Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)

2010-11-09 / 258. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 9. SZÍNFOLK 23 Tizenötödik születésnapját ünnepelte a zselízi Kincső Ifjúsági Néptáncegyüttes Csak tiszta forrásból A Tiszta Forrás Alap 1995 őszén alakult Zselízen azzal a szándékkal, hogy fellen­dítse a város, a régió kultu­rális, szellemi életét, felka­rolja a helyi és a régióbeli igényeket is: megismerni, megismertetni, elfogadtatni a folklórt, a népművészetet. ÖSSZEFOGLALÓ Az alapítók szerettek volna lét­rehozni egy olyan szervezetet, mely felvállalja és működteti azon fiatalok csoportját, akik kedvet éreznek és főleg erőt, hogy apáink lassan elfeledett örökségét meg­őrizzék, s annak folytatói legye­nek. Ilyen szellemben alakult meg az alap Kincső Ifjúsági Néptánc­együttese és az azt kísérő Gereben zenekar. A szakmai munka Zselízen, a Művelődési Otthonban folyik há­rom csoportban: az alsó tagozato­sok az ovisokkal az Apró Kincsőt alkotják, a felső tagozatos tanulók és a középiskolások a Kincső tagjai. 2005-ben pedig megalakult a KSZCS - a Kincsős Szülők Csapata, ilyen összeállításban az országban egyedüliként. Óriási lelkesedéssel, tudásvággyal kezdtek járni a csa­pat próbáira. Lelkesedésük azóta sem hagyott alább, bizonyítja ezt a 2007-es szicíliai turné, amelyen a szülők gyermekeikkel együtt vet­tek részt. A csoportokat szakmai­lag a Magyar Táncművészeti Főis­kola hallgatói, a Juhász házaspár irányítja és vezeti. Ők nemcsak Zselízen, hanem a régió, a megye határain kívül is szakmai segítsé­get nyújtanak a néptánccsoportok­nak, például Ipolynyéken, Csatán, Kéménden, Barton, Szőgyénben és Ipolyszalkán. A volt táncosokból verbuválódott lelkes kis társaság alkotja a zene­kart, havonta két alkalommal saját költségen utazva az oktatásra Bu­dapestre az Óbudai Népzenei Isko­lába, ahol Kobzos Kis Tamás, az in­tézmény igazgatója, és kollégái se­gítségével tanulják a magyar nép­zenét, országunkban ugyanis nem folyik népzeneoktatás. A Kincső járt Magyarországon, Lengyelor­szágban, Erdélyben, Törökország­ban, Olaszországban, Ausztriában, Horvátországban. A testvércsopor­tok által rendezett nemzetközi fesz­tiválok állandó résztvevője. Megis­mertetik történetét szűkebb lakó­helyüknek - néprajzi tájegységein­ket, hagyományainkat, őrzött és fo­lyamatosan újrateremtett kultúr- kincseinket igyekeznek az otthoni alkotómunkánkból bemutatni. A fellépések emellett a szakmai meg­mérettetés, a kapcsolatépítés szem­pontjából is fontosak. A számos kitüntetés és díj mel­lett legbüszkébbek Zseh'z Polgár­mesteri Díjára, Budapest főpolgár­mesterének a határokon átívelő példás együttműködés elismerésé­ért adott díjára, valamint Nyitra megye elnökének köszönőlevelé­re, amelyet 2008-ban kaptak. Mű­soraiban a Felvidék magyar táj­egységeinek táncait mutatják be a Csallóköztől a Bodrogközig, de szívesen táncolják gazdag nemzeti kultúránk táncait is. A Juhász házaspár célja, hogy a gyerekek a lehető legtöbbet megtudják a néptáncról és a népzenéről Hol terem a néptáncos? SZUBJEKTÍV Ha valaki azt kérdez­né, Szlovákiában hol te­rem a legtöbb néptán­cos, valószínűleg a zselízi Kincső lenne a legmeg­felelőbb válasz. Nem mintha másutt nem lennének gyerek-, ifjúsági vagy fel­nőtt csoportok, s nem mintha az ő tudásuk, táncis­meretük, műsora­ik, előadásaik nem lenne szín­vonalas. Nem mintha a többi ha­zai magyar - és nem magyar - ama­tőr együttesek léte nem egy-két fanatikus ember munkáján múl­na. Igaz, annyi gyerek- és ifjúsági csoport már nincs, mint mondjuk ti­zenöt-húsz évvel ezelőtt, de mivel minden válto­zik, nem várhatjuk el, hogy éppen a néptánccso­portok életében, a ha­gyományőrzés terén ne változzon semmi. Persze, egy percig sem örül annak senki, hogy volt, ahol a csoportvezető kedvét szegték, volt, ahol egy­szerűen elmaradtak a gyere­kek, érdeklődés hiányában szűnt meg a csoport. Mert ah­hoz, hogy fennmaradjon, hogy értékelhető munkát végez­zen egy csapat, kell egy-két fanatikus vezető, aki úgy gondol­ja, nem biztos, hogy az a jó, ha a gyerekek délutántól estig csavar­gással, számítógépen szörfözéssel töltik az időt. Kellenek hozzá ér­deklődő gyerekek, akikbe ráadá­sul kitartás, szorgalom is szorult, mert egy-egy lépést, figurát ezer­szer elpróbálni, amíg nem úgy megy, ahogy dédszüleik járták, nem elég a sima érdeklődés. És kellenek hozzá a támogató szülők is, akiknek az aktivitása nem me­rül ki abban, hogy elkísérik a gye­reket a próbára, annak végeztével érte mennek, hanem akik a cso­port munkájából maguk is vállal­nak valamit, s akik legalább a ha­zai közönség előtt összeállnak, és maguk is táncolnak. Az anyagi tá­mogatásról se feledkezzünk meg, mert pénz nélkül még egy csizmát sem talpalnak meg sehol a kerek vüágon. Zselízen minden együtt van. Adott a Juhász házaspár, Eszter és Sándor, akiknek a legfőbb célja, hogy a környékbeli gyere­kek a lehető legtöbbet megtud­ják a néptáncról és a népzenéről, s némelyikbe sikerült úgy beoltaniuk a népművészet iránti szeretet és tiszteletet, hogy nem elégedtek meg az amatőr szinttel, úgy gon­dolják, a néptánc az életcéljuk, pro­fi szinten, az Ifjú Szivekben műve­lik tovább, és középiskolát is olyant választottak, ahol - mit ad a vélet­len - szintén Juhászék aktivitásá­nak köszönhetően nyílt olyan osz­tály, amelyben néprajzot is taníta­nak. Innen tulajdonképpen már egyenes út vezethet Budapestre, a Táncművészeti Főiskolára, hogy szakképzett táncpedagógusként ők is továbbadhassák, amit útravalóul kaptak. A Kincső tizenötödik születés­napján hosszú sorban álltak azok, akik gratuláltak és köszönetét mondtak a Juhász házaspárnak azért, hogy szakadatlanul és lan­kadatlanul irányítják az ifjúsági csoportot, no meg az Apró Kin­csőt, amelyben óvodások és kisis­kolások ismerkednek táncanya- nyelvünkkel. A legemlékezeteseb­bet és bizonyos értelemben a leg­fontosabbat talán Gálik Gábor, az Ifjú Szivek táncosa mondta: „a Kincső nélkül ma biztosan nem leírnék a Szivekben”. Biztosak le­hetünk benne, hogy nem ő az utolsó mohikán. Számokat ne mondjunk, ne is újunk le, kívá­nunk sok-sok tanítványt, sok-sok kincsős évet Juhász Eszternek és Sándornak, (end) AJÁNLÓ XI. Rév Fesztivál Komárom, 2010. november 26-27. A Fonográf Polgári Társulás sokoldalú kulturális tevékenysé­gének legfontosabb szegmense a Révkomáromban évente meg­rendezett Rév Fesztivál. A szer­vezők magyarországi, szlovákiai magyar és szlovák művészek szá­mára teremtenek bemutatkozási lehetőséget, alapvető céljuk a két nemzet közötti kapcsolat javítá­sa, aminek a közös kultúra ápo­lása az egyik leghatékonyabb eszköze. 2010. november 26. (péntek) 19.00: Sebestyén Márta Erdő­kön mezőkön járó... című kon­certje a komáromi református templomban. Sebestyén Márta Kossuth-dí- jas énekes új koncertanyaggal mutatkozik be. A nép emlékeze­tében megőrzött, kéziratokban megtalált régi magyar dallamok csendülnek fel előadásában. A közönség székelyföldi, szatmári, dunántúli dallamokból hallhat válogatást, a Kájoni és a Vietórisz kódex dalai is pillérét képezik a repertoárnak. A műsorban közreműködik Se­bestyén Márta (ének, furulya), Balogh Kálmán (cimbalom), Andrejszki Judit (csembaló). 21.00: Táncház a Rév Ma­gyar Kultúra Házában a Rév ze­nekarral 2010. november 27. (szombat) 16.00: Ötéves a Rév zenekar - jubileumi koncert a városi műve­lődési központban Lakatos Róbert brácsaművész 2005-ben alapította zenekarát, a Révet, amely a komoly- és a nép­zene közti átfedéseket keresi. A zenekar hangzását a brácsa egy kicsit recsegős, masszív tónusa teszi különlegessé. Ez a sajátos melankólia hatja át a 2005-ben megjelent Hajnalodik című le­mezüket is, amelyet 2006-ban Fonogram Díjra jelöltek. 2008-ban jelent meg második albumuk, a Brácsatánc. A Rév le­mezein Bartók-átdolgozások és hagyományos népdalok váltják egymást, mintegy feltérképezve a klasszikus és a népzene kap­csolódási pontjait. A zenekar tagjai: Lakatos Ró­bert (hegedű, brácsa), Takács Ádám (hegedű), Korpás Éva (ének), Oláh Attila (ének, dob), Kuti Sándor (cimbalom), Mester László (kontra, brácsa), Lelkes Tibor (nagybőgő), Hanusz Zol­tán (kontra, bőgő, brácsa). 18.00: Kálloy Molnár Péter Pesti Álom című koncertje a vá­rosi művelődési központban A népszerű színész-rendezőt a Beugró című televíziós műsor kapcsán az elmúlt években talán azok is szívükbe zárták, akik ko­rábbi filmjeit (Üvegtigris, Kútfe­jek, Papírkutyák) nem látták, és színpadi sikereit (Shakespeare Összes Rövidítve, Kövek a zseb­ben, Az ősember) sem ismerik. A közelmúltban jelent meg a mű­vész Pesti álom című legújabb pop-rock albuma, amely igazi meglepetés: Kálloy zeneszerzői virtuozitását csillogtatja meg, és történeteket mesél az édes bom­ba nőről, a száz évvel ezelőtti kőrútról, a plázacicáról, a gyer­mekkorról, a felnőttkor gyere­kességeiről, szerelemről, szakí­tásról... A szövegekben költé­szet, elementáris erejű, olykor fanyar humor van. Zseniális csa­pat jegyzi a korongot: Hrutka Róbert (hangszerelés, gitár), Borlai Gergő (dobok), Fekete- Kovács Kornél (trombita), Giret Gábor (basszusgitár), Galambos Zoltán (zongora), Kalmus Felici­án (cselló), Orosz Zoltán (har­monika). 20.00: Ferenczi György és a Rackajam koncertje a Rév Ma­gyar Kultúra Házában Ferenczi György folyton új utakra, felfedezésre indul, min­dig új hangokat és színes világot varázsol a közönség elé. A blues, a soul és a funk után megterem­tette saját világzenéjét, és ezzel megint merőben újat, igényeset mutat a magyar popszakmának. A Rackajammel közös koncertjei a rhythm and blues, a magyar népzene, a hip-hop, a funky és groove fúziójából születnek meg. 22.00: Táncház a Rév zene­karral a Rév Magyar Kultúra Há­zában. (ú) (Képarchívum) Sebestyén Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom