Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-06 / 230. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 6. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ MAGYAR NEMZET Minimálisra csökkenhet jövőre a tartalék mentőautók száma, ha nem sikerül pluszforrást találni új gépkocsik beszerzésére - írta a Magyar Nemzet. Január elején 247 gépkocsi lesz tízéves, s a jogszabály szerint az autókat 10 éves kor után már nem lehet mentésre használni, ezért ezeket kivonják a forgalomból. Mártái István, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója a lapnak elmondta: olyan nagyságrendű a járműpark elöregedése, hogy nincs idő megvárni az európai uniós pályázatot, amelynek révén 230 járművet lehetne beszerezni, ugyanis 380 járművet azon- nallekell cserélni. (MTI) Szlovákia egyes járásaiban már most közeljárhatunk a roma többség kialakulásához Nem csak áram, megoldás sincs Szombaton ismeretlen tettesek feltörték a híres-hírhedt, szinte kizárólag rossz szociális helyzetű romák által lakott kassai Luník IX lakótelepen levő transzformátorállomást, és kilopták belőle a rézből készült alkatrészeket. RAVASZ ÁBEL A nyilvánvalóan haszonszerzési célzattal elkövetett rongálás miatt e sorok írásakor sincs áram a szlovákiai romák helyzetének szimbólumaként is funkcionáló lakótelepen, szavatolva, hogy a kérdés néhány napig kitüntetett figyelmet kapjon a sajtótól. Erre a figyelemre szükség is van, a romakérdés kezelése ugyanis a következő évek egyik legfontosabb társadalmi problémája, mely extrém esetben akár Kö- zép-Európa ma ismert arculatát is fenyegetheti - akár a teljes kezelet- lensége miatt, akár a szélsőjobb térnyerése által. A probléma aktualitását az is mutatja, hogy a visegrádi négyek parlamenti elnökeinek múlt heti találkozóján ez volt a fő téma. Romaproblémával a régióban elsősorban Magyarország és Szlovákia néz szembe: előbbiben 6% és 10% közé, utóbbiban 8% köré becsülhető az ehhez az etnikumhoz tartozók lakossági aránya. A népszámlálási adatok használhatatlanok, mivel ott az önbevallás módszere miatt sokan tagadják le valódi nemzeti hovatartozásukat (ahogy teszik ezt a szlovákiai magyarok és más kisebbségek is). A valódi problémát éppen ezért az jelenti, hogy a kormányzat „nem tudja”, hol vannak a romák, „nem tudja”, kik ők, ezáltal a támogatások sem hatékonyak és nehezen ellenőrizhetők. A Luník IX esete azonban azt mutatja: még ha nyilvánvaló is, hol találunk gyakorlatilag szegregáltan élő, a létminimumot alulról súroló körülmények között tengődő roma közösségeket, az állami beavatkozás akkor is késik, határozatlan vagy eredménytelen. Egyes jóindulatúan cinikus vé- lémények szerint kész szerencse, hogy nem ismertek avalódiadatok, ugyanis azok napvilágra kerülése valódi katasztrófát jelentene az említett országokban. Ez az érvrendszer azt állítja, hogy a valós adatok annyira felborult etnikai arányokat mutatnának - különösen az országok keleti részeiben -, hogy az ott lakó nem roma lakosság körében pánikot okozhatna a (helyi szinten) kisebbségbe kerülés kilátása - ez pedig akár szervezett, etnikai indíttatású erőszakhullámba is torkollhatna. Saját kutatásaim azt mutatják, Szlovákia egyes járásaiban már most közel járhatunk a roma többség kialakulásához - a magyarok által is lakott Nagyrőcei járásban a romák aránya 45% felett lehet, és legalább további hat járásban haladhatja meg a 25%-ot, köztük a szintén a magyarlakta területekhez tartozó rozsnyói és rima- szombati járásokban is. A helyzet hasonló Magyarország északkeleti részén is (különösen Borsod-Aba- új-Zemplén megyében). Az eredetileg 2500 lakos számára készült Luník IX lakótelep, melyen ma, óvatos becslések szerint is, háromszor ennyi ember élhet, a szlovákiai romakérdés orvosi lova - ha ezen az abszolút a figyelem kereszttüzében levő lakótelepen sem sikerül javítani a helyzeten, aligha elképzelhető, hogy ez a hatóságok számára gyakorlatilag ismeretlen falvakban, romatelepeken sikerülhet. A kérdéskör jelen pillanatban az SaS által irányított munkaügyi minisztérium kompetenciájába tartozik, Lucia Nicholsonová államtitkár pedig a nyáron 8 millió eurót ígért a Luník IX lakóinak, melyből fejlesztenék az oktatási infrastruktúrát, kiépítenének egy közösségi központot, növelnék a szociális munkások számát és rendeznék a lakókörnyezetet. Nicholsonová azt ígérte, ezúttal nem csak kidobott pénzről lesz szó: a probléma okait és nem a következményeit próbálják kezelni. A projektekből az olvasható ki, hogy az SaS jelenleg egy erősen integráló, az oktatáson és a közösségi életen át a többségi társadalomba való beil- lesztkedést előirányzó programon gondolkozik. Látványosan nem esik szó azonban arról, hogyan, miből kellene magát fenntartania ennek a közösségnek addig, amíg nem nevelődik ki az iskolázott generáció, amelynek egyszer magasabb keresete lehet (optimális esetben), mint szüleinek. A Luník IX problémája ugyanis elsősorban abból adódik, hogy lakosai anno a környéken felszámolt romatelepekről és a Kassa egyéb lakótelepeiről elhajtott romák közül érkeztek, akiknek eleve nem volt elegendő keresete a lakótelepi „luxuskörülmények” fenntartásához, a bekövetkező gettósodás pedig a javulás esélyétől is megfosztotta őket. Ez természetesen nem jelent felmentést a lakótelepen uralkodó állapotokra: az viszont biztos, hogy a Luník IX sem anyagüag, sem térszer- kezetileg, sem építészetileg nem kínált és ma sem kínál megfelelő megoldást a Kassa környéki szegény romák lakhatására. Ezen nincs az a 8 millió euró, ami vál- tozthatna: a tényekkel való szigorú szembenézésre és az antropológusok a romák valós igényeiről és főként lehetőségeiről szóíó beszámolóinak megszívlelésére lenne szükség, mégpedig gyorsan. A demográfiai nyomás ugyanis azt jelentheti, hogy a következő generációnak már egészen más, erőszakkal dúsan átitatott körülmények között kell szembenéznie a telepi ro- mákjövőjénekkérdésével. A szerző a Publicus Slovensko vezető kutatója Sokaknak az a legfájóbb, hogy nem következett be a végleges leszámolás a milosevityi struktúrákkal Csalódottság Szerbiában MTl-HÁTTÉR Tíz éve, hogy a szerbiai demokratikus ellenzék megdöntötte Szlo- bodan Milosevity néhai jugoszláv elnök diktatórikus rendszerét. Több százezer ember sereglett össze 2000. október 5-én Belgrad központjában, hogy követelje Milosevity lemondását. A tömeg azután gyűlt össze, hogy a hatalmon levők elcsalták a kilenc nappal korábbi elnökválasztást; a központi választási bizottság kiírta az elnök- választás második fordulóját október 8-ra, holott a 19 szervezetet egyesítő ellenzéki tömörülés, a DOS jelöltje, Vojiszlav Kostunica legyőzte Milosevityet, abszolút többséget szerzett a szeptember 24-i voksoláson. A nagygyűlésen az ellenzéki politikusok beszédei alatt egyre több volt az elégedetlen hang, sokan csalódottak voltak, mondván, ez is egy újabb eredménytelen ellenzéki tüntetés lesz. Nem sokkal négy óra előtt fordulatot vettek az események, tüntetők egy csoportja behatolt a parlament épületébe, később az állami tv székházába. Mindkét épületet felgyújtották. Miután a rendőrök egy része átállt a tüntetők oldalára és Nebojsza Pavkovity akkori vezérkari főnök megtagadta, hogy bevesse a katonaságot a tüntetők ellen, győzött a forradalom. Milosevity másnap elismerte választási vereségét, és gratulált Kostunicá- nak. Néhány hónappal később már a hágai Nemzetközi Törvényszék fogdájában volt. Most, tíz évvel később a csalódottság jellemző az egykori tüntetők hangulatára. A legtöbben abban reménykedtek, hogy gyorsabban mennek végbe változások. Noha Szerbia kikerült abból a karanténból, amelybe a nemzetközi közösség zárta Müo- sevity miatt, és nem áll szankciók alatt, az országban nincsenek áramkimaradások és az üzletek polcai tömve vannak, az életszínvonal nem éri el a 80-as évekbeli szintet. 700 ezer ember napi megélhetési gondokkal küzd. Áz ipari termelés kevesebb mint a fele az 1989-es szintnek. A DOS egykori vezetői közül sokan úgy látják, Szerbia ma tapodtat sincs közelebb az Európai Unióhoz, mint tíz évvel ezelőtt. A demokratikus ellenzék követeléseiből több - például a titkos akták megnyitása - a mai napig nem valósult meg. Sokaknak az a legfájóbb, hogy nem következett be „októberó.”, avégleges leszámolása milosevityi struktúrákkal. Ennek egyik jele a diktatúra utáni első szabadon választott kormányfő, Zoran Gyingyity meggyilkolása volt. A Danas liberális belgrádi lap szerint olyan kicsi a különbség a Milosevity- éra és a mostani állapotok között, hogy kérdéses, van-e értelme meg- emlékezni2000. október 5-ről. KOMMENTÁR A Csáky, a Fero meg a Peter VERES ISTVÁN Erkölcs nélkül nem megy - olvashatjuk Csáky Pál szombaton megjelent írásában, melyben a szlovákiai magyarság aktuális helyzetét, kilátásait elemzi. Csáky leszögezi, megtörni a szlovák politikai erők magyarokkal szembeni közömbösségét az itteni magyarok önrendelkezésének fejlesztéséért csakis eltökélt és kitartó politizálással lehet. Ebben talán mindenki egyetért Csákyval, még Bugár Béla is. Az MKP leköszönt elnöke jól látja, hogy Európa vegyes lakosságú országaiban a kisebbségek mindenhol kivívták az önrendelkezés bizonyos fokát, de Szlovákiában ez akadozik. A szerbiai magyarok helyzete talán annyiban más, hogy a „perszonális autonómia” tavaly az ölükbe hullott, Belgrad az unióba igyekszik, nem fogja hát lábbal tiporni a kisebbségi jogokat. Annak, hogy a szlovákok hátán az autonómia szó hallatán feláll a szőr, egy oka van. A Trianon előtti Magyarország utódállamai közül Szlovákia a legfiatalabb, olyan fiatal, hogy létéhez lakói talán még hozzá sem szoktak. „Megtagadni minden álmunk” - ahogy Csáky írja, bizony hiba lenne. Talán nincs is magyar Szlovákiában, aki a szíve mélyén ne érez- né, hogy egyszer el kell jutnunk arra a pontra, ahol a szlovákok nem úgy tekintenek ránk, mint bomlasztó elemre, akik vissza akarják csatoltatni magukat Magyarországhoz. A szlovák fej ekben ez a változás nem politikai nyomásra fog bekövetkezni, hanem csak miután megértik, nem elszakadni akarunk, hanem megmaradni. Ehhez pedig az kell, hogy kommunikáljunk egymással. Csináljunk egy csomó dolgot együtt, hogy lássuk, együtt élni normálisan is lehet. Amíg ez lezajlik, néhány nemzedéknek ki kell halnia mindkét oldalon. Viszont azt képzelni, hogy az elkövetkező egy-két évtizedben Szlovákiában a magyarok autonómiát kaphatnak- ködkergetés. Erre