Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-19 / 266. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 19. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Paul Lendvai megdöbbent Paul Lendvai szerint „emberi becsületében és újságírói hírnevében sérti” őt a Heti Válasz tegnapi számában közölt cikk, amely szerint az Ausztriában élő publicista 1985-ben „önkéntes informátorként” jelentett a Külügyminisztériumnak. Lendvai azt írta: „megdöbbenéssel” olvasta a hetilapban közölt, „szenzációsra hangolt és leleplezőnek szánt cikket”. Lendvai úgy véli, „a magyar sajtó egy részének ellene irányuló gátlástalan uszítása nem más, mint a legutóbb megjelent könyve miatti retorzió. (MTI)- Azért iszom, mert az alatt az idő alatt, míg a kolalíció főügyészt-keres, a feleségem már a harmadik szeretőjét fogyasztotta el (Peter Gossányi rajza) A Híd a kisebbségi nyelvtörvényben levő büntetési tételeket egyfajta alku tárgyának tekinti Empátiára várva Az önkormányzati választási kampány csúcspontjára időzítette a Híd a kisebbségi nyelvtörvénytervezetének társadalmi vitáját. RAVASZ ÁBEL Ez a lépés az egyébként jogos kritikák ellenére nem meglepő: a párt saját bázisának magyar nemzetiségű tagjai is elvárják, hogy a békülékeny hangnem mellett a Híd markánsan kiálljon a szlovákiai magyarság érdekeiért. A pártpolitikai célokat is követő időzítés azonban aligha von le az intézkedés jelentőségéből - ha az letöri a koalíciós társak ellenállását. A törvénytervezet legfontosabb elemeit a kisebbségi nyelvhasználati határ 10%-ra való csökkentése, a kétnyelvű utcatáblák, az állomá- 'sokon is két nyelven kiírt település- nevek, a nyelvtörvénnyel azonos mértékű szankciók jelentik. Vélhetően az első és az utolsó elemek körül alakulhat ki a legélesebb vita a kormánypártok között. A nyelv- használati határ csökkentését a KDH máris megtorpedózni látszik: Ján Figeľ pártelnök szerint a jelenlegi gyakorlat „bevált”, ezért megváltoztatása számára feleslegesnek tűnik. A változtatás ellenzői emellett azokat a pluszköltségeket szokták kiemelni, melyekkel a kétnyelvű adminisztráció további településekre való kiterjesztése járna. További ellenérv lehet az is, hogy - különösen délkeleten - egyes településeken a roma kisebbség miatt hármas nyelvhasználat alakulhatna ki, mely komoly terheket róna a személyi állományra is. A romakérdés egyébként is a 10%-os vita egyik fő eleme lehet, mivel a nyelvhasználat szabályozását csakis a népszámlálási adatokra alapozhatnák, ezek pedig a tapasztalatok szerint a romák számával kapcsolatban megbízhatatlanok. A 2001-es eredmények alapján feltételezhető, hogy a romák aránya olyan településeken, mint Rozsnyó, Rimaszombat, Lőcse, Tőkete- rebes vagy Fülek, melyekben szinte biztosan kétszámjegyű, 2011-ben sem érik el hivatalosan a 20%-os kisebbségi nyelvhasználati küszöböt, a 10%-osra viszont eséllyel pályázhatnának. Ez pedig egészen más ellenállást válthat ki a többségi társadalomból, mint a folyamatosan csökkenő létszámú magyarok és ruszinok által is lakott települések kétnyelvűsége. 2011 egyébként a Híd (és az MKP) magyar bázisa szempontjából sem mellékes, feltételezhető ugyanis hogy még egy kiemelkedően sikeres népszámlálási kampány sem akadályozhatja meg egyes községek lecsúszását a 20%-os arány alá (legalábbis papíron). A szankciók kérdése bizonyos tekintetben egyszerűbb, ám korántsem biztos, hogy könnyebben áthidalható. A tervezet kidolgozásában főszerepet játszó Rudolf Chmel miniszterelnök-helyettes máris jelezte, nem híve a büntetésnek, ám azt a nyelvtörvényben maradó szankciók ellenpárjának szánja. A Híd tehát a kisebbségi nyelvtörvényben levő büntetési tételeket egyfajta alku tárgyának tekinti - kérdéses azonban hogy a koalíció többi pártja hajlandó lesz-e alkudozni valami olyanról, amit még jóvá sem hagytak. Az az érvelés, mely szerint ha Dániel Krajcer kulturális miniszter korábban hatalomtechnikai okokra hivatkozva hagyta a nyelvtörvényben a büntetéseket, akkor most is kénytelen lesz elfogadni azok létjogosultságát, gyenge lábakon áll, főként, mivel a többségi nemzet tagjainak büntethetőségét kilátásba helyező törvény esetleges elfogadása politikai katasztrófát jelentene a szlovákkormánypártok számára. A felvázolt nehézségek ellenére a Híd szándékai ezzel a törvénnyel vélhetően komolyabbak, mint a puszta kampányolás és önvédelem. Kívülről nehéz megítélni, miféle alkupozíciókkal rendelkezhet a párt és a miniszterelnök-helyettes a koalíción belül, az azonban biztos, hogy a partnerek nagyobb empátiájára lesz szükség az eddig tapasztaltaknál. Például arra, hogy a kereszténydemokrata irányultságú képviselők is megértsék, a kisebbségi nyelvtörvény elfogadása saját középtávú politikai érdekük: a Híd ugyanis elsősorban a magyar bázisát kényszerül kiszolgálni, tervezeteinek szándékos és folyamatos leszerelése a partnerek részéről könnyen kihúzhatja a talajt Bugá- rék lába alól. Annak megértése pedig még fontosabb lehet, hogy ezáltal a kisebbségi nyelvtörvény elfogadásának kérdésére adott válasz középtávon azzal a stratégiai döntéssel lehet azonos, hogy négy év -múlva a jobboldali pártok ismét Bugárral vagy az MKP-val szeret- nének-e inkább tárgyalni. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője Nemzetközi botránnyá dagadt, hogy a budapesti Nemzetiben ünnepelték volna Románia nemzeti ünnepét Alföldi mégsem adja bérbe a Nemzeti Színházat MTl-HÍREK Alföldi Róbert, a budapesti Nemzeti Színház főigazgatója visszavonja a teátrum bérlésére vonatkozó szóbeli megállapodást a Budapesti Román Kulturális Intézettel. Ennek következményeként a rendezvény helyszíne nem a Nemzeti Színház lesz - írta Alföldi Róbert az MTI-hez eljuttatott közleményében. A megállapodás szerint a román nemzeti ünnep alkalmából rendezvényt tartottak volna november 30-án a Nemzeti Színházban. Alföldi Róbert közleményében emlékeztetett: „a Nemzeti Színház vezetőjeként engedélyeztem, hogy a román nemzeti ünnep előestéjén, november 30-án, a Budapesti Román Kulturális Intézet szervezésében ünnepi megemlékezést tartsanak a Nemzeti Színházban, és bérbe vegyék a Nagytermet.” „Tettem ezt azon mély meggyőződésem alapján, hogy a két nemzet viharos történelme után, a román és a magyar nép a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz” - jegyezte meg. „Sajnos rosszul mértem fel azt, hogy ezen döntésem félreérthető, és ezzel sok magyar ember érzését megsértem. Miközben továbbra is hiszek abban, hogy a múlt fájdalmait európai módon és felelősen kell feldolgozni, az egyik legfontosabb kulturális közintézmény vezetőjeként nem hagyhatom figyelmen kívül a kialakult helyzetet” - fogalmazott. A kormánypártok korábban közleményben reagáltak, hogy a román nemzeti ünnep alkalmából rendezvényt tartanak a Nemzeti Színházban. „Ha azt feltételezzük, hogy Alföldi Róbertét, a Nemzeti Színház igazgatóját a legjobb szándék vezette abban, hogy a két ország, Magyarország és Románia, a viharos történelmi események ellenére a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz, azt akkor sem tudjuk elfogadni, hogy az igazgató nem érzi az ügy és a körülötte kialakult botrány súlyát” - írta a Fidesz képviselőcsoportja. A frakció szerint egy kiemelt nemzeti intézmény vezetőjének tisztában kell lennie azzal, hogy „a magyar nemzet többsége számára Erdély egykori elvesztése máig ható mély traumát jelent”. A Jobbik közleményében azt írta: szerintük „kimeríti a hazaárulás fogalmát, hogy a román nagy- követség kérésének eleget tesz egy olyan szimbolikus magyar közintézmény, mint a Nemzeti Színház, s helyszínt biztosít december elsejére egy provokációnak”. Az ügyet a Magyar Hírlap hozta nyilvánosságra. Mint fogalmaztak: „szinte hihetetlen, de az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházban november 30-án, a román nemzeti ünnepen előadást és állófogadást rendeznek. (...) 1918. december 1-jén tartották Gyulafehérváron a románok nagygyűlését, amelyen elfogadták a már megszállt Erdély egyesülését a Román Királysággal, megalakítva a Román Nemzeti Tanácsot”. A román külügyminisztérium sajnálja Alföldi döntését. A tájékoztatás szerint Románia nemzeti ünnepe alkalmával Budapesten eddig minden évben neves közintézményekben szerveztek kulturális eseményeket (2005-ben az Uránia Filmszínházban, 2006-ban a Művészetek Palotájában, 2007-ben az Iparművészeti Múzeumban, 2008-ban a Thália Színházban, 2009-ben pedig a Belvárosi Színházban), melyeken mindig nagy számban képviseltették magukat a magyar hatóságok. KOMMENTÁR asm HnNmomÉéttMI mmmh hm Kutyából nem lesz szalonna MOLNÁR IVÁN Még fél év sem telt el a parlamenti választások óta, a Richard Sulik vezette Szabadság és Szolidaritásnak (SaS) azonban ennyi is elég volt ahhoz, hogy megszabaduljon az utolsó álarcoktól és maskaráktól, amit a szociálliberális szavazók megtévesztése érdekében a választások előtt magára erőltetett. A pártra szavazó több mint 300 ezer ember többségét elsősorban azzal sikerült megnyerniük, hogy nem féltek a kényes témáktól, és olyan csoportok emberi jogaiért is kiálltak, amelyekről a szlovák pártok többsége mélyen hallgat. Azonban már a választásokat követő első hetekben kiderült, mindez csupán csali volt, hiszen az SaS rendkívül gyorsan besorakozott a főáramlatba, eltussolva a kényes témákat, magasról téve a választóira. A Szabadság és Szolidaritás ma nagyrészt csak arra összpontosít, amiért valójában létrehozták. A párt a nagyvállalkozók érdekvédelmi tömörülése, amely egyre inkább kizárólag ennek a szűk csoportnak az érdekeit tartja szem előtt. Ennek az irányvonalnak az egyik élharcosa a párt alelnöke, Juraj Miškov gazdasági miniszter. Miškov már korábban bebizonyította, hogy volt vállalkozóként képtelen megválni a régi beidegződésektől, és a fontos döntéseknél kizárólag a számára kedves oldal érdekeit védi. Már az energiaszolgáltatók áremelésekért folytatott harcában sokkal szervilisebbnek bizonyult a nagy cégekkel szemben, mint elődei, mára azonban a maradék gátlásait is levetkőzte. A Hospodárske noviny gazdasági napilap információi szerint a munka törvénykönyve módosítását elemző szakmai csoport tegnapi ülésére a gazdasági tárca képviselője már olyan javaslatokkal érkezett, amelyekszinte teljes egészében a munkáltatók érdekeit tartják szem előtt. A munkavállalók ezek szerint a jövőben még a jelenleginél is kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnének a munkáltatókkal szemben, hiszen ez utóbbiak sokkal könnyebben mondhatnának fel az alkalmazottaiknak, az új dolgozó felvételénél pedig még hosszabb próbaidőt szabnának, hónapokig bizonytalanságban tartva őket. A párt választóinak egy része még mindig azzal nyugtatja magát, hogy az SaS idővel újra magára talál, és azokat az emberjogi témákat is vállalja, amelyeket a választások előtt olyan hangosan szajkózott. Én ugyan hiszek a csodákban, minden valószínűség szerint azonban inkább arra számíthatunk, hogy a jövőben a párt még jobban közelít a vállalkozói szférához, kizárólag erre a szegmensre szakosodva. Hogy a neoliberális gazdaságpolitika felvállalása a következő választásokon elegendő lesz-e a parlamenti küszöb átlépéséhez, az már erősen kérdéses, négy év múlva az SaS is a parlamenten kívül találhatja magát. Ami biztos, hogy a párt vezető embereiért akkor sem kell majd aggódnunk, vagyoni helyzetüket ismerve, egész biztosan nem halnak éhen, és vállalkozóként talán többet segítenek ennek az országnak, mint parlamenti képviselőként vagy miniszterként. Az egyedüli probléma csupán, hogy ők az elkövetkező három és fél évben is a nagyvállalkozók optikáján keresztül tekintenek a világra, megfeledkezve választóik többségéről. JEGYZET Fényes november LŐR1NCZ ADRIÁN Annak rendje és módja szerint idén is „megtörtént” velünk november 17-e, minden bájával egyetemben. Ki bölcs mérlegvonásra, kijóízű, kiadós zavargásra használta fel a bársonyos forradalom évfordulóját. Miközben Iveta Radičová felhívta a figyelmünket ama örvendetes történelmi tényre, hogy a rendszerváltás után két évtizeddel végre olyan kormánya van az országnak, melyben nem ülnek volt kommunisták, Kassán a totalitárius rendszer mintegy harminc híve vígan tüntetett a Rés Cassovia emléktábla-avató ünnepségén. Ha a rendőrség nem lép közbe, valószínűleg pofozkodásba torkollik a tolerancia napjának ünneplése. Nem hagyhatta ki a jeles alkalmat a másik végletet képviselő Marián Kotleba sem, akinek ez alkalommal sikerült bevennie a parlament épületét - igaz, a nyílt nap alkalmával oda látogató több ezer polgártársával együtt, ami jelentősen csökkenti a fegyvertény értékét. A demokrácia egyik paradoxonja, hogy tolerálja az olyan kirekesztő eszméket is, melyek szöges ellentétben állnak tulajdonképpeni lényegével, az egyenlőség elvével- kommunisták, újnácikígy zavartalanul villoghatnak, ami a csövön kifér; legfeljebb néhány „ősdemokrata” hümmögve megjegyzi a tévében: valóban ezért vonultunk az utcákra 1989 novemberében? Jómagam komoly eredménynek tartom, hogy két évtized elteltével kezd megjelenni a humor a honi politikában; a bársonyos forradalom évfordulóján erről a Fiatal Liberálisok egy csoportja gondoskodott, átnyújtva a Smer képviselőinek egy vörös nyakkendővel ékesített hátgerincet. Merthogy azt a nevezett politikai tömörülés tagjai régóta nélkülözik- mármint a gerincet, vörös nyakkendőjük van akármennyi. A felháborodott honatyák a Smer úttörőtagozatának tekinthető Fiatal Szociáldemokratákkal küldték vissza az ajándékot az SDKÚ-DS politikusainak, immár kék nyakkendővel díszítve, megüzenve: használják egészséggel. Sajtóértesülések szerint a hátgerincet a legerősebb koalíciós párt képviselői nem adták tovább. Csak találgatni lehet, hogy azért-e, mert belefáradtak, vagy mert úgysincs rá igény...?
