Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)

2010-10-05 / 229. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 5. www.ujszo.com RÖVIDEN Múzeumi Szalon László Bélával Nyitra. Ismét „kihelyezett” rendezvénye lesz a Múzeumi Sza­lonnak: a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma beszélgetősoroza­tának, amely a hazai magyar közélet neves személyiségeit látja vendégül, ezúttal Nyitra ad otthont. Holnap 16.30-kor László Béla professzor, a Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Ta­nulmányok Karának tanára ül a vendégszékbe, hogy életéről, pá­lyájáról valljon Miklósi Péter publicistának. A Múzeumi Szalon helyszíne a Pedagógiai Kar 106-os terme (Drážovská 4.) lesz. (ú) „Túl a Szeret folyón” Pozsony. A XXIV. Városi Kulturális Napok keretében „Túl a Sze­ret folyón” címmel a moldvai csángók életéről hangzanak el elő­adások holnap 16 órakor a Csemadok székházának nagytermében (Május 1. tér 10-12). Előadók: Dr. Kulcsár László egyetemi tanár, Dr. Józsa Éva egyetemi docens, Ősz Róbert egyetemi adjunktus, valamint Dr. Hardy F. Gábor és Varga Norbert egyetemi tanárse­gédek, a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának oktatói. Az érdeklődők fotókiállítást is láthat­nak egy moldvai csángó falu életéről Lábnyik 2009 címmel. A ké­peket válogatta és a kiállítást rendezte: Szikra Andrea, (ú) Előadás az aradi vértanúkról Pozsony. Gazda József Bethlen-díjas erdélyi tanár, író, mű­kritikus, szociográfus, kutató tart előadást az aradi vértanúkról ma 18 órakor a Pozsonyi Casinóban. Gazda József 40 éven át a magyar nyelv és irodalom tanára volt, ebből 34 éven át Kovásznán. Közben bejárta Erdélyt, a Kárpát-medencét, a nagyvilágot. Hihetetlen mun­kabírásával „sorsokat” gyűjtött, főleg sorskönyveket írt a magyarok­ról, de ismertek művészeti útirajzai, publicisztikai írásai is. (ú) A határon túli irodalom napjai Székesfehérvár. A Délvidékről, a Kárpátaljáról és a Felvidékről érkezett magyar alkotók részvételével tegnap megkezdődtek a ha­táron túli magyar irodalom napjai Székesfehérváron. A Szent István Művelődési Ház és a helyi Vörösmarty Társaság által ezúttal már ti­zedik alkalommal megrendezett háromnapos esemény egy elő­adássorozattal indult. A magyarországi, illetve határon túli résztve­vők „Szerelmes földrajzok. A Kárpátok ölelésében született versek, prózák, rímes alkotások a tájról - Lengyelország-Magyarország” című eszmecserén előadásokat, felolvasásokat is hallhattak. A ren­dezvény első napján átadták a Vár-díjat, amelyre az idén Zirig Ár­pád felvidéki költőt tartotta érdemesnek a kitüntetést odaítélő gré­mium. BemutattákTarics Péter Mindszenty Józsefről írt drámáját is a révkomáromi Magyar Teátrum előadásában. (MTI) Van Gogh-kiállítás Rómában Róma. Újabb nagyszabású kiállítást lát vendégül Róma városa. A szervezők abban reménykednek, hogy Vincent van Gogh októ­ber 8-tól látható festményei még a hatszázezres látogatottságot produkáló tavaszi Caravaggio-kiállításnál is nagyobb érdeklődést váltanak ki. Huszonkét éve nem jártak a XIX. századi holland festőművész alkotásai az olasz fővárosban. Most több mint száz műve tér vissza a Capitolium-dombon, II. Viktor Emánuel olasz ki­rály emlékművében megnyitott termekbe. A Vincent Van Gogh: időtlen vidék és modern város című tárlat hetven festményt, akva- rellt és rajzot mutat be a holland mester festette csillagos égtől és körkörös felhőktől egészen a nagyvárosi kávéházakig. A február 6-ig nyitva tartó tárlat kapcsán Umberto Croppi, az olasz főváros önkormányzatának kulturális felelőse megjegyezte: „ez lehet az utolsó nagyszabású kiállítás Rómában”. A költségvetési megszorí­tások miatt Róma ugyanis jövőre a kultúrára szánt idei összegnek csak a húsz százalékát fordíthatja ugyanerre a célra. (MTI) Tom Cruise hosszas töprengés után a Mission: Impossible negyedik részéhez is Prágát választotta Sokat fizet a cseheknek Mintha ugyanazon a napon indultak volna Los Angeles­ből. Angelina Jolié Buda­pestre, Tom Cruise Prágába. Legújabb filmjüket ugyanis egymás közelében forgatják. Jolié rendezői minőségben, Cruise producerként és fő­szereplőként. SZABÓ G. LÁSZLÓ Ha valóban egy napon szálltak repülőre, Hollywood két szuper­sztárja korábbi prágai élményeit is megoszthatta egymással. Jolié a Wantedben játszott a barrandovi műtermekben, Cruise a Mission: Impossible első részével forgatta fel a cseh főváros életét, még 1996-ban. Azóta sok víz lefolyt a Moldván, és Tom bácsi haragja is szertefoszlott. Prágától ugyanis nem kis dühvei búcsúzott. Nem a szolgáltatásokkal volt baja, hiszen a cseh filmesek erről híresek. Nincs az a kérés, amit ne tudná­nak teljesíteni. Brian De Pálmától Nyikita Mihalkovig mindenki el­ismeréssel beszél róluk, jó hírüket viszik keletre, nyugatra és a ten­gerentúlra. Cruise a piszkos anya­giak miatt jelentette ki: „Soha többé Prágába!” A végelszámo­lásnál ugyanis lángoló fejjel azt hajtogatta: „Át vagyunk verve! Többet kérnek, mint amennyiről az egyezség szólt!” És mert többet is fizettek, főleg a helyszínekért, az Óváros lezárásáért, több alka­lommal azt nyilatkozta: Prágába már csak turistaként tér vissza. Tizennégy évvel a történtek után Tom Cruise most ismét Prá­gába költözött. Méghozzá nem is pár napra, hanem három hétre. A Mission: Impossible negyedik ré­szének több jelenetéhez itt talált megfelelő helyszíneket. Csak most már óvatosabban tárgyalt cseh ügyfeleivel. Óvatosabban és körül­tekintőbben. Hosszú hónapokon át folytak a megbeszélések, Cruise emberei többször is átruccantak a száztomyú városba, de még a nyá­ron sem volt biztos, hogy Prága mellett döntenek. Aztán hirtelen felgyorsultak az események. A sztár minden korábbi ellenérzését félretette, és mint producer ki­mondta a végső szót: „Megyünk!” Ethan Hunt, a történet hőse, a volt orosz mesterkém, aki titkos nemzetközi információkkal dol­gozik, visszatér Prágába, hiszen Tom Cruise jókedvűen kezdett neki a munkának Prága Óvárosában az első részben is egy prágai kö­vetség fogadásán láttuk. Jón Voight, Emmanuelle Béart, Jean Reno, Vanessa Redgrave, Kristin Scott Thomas játszottak mellette a Brian De Palma rendez­te filmben. A John Woo irányítot­ta második részben, amelyben egy genetikai laborban kikísérletezett biológiai fegyvert kellett vissza­szereznie, már csak egyetlen nagy név szerepelt az övé alatt: Sir Anthony Hopkinsé. A négy évvel ezelőtt bemutatott harmadik epi­zódot azzal tette érdekessé, hogy nem csak leheteden, hanem sze­mélyes küldetés is várt rá. A szu­perügynöknek ugyanis a saját, frissen eljegyzett menyasszonyát kellett megmentenie egy rendkí­vül veszélyes gonosztevő elől. Itt három jól ismert arc bukkant fel Cruise közelében: Laurence Fish- burne, Philip Seymour Hoffman és Jonathan Rhys-Meyers. Aki vi­szont „Köszönöm, nem!”-mel visszautasította a női főszerepet, az Scarlett Johannson volt. A negyedik, jövő év májusában bemutatandó rész szereposztását egyelőre nem szellőzteti a pro­dukció. Annyi azonban már kiszi­várgott: Prágában tíz helyszínen forgat a stáb, aztán egy börtönje­lenet miatt Mladá Boleslavban ál­lítják fel sátraikat. Tom Cruise jókedvűen kezdett neki a munkának, mivel a nemrég elfogadott cseh filmtörvény szerint a 176 millió cseh koronára rúgó prágai költségek egyötödét vissza­térítik neki. Az első jeleneteket a Várban vették fel, ezt követően a főpályaudvar szecessziós kávézó­jában dolgoznak, majd egy régi, külvárosi szennyvíztisztító állomá­son. Napközben Cruise orosz kato­natiszti egyenruhát visel, és test­őrök tucatja veszi körbe, késő este azonban, amikor az Óváros vala­melyik eldugott éttermében falato­zik, a legapróbb jel sem utal arra, hogy a helynek „szigorúan őrzött” vendége van. Emiatt inkább a Four Seasons szálloda dolgozóinak fáj­hat a feje, hiszen Cruise rajongói a múlt hét óta várakoznak a nagy pil­lanatra, hogy lecsaphassanakvégre imádott kedvencükre, aki a Missi­on: Impossible harmadik részével 395 millió dolláros hasznot hajtott be a stúdiónak. Prágából október közepén Duba­iba költözik a stáb, onnan pedig Vancouverbe. Addig viszont több turistát érhet még meglepetés a cseh fővárosban. Lesznek, akik a Várban, mások a központi pálya­udvaron láthatják őt - természete­sen csak messziről. És bizonyára lesznek olyanok is, akik tányérsap­kája és katonai mundérja miatt fel sem fogják ismerni. Ők majd a mo­ziban kapnak a fejükhöz, hogy: „Ó, ha tudtam volna...! ” (ČTK-felvétel) Katarína Kerekesová animációs filmjének zord szürke kőfejtőben bonyolódó története a férfi-nő viszony örök drámáját mutatja be megkapó képi-zenei világgal A kőrengeteg mindent felkavaró asszonya Kősorsok - emberi lélekkel TALLÓSl BÉLA Zenés animációs film Katarína Kerekesová Kövek című opusa. A Projekt 100 elnevezésű filmszemle keretében láthatta a közönség elő- filmként, de talán csak azért nem vetíthető főfilmként, mivel játék­ideje „mindössze” 26 perc. Ugyan­akkor ebbe a 26 percbe annyi mélység van belesűrítve, amennyit néha két órába se tud bárki bele- vinni. Hűvös, kemény, súlyos film: távolságtartó komolysággal mesél ókori görög drámai szellemben. Tömör, szaggatottan balladiszti- kus előadással, valamint zsigere- kig ható zenei alappal. Animációs opera ez a film. Ma­rek Piaček zeneszerző olyan operai alapot komponált a történet fel­emeléséhez, hogy a film 26 perces szárnyalással ér el a tetőpontjára. Minden vágással, minden epizód­dal, valamennyi új helyszínnel, s minden zenei futammal és áriával feszültebbé és feszültebbé érik a dráma. Hang hangra, kő kőre épül ebben a filmben. A kő kőre épülés pedig nem csak szókép, ám jelképereje van. Zord szürke kőfejtőben bonyolódik a történet, ahol tíz mogorva, marco­na férfi dolgozik, tologatja a nehe­zen csikorduló csilléket. A magá­nyos férfiak komor, sötét tónusú, kőkemény világába az egyetlen nő, az elöljáró asszonya derít fényt, s visz gyöngédebb érzelme­ket. De az érzelmeivel viszályt is kelt. Fellobbanó szerelmeket, fél­tékenységeket, haragot és gyilkos indulatokat, halált. A történet kita­lálható, hiszen a férfi-nő viszony­ról szól a dráma az örök képletre felépítve. A film a történettel nem is hoz igazán újat. Új abban, ahogy a történetet tálalja: új a képi vilá­gával és a zenei, valamint hangi megszólalásával. Nem zenei hang­jai, vagyis a nyikorgásai és a tompa zörejei is muzsikák; művészi nyelvvé emelt mondandók, mon­danivaló-kiegészítők. A film környezete, amelyben a történet bonyolódik, kövekből épül fel. A figurák, akik megeleve­nítik a történetet, kövekből épí­tett-rakott bábuk, ám olyan vizuá­lis tökéllyel hozták létre őket, hogy lélekkel töltődnek és megélednek. S ebben van a film ereje: ahogy az alkotók életre keltették a köve­ket, s megteremtették azt a hideg­rideg „kőesztétikát”, amely élet­szerűen képes hatásos lenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom