Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-22 / 268. szám, hétfő
10 Európai unió-hirdetés ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 22. www.ujszo.com «au V ■aw i Ldm-íA A program keretén belül pályázhatnak: regisztrált nonprofit szervezetek alap- és középiskolák szabadidő központok Önkormányzatok (kizárólag partnerségben a fent említett szervezetek egyikével) A pályázatok benyújtásának határideje 2010. november 30. ekoPolis nadácia www.slovnaft.sk ČLEN SKUPINY MOL RE1010904 Arra is képes, hogy elsőként használja ki a Lisszaboni Szerződés új vívmányát, az uniós népszavazást Egyre nagyobb súllyal nehezedik az unióra az európai szélsőjobb Brüsszel . Látványosan változott az Európai Unió hozzáállása a szélsőjobboldali politikai erők térnyeréséhez az elmúlt tíz évben. 2000-ben az akkori tagországok teljes politikai elszigeteléssel reagáltak arra, hogy a néhai Jörg Haider Osztrák Szabadság- pártja (FPÖ) kormányra került. Hollandia esetében ez most fel sem merült. ÖSSZEFOGLALÓ Az EU most lényegében szemrebbenés nélkül vette tudomásul, hogy Hollandiában egy, az FPÖ- höz a nevében is hasonló párt - a Gert Wilders vezette Szabadság- párt (PW) - külső támogatóként csatlakozott a jobboldali ldsebbsé- gi kabinethez. Jóllehet azóta több politikus úgy foglalt állást, hogy az elszigetelés politikája nem járt eredménnyel, a brüsszeli folyosókon sokan úgy ítélik meg, az unió mégis hibát követ el, ha ügyet sem vetminderre. Hiszen olyan pártokról van szó, amelyek az általánosan elfogadott elvekkel alig vagy egyáltalán nem összeegyeztethető elemeket próbálnak vinni a politikába. Jean-Luc Dehaene volt belga kormányfő például nem rejtette véka alá azt a véleményét, hogy a kormány munkájába bevonni az iszlámellenes nézeteiről hírhedt Wilders pártját veszélyt jelent a demokráciára. Inkább kerülik a témát Brüsszeli politikai körökből származó információk szerint uniós berkekben eleve kevés szó esik a témáról, beleértve a színfalak mögötti beszélgetéseket is. Ennek oka lehet az a kétségtelen tény is, hogy Haider pártjának elszigetelése annak idején legalább annyi bonyodalmat okozott az EU-ban, mint amennyi hasznot hajtott. Az unió soknemzeti jellege, bürokratikus nehézkessége miatt jelenleg nehéz belpolitikai síkú témákat közös napirendre emelni. Pedig az FPÖ kormányra kerülése idején az EU akkori többi tagállama (összesen 14) még aránylag könnyen közös nevezőre tudott jutni. Diplomáciai szankciókkal sújtották Ausztriát, azaz bojkottálták a kétoldalú kapcsolatokat, illetve az uniós találkozókra nem hívták meg az osztrák kormányilletékeseket. Ám hamar kiderült, hogy ezek a szankciók Ausztriában nem hozták meg a várt eredményt, ráadásul egyre jobban megosztották a tagállamokat. Nem volt könnyű komolyabb tekintélyvesztés nélkül lezárni sem az ügyet. Azt a megoldást találták ki, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának elnöke által kijelölt három neves személyiség jelentést készített az emberi és kisebbségijogok ausztriai érvényesüléséről, s javaslatot tett a szankciók feloldására. Feltehetően ez az eseménysor is szerepet játszott abban, hogy most nem merült fel a közös fellépés ötlete. Még Angela Merkel német kancellár is megjegyezte egy minapi parlamenti felszólalásában (a holland esettel kapcsolatban), hogy Ausztria elszigetelése nem bizonyult sikeresnek, ráadásul „nem Illusztrációs felvétel segített az európai ügy szempontjából” sem. Más a mostani politikai helyzet is, mint tíz évvel ezelőtt. Sok tagállamban megerősödtek a szélsőjobboldali pártok, több helyütt számottevő parlamenti csoportjuk is van. Wilders a mérlegnyelve Hollandiában emellett a választás utáni bonyolult politikai helyzet is nehezen megkerülhetővé tette Wilderséket. A PW ugyanis jelentősen előretört, és 24 képviselői hellyel a harmadik legnagyobb erő lett'. A voksok pedig olyan mértékben szétszóródtak, hogy szinte már előre látható volt: a programok komoly sérülése nélkül csak kisebbségi kormány alakítható. Jelentős teret nyert az a vélemény is, hogy lehetőleg el kell kerülni az újabb választások kiírását, mert félő, hogy a PW még nagyobb befo- lyástszerezne. Wilders pártja a megállapodás szerint külső, hallgatólagos támogatást nyújt a kormány munkájához, de abban közvetlenül nem vesz részt. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy az unióban nem kerültek felszínre komolyabb nézeteltérések a közös állásfoglalás szükségességét illetően. Wilders a támogatásért cserébe elérte, hogy célul tűzzék ki az iszlám, illetve más „nem nyugati” országokból érkezők bevándorlásának felére csökkentését, illetve fontolóra vegyék a családegyesítés lehetőségének korlátozását és a muszlim nők arcát elfedő hagyományos ruhadarab, a burka viselésének betiltását. Uniós források rámutatnak: a gazdasági válság miatt más orszá(Képarchívum) gokban is erősödött a bevándorlás elleni hangulat, ami a szélsőjobb- oldali retorikának kedvez. Sokan azzal érvelnek, hogy az EU-nak óvatosan kell a témához nyúlnia, és meg kell gondolnia: érdemes-e megkongatni a vészharangot még azelőtt, hogy a szélsőségesek bizonyos érzékeny minisztériumok vezetésébe kerülnének. Ha például a belügy- vagy a külügyminisztérium Wildersék ellenőrzése alá kerülne, amellett már az unió sem mehetne el szótlanul. Uniós keretekben szerveződik Nyilvánvalóan igazuk van azoknak, akik úgy vélik: Wilders nem Haider, Hollandia nem Ausztria. De talán érdemes lenne elgondolkodni azokon a kérdéseken is, hogy ugyanaz-e a szélsőjobb ma, mint tíz évvel ezelőtt, illetve határozottabb, egységesebb-e az EU, mint tíz éve. Bemard Guetta francia újságíró, a Libération internetes kiadásában nemrégiben arra figyelmeztetett, hogy az új európai szélsőjobb uniós keretekben is szerveződni kezdett, és hamarosan jelentős súllyal nehezedhet az EU-ra. Nem került a lapok címoldalaira, pedig ott lett volna a helye: az új európai szélső- jobboldal néhány pártja október 23-án Bécsben tartott találkozót, s eldöntötték, hogy népszavazást kezdeményeznek Törökország uniós csatlakozásáról. Ez lenne az első referendum Az Osztrák Szabadságpárt, a flamand nacionalista Flamand Érdek, a dán Néppárt, az olasz Északi Liga, a Szlovák Nemzeti Párt és a Svéd Demokraták küldöttei egyelőre csak a szándékukat jelentették be, amelynek megvalósítása nem lesz egyszerű. A Lisszaboni Szerződés értelmében a polgári nép- szavazási kezdeményezéseknek számos feltételnek kell megfelelniük, s ezek jó része nem túl pontosan meghatározott. Az egyik legfontosabb kritérium, hogy a petíciót a tagországok minimum egy- harmadából összesen egymillió embernek kell aláírnia, s a kérdés csak ezután kerülhet az Európai Bizottság elé. Az aláírások összegyűjtése még várat magára, de ha most tartanák a referendumot, az EU állampolgárainak többsége kétség kívül nemmel szavazna Törökország csatlakozására - írta Guetta. Majd hozzátette: a szélsőjobboldali pártok kezdeményezése megnyugvást jelent azon kormányok számára, amelyek maguk is ellenzik a török csatlakozást. A népszavazási kezdeményezésnek két okból is a címlapokra kellett volna kerülnie. Egyrészt, mert itt lenne az ideje, hogy számoljunk azzal az új erővel, amelyet az egyre erősödő, iszlámfóbiás, nacionalista pártok jelentenek, amelyeknek kevés közös vonásuk van az elmúlt időszak rejtőzködő náci mozgalmaival. Egyes európai országokban a szélsőjobboldal támogatottsága a 25 százalékot is elérheti, és ahol még nem éri el ezt a szintet, már ott is kétszámjegyű a szavazóik százalékaránya. Kellemes modorú urak A kontinensen végigsöprő társadalmi elégedetlenségi hullámot meglovagolva a szélsőjobb a jóléti állam megmentését, a protekcionizmus terjesztését és a muzulmánoktól féltett erkölcsi értékek védelmét összefogó politikai programot dolgozott ki. Napjainkban mindezt kellemes modorú, városias, modern gondolkodású új pártvezetők hirdetik, akiknek a munkásosztály és a városi fiatalok jelentős rétegeit sikerült maguk mellé állítani. „Ezekkel a lépésekkel a szélsőjobb megmutatta, hogy taktikai képességei már nem korlátozódnak a keményvonalas politizálásra, hanem olyan szellemes, okos húzásokra képes, mint ahogy Svédországban és Olaszországban láthattuk, vagy áttörheti az előítéletek gátjait, miként Hollandiában Geert Wilders tette. Sőt arra is képes, hogy elsőként használja ki a Lisszaboni Szerződés új vívmányát, az uniós népszavazást” - hangsúlyozta a Libération. (MTI, ű) Az iszlámellenesség a legfontosabb összetartó erő London. Egyre aktívabb a Nagy- Britanniában tavaly alakult iszlámellenes Angol Védelmi Liga (EDL). Korábban csak a szigetországra korlátozta a radikális muszlimoknak hadat üzenő tevékenységét, de nemrégiben már Amszterdamban is rendezett szimpátiatüntetést Geert Wilders mellett. Sőt, kapcsolatait a tengerentúlra is megpróbálja kiterjeszteni, mivel rokon vonásokat lát az ultrakonzervatív Tea Party mozgalomban. Az EDL igencsak tarka társaságból merít: tagjainak sorában vannak radikális focidrukkerek, neonácik, szélsőjobboldali aktivisták és - nagy meglepetésre - a The Guardian szerint zsidók, katonák, valamint a meleg közösségjogvédő szervezeteinek tagjai is. Az EDL vezetője eddig Tommy Robinson álnéven jelent meg a nyilvánosság előtt, a napokban azonban a The Timesnak adott interjújában már vállalta személy- azonosságát is: Stephen Lennon 27 esztendős, kétgyermekes családapa, aki korábban az ugyancsak szélsőjobboldali Brit Nemzeti Pártnak (BNP) volt a tagja. A The Times kiderítette róla, büntetett előéletű: egy évet töltött börtönben, mert 2004-ben összevert egy rendőrt. Ez azonban nem szoktatta le az erőszakról, idén kitiltották a lutoni stadionból, mert két ízben is verekedésekben vett részt. Lennon tagadja mindkét vádat, mint ahogy azt sem érti, miért folyik ellene nyomozás pénzmosás miatt. (MTI)
