Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)

2010-10-04 / 228. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 4. www.ujszo.com RÖVIDEN Tőzsér Árpád kötetének bemutatója Budapest. Holnap 16 órakor az írók Boltjában (Andrássy út 45.) mutatják be Tőzsér Árpád A vers ablakán kihajolva című, a Pa­latínus Kiadó által megjelentetett válogatott kötetét. A költő 75. születésnapja alkalmából megjelent ünnepi kiadványt Ferencz Győző mutatja be. Beszélgetőtárs Reményi József Tamás, a kiadó irodalmi vezetője, (ú) A kritikusok díját nyerte a Pál Adrienn Zürich. A kritikusok által odaítélt két díj egyikét nyerte el a Pál Ad­rienn című magyar film a szombat este véget ért 6. zürichi film- fesztiválon, amelyen az összes díjat európai alkotások söpörték be. A kritikusi elismerést odaítélő svájci filmes újságírók szövetsége (SVFJ) szerint Kocsis Ágnes filmje „mélyérzelmű portré egy ápo­lónőről, aki a halállal szembesülve visszatalál az életbe”. (MTI) A Komáromi Jókai Színház pozsonyi vendégjátéka Ma este Primadonnák A budapesti József Attila Színház vendégjátékával kezdte idei évadjának bérletes előadásait a Jókai Színház Kölcsönlakás visszajár? AJÁNLÓ Pozsony. Tavaly nyáron mutat­ta be a Komáromi Jókai Színház a Primadonnák című bohózatot, amely azóta is hatalmas siker. Ken Ludwig kétrészes bohózatával ma Pozsonyban vendégszerepei a tár­sulat. A történet szerint Jack és Leo, a két Shakespeare-színész egy újságban érdekes hirdetésre buk­kan. Egy gazdag idős hölgy az örö­köseit keresi. A két színész össze­néz, ez nekik nem jelenthet gon­dot. Ördögi tervük végrehajtásá­ban még az a kis semmiség sem gá­tolja őket, hogy az örökösök, kikről a hirdetésben szó van: nők. „Számomra egy-egy színmű­vem akkor sikeres, ha boldogsá­got ad az embereknek, felemeli őket, és jó irányba változtatja az életüket. Ezért írok” - vallja Ken Ludwig, a szerző. A komáromi Primadonnákat Méhes László m.v., a Budapesti József Attila Színház igazgatója rendezte. Az előadásban Tóth Ti­bort (Jack), Benkő Gézát m.v. (Leo), Holocsy Katalint (Audrey), Holocsy Krisztinát (Maggie), Haj­dú Lászlót (Larry), Fabó Tibort (Doki), Olasz Istvánt (Duncan), Varsányi Marit (Florence) láthatja a közönség. Az előadás ma este 19.00 óra­kor kezdődik a Ružinov Műve­lődési Házban. (ú) Senkit sincs jogunk meg­fosztani a szórakozás jogá­tól. Sőt, inkább az a művészet feladata, hogy biztosítsa azt. A kérdés ezek után az, hogy kinek mi jelenti a szórakozást. Van, aki a Győzike-show poénja­in szórakozik önfeledten, s akad olyan is, aki nagyokat kacag a Kopasz énekesnő című Ionesco-abszurd poénjain. KISS PÉNTEK JÓZSEF Az talán nem vitás, hogy a művészet célja az kell, legyen, hogy minél kisebb létszámú ér­deklődő rajongjon a giccsért, ugyanakkor Shakespeare, G. B. Show és Örkény humorán minél többen legyenek képesek/akarja- nak szórakozni; hiszen a szellem napvilágának kellene besütnie minden ház ablakán... Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy esetünkben milyen meggondolás vezérelte színházunk tanult veze­tését, amikor erre a döntésre ve­temedett. Vagy nem lenne érde­mes? Zavaromban nem is tudom, szabad-e üyesmiről beszélni? Vagy a régi recept lép érvénybe: ami kínos, arról vagy hallgatni, vagy hazudni kell... Hasznosabb lenne tán, ha a műbírálat érzé­keny múzsája a hallgatás mély és sötét vermébe ájulna? A helyzetkomikumra épülő fél- reértésvígjáték-dramaturgia min­den patronját felhasználó Ray Cooney - John Chapman nevével fémjelzett amerikai bohózat nem attól tartozik a giccs kategóriájá­ba, mert ezekkel az ősinek is mondható eszközökkel operál, hanem azért, mert semmiben sem mutat túl önmagában. Ellenben tökéletesen megfelel a giccs krité­riumainak, miszerint az a művészet eszközeit felhasználó, annak látszatát keltő, főleg keres­kedelmi céllal készült alkotás. Remélem, főleg kereskedelmi céllal érkezett el Komáromba is, ebben az igazgató úr által gazda­ságilag minimum áldatlannak ne­vezett helyzetben. S csak melles­leg a bérletes közönség „beete­tése” céljából. A bérletes közön­ség is heterogén. Szerencsére. Nem szeretnék kizárólagos len­ni és az asztalt csapkodni a tö­mény művészetért. Csak azért fáj a szívem, mert olykor, mint ezt az ominózus gazdasági/színházkul- turális kaland is mutatja, önma­gunk iránt nem vagyunk elég igé­nyesek. Még a humorban sem? Ha belegondolunk, milyen remekül szórakozott a közönség a színhá­zunk által kiállított Anconai sze­relmesek groteszkbe emelt humo­rán, a jobbnál jobb színészi alakí­tások láttán, de még a Vízkereszt köznyelvinek igazán nem mond­ható poénjain is. Az ilyen színházi nyelvre lefordított humor nem csak szórakoztat, hanem ízlést is formál egyúttal. Nem ledöngöli, hanem felemeli a lelket. Mond­hatni: gyógyít. Nem arra ítél, hogy kényszeredett vagy ösztönös ha- hotázást követően kiüresedett lé­lekkel lép ki a néző a kultúra szentélyéből/templomából vagy miből....