Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-24 / 270. szám, szerda
A turizmus megjelenésével eltűnt az egyedüllétnek az a varázsa, mely miatt a befelé forduló vándorok a .hegyvidékeket járják Gorak Shep Expedíció 2010, avagy mi van a Hegyen túl? A maga nemében egyedülálló expedíció kelt útra a Csallóközből a vüág tetejére, a Himalája hegyvidékére október 21-én. A csillagászból, valamint túravezetőkből verbuválódott négyfős csapat extrém magasságban fürkészte a Vüágegyetem titkait - a számokban kife- jezhetőket és a megragadha- tatlanokat egyaránt. LŐR1NCZ ADRIÁN Nepálban hinduk, muzulmánok és buddhisták élnek egymás mellett - egyetértésben (Kovács Zoltán felvétele) Jóllehet régi igazság, s ezért már-már közhelyesen hat, hogy az ember azért mászik hegyet, hogy lássa, mi van azon túl, sokan mégis értetlenül álltak Molnár Krisztián, Kovács Zoltán, Tánczos Norbert és Gőgös Barnabás expedíciójának ötlete fölött. A két csallóközi és két magyarországi fiatalember ugyanis azzal a szándékkal célozta meg Nepál égbe nyúló csúcsait, hogy ötezer méternél nagyobb tengerszint feletti magasságban fényképezze az égboltot, pontosabban annak állandóan mozgásban lévő objektumait. Mi ennek az értelme, kinek jó ez? - tették fel még az expedíció előkészítése során Kovi- nak, a Vándorláss társulás vezetőjének a kérdést, melyre kérdéssel válaszolt: mi szükség volt arra, hogy felfedezzük Amerikát, vagy eljussunk a Holdra? Ennél persze komolyabb gondokkal is szembesültek, míg végre összeállt az expedíció útiterve, beszerezték a szükséges felszerelést, és szponzor is akadt, aki - szerencsére - meglátta a nem mindennapos vállalkozásban rejlő lehetőségeket. Hogy stílszerűen fogalmazzak, október derekára a csillagok is megfelelő állásba rendeződtek ahhoz, hogy útra keljenek. Műfajt teremtett A Királyfiakarcsán élő Molnár Krisztián „expedíciózásban” igazán veteránnak számít, hiszen a Napot - pontosabban annak fogyatkozásait - követve több kontinensen megfordult már. „Az 1999-es napfogyatkozást még laikusként figyeltem meg - mondja -, s a jelenség varázsa annyira magával ragadott, hogy eldöntöttem: csillagászattal fogok foglalkozni. Időközben ilyen irányú képesítést is szereztem, majd a Nap teljes és gyűrűs fogyatkozásait követve megfordultam Törökországban, Szibériában, Kenyában és Kínában. Mivel a legközelebbi napfogyatkozásra 2012-ig várni kell, eldöntöttem, beiktatok egy expedíciót, mely során extrém magasságban, öt és fél kilométerrel a tenger szintje fölött végzek majd megfigyeléseket, s készítek felvételeket. Elsősorban arra voltam kíváncsi, nagyobb magasságokban miképp változik a világűr fényessége, s milyen képet mutat az égbolt a civilizáció fényforrásaitól távol. Érdekelt az is, milyen hatással van a levegő alacsony oxigéntartalma az emberi szervezetre, elsősorban a látásra, s tervbe v ettem a mélyég objektumainak fényképezését is. Végül annyi feladatot tűztem ki, hogy ahhoz nem három hétre, hanem három hónapra kellett volna kiutaznom. Jóllehet az időjárási viszonyok sem mindig kedveztek, s nem sikerült mindennek maradéktalanul a végére járnom, az expedíciót csillagászati szempontból sikeresnek tartom.” A Krisztián által megrajzolt grafikont, mely arról árulkodik, hogy az égbolt fényessége a 3200 és az 5300 méteres tengerszint feletti magasságok között nem arányosan változik, a csillagásztársadalomnak kell megfejtenie. Azzal, hogy ebben a magasságban szegezte az égre látcsövét és egyéb ke- tyeréit, mindenesetre műfajt teremtett, melyet az egyszerűség kedvéért nevezzünk ideiglenesen magashegyi csillagászatnak. Nem értik, de elfogadják A Kárpátok és az Alpok hegyvidékén egyaránt otthonosan mozgó, az iráni Demávendet is megjárt Kovács Zoltán túravezető természetesen ezen az úton is az élményt, a tapasztalást kereste, melyekről tudjuk: mindkettő megragadhatatlan, de valódi. „Nem szokványos útvonalon közelítettük meg célunkat, hiszen előbb Londonba, majd onnan Delhiibe, Kathmanduba, végül Luklába repültünk-meséli. - Bár magát a városkát három-négyezer méteres csúcsok veszik körül, ezek a Himalája távolabbról feltűnő hét- nyolcezres hegyóriásai mellett laza dombocskáknak látszanak. Időbe telt, míg magunkba szívtuk és megszoktuk a látványt. A serpák fővárosának is nevezett Namche Bazart forgalmas karavánúton cserkésztük be, útközben lodge- okban, amolyan kisebb panziókban szálltunk meg. Innen akklima- tizációs túrára indultunk 3800 méter fölé, majd felkerestük a helyi buddhista kolostort, illetve a Mount Everest első megmászói tiszteletére létrehozott múzeumot. Sir Edmund Hillary és társaiígy is lehet építkezni, avagy összhangban a természettel (Kovács Zoltán felvétele) Az expedíció résztvevői (balról jobbra) Tánczos Norbert, Gőgös Barnabás, Kovács Zoltán és Molnár Krisztián (Képarchívum) Molnár Krisztián munkálkodását a nepáli hegyvidéken nem kis érdeklődés kísérte nak kultusza ma is él, s találkoztunk azzal az öreg serpávai is, aki 1953-ban részt vett a világ legmagasabb csúcsának meghódításában. A Hillary-expedíció tagjai közül már csak ő van életben. Érdekes különben az a kettősség, mely Nepálban a hegymászósportot övezi: jóllehet elfogadták, hogy a csúcsokra törő fehér emberek munkát s jobb megélhetési lehetőségeket teremtenek, a mai napig nem igazán értik, miért jó az, ha életüket kockára téve feljutnak egy-egy csúcsra. A hegyi népek mindig legfeljebb a hágókig merészkedtek, oda is csak azért, hogy elérjék a következő völgyet; a hegyvidék az ő felfogásukban az istenek birodalma.” A Pumori árnyékában „Bennünk viszont az keltett kételyeket, mennyire jó, hogy úri hóbortból megszálltuk ezt az évezredeken át érintetlen birodalmat - folytatja a történetet Kovi. - Mondok egy példát: gyakorló buddhistaként fejembe vettem, hogy a tengbochei kolostor szerzeteseivel részt veszek az esti szertartáson. Elhatározásomat a szerzeteseket körülvevő, fényképezőgépeik vakuját bőszen villogtató turisták hamar letörték; rá kellett jönnöm, hogy az élő buddhizmust ott, abban az órában nehezen fogom tetten érni. Végül egy öreg serpa nyomába szegődve körbezarán- dokoltam a kolostort; a mai napig nem tudom, észrevette-e, hogy ott vagyok mögötte, annyira elmélyült gyakorlatában.” A turizmus megjelenésével az egyedüllétnek az a fajta varázsa, mely miatt a befelé forduló vándorok, zarándokok a hegyvidéket keresik, eltűnt - a hegylakóknak viszont sikerült megőrizniük tisztaságukat, nyíltságukat. A turisták után loholó, baksist kunyeráló gyerekhad inkább mítosz, semmint valóság; a külföldiek kiszolgálása Nepálban komoly iparággá fejlődött, s ha egy-egy fiúgyerektől megkérdezik, milyen pályára készül, büszkén vagja rá: ha felnő a feladathoz, porter, azazhordár lesz belőle. „Namche Bazar után 3800, 4300, majd 4900 méteren éjszakáztunk, mígnem elértük az 5164 méter magasságban található Gorák Shep tábort. Innen a Kala Patt- hart vettük célba, a csúcsán magasságmérőnk 5640 méter mutatott. A 7161 méter magas Pumori árnyékában értük el végcélunkat - már csak a visszafelé vezető utat kellett megtennünk” - foglalja össze Kovács Zoltán. Szemtől szemben a heggyel A közel mínusz húsz fokos éjjeli (Képarchívum) fagyban, bő ötezer méterrel a tenger szintje fölött, az égre fordított távcsővel Molnár Krisztián úgy érezte: az expedíció betöltötte küldetését. ,A tudományos eredményeken túl élmények sokaságát hoztam magammal a Himalájából - vallja. - Felejthetetlen marad számomra az a hajnali óra, melyet a Mount Everest megfigyelésének szentelhettem. A turistaösvényektől távol, a hegyvidék magányában úgy éreztem: részesévé váltam mindannak, amit a Himalája képvisel. Megfigyelőhelyemről aláereszkedve egy ébredező nepáli hegyi faluba csöppentem, s az emberek úgy köszöntöttek, mintha mindig is közéjük tartoztam volna. Itt tudatosult bennem, hogy a hegyvidék talán az utolsó olyan színtér, ahol valamennyien egyformán romlatlanok, tiszták vagyunk.” Az expedíció tudományos eredményei a www.sun.observatory.sk honlapon lesznek elérhetők. Molnár Krisztián és Kovács Zoltán november 29-én a győri Hotel Szárnyaskerékben, december 10-én pedig a Családi Könyvklub szervezésében Dunaszerdahelyen tart vetítéssel egybekötött élménybeszámolót. Természetesen tanintézmények és közösségek meghívásainak is szívesen eleget tesznek, hiszen - mint vallják - hoztak magukkal annyi élményt, hogy másoknak is bőven jusson belőle. SZÜLŐFÖLDÜNK 2010. november 24., szerda 7. évfolyam, 44. szám
