Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-01 / 226. szám, péntek
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 1. www.ujszo.com SZEMSZÖG Szlovákiai magyarok - felvidéki magyarok (TASR-felvétel) SZEMPONT Fordítva igaz Ján Čarnogurský, a Kereszténydemokrata Mozgalom volt elnöke azt mondta, Magyarország Szlovákiát jelölte ki külpolitikai offenzívája célpontjául. Szerinte most lesz igazán szükség a szlovák állam függetlenségének és szuverenitásának megőrzésére. Román, szerb, szlovák, ukrán összefogást sürget, üdvözli az orosz semlegességet a kérdésben, mert Európában a magyarokra kell vigyázni. Akkor, amikor a kontines már gazdaságilag annyira integrálódott, hogy a politikai egybeötvöződés sem tűnik beláthatatlannak. Kár, hogy nem beszélt kijelentése indítékairól is. Egy ország külügyi vezetésének nem az a dolga, hogy vélt célpontokat jelölgessen ki a feszültség fokozására, a közös célt követő európai országok polgárai számára, hanem az ellenkezője. Ha visszagondolunk a Fico-kormány négyéves politikai hadviselésére, Slota magyarellenes uszításaira, a szlovák köztársasági elnök csendes támogatására Magyarországgal és a szlovákiai magyarokkal szemben, azt mondhatjuk, hogy Mečiar néhai nagy ellenfele állításának a fordítottja igaz. A magyar kisebbség módszeres megfélemlítése Szlovákiában a nyelvtörvénnyel, hazafiassági törvénnyel, szoboravatásokkal és más politikai színjátékokkal kiváltották ugyan Orbán Vikto- rék meggondolatlan kijelentéseit, gyors törvénymódosításait, de ezek sokkal enyhébbek voltak, mint a fentebb említettek. Igaz viszont, hogyha a támadás akkor jön, amikor védekezés lenne indokolt, az megzavarhatja a másik felet. Magyarországot, meg a szlovákiai magyarokat. Mert most a védekezés és kijózanodás ideje van itt a szlovákok részére. Jobb lenne betakarni az árkokat, mint mélyíteni. Magyarországnak a két Gyur- csány-kormány idején sikerült az országot olyan gazdasági és társadalmi mélypontra vinnie, hogy nemzetközi tekintélye megrendüljön. Mikor a „baloldali” magyar kormány szinte meg sem nyilvánult már a szlovák-magyar viszonnyal kapcsolatban, akkor mondta az előző szlovák külügyminiszter, hogy nem fognak bennünket térdre kényszeríteni. Mire volt ez jó? Nem jó átgondolatlan, alaptalan politikai tapintatlansággal megbontani a viszonylagos nyugalmat, azokban a napokban, amikor a szlovák külügyminiszter Magyarországra látogat a kölcsönös bizalom újraélesztésének ügyében, összekapcsolva munkáját az emberi állóképesség és szolidaritás példájával, a maratoni futással. Az új magyar hatalom felállása után Martonyi János első útja Szlovákiába vezetett. A külügyminiszter hangsúlyozta, Magyarországnak Szlovákiával szemben a közös múltra épülő jó szomszédi viszonyokon kívül semmiféle követelése és elvárása nincs. Nemrég emlékeztünk meg a szlovák-magyar alap- szerződés 15-dik évfordulójáról. Az EU-ban vállalt közös utunk végső célja az emberek nyugalma, együttműködése, és jóléte. Ennek helyességét látszik igazolni Iveta Radičová miniszter- elnök legutóbbi budapesti vélekedése is, mely szerint az együttműködést Magyarországgal nem a Dunán át üzengetve képzeli el. A meglehetősen sokszínű politikai elitünk a szlovák-magyar viszony kezelésére kínál ugyan békétlenkedő, megleckéztető utakat, de nagyobbik része a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapuló megoldásokat is. Mi - a két ország polgárai - a második lehetőséget választjuk, mert élni és dolgozni akarunk, itt is, ott is. Meg azért is, mert a jövő útja nem a sötétségé, hanem a világosságé. Jóba Mihály VISSZHANG Ad: Újabb visszaélésre derült fény... Hogy a szó és a kifejezés társadalmi termék, azt ma már aligha vonja kétségbe valaki: hiába próbálkozik bárki is új szó alkotásával, csak akkor ér el eredményt, ha a társadalom elfogadja az új alkotást, vagyis használatra alkalmasnak tartja. Néha érdekes jelenséget is megfigyelhetünk egy-egy szó vagy szókapcsolat használata esetén: bizonyos társadalmi (különösen politikai) hatások befolyásolhatják az emberek különböző gondolkodású, politikai felfogású csoportjait abban, hogy több rokon értelmű szó vagy kifejezés közül melyiket választják. Ilyen kifejezések pl. a szlovákiai magyarok és a felvidéki magyarok is. Az első vagy a második Csehszlovák Köztársaság idején még nemigen vetődött fel a választás lehetősége - még kevésbé szükségessége - ebben a kérdésben. Akkor ugyanis csehszlovákiai magyarok voltunk, a felvidéki magyarok szókapcsolat 1938 és 1944 között inkább a magyarországiak szóhasználatában fordult elő, ha ránk, a „visszacsatolt terület” magyarjaira akartak utalni. Sem a második Csehszlovák Köztársaság magyarüldöző éveiben, sem a kommunista diktatúra idején nem lett volna ajánlatos magunkat felvidéki magyaroknak nevezni. Ez a lehetőség a demokratikusnak ígérkező években kezdett terjedni, majd a Fico-Mečiar-Slota antidemokratikus (legalábbis az itteni magyarok számára ilyennek minősíthető) koalíciójának időszakában terjedt el nyakasságból a szolidabb szlovákiai magyarok mellett. Igen, tetszik vagy nem tetszik, ebben bizonyos ellenállás, szembeszegülés is megnyilvánult, mert magyarjaink tapasztalatból tudták, hogy a szlovák hatalmi szervek ugyanúgy nem szeretik a Felvidék földrajzi nevet, mint annak idején a csehszlovák hatalmi szervek. Őszintén szólva magam is így voltam e szóhasználattal: kezdetben (közvetlenül Szlovákia különválása után) még szlovákiai magyarokról írtam, ha rólunk volt szó, de látva a többi lapot, amelyekben a Felvidék földrajzi megnevezés elég gyakran szerepelt, a felvidéki magyarok kisebbségmegnevezés még gyakrabban, úgy éreztem: alkalmazkodnom kell azokhoz, akik ezzel a szóhasználattal nemcsak ki akarnak fejezni egy bizonyos fogalmat, hanem jogaikat is védik azokkal a koalíciósokkal szemben, akik a demokrácia szó fogalmának politikai előnyeiben csak az uralkodó szlovák nemzetet óhajtják részesíteni. (Egyébként a Felvidék szó mint földrajzi név eredetileg az egész régi Felső-Magyarországot jelentette, 1938 után azonban Teszűkítették az értelmét a Szlovákia déli részén húzódó magyarok lakta területre.) Jelenleg így állunk e kérdéssel: az itteni magyarok a sajtóban nagyobbrészt felvidéki magyarok; jóval kisebb részben (talán egyrészt a jobboldali liberális nézeteket valló magyarok egy részének, másrészt a szlovák ellenőrzésű hírközlő szervek néha szakmailag képzetlen, tehát alkalmazkodni kényszerülő munkatársainak szóhasználatában) pedig szlovákiai magyarok. Ők természetesen nemcsak magukat nevezik így, hanem a Szlovákia déli részén lakó magyarokat általánosságban. Most mintha válaszúihoz érkeztünk volna a parlamenti választásokkal. Állítólag középjobbos demokratikus kormány alakult. A koalíciós tárgyalások azonban nem sok jóval biztattak. Úgy ítéltük meg, hogy néhány, eddig talán haladó nézetűnek gondolt pártra is ráférne, ha tagjai órákat vennének az országirányítás demokratikus alapelveiből. Egyelőre csak remélni tudjuk, hogy a kisebbségi jogok demokratikus biztosítása nemcsak porhintés volt az új kormánykoalíció megalakulásának céljából, hanem komolyan végrehajtott program lesz. S azt is reméljük, hogy az új oktatási miniszter nem akkora ostobasággal és hozzá nem értéssel értékeli a magyar tannyelvű iskolák tanulóinak szlováknyelv-tu- dását, mint a régi, aki szerint a magyar tanulóknak az a bajuk, hogy még nem szlovákul gondolkodnak. Ha már csak ennyi a bajuk, akkor a szlováknak mint idegen nyelvnek a tanulásában (ismeretében) elég jó eredményt értek el. Akkor már csak az volna nagyobb baj, ha szlovákul is éreznének. Mi azonban eddig már - akár tetszik, akár nem - nem szeretnénk elmenni. Visszatérve azonban a szlovákiai magyarok - felvidéki magyarok, vagyis a minek nevezzük magunkat kérdésére, azt - mint már félig-meddig utaltunk is rá - úgyis mindenki maga dönti el, persze az eredmény nemcsak a saját politikai felfogását, hanem a szlovák állam iránti viszonyát is tükrözi. De miért ne tükrözhetné, ha ez az állam valóban demokratikus? Az ország vezetői - ha ők is demokratikusan gondolkodnak - még hálásak is lehetnének az őszinte véleménynyilvánításért. Jakab István Szászi Zoltán 2010. szeptember 23-án megjelent cikkéhez kapcsolódó észrevételeim. Felkeltette figyelmemet Urbán Károly, a „csodadoktor” nyilatkozata. Doktor úr, gratulálok! Akinek ilyen rendkívüli képességei vannak, hogy telepatikusán, a televízió képernyőjén keresztül 5 másodperc alatt szakvéleményt tud megfogalmazni, ez igen! A probléma csak abban van, hogy a közvéleményt félrevezetni, fiam bűnösségét sugal- lani véleményem szerint bűncselekmény. Nem valószínűbb, hogy összeomlását a hatvannapos száműzetés, a személyi szabadság korlátozása, a honvágy, a nyolc éve tartó lelki terorr - állandó fenyegetések, zsarolások, megfélemlítések, az emberekben való csalódás okozta? Két kérdés foglalkoztat. Mi késztette erre a nyilatkozatra? Nem szólalt-e meg azóta a lelkiismerete? Persze, maga azt nem tudhatja, hogy olyan emberről mondott véleményt, akit Szlovákiában és a határon túl is ismernek. Ismerik képességeit, emberségét, és akit 2009 novemberétől igyekeznek lejáratni, tönkretenni és most segítségül hívtak egy orvost is, aki ön. id. Dubovský László Urbán Károly pszichiáter nem kívánt reagálni id. Dubovský László írására A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. ■ »» ffTTDc Micsoda VASÁRNAP Tisztelt Szülők! Kedves Óvodabarátok! Nyerjenek lakótelepük, falujuk óvodájának új segédeszközöket! JL, Játékszabály és szelvény a Vasárnap legújabb számában. Keresse az újságárusoknál!
