Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-06 / 230. szám, szerda
14 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 6. www.ujszo.com „Ha az emberek elgondolkodnak, elértük a célunkat" Beavatkoztak a művészek V. KRASZN1CA MELITTA Komárom. Könnyező focilabda az Európa-udvarban, piros pad az Anglia parkban, a Klapka induló helyett a magyar és a szlovák esti mese főcímdalát játszó huszár a városháza tornyában, magyar és szlovák nemzeti színű nyalókákból álló kompozíció a Megye utcában, szobrot ide-oda helyező daru a Tiszti pavilon előtt, a magyar-szlovák, valamint szlovák-magyar szótár esküvője a városházán. Mindezekkel, és még számtalan érdekes, meghökkentő „művészeti beavatkozással” (public art, performansz, intervenció) találkozhatott pénteken és szombaton Komáromban az utca embere a Transart Comunication - Public Dialog fesztivál során. A szervezők és a művészek ezúttal elsősorban a szlovák-magyar viszonyra, és az utóbbi évek komáromi történéseire fókuszáltak. „Már azzal, hogy az emberek megállnak néhány percre, elgondolkodnak a látottakon, elérte célját egy-egy ilyen projekt” - mondta Juhász R. József, az egyik főszervező. A projektet más határ menti városokban is folytatni szeretnék. A művészi beavatkozások, performanszok mellett mindkét nap panelbeszélgetés is zajlott szakemberek bevonásával Komárom, az együttélés színtere - Mul- tikulturalitás és interetnicitás a gyakorlatban címmel. Ki, ha nem mi? Mikor, ha nem most? Lucia Tkáčova - Anetta Mona Chisa elgondolkodtató installációja a Klapka téren sokakat megállásra késztetett (Kis Kata felvétele) Nyomtatott és hangos útikalauzok Műemlékek nyomában LŐR1NCZ ADRIÁN társul, így tavasztól ausztriai testSomorja. Komplex, egynapos turisztikai programcsomaggal állt elő Somolja vezetése és a Fórum Régiófejlesztési Központ; a cél ez esetben a Felső-Csallóköz szakrális és történelmi építészeti műemlékeinek bemutatása. A Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 projekt megvalósítása a közös rendezvények szervezésén túl a mosonmagyaróvári, illetve somorjai térség idegenforgalmi attraktivitá- sának növelését is szolgálja - ennek egyik mozzanata a napokban megjelent, négy nyelven kiadott útikalauz. „A két Duna menti testvérváros célja, hogy közös kiadványukban egynapos látogatást kínáljanak a szálláshelyekre érkező vendégeknek, felhívják figyelmüket a környék legértékesebb építészeti műemlékeire - közölte Tuba Lajos, a Somoijai Régiófejlesztési Ügynökség igazgatója. - Áz útikalauzban szereplő helyszínekkel kapcsolatos bővebb ismertető MP3-as hangfájl formájában is felkerül a világhálóra.” A magyar, szlovák, angol és német nyelvű szöveg a mosonmagyaróvári Tourinform, ületve a Fórum Régiófejlesztési Központ honlapjáról lesz letölthető; a szállodák ugyanakkor MP4-es lejátszókon kínálják majd az információkat látogatóiknak, a csoportok képzett idegenvezetőket igényelhetnek. „Mosonmagyaróvár és Somorja kezdeményezéséhez Hainburg is vérvárosunkba is vezetünk túrákat - mondta Tuba Lajos. - A programcsomagot idegenforgalmi kiállításokra is elvisszük, a közelmúltban pedig pedagógusoknak mutattuk be, hogy iskolás csoportok számára is elérhetővé tegyük.” Áz egynapos turisztikai program Csallóközcsütörtök, Béke, Gútor és Somorja építészeti műemlékeire fókuszál; a Duna túloldalán található települések közül Mosonmagyaróvárt, Duna- kilitit, Dunaszigetet, Halászit, Li- pótot, Hédervárt és Lébényt mutatja be. A két térség a közeljövőben budapesti, pozsonyi, brünni és prágai idegenforgalmi kiállításokon mutatkozik be. A cél a térség építészeti műemlékeinek bemutatása (Képarchívum) Még mindig egymásnak adják a kilincset a nagyfödémesi Manczal Nándor cipészmester kuncsaftjai Régebben akár ezerhatszáz cipőt is megjavított havonta Nagyfödémes. Ma már hosszas keresgélés után sem találunk olyan fiatalt, akinek vágyai netovábbja a cipészmesterség lenne. Régen azonban a mesteremberek közül a szabók mellett a cipészek örvendtek a legnagyobb köz- tiszteletnek. JUHOS MELINDA Az idén nyolcvanadik életévét betöltő nagyfödémesi Manczal Nándor még ma is fáradhatatlanul dolgozik, és ha akad érdeklődő, szívesen bemutatja a szakma fortélyait, elkalauzol műhelyébe, ahol a régi szerszámokon kívül varrógép, sok-sok ládányi különböző fajtájú és méretű kaptafa várja a kíváncsiskodót. Pár perc és ismét hordható a balerina cipő A műhelybe belépve orrunkat ragasztószag csapja meg, az asztalon szerszámok, cipők. A polc rogyásig van rakva különböző, javításra szoruló lábbelivel. „Még ma is dolgozom, igaz, sokkal kevesebbet, mint korábban, de amit hoznak, azt mind elvállalom. Nincs olyan cipő, amit ne lehetne megjavítani” - mondja Nandi bácsi, aki egy manapság rendkívül divatos balerina cipőt húz elő az egyik táskából - levált a talpa. Mint mondja, pár perc kell hozzá és kész a javítás. Ennek ellenére ma már kevesen javíttatnak cipőt. „Az olcsó cipők javítására már nem költenek az emberek, inkább újat vásárolnak. Sok viszont a javítani való magas sarkú, rövid ideig bírják a vékony sarkak, alig néhány hét alatt elkopnak, sérülnek” - mondja a cipészmester. Műszerészből cipészinas Nandi bácsinak gyermekbénulás következményeként megbénult az egyik lába, így korlátozottak voltak a lehetőségei. Eredetileg műszerésznek készült, fel is vették a budapesti iskolába, de közbeszólt a háború. „Ezt követően két hétig voltam Nagyfödé- mesen szabóinas, de a mestertől is megvonták az iparengedélyt, nem taníthatott tovább. Rendkívül nehéz időket éltünk akkor” - mesélte Manczal Nándor. Nem véletlen, hogy a cipészkedés mellett kötött ki, a szabás, a sok vasalás ugyanis fél lábbal nehezebben ment volna neki. Nandi bácsi Nagyfödémesen, egy helyi mestertől tanulta a szakmát. „Két év tanulás után Galántán vizsgáztam, vizsgafeladatként a ga- lántai plébánosnak kellett cipőt készítenem” - mesélte Nandi bácsi. Mivel helyben nem tudott elhelyezkedni, ugyanis a helyi mesternek már hat segédje volt, és a közeli Diószegen és Galántán is hasonló volt a helyzet, így aztán segédlevéllel a kezében Pozsonyba jelentkezett, ahova cipőjavításra kerestek Nandi bácsi több mint hatvan éve javítja a cipőket (A szerző felvétele) 'LgtĹlJk^ LX Manczal Nándor cipészmester szakembereket. .Akkoriban a ci- pészség nagyon jó szakmának számítottjegyre adták aruhát,acipőt, így aztán keresettek voltak a cipészek és a szabók. Nagy becsben tartották ezeket a mesterembereket, külön kávéházakba, éttermekbe jártak”-nosztalgiázikNandibácsi. Először egy nagy műhelybe vették fel, ahol százhatvanan dolgoztak, ez zavarta, így kereste a lehetőséget, megpróbált kisebb műhelybe kerülni. Mint mosolyogva megsúgta, nem akart mások helyett dolgozni a nagyüzemben. A gyárban külön tervezői részleg volt, külön részen szabták a cipőket, a nagyfödémesi mester a javításokat végezte kollégáival. A gyártást a lába miatt nem győzte. Otthon viszont saját és családtagjai számára is varrt cipőket. A tíztizenöt évvel ezelőtt varrt cipői még most is bírják a strapát. „Régen faszöggel dolgoztunk, amivel akár húsz évet is kibírt egy cipő, de ma már csaknem minden cipőt ragasztanak, ezért mennek tönkre olyan hamar. A faszöggel azonban nagyon lassan megy a munka, ezért szorult ki mára a gyártásból” - mondja a mester. Amikor már csak tízen dolgoztak a műhelyben, naponta általában háromszáz cipőt javítottak meg. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején már egyedül volt egy gyorsjavító-műhelyben, a pozsonyi Kassai utcában, ahol jöttek-men- tek az emberek, sokszor megvá- rásra sarkalta a csizmát. Már nem tanítják a mesterséget „Ekkortájt tízezer koronát kellett kitermelnem havonta. Egy- egy javítás öt-hat-tíz koronába került. Havonta ezerötszáz-ezer- hatszáz cipőt javítottam meg, télen nagyon sok megrongált, törött síbakancsot hoztak. Akkor még azt is mi javítottuk. Délutánonként még kisebb műhelyekben is dolgoztam. Harminckét év után, 1982-ben betegség miatt kénytelen voltam otthagyni a pozsonyi munkahelyemet, az orvosok nem ajánlották már az utazást” - mondta Nandi bácsi, aki ezt követően a helyi szolgáltatások házában kezdett el dolgozni. Az évek során viszont csökkent a megrendelések száma. A cipészmester fájlalja, hogy mára teljesen leépült a cipészszakma, már sehol nem tanítják a mesterséget. Nandi bácsi ma is rendszeresen figyeli a kínálatot, szükség szerint rendeli a nyersanyagot. Gyerekei és unokái próbálták már lebeszélni a munkáról, de, mint mondja, hiányozna neki, örül a kuncsaftoknak, akikkel elbeszélgethet egy kicsit a világ dolgairól. Kiss Norbert kőfaragót mutatjuk be. SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12,811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: melinda.klein@ujszo.com
