Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)

2010-10-30 / 251. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 30. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Boldoggá avatott magyarok A nagyváradi római katoli­kus székesegyházban ma hir­detik ki Bogdánffy Szilárd (1911-1953) nagyváradi vér­tanú püspök boldoggá avatá­sát. Az 1989-90-es fordulat után II. János Pál pápa hat ma­gyar, illetve magyar vonatko­zású személyt avatott boldog­gá: Apor Vilmos vértanú győri megyéspüspököt, Romzsa Tó­dor vértanú ungvári görög ka­tolikus püspököt, Batthyány- Strattmann László orvost és Habsburg IV. Károly osztrák császárt és magyar királyt. A Szent István-bazilika előtt avatták boldoggá Salkaházi Sára vértanúhalált halt szociá­lis nővért, az esztergomi bazi­likában szentmisén hirdették ki Meszlényi Zoltán egykori esztergomi segédpüspök bol­doggá avatását. A boldoggá avatásra váró magyarok között van Mindszenty József bíbo­ros, Márton Áron erdélyi püs­pök, Kaszap István jezsuita no- vícius, Bogner Mária Margit vizitációs nővér, Kelemen Di- dák minoritaszerzetes, P. Mar­cell Marton Boldizsár karmeli­ta atya, Sándor István szalézi szerzetes, Györgypál Albert nagyváradi lelkész, Orosz Pé­ter és Chira Sándor kárpátaljai görög katolikus püspök, Bren­ner János rábakethelyi káplán, Bálint Sándor néprajztudós, Bódi Mária Magdolna, Csepel- lényi György pálos szerzetes, Dr. Kucsera Ferenc lelkész és Torma János. Scheffler János szatmárnémeti püspököt 2011. július 3-án avatják bol­doggá. Boldoggá avatott magyar és magyar származású szemé­lyek: Árpád-házi Erzsébet, V. István király lánya, Árpád-házi Jolánta, IV. Béla lánya, Árpád­házi Erzsébet, III. András lá­nya, a magyarok „utolsó aranygallyacskája”, Antal fe­rences szerzetes, Antal kárme- lita szerzetes, Apor Vilmos győri püspök, Batthyá- ny-Strattmann László szemor­vos, a szegények gyógyítója, Báthory László pálos szerzetes, remete, Bánfy Búzád domon­kos szerzetes, Csák Móric ne­mes, Eskandeli Máté térítő, Gi­zella, Szent István felesége, Gertrúd, Árpád-házi Szent Er­zsébet és T üringiai Lajos őrgróf legkisebb leánya, Ilona, Árpád­házi Szent Margit nevelője, aki Krisztus sebeit viselte magán, magyar István és szász Konrád vértanúk, ferences szerzetesek és misszionáriusok, magyar István ferences szerzetes, IV. Károly király osztrák császár és magyar király, Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüs­pök, pécsi Mór bencés szerze­tes, pécsi püspök, esztergomi Özséb,a pálosok alapítóatyja, magyar Pál domonkos rendi szerzetes, temesvári Pelbárt, az obszerváns ferences rend tagja, Romzsa Tódor munká­csi püspök, Salkaházi Sára szociális nővér, 1944 őszén Budapesten üldözötteket és katonaszökevényeket bújta­tott, feljelentették, s a nyila­sok kivégezték, Sebestyén, az első esztergomi érsek, Szá­dok és vértanútársai, Szalo- me, Leszek krakkói herceg le­ánya. (MTI) Ha Trnka veszt, Mikuláš Dzurinda, az SDKÚ elnöke is vereséget szenved Vihar előtti csend Szerdán szavaznak az új főügyész személyéről. Az SDKÚ Dzurinda-féle szár­nyának alattomos javasla­ta, hogy ismét Trnka töltse be ezt a posztot, olyan drámává tette a jövő hetet, amelyben nem csupán egy közjogi méltóság posztjá­ról döntenek, hanem Iveta Radičová sorsáról, mi több, Szlovákia jellegéről. És természetesen arról, foly­tatódik-e az ország szé­gyenteljes viszonyulása Maiina Hedvighez. ŠTEFAN HRÍB A kártyákat leosztották. Ha Tmka veszt, az SDKÚ el­nöke is vereséget szenved. Ki­derül, hogy ő nem pusztán megszűnőben levő intrikus, ha­nem pipogya politikus, aki már saját önös érdekeiért sem képes kiállni. Tmka veresége azt fogja jelenteni, hogy Dzurinda tekin­télye saját pártjában sokkal ki­sebb, mint gondolná. Azok után, hogy tavasszal, a parla­menti választások előtt nem az ő jelöltje, Ivan Miklós lett az SDKÚ listavezetője, ez a máso­dik bizonyítéka lenne, hogy ez az egyszemélyes párt már nem Dzurindához igazodik, hanem aszerint dönt, hol lát nagyobb lehetőséget, hatalmat. Paradox módon az SDKÚ azon arculatá­nak győzelme lenne, amelyet Dzurinda éveken át szorgalma­san építgetett - az undorító op­portunizmus arca. Ha viszont Tmka győz, ez Dzu­rinda hatalmas győzelme lesz. Bebizonyítja, hogy mindent megvalósít, ami előnyös számá­ra. Még az ország számára leg­rosszabb megoldást is, ráadásul a jobboldali közvéleménnyel szemben. A szlovákiai igazságot ugyan tönkreteszi, de Dzurinda föllélegezhet. Az SDKÚ ugyan megszenvedi, sorsa Mečiar HZDS-éhez lesz hasonló, de Dzu­rinda néhány évvel meghosszab­bítja politikai pályafutását. Trnka győzelmével Dzurinda azt is bebizonyítja, hogy még mindig nagyobb a tekintélye, mint Radičová kormányfőnek. Sőt, az is lehetséges, hogy a méltatlan legfőbb ügyész keserű győzelme azt jelenti, Iveta Radičová megy és vagy az SDKÚ főnöke, vagy Ivan Miklós lép a helyére. A Smer és az SD- KŰ közös jelöltjének győzelme azt is jelenti, hogy a két párt együttműködése nem kizárt. A politikai konzekvenciák mellett a Trnkáról szóló szava­zásnak még egy fontosabb üze­nete is van. Ha a jelenlegi koalí­ció egy része megtartja posztján, ez Szlovákia újabb durva húzása lesz Maiina Hedviggel szemben. Már nem Fico primitív Szlováki­ájáé, hanem a miénk, a közös, a jobb Szlovákiáé. Ez a leg­rosszabb következmény lesz, mert kiderül, hogy 1989 novem­bere után húsz évvel fontosabb a hatalom, mint egy ártatlan em­ber méltósága és jogai. Kíváncsi vagyok, mit tesz utá­na Bugár Béla, Richard Sulik, Ján Figel és Iveta Radičová. Én Ficónak hagynám Dzurindát. A szerző a .týždeň főszerkesztő­je, a Lámpa műsorvezetője KOMMENTÁR Rossz országimázs pénzéit VÍGI ZOLTÁN Abalkáni háborúkban a Crvena zvezda szurkolócsoportjai toborzó szerepet töltöttek be. A gazdasági kilátástalanságból egyenes út vezetett sokuk számára a, jó” felé, nem kellett-mást csinálni, csak a harctereken elég elszántnak lenni, és az ember(?) kész maffiózó­ként jött vissza a csatatérről - jól ismert kilencvenes évekbeli szerb alvilági recept. Zselyko Razsnatovics Árkán volt az 1991-ben Baj­nokok Európa Kupáját (mai Bajnokok Ligája) is megnyerő labda­rúgócsapat egyik vezérszurkolója. Később harctereken vezette a szerb szabadcsapatokat, ő lett a szerbek harcainak egyik legismer­tebb - és legfélelmetesebb - arca. 2000-ben gyilkolták meg. Ez most csak azért érdekes, mert a zvezdások az olasz-szerb ÉB-selej- tezőn bemutatott őijöngésük miatt újra az európai közvélemény középpontjába kerültek. Az azt megelőző hétvégén pedig a halálos ellenfélnek számító Partizan-drukkerekkel karöltve próbálták meg megakadályozni a melegfelvonulást Belgrádban. Ha már ezt nem sikerült, akkor beérték azzal, hogy szétverték a szerb főváros bel- városánakjelentős részét. Ebben a pillanatban egy kicsit megtorpant a szerb közvélemény. Vajon ilyen képet kellene küldeni Európa felé? Ekkor újból „meg­magyarázó műsorok” sorát készítették a rádiók és a tévék: a törő- zúzó bandákat nagyrészt huszonévesek alkotják, ők azok a szeren­csétlenek, akiknek nem volt rendes gyerekkoruk, a háború elron­tott mindent. Ezt már senki sem hiszi el, nem lehet mindent a tör­ténelem számlájára írni. Még egyvalamiben tévedtek e műsor készítői - a legutóbbi őrjön­géseknek nem lett akkora diplomáciai visszhangja, mint várták. Még úgy sem, hogy állítólag a két legnagyobb szerb drogkartell áll a genovai focibalhé mögött - önös üzleti érdekek, és a focihoz fűződő kapcsolatuk miatt. A szerb rendőrség még nem közölt konkrét információkat. Az ország vezetői sem foglalkoznak már nagyon azzal, kik állnak a szurkolói rendbontások mögött, ez már nem olyan fontos. Most lényegesebb, hogy örülhetnek az újabb nyugati vállveregetésnek, napirenden Szerbia uniós csatlakozási kérelme. Én is a jövőbe te­kintés híve vagyok, de azért adósak maradtak néhány válasszal: csak maradjunk a legalapvetőbb kérdésnél: ki pénzelte a rendbon­tásokat? Ez az a pont, ahol szétválnak a napi politika útjai az ál­lamérdektől. Csütörtököt írtunk a héten, amikor egymillió euróról tízmillióra ugrott a Ratko Mladity tábornokért járó használható in­formáció ára. A vérdíjat a szerb kormány emelte meg, az állami költségvetésből tervezik kifizetni ezt a nem kis összeget. Mostanáig nem nagyon hitte senki sem Szerbiában, hogy egy­szer előkerül a háborús bűnökkel vádolt tábornok. Ráfoghattuk, az állam tehetetlen, vagy nem is akarja igazán, hogy ez megtör­ténjen. A tízmillió euró hallatán viszont már lehet, hogy az ed­digi segítőiből ellenségek lesznek. A pénz beszél, mondják. Ha ez valóban igaz, akkor a szerb kormány most megpróbálja túlli­citálni azokat, akik pénzelik Mladity rejtőzködését, és megtesz­nek mindent, hogy a lehető legrosszabb fényben tüntessék fel Szerbiát. Mert a Mladity-történetben és a szurkolói rendbontá­sokban van valami közös: háborús bűnöst rejtegetni (vagy nem kiszolgáltatni a bíróságnak) és tömi-zúzni nem európai viselke­désforma. (Amíg sikerül fenntartani ezt a képet, addig nem ér­heti szó az európai ház elejét, hogy nem kémek Szerbiából.) És ezek a dolgok pénzbe kerülnek - a belgrádi és a genovai cir­kuszt is meg kellett szervezni, eljuttatni a résztvevőket a hely­színre, felbérelni a vezéreket. A legfontosabb kérdés az, kinek lesz több pénze. A monopóliumot és a viszonylag zárt hazai pi­acot élvező, ahhoz foggal-körömmel ragaszkodó szerb üzlet­embereknek, esetleg a drogbáróknak, vagy az Európának bizo­nyítani akaró kormánynak? Az állami intézményekben maguktól nem szoktak megjavulni a dolgok Lekváros palacsinta VERES ISTVÁN Dániel Krajcer felturbózott mé­diadarálójával - saját bevallása szerint - sokkolni akarta koalíciós partnereit, valamint a közvéle­ményt. Az óvatosság nem kenyere, azt mondja, el kell indítani a lavi­nát, legyen a tartalma akármilyen barna és büdös, mert a jelenlegi helyzet szinte egyenlő ezzel a bi­zonyos valamivel. Krajcemek annyiban igaza van, hogy egy ilyen lépés sohasem társadalmi párbe­széd, hanem csak és kizárólag poli­tikai döntés eredményeképpen születhet meg. Elbeszélgetni per­sze illene róla, nagyon sokan java­solnának nagyon sok mindent, aminek az lenne az eredménye, hogy nem egyeznének meg sem­miben. Egy ilyen helyzetben, ami­kor 33 miiló adóssággal zárja az évet a tévé, minden lépés hazárd­játéknak tűnik, és az is. Krajcer úgy közelíti meg a kérdést, mint ahogy a lekváros palancsitához szokás vi­szonyulni, hirtelen megragadja, és gyorsan elintézni, nehogy szétfoly­jon az ujjai közt. Ezért nem váltot­ta le azonnal Štefan Nižňansýt, a tévé igazgatóját, hanem így sak­kozza ki őt. Sokan azt mondják, Krajcer job­ban tenné, ha nem csinálna sem­mit, ahelyett, hogy mindenféle koncepció nélkül elindít egy fo­lyamatot, aminek ki tudja, mi lesz az eredménye. Lehet, hogy na­gyobb kár keletkezik, mint ami­lyen súlyos a jelenlegi helyzet. Vi­szont az állami intézményekben maguktól nem szoktak megjavulni a dolgok. A köztévé és a közrádió korántsem bír olyan jelentőséggel, mint mondjuk tizenöt-húsz évvel ezelőtt, a magánadókat többen nézik és hallgatják. A közszolgálati tévé és rádió jelenleg még fontos, mivel nem csupán a piaci kereslet alapján sugároz, hanem olyan műsorai is vannak, • amelyek az adott országhoz kötődnek, és ha nem ragasztják is a képernyőre az unatkozó nézőt, mint az akciófil­mek, mégiscsak hasznosak, bár ré­tegigényt elégítenek ki. Az analóg sugárzás megszűnésével viszont digitálisan mindenkihez eljutnak majd a tematikus csatornák, így aki akar, egész nap természetfil­met nézhet, vagy akár focit, vagy régi magyar filmeket. A közszolgá­lati adók pedig továbbra is a politi­kai hercehurca tárgyai maradnak, ez pedig szintén nem igazán segít rajtuk. Krajcer intézkedéseinek nyo­mán valószínűleg nem dől össze egy kálomista templom sem. A pa­lacsintából meg legfeljebb kifolyik a lekvár. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG MAGYAR NEMZET Felemelik a felvételi pont­határt, két emelt szintű érett­ségi lesz kötelező a felvételi­hez, ingyen tanulhatnak a kismamák és a kisgyermekes apukák - egyebek között ezeket az elemeket tartal­mazza az új felsőoktatási koncepció, amelyről a Nép- szabadság számolt be. A szerkesztőség birtokába ke­rült dokumentum alapján ar­ról számol be, hogy a kon­cepció alapján nem csak a hallgatók érdekeltsége vál­tozna, módosulna a finanszí­rozás és az oktatókkal kap­csolatos követelmény is. A karokon a tanárok héthar­madának tudományos foko­zattal kellene rendelkeznie, s egy oktatóra 25 diáknál nem juthat több. (MTI) Lendvai Ildikó MSZP-s kép­viselő ellen is akciót tervezett a Hunnia Mozgalom - írta tegnapi számában a Magyar Nemzet nyomozati iratokra hivatkozva. A lap azt írta, hogy a Hunnia Mozgalom egyik katonája, a tizen- egyedrendű vádlott részlete­sen beszélt rendőrségi vallo­másában Budaházy György­nek, a szervezet katonai pa­rancsnokának elvárásairól. A nyomozati iratokból kiderült az is, miképpen hajtották vég­re a Szüvásy György volt ti­tokminiszter vidéki nyaralója elleni merényletet. A jegyző­könyvek szerint a csoport ak­ciót tervezett Lendvai Ildikó ellen is. A politikusra rá akar­ták robbantani a liftet - írta a Magyar Nemzet. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom