Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-06 / 280. szám, hétfő
www.ujszo.com UJSZÓ 2010. DECEMBER 6. Vélemény És háttér 5 Vajon miért nem tudta hozni a kormánykoalíció immár sokadszor a 79 parlamenti voksot? Ocsmány kormánypári tetkó Bármi legyen a holnapi főügyészválasztás eredménye, a kormánypártok egymással szembeni bizalmatlansága eztán valószínűleg olyan ocsmány tetkóként virít majd a szlovákkormánykoalíción, amit aligha lehet elkendőzni a közvélemény előtt. BARAK LÁSZLÓ Ha nem bukik meg holnap a kormány, a kormánypárti képviselők egyetlen lehetősége az lenne eddigi szégyenteljes viselkedésük legalább részbeni fe- ledtetésére, ha a főügyész-választási cirkusz szerencsés lezárását követően a következő parlamenti választásokig már csak erkölcsileg és szakmailag is ki- fogásolhatatlan országlást produkálnának. Márpedig az ilyesmi jószerével majdnem akkora lehetetlenség, mint egy olyan házastársi kapcsolat felhőtlen működése, amelyben egyik fél a másikat, avagy a házastársak egymást kölcsönösen, többször rajtakapták már a házibaráttal vagy a szomszéddal. .. Pedig a parlamenti választásokat követően hatalmas lehetőségként hullott a jelenlegi kormánypárti politikusok ölébe, hogy Robert Fico, miután falánk politikai kannibálként fölfalta szövetségeseit, képtelen volt kormányt alakítani. Egyébként talán épp ez lehet az egyik oka, hogy a jobbközép kormánykoalíció úgy nem működik, ahogyan. Jelesül, mivel a jelenlegi kormánypártok úgy kerültek hatalomra, hogy talán nem is igazán számoltak ilyen lehetőséggel, nem különösebben meglepő, hogy egyáltalán nem álltak készen a kormányzati feladatok végrehajtására. Ez lenne azonban a legszerencsésebb helyzet, hiszen legalább egy olyan esélyt jelentene az érintett politikusok, és persze választóik számára, hogy majd csak lesz valahogy, menet közben egymáshoz csiszolódnak és megtanulnak együttműködni legalább a választási ciklus végére. Félő, hogy ennél sokkal roszszabb a helyzet. Amit leginkább az a tény látszik bizonyítani, hogy a koalíció legerősebb pártjában, az SDKÚ-ban akadt olyan parlamenti képviselő, akinek a főügyész-választási procedúra kezdetén eszébe jutott az eddigi főügyészt, Dobroslav Trknkát megtartani. Azt az embert, akiről köztudott, hogy finoman szólva is kétes hírű „vállalkozókkal” j ár borozni... Nem beszélve arról, csak Tm- kán múlt eddig, hogy nem indult meg a vizsgálat a Smer bűncselekménygyanús finanszírozásának ügyében. Holott olyan hang- felvétel került nyilvánosságra, amelyről okkal feltételezhető, hogy rajta maga Robert Fico henceg az általa megszerzett fekete pénzekkel. Igaz, Fico kijelentette, nem őt hallani, hanem valakit, akinek hangszíne, hanghordozása nagyon hasonlít az övéhez... Nos, egy gyanúba keveredett személynek szíve joga védekezni, akár hazudni is. Egy főügyésznek viszont hivatali kötelessége, hogy egy feltételezett bűncselekmény ügyében vizsgálatot indíttasson. Márpedig ez nem történt meg. És akkor még nem beszéltünk a Maiina Hed- vig-afférról, amit most már lassan öt éve ott jegelnek Tmka hivatalában... Mindezen tények tudatában nem gondolkodhat-e el a mégoly kívülálló is arra nézvést, vajon mi tetszik Trnkán az SDKÚ bizonyos politikusainak? De akár a többi kormánypárt némelypolitikusának... Félnek tőle netán? Zsarolva vannak? Megvásárolták őket? Merthogy egyáltalán nincs bizonyítva egyelőre, vajon miért nem tudta hozni a kormánykoalíció immár sokadszor azt a 79 voksot, amivel már hónapokkal ezelőtt le lehetett volna tudni a főügyészválasztást. Mindent összevetve, egészen biztos, hogy ez a képtelen helyzet nemcsak az SDKÚ-t fogja erodálni, hitelteleníteni, hanem valamennyi kormánypártot. Azon túl, hogy épp e helyzet miatt van már most szinte teljesen ellehetetlenítve a koalíciós együttműködés, vagyis a közös kormányzás... Fico és a maffiózók meg röhögnek a markukba! Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) KOMMENTÁR Szvätopluk és a büdzsé S1DÓ H. ZOLTÁN Normális időkben az év legfontosabb parlamenti eseménye a következő évi állami költségvetési tervezet vitája. Hangsúlyozzuk, normális időkben, azonban ezidőtájt a pozsonyi várdombon az éppen soron következő viharos időszak az uralkodó. A kormánykoalíciós képviselők csütörtökön éppen csütörtökötmondtaka főügyészválasztás ügyében, ám a kormányt kis híján szétrobbantó kudarcra ügyet sem vetve az esti órákban nekigyürkőztek a 2011-es állami büdzsé tervezetének. Oly könnyedséggel, mintha csakahorgászengedélyekkiadásának paragrafált verzióján csiszolnának egyet. Persze, az is meglehet, hogy az utóbbinak is nagyobb hévvel veselkedtek volna neki, hiszen a képviselőkegyrészenagyrutinnalhalászikazavarosban. Megpróbáljuk elkerülni a számtengerjelentette csapdát, és a 2011-es költségvetés kapcsán csupán három adatot említünk. Ajövő évi büdzsé óhatatlanul takarékos lesz, az eladósodás egyre meredekebb lejtőjén próbálja meg a Radičová-kabinet a hazai össztermékhez viszonyított 4,9 százalékra lefaragni a hiányt. Ezért senki ne számoljon azzal, hogy az idei böjt után jövőre majd jó nagyot markol a bőség kosarából. Elég csak egy pillantást vetni az Európai Unió fejlettebb felére, hogy lássuk, milyen pénzügyi csapdába esett Görögország és Írország. Az anyagi források szűkössége ellenére a hazai nagy infrastrukturális beruházások folytatódnak, az autópályák építésére több mint 900 millió eurót szánnak, ami az idei keretet is meghaladja. A helyzet komoly, amit tükröz a napokban elfogadott magasabb áfakulcs, a magasabb jövedéki adó, az adó- kedvezményekjelentős részének eltörlése, mi több, a kabinet a švejki bölcselkedésre is fittyet hányva (amelyik kormány emeli a sör árát, az megbukik) a sör árához is hozzányúlt volna. Ám ez a terv a kereszténydemokrata honatyákjóvoltából megbukott. Ami intő jel, hiszen a koalíció gyengeségét érző Smer pénteken egy együttesen 200 millió eurót kitevő módosítási cunamit zúdított a képviselőkre. Ha ezeknek a cukrozott, némi populista mázzalleöntöttjavaslatoknakegy része a kormánypártiak tetszését is elnyerik, akkor megroppan Miklós takarékossági koncepciója. Ezt ugyan tudják az érintettek, de nem biztos, hogy eljut az agyukig is. Hiszen azt is tudták, hogy ha balul sül el a főügyész megválasztása, akkor kalapját véve távozik a kormányfő - csütörtökön mégis néhá- nyan gáncsot vetettek. Szlovákiában nem szorulnak külön ismertetésre a Szvätopluk nagymorva fejedelemhez kötődő legendák. Az egyik arról szól, hogy a fejedelem halálos ágyán három fiát összefogásra szólította fel, az összefogott vesszők erejével példálózva. A másik, A fehér ló legendája szerint Szvätopluktól Árpád vezér csellel szerezte mega honfoglaláshoz alkalmas földterületet. A zilált kormánykoalíció képviselőinek már csak el kell dönteniük: a mostani, kétszeresen is kiélezett helyzetben összetartanak vagy egy szimbolikus lóért eladják magukat Ficónak. PONTOSÍTÁS A szombati számban megjelent glosszában a következőt írtuk: „Mint néhány hónapja hivatalosan is bebizonyosodott, már négy éve is őt (Anton Mareket) választotta a szavazók többsége. Az egyik körzetben gyanúsan sokáig számolták a szavazatokat, így nyert 24 vokssal Bastmák.” A valóságban Bastmák 23 szavazattal nyert, az Alkotmánybíróság pedig nem mondta ki, hogy csalás történt, és helyben hagyta a választás eredményét. Minden érintettől elnézést kérünk, (vps) JEGYZET Haj, ajjajaj! JUHÁSZ KATALIN Nézzék meg ezt a frizurát. Ugye, semmi rafináltság nincs benne? Évek óta ilyen, kéthavonta vágatok belőle pár centit, csakis formaérzékenységem miatt. Nem tudom, módjukban áll- e összehasonlítani az árakat hazánk különböző régióiban, ezért hadd osszak meg önökkel egy friss tapasztalatot. November közepén bemerészkedtem egy pozsonyi, belvárosi fodrászszalonba („hajstúdióba”!), mert munkahelyemhez ez esik legközelebb. Épp egy ismert színésznő lépett ki az ajtón, odabent pedig megkérdezte valaki a tulajdonosnőtől, hogy más sztárok is jámak-e hozzá. Kiderült, hogy rendszeresen dolgozik a nemzeti színházban, fotózásokra, filmforgatásokra is gyakran hívják frizurát csinálni, szóval nagy szerencse, hogy épp szabad volt, amikor beléptem, és saját kezűleg esett a fejemnek. Élénk érdeklődésemet látva felajánlotta, hogy megadja a mobilszámát, legközelebb egyeztessünk időpontot, ha elégedett vagyok vele. A kivételes gondoskodást a számla kézhezvételekor is érzékelhettem: huszonnégy euró volt a végösszeg, azaz természetesen huszonötöt kellett adnom, ha nem akartam csóró vendégnek tűnni. Egy mosás-vágás-szárításért több, mint borsos ár. Nyáron ugyanezzel az igénnyel állítottam be egy rimaszombati fodrászatba („két centit kérek levágni”). Tippeljenek, mennyit fizettem. Majdnem pontosan hét eurót. És az eredmény nem lett se szebb, se csúnyább a pozsonyinál, hiába, ebből a fejből ennyit lehet kihozni. Mégis elgondolkodtatott az eset. Tudjuk, hogy kisvárosban, falun, illetve kelet felé haladva olcsóbbak a szolgáltatások. Most viszont matematikailag is sikerült levezetnem a dolgot. Tehát: a fővárostól számítva száz kilométerenként úgy 8,5 euróval csökken a hajvágás ára. Azaz megéri Királyhelmecre stoppolni, még jobban jár az ember egy ukrán határ menti falu fodrászatában. Tény, hogy Pozsonyban is akad a fentinél olcsóbb szalon - például a hipermarketekben működő futószalag- fodrászatok -, az is tény, hogy a bérlet, a felszerelés, a hajápolási készítmények sokba kerülnek - egy profi fodrászolló például annyiba, amennyiből én egy hétig ebédelek a sarki büfében. De azért a vidéki „stúdiók” sem olyanok ma már, mint a rendszerváltás előtt - ócska hajszárítók, agyonmosott törölközők, csorba tükrök és munka közben cigarettázó, foltos köpenyes fodrásznők. Talán az a megfejtés, hogy a legtöbb hajstúdió ajtaja fölött egy-egy világcég emblémája virít. Szóval a márkát kell megfizetni, mint a tornacipőknél...?
