és nem dolgozzák agyon magukat. Szinte mindenre azt mondják, van idő, majd holnap elintézzük. De másnap is ugyanaz a szöveg... Ez a fizetéseknél is így volt. Ker- kirában viszont sokkal rosszabb az időjárás, mint Athénban, gyakran esett az eső. Nem sikerült feljutnunk, és mivel nyolcán voltunk az öt légiós helyére, az edző mindig a csatárokat részesítette előnyben. Ezért búcsút mondtam a klubnak. De továbbra is a helléneknél maradt. Jó ajánlatot kaptam a második vonalbeli Ethnikosztól. A cél a feljutás volt, végül örültünk, hogy bentmaradtunk. Edzőcserékkel tarkított idényben mind a harminc bajnokin játszottam. Komoly anyagi problémákkal küzdött a klub, jelentős összeggel tartoztak nekem. Hosszú idő után elhagytam Görögországot, és tavaly nyáron a Vasashoz igazoltam. Miért nem Szlovákiát választotta? Bár Pozsonyban telepedtünk le, Magyarországon sokkal jobban ismernek. Reálisan nézve, harminchárom évesen nincs esélyem hazai élcsapatban játszani, egy gyenge csapatban pedig nem akarok. Sokáig úgy tűnt, hogy júliusban nem hosszabbítja meg a szerződését a piros-kékekkel. Miért változtatta meg a döntését? Amikor ideigazoltam, Mészöly Géza volt az edző, akinél állandó kezdőember voltam. Mivel a télen úgy tűnt, hogy egy olasz befektetői csoport veszi át a klubot, menesztették az edzőt. Helyette Giovanni Della- cassa érkezett, viszont a külföldi támogatók csak nem jöttek. A klub korábban előszerződést kötött velük, amely szerint, ha meghiúsul is az üzlet, az olaszok állják az általuk kiválasztott tréner bérét. Igyekeztem az alapozás és a gyakorlások során, ám Dellacassa kezdettől nem csípett, és egyáltalán nem számított rám. Még akkor sem, amikor mindkét középső védő sérült volt. Csak az utolsó három bajnokin kaptam lehetőséget, s azt hiszem, éltem is vele. Mégis úgy gondoltam, hogy to- vábbállok. Meglepetésemre Dellacassa nyilvánosan elnézést kért tőlem, a sajtóban is beismerte, hogy nagyot hibázott, amikor mellőzött. A korábbinál jobb feltételekkel szerződéshosszabbítást ajánlott. Pályafutásom során sok mindent megéltem, de ilyenről még nem hallottam. Először kicsit vonakodtam, de aztán aláírtam a jövő év júniusáig szóló megállapodást. Nem bánta meg? Dehogy! Valamennyi bajnokit végigjátszottam, és a nyitó- fordulóban két fejesgólt is szereztem. Jól érzem magam a Fáy utcában, és a Dellacassát felváltó Komjáti Andrásnál is stabil helyem van a kezdőcsapatban. Bár a Vasasnak nincs főtámogatója, mindig pontosan kapjuk a fizetésünket. Igyekszünk is meghálálni a bizalmat, és a centenáriumi évben a 4-8. helyen akarunk végezni. Elégedett a pályafutásával? Nincs okom panaszra, de ha nem jönnek közbe a legrosz- szabbkor a sérülések, nagyobb karriert is befuthattam volna. Azt sajnálom, hogy rövid ideig játszottam Japánban, és egy kicsit az is bánt, hogy türelmesebb lehettem volna a Panioni- osznál. (Somogyi Tibor felvétele) Jól érzi magát a Fáy utcában
