Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-06 / 256. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 6. Szalon-hirdetés 13 KÖNYV A SZALONBAN Egy kora középkori erudíció rejtelmei. Avagy a sokarcú történelem ízes szelete TOURS-I GERGELY KORUNK TÖRTÉNETE A FRANKOK TÖRTÉNETE KALLIGRAM LECZKÉS1 ANIKÓ „Ha valaki azzal a céllal veszi kezébe Tours-i Gergely művét, hogy minél pontosabb információkat szerezzen belőle a frank és a gall- római társadalom együttműködésére, intézményrendszerére, törvénykezésére és a közigazgatására vonatkozóan, csalódni fog. A Korunk története nem a frank nép, hanem a keresztény társadalom története - amelyet a földön a királyok és a püspökök, az égből pedig a szentekvezetnek.” Ezzel a meglepő, de annál hatásosabb ismertetővel találkozunk e vaskos könyv előlapjának felütése után. Ezek a kijelentések az olvasót előbb megütköztetik, de rögvest el is gondolkoztatják, s felkeltik figyelmét a könyv tartalmi és szerkezeti egységének mélyebb feltárása, megismerése iránt. A szerkesztő Adamik Tamás és Mezei Mónika fordításában, valamint a Kalligram gondozásában megjelent Tours-i Gergely-mű számos érdekes esemény, valamint új ismeret feltárója és közvetítője. Unikális jellege abban nyilvánul meg, hogy bár a 20. századtól temérdek feldolgozása ismeretes, a teljes Tours-i Gergely-alko- tás magyar nyelven csupán most jelent meg először. A szerző, Tours-i Gergely (eredeti nevén Geórgius Florentius) gazdag szenátori család sarjaként 573-ban foglalta el Tours városának püspöki tisztségét. Hozzávetőlegesen akkor kezdte a Korunk története című művének lejegyzését, ami korának kétségtelenül legjelentősebb historiográfiai remeke. Történetíróként nemcsak a korai Frank Birodalom eseményeit taglalja, hanem általa bemutatásra kerül a világ alapítása bibliai vonatkozásban, illetve a mű egyes történetein keresztül megismerkedhetünk némely, a népvándorlás korában ismeretes és tevékenykedő germán néptörzs szerepével és életvitelével is. A történetek füzére az időszámításunk szerinti 591-es évvel zárul, de véglegesként az 594-es évet, azaz Gergely halálának időpontját tekinthetjük. Az alcím (A frankok története), önnön magyarázó jellegénél és feladatánál fogva, egyfajta eszköz a sikeres továbbértelmezéshez. Egyes idegen nyelvű kiadásokban a Históriáé, illetve a Libri Histo- riarum decem megfelelőjét is használják, ezek azonban túlságosan általánosító jellegűek. A tudatosan felépített tíz könyvből (kötetből) álló mű magyar változatát a két neves fordító bevezető tanulmánya egészíti ki. Mezei Mónika írásában mintegy történelmi nézőpontból, alapos munkával és mély előismeretekkel mutatja be a kor eseményeit és annak viszonyrendszerét, mely mind a laikus, mind pedig a már háttérismeretekkel rendelkező olvasó számára hatalmas segítséget nyújt a további értelmezésben. Adamik Tamás tanulmányában, mely egy valódi mélyreható analitikus elemzés, a nyelvi kérdéseket tárgyalja. Lényegében az egész Tours-i-mű bemutatásra kerül egy-egy szövegrészlet alaposabb elemzése révén, ugyanis Adamik saját állításait és megfigyeléseit először egy módszeresen kiválasztott latin szöveggel, majd annak magyar nyelvű fordításával bizonyítja. A Korunk történetének tíz- könyvnyi egységét megelőzi a szintén Gergely által írt bevezető Előszó, s az egyes korszakhatárokat jelölő könyvek előtt az úgynevezett praefatiók kaptak helyet. Ezekkel az író nem csupán előrevetíti az eseményeket, de egyúttal össze is foglalja a már előzőekben tárgyalt, s kiemelendő szereppel bíró történteket, minduntalan feltételezve az elkövetkezendőket. A mű határozottan elgondolkodtató abból a szempontból, hogy mennyire is tartható a történelem körülhatárolt szeletének, illetve hogy milyen mértékben bír valós önéletírói jelleggel. írónk ugyanis nem az egész frank történetet foglalta össze, hanem csupán az általa ismert és meghatározónak (esetében inkább érdekesnek) vélt történeteket rögzítette írásban. Ezáltal megkérdőjeleződik magának az objektivitásnak a mibenléte, s amennyiben az alkotás egészére tekintünk, felmerülhet annak akár személyes emlékiratként való értelmezése is. Tehát a referencialitás (valóságérték) teljes mértékű és feltétel nélküli elfogadása, illetve annak hihetősége egyaránt bizonyításra szorul. A történethűséget hivatott alátámasztani mindenekelőtt a Biblia, illetve az ókori és Gergely korabeli történetírók említése, idézése (Sallustius, Severus, Jeromos, Orosius, Renatus Profoturus Frigi- redus, Sulpicius Alexander) is. A kötet záró részében található kiegészítések (Rövidítésjegyzék, Mellékletek) révén az érdeklődő olvasó megbizonyosodhat az egyes rövidítések pontos jelentéséről, a két családfa segítségével rendszerezheti a rokoni kapcsolatok olykor szövevényes halmazát, majd a Galliát ábrázoló térképrészletről vizuálisan is végigkövetheti Gergely elbeszélésének helyszíneit. A Személy- és tulajdonnevek jegyzéke pedig segíti az anyag logikus rendszerezését, könnyítve ezáltal a gyors értelmezést. A szerző nyelvhasználatának analizálása közben a latin nyelv sokoldalúsága tárul fel az olvasó előtt, mindezzel pedig Gergely teljes mértékben bizonyítja a nyelvtani szabályok bőséges és mélyreható ismeretét, illetőleg annak felhasználási készségét, holott Gergely a latin nyelv rendszerének birtoklását illetően mindvégig „műveletlenségére”, nyelvi tudatosságának önnön maga általi megkérdőjelezésére hívja fel az olvasó figyelmét. Az előszóban is ezt fogalmazta meg: „(...) noha műveletlen stílusban, mégsem voltam képes elhallgatni sem a becstelenek harcait, sem a helyesen élők életét.” Majd így nyilatkozik: „A filozofáló szónokot kevesen értik, a vidékiesen szólót sokan.” (lásd 135. oldal) A különböző irodalmi műfajok szintén szerves részét képezik a mű koncepciójának, ugyanis a szövegtípusok bő választéka s azok szerteágazó megjelenítése történik. Az alkotás folyamán fellelhető az anekdota, a zsoltár és a levél (adománylevél, válaszlevelek) szövege, szövegrészlete. Találkozunk szólásokkal és közmondásokkal, de a szónoki beszéd, az ítélet, a követi híradás, az álombéli idézet, az állatmese, az idézetek pogány római szerzőktől, a panasz és siralom, az apokaliptikus leírás, a zsinati jegyzőkönyvek is mindmind megtalálhatóak benne. A fejezetek címei pedig, mivel számos esetben általuk jelenítődnek meg e műfaji behatárolások, nagymértékben könnyítik a gyors és effektiv értelmezést. A hagyományos történeti alkotások jellemző vonása a csoda megjelenítése. Tours-i írásában ezek szövegkörnyezete gyakran a humor, az irónia, sőt, a csoda negatív feldolgozása sem egyedi. Mindvégig megfigyelhető azonban az erőteljes moralizálás, a bemutatásra került számtalan isteni csoda ugyanis mindig az ártatlanokat és a szenvedőket segítette: a bűn és bűnhődés momentumának gazdag szemléltetése s az isteni bosszú nem egy esetben halállal történő kifejezése figyelhető meg. A csodák jobbára természeti események voltak: a tenger meg- duzzadása, áradás, földrengés, tűzvész, jégeső, tűzgömb az égből, sáskajárás. Ezek rendszerint valamilyen szörnyű katarzist idéztek elő, s mindemellett erőteljes következményekkel is jártak. Azonban az emberi képzelet is nemegyszer különböző jelek, képzetek feltűnését (mint a megtört kenyérből való vér fakadása) eredményez(het)te, melyeket a jelenkori olvasó, s annak esedeges szkeptikus látásmódja, minduntalan átminősíthet. Az erőszak jelenléte egyaránt központi motívum. Már a világ teremtése óta ismerünk a hatalom utáni vágy, illetve a „könnyed” területszerzés lehetőségéről és beteljesítéséről szóló történeteket. „Felkél az atya a fia ellen, a fiú az atya ellen, testvér a testvér ellen, rokon a rokon ellen. ” Ez az Orosius- idézet az előbbi kijelentés alátá- masztója, ugyanis a mű egész folyamát végigkísérve, mint a polgárháborúk kiváltója, az intrikák kigondolója, majd azok állandó szülője jelenítődik meg. Az emberi élet és test semmibevétele, valamint mások fájdalmának nyílt élvezete szintén számtalanszor megmutatkozik a könyv hasábjain. A kínzásmódok módszeres és végeláthatatlan felsorolása megdöbbentő hatást vált ki a befogadóban: kínpadra vezetés, tűzzel és csipeszekkel való gyötrés, kezek és lábak szétszaggatása, fülek és orrok lemetszése, karóba húzás, hátrakötözött kézzel fára való akasztás, csörlőre feszítés, husángokkal ütlegelés, deresre vonás, vesszőkkel verés, akasztófa, kínzócölöphöz kötözés, tűzbe- vetés, kerékbekötés, hátratett kézzel gerendára rögzítés. A jó és a rossz örökös ellentéte (király/né és püspök), illetve a világi és az egyházi ember párhuzama kauzális végkifejletet eredményezett, s mindezt pedagógiai célzattal. A mű narratív elbeszélésmódját alapvetően jellemzi a sokrétű változatosság. Természetesen Gergely rendelkezik az elsődleges elbeszélő kiváltságával, s ennek következtében még inkább kifejezésre kerülneka saját tapasztalatai és élményei. Ellenben az egyes idézetek által a másodlagos, illetve az ötvözött narrátor alkalmazása is megtörténik, melyek a szó szerinti idézetek által az intertextualitás jelenlétét hivatottak erősíteni. A narrativitás kérdéskörén kívül a mű stilisztikai sokoldalúságát bizonyítják a metanyelvi megnyilatkozások, a beszéltetés jelenléte, az egyes könyvek egységként való feltüntetése, a szimbolikus és a metaforikus fogalmak beékelése, az álom szerepének továbbgondolása, a kánoni szabályok olykori ismertetése, az időrendiség hangsúlyozása, a fogalmi túlzás alkalmazása. Gergely többször hangsúlyozta, hogy könyvének írása folyamán mindvégig igyekezett időrendben haladni. Azonban a történetek kronologikus menetét különböző betéttörténetek beékelődései gátolták, így maga az eseményfolyam is nemegyszer darabossá, akadozottá vált. S ámbár a mű koncepciójából e szövegrész- letek gyakran kikívánkoztak, az időrendiség felrúgása minduntalan az események árnyaltabbá tételét szolgálta. A szerző a világ teremtésétől indít, s a történelem általa legfontosabbnak, legjellemzőbbnek, legnevesebbnek és legmeghatározóbbnak tartott eseményeit foglalta írásba, központi szerepet tulajdonítva Tours patrónusának, Szent Mártonnak. A bibliai események pontos felelevenítését is figyelemmel követhetjük. A legismertebb történetek vázolása és egyes esetekben azok szó szerinti idézése, majd ismertetése a történetiség és a hagyomány kettősségét tárja elénk. Összefoglalva tehát a Korunk története nagyon olvasmányos, érdekes és oktató alkotás, mely minden olvasni szerető és a történelem eme korszaka iránt érdeklődést mutató ember figyelmét képes lekötni. (Tours-i Gergely: Korunk története. A frankok története. Pozsony, Kalligram, 2010,672 old.) bookline.sk 10-80^0 Állandó akciók, kedvezmények Megrendelését házhoz szállítjuk! / főoldal / könyv / antikvárium / idegen nyelvű / zene / film / játék, ajándék / drogéria / műszaki /karácsony /webshopok MP911229 SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