a szlovák társadalom még nem érett meg. Hinni lehet benne, de erre építeni a politizálást aligha. Márpedig az MKP is csak akkor tudott sikereket elérni, ha szlovák pártokkal koalícióban kormányzott. A „Ferót mega Pétért” pedig, akik ma a parlamentben a magyarok érdekeit is képviselik, inkább meg kellene becsülnünk, ugyanis ők azok a szlovákok, akik példát mutatnak a többségi nemzet tagjainak. Gondolkodásukban nálunk is európaibbak, mivel nem a „magukét” féltik, hanem egyszerűen úgy látják, az itteni magyarok nem kapják meg azt, amihez joguk van. Csáky eszmefuttatása - ahogy írja - nem üres moralizálás. Sokan kérdezhetik viszont: milyen erkölcsi alapon „moralizál” az a Csáky, aki a választások előtt „árulósdiba” kezdett ahelyett, hogy a más véleményt tiszteletben tartva megvárta volna a választók döntését. JEGYZET Percenként hatvanszor PÉTERFl SZONYA AKardiológia Világszövetség kezdeményezésére 2000 óta szeptember végén tartjáka szív világnapját. Neves szakértőkfi- gyelmeztetnek a szív- és érrendszeri betegségek gyakoriságára, népszerűsítik a megelőzést: a mozgást, a dohányzás elhagyását, az ésszerű táplálkozást, a cukorbetegség, a magas vérnyomás stb. megfelelő kezelését. Az utóbbi napokban Szlovákiában is ismert kardiológusok magyarázták, mennyire fontos figyelni a szívbetegségre utaló jelekre . Tájainkon évek óta a szívbajok vezetik a halálozási listát, noha gyógyszerek, korszerű műszerek állnak a szakorvosok rendelkezésére. Őkgyakran tehetetlenek, mivel az emberek nagy hányada alábecsüli akoc- kázatot, holott a szív- és érrendszeri rendellenességektöbb áldozatot szednek, mint az összes többi betegség és baleset együttvéve. Pedig a szív-és érrendszeri betegségekj elentős része megelőzhető, az egyének életkilátása és életminősége javítható. De mi legyen azokkal, akikneka szíve már annyira károsult, hogy sem a testmozgás, sem az egészséges étrend nem enyhíti panaszaikat? Őkorvosságraszorul- nak, olykormarokszámszedika szívelégtelenséget, ritmuszavarokat, vérkeringést javító, véralvadásgátló szereket. Habíijaa pénztárcájuk, ugyanis bár minden betegségcsoportban egy-egy gyógyszerárát az egészségbizto- sítóktérítik-alegolcsóbbat,amár ismert, korábban kifejlesztettha- tóanyagottartalmazókat-, sok érintett az eredeti szert részesíti előnyben, mert úgy érzi, a „másolat” nemenyhítipanaszait. A világnapon a gyógyszergyártók számos tanulmányt tettek közzé, amelyek rámutattak, mennyire fontos a megfelelő szer bevetése. Noha az ember életkora nem függ szorosan össze a pulzusszámmal, de bizonyos helyzetekben, betegségekben előnyös, ha a szívműködés lassítható. Léteznekgyógyszerek, melyek kedvező hatásának ez a titka -hangzott el az Európai Kardiológusok T ársaságának stockholmi kongresszusán. Mert bár évtizedekkel korábban megjelent egy gyógyszercsoport, a bétablokkolók, melyekbizonyos szívbetegségekben igen fontos, javító szerepetjátszanak, de ezeknek a szívritmus lassítása mellett sokféle egyéb hatása is van, ami nehezíti a kezelést. Néhány éve viszont a kutatók ki- fejlesztettekegy olyan gyógyszert, mely a szívben levő inger- képző-ingervezető rendszerben bizonyos ionáramlási folyamatot befolyásol, ezáltal a szívműködés lassúbb lesz. Fontos lenne, ha a szívelégtelenségben szenvedők is ezt kaphatnák. Hiszen ha percenként nem hetvenszer, hanem csakhatvanszor dobbanna a beteg szív, ahalálozás 18, a kórházba kerülés 26, az infarktusveszély 3 6 százalékkal csökkenhetne.
