Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-23 / 269. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 23. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ POLITIKA 77 millió euróba kerül Magyarországnak az EU-el- nökség címmel terjedelmes cikkben foglalkozott a januártól kezdődő féléves magyar uniós elnökség időszakával a Politika című tekintélyes belgrádi lap. A magyar kormány nagyjából 23 millió eurót fordít az előkészületekre, a soros elnökség alatt további 54 millió eurót költenek, azaz Budapest összesen körülbelül 77 millió eurós kiadással számol - írta a szerb újság különtudó- sítója. Magyarország az EU soros elnökeként is jelentős támogatást fog nyújtani a szerb EU-integrációs folyamatnak - fűzte hozzá. Az újságíró több kollégájával a belgrádi magyar nagykövetség és a szerb kormány EU- integrációs hivatalának szervezésében járt Budapesten. Mint írta, a magyar EU-el- nökség prioritásai között szerepel az európai gazdaság fellendítése, a munkahelyteremtés. Egy másik fontos célkitűzés az európai integráció, „Európa kohéziójának” erősítése - ezen belül a schengeni övezet kiterjesztése, valamint a bel- és igazságügyi együttműködés szorosabbra fűzése -, továbbá a romák helyzete. A negyedik prioritás a bővítés és az EU szomszédsági kapcsolatai. „Reméljük, hogy 2011-ben minden nyugatbalkáni ország egy lépéssel közelebb lesz az EÜ-hoz, mint ahol ma van” - idézett a belgrádi Politika egy magyar tisztségviselőt, aki hozzátette, Budapest a 27-ek soros elnökeként szeretné ráirányítani a figyelmet arra, milyen előnyökkel jár az EU bővítése. A Külügyminisztériumból elmondták azt is, hogy a féléves EU-elnökségi programnak nagyjából a tíz százalékát alakítja szabadon a soros elnökséget betöltő ország, a többi 90 százalék a 27-ek közös céljainak van alárendelve. A soros EU-el- nök a 27 tagállamot, nem csak saját magát képviseli - mondták a budapesti Külügyminisztériumban. (MTI)- Te aranyos utcai mix vagy, de mi lesz, ha keresztezik a rádiót a tévével? (Peter Gossányi rajza) Sokszor az okoz gondot, hogy túlságosan is ismerik a jelölteket Egy szavazás, rólunk Hiába kerülünk egyre közelebb a szombathoz, csak kevesen tudatosítják, hogy a hétvégi voksolás érinti a legnagyobb tömegeket minden szavazás közül. Nem feltétlenül a részvételt tekintve, hanem abból a szempontból, hány személynek fűződik közvetlen érdeke az önkormányzati választások eredményeihez. TOKÁR GÉZA Hasonlítsuk csak össze a politikai ambíciókkal rendelkező jelöltek számát: a 2010-es parlamenti választásokon 18 párt mintegy 2400 jelöltje csapott össze. Az egy évvel korábbi megyei választásokon nagyjából három és félezren próbáltak meg bejutni a kerületi parlamentekbe. Most csak polgár- mesteri posztból kiadó 2934, képviselői helyekből pedig több mint húszezer tisztséget töltenek be. Néhány helyi politikust mindenki ismer személyesen is, s elmondhatjuk, nincs még egy olyan választás, amely annyira közvetlenül rólunk és az ismerőseinkről szól, mint az önkormányzati. November végén Szlovákia lakossága közvetlen környezetének sorsáról szavaz, jobbára olyan jelöltekre, akiket a választói jól ismernek. Tudnak a gyengéikről és ismerik az erősségeiket. A saját bőrükön tapasztalhatták meg, mit tett településükért a polgármester, és jó esetben legalább hallomásból értesültek a jelöltek képességeiről. Jóval többet tudnak róla, mint egy szürke parlamenti képviselő- jelöltről. Soha, semmilyen más választáson sem szavazhatnak az állampolgárok ennyi valós tudással a birtokukban. Az már más kérdés, hogy sokszor pont a lehetséges jelöltek túlzott ismerete okoz gondot. Nehéz feltételezni, hogy a rengeteg, közvetlen tapasztalatok alapján alkalmatlannak minősített jelölt képes irányítani egy települést. Nos, az a helyzet, hogy valaki mindenképpen nyer, a választók pedig nemcsak a polgármesterre, hanem annak legfőbb ellenőrző szervére, a képviselő-testületre is szavaznak. Néhány becsületes és tettrekész képviselő pedig soha nem árt - a legrosszabb esetben felhívják a nyilvánosság figyelmét arra, hogy a testület kinek osztogatja szét a jobb sorsra érdemes költségvetést prémiumok formájában. Az önkormányzati választásoknak sokszor nagyobb a tétje, mint gondolnánk. Négyévente egyszer lehet csak megfékezni azokat a családi vagy üzleti csoportosulásokat, amelyek kisajátították maguknak egy-egy település vezetését. A hatalmasok megdöntésére nem több ezer szavazatra van szükség, mint a parlamenti választásokon, a helyi kiskirályok hatalmon maradása vagy tűzközelbe jutása sokszor csak pár vokson múlik. Például a mi választásunkon. A végére pedig elrettentő példaként álljon az eperjesi járásbeli Sol’ník falucska esete, ahol a helyiek szívesen szavaznának, ha lenne kire. A település annyira rossz anyagi helyzetben van, hogy a bukástól tartva polgármester és képviselő sem szeretne lenni senki - a hétvégi választás az érdeklődés teljes hiánya miatt elmarad. Gyakran nem tanulnak a múlt hibáiból, pedig nem kellene mindig új elképzelésekkel kísérletezni Államcsődök és megoldások HORBULÁK ZSOLT Az utóbbi időszak híreinek gyakori témája bizonyos államok esetleges fizetésképtelensége. Magyarország, Görögország és legújabban Írország kapcsán merült fel, hogy európai ország is kerülhet pénzügyi zavarba. Az előző húsz év, de főleg az Európai Unió, majd a valutaunió megalakítása után az éberség lanyhulni kezdett. Az utóbbi szervezetek megalakulásakor senki sem számított arra, hogy valamelyik tagországot államcsőd fenyegetheti. Újabban egyre több közgazdász és politikus foglalkozik azzal, miként lehetne segíteni a bajba jutott országokon. Alig esik azonban szó arról, hogy a 20. században néhány esetben az állam költségvetését olyan eredményesen sikerült konszolidálni, hogy az még a kortársakat is meglepte. Az első világháború után több közép-európai ország nemcsak a háborús veszteségek miatt jutott nehéz helyzetbe, hanem a győztesek jóvátételi követelései miatt is. Németországra olyan méretű terhet próbáltak rakni, amivel jó ideig ki akarták iktatni a nagyhatalmak közül. Az egyetlen tőkeforrás a bankjegyek kibocsátása volt. A krízis csúcspontján, 1923 őszén, az állami bankjegynyomda mellett további 84 magánnyomdában állítottak elő papírpénzt. A matematikailag szinte kifejezhetetlen hiperinflációnak 1923. november 15-én a Rentenmark bevezetésével vetettek véget. Fedezete a föld- és az ipari tulajdon volt. Két hónap alatt sikerült stabilizálni az államháztartás helyzetét. Az új pénzzel, adórendszerrel és kiadáscsökkentéssel Németország már 1925-ben kiegyensúlyozott költségvetést ért el. Magyarország szintén a legrosszabbul gazdálkodó államok közé tartozik. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy két alkalommal is vesztesen került ki a világháborúból. 1920 körül a nagyobb területi veszteségek miatt talán még súlyosabb helyzetbe jutott, mint Németország. Jóvátételi jogcímen az ország összes jövedelmét és vagyonát lefoglalták. 1920-ban megindult a stabüizáció, azonban csak belső forrásokra támaszkodhatott (adók), így a koronát erősítette, ami viszont gyengítette a kivitelt, ezért az élénkülés korán megrekedt. Az infláció újra gyorsulni kezdett. 1923 végére megérett a helyzet, hogy az ország kölcsönt kaphasson a Népszövetségtől. A szanálási cél 1926. június 30-a volt. A kölcsön segítségével, továbbá a komoly adóemelésekkel és takarékoskodási intézkedésekkel már 1925-ben többlettel zárt a költségvetés, így 1927-ben bevezethették a pengőt. A konjunktúra az 1929-es világválságig tartott. Sajnos, gyakran fordul elő, hogy nem tanulnak a múlt hibáiból. A szocializmus alatt, de még a rendszerváltozás után is több alkalommal került Magyarország adósságcsapdába. El lehetne gondolkodni azon, hogy a nehéz helyzetben nem kellene mindig új elképzelésekkel kísérletezni, hanem elővenni a régi, korábban már bevált receptet. KOMMENTÁR Újra a főügyészről NAGYANDRÁS Ahogy az várható volt, folytatódik a legfőbb ügyész megválasztása körüli színjáték, újabb jelöltek estekki a hét első napján. Ebben az országban valószínűleg már egyetlen olyan ember sincs, aki teljesen tisztán látná ennek a kusza játéknak az összes szálát. Ugyanígy azt sem tudhatjamár senki, vajon kijön ki a játékvégén győztesen. Mégis, vagy ettől függetlenül próbáljunk egy kicsit az ügy mélyére ásni. Abűn üldözése, annak leleplezése, majd abűnöző elítélése a rendőrség, az ügyészség, a bíróság, esetleg az igazságügyi minisztérium vonalán halad végig. Azzal mindenki tisztában van, hogy ezek a szervek mindegyikét az aktuális hatalom az elmúlt húsz év során gyakran próbálta meg a saját befolyása alá vonni. Számos korábbi esetből kiderült, e szervek feletti többszörös hatalom rendkívül hatékony eszköz lehet a politikai ellenfelek, egyben a politikai partne- reksakkban tartására is. Ezt így, ebben a formában a 2002-es választások utáni koalíciós tárgyalásokkor csak a kereszténydemokraták mérték fel, ezért ők kapták meg egyszerre a belügyi és az igazságügyi tárca vezetését is, ily módon kiváló lehetőségük volt koalíciós partnereik ellenőrzésére. Az SDKÚ számára a jelenlegi legfőbb ügyész körüli választási cirkusz nem a konkrét személyekről szól, inkább arról, hogy ők is befolyással lehessenek a fent említett vonal valamely részére. Mint kiderült, hiába övék az igazságügyi minisztérium, a bíróságok működésére semmilyen befolyásuk sem lehet, Štefan Harabin olyan gyönyörűen körbebástyázta magát, hogy még az egyszerű pénzügyi ellenőrök sem juthatnak be a Legfelsőbb Bíróságra. Ebből eredően dönthetett úgy Mikuláš Dzurinda, hogy az ügyészséget is nekik kell megszerezniük, egyébként újra elbillen az egyensúly. A cél tehát egyértelmű, a kérdés az, vajon képesek-e megtalálni hozzá az utat. A tárgyalásokjelenlegi állása szerint úgy tűnik, mégsem, mert most a kereszténydemokraták makacsolták meg magukat amiatt, hogy az SDKÚ nem volt hajlandó új jelöltet állítani. Valószínűleg az egész akkor fog megoldódni, ha ez a két párt képes lesz megegyezni. Egyben érdekes figyelni, ahogy a politikai adok-kapok, nagy csapkodás közepette a farvízen feljött a Híd jelöltje. Nagy kár, hogy Szabó Józsefről alig tudni valamit. Pedig nagyon érdekes helyzet alakulhatna ki, ha egyszerre az országos rendőrfőkapitány és a legfőbb ügyész is magyar kötődésű ember lenne Szlovákiában. PIGYELŐ Zsidókra emlékeztek A Szatmár megyéből a második vüágháborúban elhurcolt zsidókra emlékeztek Szatmárnémetiben. Dán Ben-Eliezer, Izrael romániai nagykövete is részt vett azon az ünnepségsorozaton, amelyet Szatmárnémetiben rendeztek meg a hétvégén a városból 1944-ben elhurcolt zsidók emlékére. A megemlékezések részeként nyílt két fotókiállítás, amelyek a Szentföldet, valamint a szatmári zsidóság történetét mutatják be. Ugyancsak a megemlékezés-sorozat részeként tartották meg A romániai holokauszt, a sír nélküli szatmári zsidók című tudományos ülést is, amelyen tizenhét előadó számolt be kutatási eredményeiről - írta a Krónika című kolozsvári napilap. A romániai zsidóság jelenlegi létszáma folyamatosan csökken. Becslések szerint a mai mintegy 8 ezerből öt év múlva már 6 ezernél is kevesebb lesz. Décsei Miklós, a szatmári zsidó hitközség vezetője elmondta, hogy a megyében sokkal kevesebb izraelita él, mint ahány zsidó temető van. A megyei zsidó lakosság létszáma 120 fő, a temetőkben 126 zsidó nyugszik. Nagyon rossz állapotban vannak a zsinagógák a megyében, nincs pénz a felújításukra, és az egyházközségi tagok 25-30 százaléka gyakorolja hitét. Az 1944-es elhurcolás előtti utolsó, 1941-es népszámlálási adatok szerint 25 ezer fő volt a zsidó felekezetihez tartozók létszáma a megye területén. (MTI) Létrejöhet a magyar iskola Jóváhagyta a román oktatásügyi minisztérium a nagyszalontai önálló magyar iskola megalapítását. A Bihar megyei városban működő vegyes tannyelvű Arany János Főgimnázium magyar osztályai átkerülnek az új tanintézetbe, amely részben a református egyház ingatlanjában, részben újabb termekben kezdheti meg tevékenységét. A kolozsvári Krónika szerint az önálló magyar iskola ötletét a helyi református egyházközség vetette fel. Aváros polgármestere javasolta azt, hogy a magyar osztályok és pedagógusok bevonásával alakuljon színmagyar állami iskola a városban. Hosszú tárgyalássorozat után a református egyház- község is elfogadta a javaslatot, és közösen dolgoztak a terven. Az Arany János Főgimnázium magyar osztályainak kivonásával nem mindenki ért egyet. Az oktatók jó része aláírta a tervet ellenző levelet. A megyei tanfelügyelőségnek és a szaktárcának is eljuttatott üzenetben az áll, sem a főgimnázium tanárait, sem a diákjait nem kérdezték meg, szeremének-e különválni román társaiktól. A színmagyar iskolában 1-12. osztály működik, elméleti és szakoktatással. Török László nagyszalontai polgármester korábban úgy nyilatkozott, hogy a kétnyelű iskolákban a kisebbségi diákok má- sodrendűek, a magyar oktatóknak kevesebb beleszólásuk van az iskola vezetésébe, mint románkollégáiknak. (MTI)
