Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-04 / 254. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 4. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ MAGYAR HÍRLAP Az alkotmányossági panasz intézményét is beépítené az új alaptörvénybe Cservák Csaba, a Köztársasági Elnöki Hivatal Jogi, Alkotmányossági és Köz- igazgatási Hivatalának vezetője. A Magyar Hírlapban megjelentinterjúban vázolta Schmitt Pál köztársasági elnök alkotmányosjavaslatait. A legfontosabb „a magyar nyelv, a családok és a gyermekek hatékonyabb védelme, a kereszténység alkotmányba foglalása, a sporthoz való jog deklarálása, a Szent Korona-tan felmutatása értékként”. Cservák az alkotmányjogi panasz erősítését úgy magyarázta, hogy az alkotmányos alapjogaikban sértettek visszamenőleges hatályú jogorvoslati lehetőséget kapnának. (MTI)- Ugye mostantól, hogy visszahívták a fő tisztiorvost, nem kell minden evés előtt kezet mosni? (Peter Gossányi rajza) Számos országban a helyi lépések praktikusak, lehetségesek, és jelentős megtakarítások érhetők el velük Helyi fejlődés klímaváltozás idején A magyarországi környezeti katasztrófa - melynek következtében kilenc ember halt meg és több száz volt kénytelen elhagyni otthonát - újabb figyelmeztetés, hogy az ökológiai katasztrófákat leginkább a helynek érzik meg. JENS WANDEL Az alumíniumgyárban történt gátszakadás a mérgező zagy olyan áradatát ontotta a környékre, amely végleg megváltoztatta a helybeliek életét. Az átszakadt gát képe megfelelő metaforája klímaváltozásokkal terhelt környezetünknek. Globális szinten repedések jelentkeznek a konzumgazdaság igényei, meg a fenntartható jövő követelményei közt. Óvakodjunk a repedésektől, javítsuk meg, amit lehet, szüntessük meg a falakat feszítő nyomást. Mert ha minden csődöt mond, jön az iszap. A klímaváltozások következményeit leginkább helyi szinten érezzük meg. A tudomány világosan kimondja, hogy bolygónk melegszik - persze, nem mindenütt egyformán és folyamatosan. Az éghajlati változások hatása attól függ, hol élünk. Például az emelkedő hőmérséklet pusztítja az eredeti fehérorosz erdőket, szárazságot okoz a mediterrán vidékeken, több a szélsőséges árvíz, vihar, hőség. Hogyan kezeljük e szélsőséges környezeti kilengéseket? Globálisan kísérjük figyelemmel a fejleményeket, ám cselekedjünk lokálisan. A katasztrófa úgy előzhető meg, ha megváltozik magatartásunk és közgazdaságunk. Hogyan is érvelt Emst F. Schumacher „A kicsi szép” című 1973-ban megjelent tanulmányaiban „egy emberközpontú közgazdaságtanról”? Az a cél, hogy a maximális jólét minimális fogyasztással legyen elérhető - írta. Helyileg elkezdhetjük az energiatakarékos fényforrásokkal. További lépésként mérjük fel, milyen alternatív energiaforrások állnak rendelkezésünkre, mennyire csökkenthető a káros- anyag-kibocsátás mértéke, s milyen módjai vannak házaink hő- szigetelésének. Egyes országokban már nekiláttak a feladatnak, ott, ahol a helyi önkormányzatok - a magánszektorral s a civil társadalommal - megfogalmazták a fenntartható közszolgáltatások stratégiáját. Horvátország a helyi szintű energiatakarékos intézkedésekkel került előtérbe. Az ENSZ fejlesztési programjával való négyévi együttműködés után az ország 127 városa közül 80, a 20 megyéből 19 és a 16 minisztériumból 13 már aktívan csökkenti „szénrajzú lábnyomát”. Mintegy 8000 épületet - a középületek 80 százalékát - már bevontak az országos energiagazdálkodási rendszerbe. Megnőtt azoknak az embereknek a száma is, akik megértettek, hogy az energiafogyasztás energiatakarékossági intézkedésekkel csökkenthető: az emelkedés a 2007-ben kimutatott 27,9 százalékról 2009-ben 45,1 százalékra nőtt. A helyi szintű munkálkodásnak ez a példája ésszerű, egyszersmind praktikus. A klímaváltozás hatása attól függ, hol élünk. Másként reagálna a vízellátás romlására a vidéken élő (gazda), s másképpen a nagyvárosi lakos. Mint látható, számos országban a helyi szintű lépések praktikusak, lehetségesek, és jelentős megtakarítások érhetők el velük. Az éghajlati változások elleni küzdelemben a helyi szorgoskodást teljes körű globális tevékenységgel kell kiegészíteni - beleértve az energiaárakat is -, oly módon, hogy az tükröződjék az elégetett fosszilis tüzelőanyagok másokra gyakorolt hatásában. Ám amíg arra várunk, hogy az egyes országok összefognak és egyeztetett lépéseket tesznek, ahhoz tartsunk magunkat, ami az emberiség fejlődését szolgálja: a helyi szinten való cselekvéshez. S ha beindul a globális cselekvés, a helyi kezdeményezések akkor is optimálisak maradnak. Schumacherre gondolva azt mondhatnám: „A helyi szép”. S hozzátehetném: meg praktikus is. Oly módon kellene előrelépnünk, hogy bevezetjük a fenntartható helyi fejlődés folyamatát. Ez lesz a biztosítéka annak, hogy gyermekeinknek nem kell az általunk hátrahagyott repedéseket tömögetniük. A szerző az ENSZ Fejlesztési Program (UNDP) pozsonyi regionális központjánakigazgatója KOMMENTÁR ( m "n-ría&m ÄWftwswawA ss * Keserű tea Obamának AAALINÁK ISTVÁN Elsősorban belpolitikai kurzusának bizonyos módosítására kényszeríthetik Barack Obamát a félidős kongresszusi, valamint a kormányzóválasztások eredményei. Az elnök aligha fogja feladni gazdaságélénkítő programját és az egészségbiztosítási reformot, hiszen ebbe a kettőbe hatalmas energiákat ölt eddig az Obama-csapat, s ezt a kettőt támadták a legvehemensebben a republikánusok is. De sok olyan terület van, ahol - választási kampánya során tett ígéreteinek megfelelően - keresheti az együttműködési lehetőségeket a republikánusokkal. Ezt a beígért kétpártiságot eddig ő sem igen forszírozta, de tény, hogy az ellenzék sem volt partner hozzá. A választások legfontosabb következménye az, hogy Obama pozíciói gyengültek, eddig a kényelmes képviselőházi és szenátusi többség tudatában szinte mindent megtehetett. Most sokkal kényelmetlenebb két év vár rá, a republikánusok alaposan lefékezhetik a Fehér Ház ambícióit, hiszen a törvények elfogadásához a két kamarának együtt kell működnie. A Fehér Ház gyengülése a külpolitika egyes területein is megmutatkozhat, hiszen például Obama már egy évvel ezelőtt is kénytelen volt meghátrálni, és a Netanjahu izraeli kormányfővel szemben kezdetben kifejezetten ellenséges magatartásán változtatni. A keddi eredmények mindenképpen figyelmezetést jelentenek Obama számára: már nem ő a megváltó. Talán túl korainak tűnik, de a félidős választások után megkezdődik a nem hivatalos elnökválasztási kampány is. És Obamának szembe kell néznie - akkor is, ha esetleg nem akarja újraválasztatni magát; de ez nem valószínű - azzal, amivel egyetlen elődjének sem. Egy kezdetben tényleg alulról szerveződött, s ezért talán népinek is nevezhető, vele szemben rendkívül ellenséges mozgalommal, a Tea Partyval. Nevezhetik a demokraták vagy a liberális értelmiségiek a teásokat primitíveknek, populistáknak, ultrakonzervatívoknak, aminek csak akarják, de az tény, hogy számolni kell velük. Az persze más kérdés, hogy a csak tavaly alakult mozgalom később anyagi támogatást és médiaszereplési lehetőségeket kapott egyes konzervatív pénzügyi és gazdasági köröktől, nem érdektelenül. A kiszámíthatatlanság teszi őket igazán veszélyessé az Obama-stáb számára. Ä Tea Partynak - egyelőre - nincsenek hivatalos vezetői, laza csoportosulásokból áll, ezért nem világos, hogyan szerveződik, amikor nélkülözi az olyan jól mozgatható struktúrákat, mint egy hagyományos párt. Vannak közöttük republikánusok, kisebb mértékben demokraták, a többség állítólag pártsemleges - és a régi értékekben, az alapító atyák Amerikájában hisz. A teások az eddigi, a demokrata-republikánus párthovatartozás mentén kiszámítható politikai erővonalakat teljesen felboríthatják. Nem tudni, mi lesz az elkövetkező hónapokban. Talán valaki megpróbálja párttá szervezni a Tea Partyt, de lehet, hogy megmarad valamiféle ad hoc-csoporosulások egyvelegének, és el is tűnhet épp oly váratlanul, mint ahogy létrejött. A mostani kis szuperkedd után még egy dologra bizton számítani lehet. A republikánusok vérszemet kaptak, s hatalmas kampányt indítanak a hivatalban levő elnök ellen. Az újabb médiaháború könyörtelen lesz, és feltehetően nélkülözni fogja a lovagiasság szabályait. Az amerikai társadalom pedig még megosztottabb lesz, mint Obama megválasztásakor volt. Ez pedig senkinek sem jó. KÉZ,IRAT Zöldsóhaj MIKLÓSI PÉTER Olvasom, hogy „Pozsonyban az utóbbi három-négy évben úgy 2-3 százalékot megint nőtt a zöldfelület; nem sokat, de nőtt!” A közmondások nyelvén ugyanez: ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. A lényeg, hogy a ZÖLDFELÜLET nőttön nő. Mint halottak körme a halál beállta után. Mielőtt rájuk húzzák a zöldlepedőt. A földet. Említem mindezt, mert aki nyitott szemmel jár, annak látnia kell, hogy mind a városok, mind a nagyközségek peremén azt a kevéske zöldet, ami még volt rajta, egyre inkább gyönyörű zöldfelület váltja fel. Öröm nézni. Hol itt, hol ott gyalulja le a zöldfelület az eredeti zöldet. Lassan a fél ország teljesen zöld lesz. Zöld felület. Elvégre tudott dolog: ahol kivágják a fákat, kiirtják a bokrokat, megszüntetik s beépítik a zöldövezeteket, lebetonozzák az utakat, ott a betonsivatagban varázsütésre növekedésnek indul a zöldfelület. Emez nő, a természet zsugorodik. Ilyenkor a politikai retorikát is ellepi a zöld. A zöld penész. A természetet sorvasztó, a környezetet megerőszakoló politikus egyre nagyobb zöldségeket hord össze. Zöldfelületről beszél a zöldövezetben; zöldül már a határ ott, ahol tegnap még sétálni, kirándulgatni lehetett. Hadd egye a józanul gondolkodókat (hát még a zöldeket!) a sárga irigység ennyi zöldfelület láttán, hiszen az ilyen ómódi és minden kákán csomót kereső tökfejeknek eleve magas, hogy a természet zöldjét épp a zöldfelület szüntelen növelése érdekében kell irtani. Ezért irtsd hát a zöldet, ahol éred! Hadd növekedjen a zöldfelület! Nem elég csak hő- börögni, követelődzni, esetleg tüntetni az eredeti zöldövezet mellett, tenni is kell érte valamit. És mi, mondják, akiknek aktuálisan döntésjogunk van, teszünk is érte. Teszünk rá! Zöldfelületet teszünk, a köz érdekében zöldülünk. Igen, betonkalodákba, rács mögé dugjuk a természetet, hogy ne akadályozzon senkit a zöldí- tésben. Hogy milyen rács mögé? Zöld rács mögé. Zöldre van a, zöldre van a börtönrácsunk festve! A fentieket „csak” azért hoztam szóba, mert a nyár elejétől tartó kényszerszünet után, most újra létrejött a környezetvédelmi minisztérium. Ama tárca, amelynek vezetése az előző kormányzati ciklusban botrányt botrányra halmozott, így ez a „környezetvédelmi” időszak rendkívül sötét periódus volt. Jelenleg viszont itt az esély arra; hogy a frissen kinevezett miniszter bebizo- nyít(has)sa: megfelelő ember a talpán, érti, zsigereiben érzi a különbséget a környezet védelme és a politikusi zöld penész között. És egyben tanúsítsa azt is, akár pozitívumnak tekinthető, hogy kívülállóként került a tárca élére, hiszen így - remélhetőleg - személye nem kapcsolódik egyetlen érdekcsoporthoz sem. Ellenkezőleg: észreveszi s mielőbb megragadja annak lehetőségét, hogy az ország zöldügyeit illetően egy párbeszéden alapuló, esetenként vitatkozó érdekegyeztető mechanizmust alakítson ki egy olyan tiszta udvart, csendes házat Ígérő, higgadt együttműködési fórumot szervezve, amelyben a minisztérium és a civilek folyamatos kapcsolatban lehetnek. Mert talán sehol nem olyan fontos, hogy az állam permanensen egyeztessen a civil mozgalmakkal, mint épp a' környezetvédelemben. A Föld zöldje ugyanis igazi zöld, nem felülethamisítvány. Mert bár dicséretes a szándék, ha valahová facsemetéket, csenevész bokrocskákat telepítenek, de a végeredmény - a természet eredeti zöldje helyett - nem egyéb a csalóka látszatnál. Olyasmi, ami pusztán eltakarja, ami nincs. Az élet zöldjének zsugorítását „enyhítő” zöldfelület a természet halódását fedi fel. Dekoráció - nem élet. Körülbelül ugyanaz, mintha egy tüdőbajban szenvedő embernek tüdőt festenénk, hogy most már azzal lélegezzen... E morbid hasonlattal azért hozakodtam elő, hogy a szaktárca újraindulása után arra figyelmeztessek: ettől a minisztériumtól nem holmi zöldfelület-nagyobbodást várunk, hanem szakmai-erkölcsi teljesítményt. Hogy a bő négyesztendei politikai zöld penész után ez a hivatal ne úgy ápolja a környezetet, ami - újmagyárul szólva - íeápolja azt. Le, a sárga földig.