(?) Esetünkben pedig szó szerint a nadrágletologató viccelődés pers­pektívájából nézhettük az ameri­kai vígjátékipar magyarra átülte­tett termékét. Az egyik szereplő de facto letolta a gatyáját, hogy egy humorosnak szánt pillanat­ban megnézhessük a hófehéren virító hátsóját. Jól emlékszem még, micsoda ízléshadjáratokat indítottak be egyes erre szakoso­dott önjelöltek, ha netán egy-egy vaskosabb beszólás fűszerezte va­lamelyik előadás szövegét. Ezzel szemben ez az öncélú és éppen ezért, véleményem szerint, felhá­borítóan ízléstelen geg általános tetszést váltott ki. Hiába, na, vál­tozik a világ. Csak azt nem akar­juk észrevenni, hogy melyik irányba. Talán mert az nem iga­zán eredményez/inspirál gazda­ságos döntéseket. Amikor az a vicc, hogy a színész a lábait gyors ritmusban magasra emelgetve és a fenekét riszálva; ez esetben nadrágba bújt állapotban, távozik a színről a jelenet végén. Besenczi Árpád mutatványára gondolok. Az is igen figyelemre méltó helyzetkomikum, amikor két férfiú egy kulcslyukon át lesel­kedve egymás háta mögött fel­váltva félreérthetetlen/félreért- hető homoerotikus mozdulatokat végez, amit egy harmadik szereplő kilesve félreért; nincs mese, „a bé­ka ülepe alá vagyunk süllyedve”... Megjegyzendő, hogy az elő­adásban a Miss Cookot játszó Fe­hér Anna és. az előbb említett le­selkedő kettős egyik tagja, Gesz- tesi Károly; a darabban Henry Lodge szerepét játssza, színpadi jelenléte hiteles és nem valamiféle vértelen panel figura csupán. Ami dicséretesen elegáns és hangulatos, az az előadás díszle­te, Rózsa István munkája. Ebben a környezetben sokkal életszerűbb bohózatot várna az ember. Még ebből a szövegkönyvből is. Csak remélni merem, hogy egy olyan üzletről van szó, amelynek folyományaként a Komáromi Jó­kai Színház társulata viszont- játssza majd a Budapesti József Attila Színházban ezt a feledhető- en mókás vendégjátékot. Nem vi­tás, színházunk számos olyan produkcióval rendelkezik, ame­lyek nem csak szűkebb pátriánk­ban, de számos európai színpa­don is megállja a helyét. Tóth Tibor és Benkő Géza m.v. a Primadonnákban (Dömötör Ede felvétele) Bemutatták A kelet ritka nyugalma című kötetet, majd A segítő kéznek ez a mesterfogása című szakmai találkozó a legújabb kutatási eredményekről szólt A magyar turkológia és keletkutatás jeles képviselőinek találkozója NAGY ERIKA Dunaszedahely. A Vili. Nem­zetközi Vámbéry Konferencia előestéjén, vagyis szeptember utolsó napján mutatták be a Vámbéry Polgári Társulás és a Li- lium Aurum Kiadó közös vállal­kozásában megjelent könyvsoro­zat legújabb, hetedik kötetét a Budapest Kávéházban. A tavalyi Nemzetközi Vámbéry Konferen­cia anyagát feldolgozó, Dobrovits Mihály turkológus, a Vámbéry Tudományos Kollégium titkára szerkesztette A kelet ritka nyu­galma című kötetet Madaras László régész, Felföldi Szabolcs történész, régész és Keller László orientalista, turkológus mutatta be. Hodossy Gyula, a Vámbéry Polgári Társulás igazgatója el­mondta, hogy újításokat eszkö­zöltek, ugyanis a Magyar Tudo­mányos Akadémiával kibontako­zó együttműködést szorosabbá véve azon munkálkodnak, hogy Vámbéry Ármin életművét, mun­kásságát elvigyék és megmutas­sák a magyar nyelvterületeken, vagyis az egész világ számára nyitottak szeretnének lenni. Ter­veik szerint elindítanak egy ma­gyar, szlovák és angol nyelvű honlapot, és egy olyan titkárság megvalósításán dolgoznak, amely méltó otthonává válik a rendezvénysorozatnak. A könyv méltatói megegyeztek abban, hogy példaértékű, ami a csalló­közi városban történik, és nagyra értékelték azt a dunaszerdahelyi tudományos műhelyt, amely Ma­gyarországon sajnálatos módon nem működik. Október 1-én a turkológia és keletkutatás jeles magyar képvi­selői találkoztak a városháza kon­ferenciatermében, hogy A segítő kéznek ez a mesterfogása címmel megrendezett szakmai találko­zón legújabb kutatási eredménye­iket ismertessék. A rendezvény védnöke most is, harmadik alka­lommal, Pálinkás József, a Ma­gyar Tudományos Akadémia el­nöke volt. A város polgármesteré­nek üdvözlő szavai után jeles vendéget köszöntöttek a konfe­rencia résztvevői, Yüksel Yücekal Törökország szlovákiai nagykö­vetségének tanácsosa személyé­ben, aki örömét fejezte ki, hogy a Törökország támogatásával létre­jött intézmények a török nyelv és kultúra központjává válnak, s hogy Dunaszerdahelyen ilyen magas színvonalú tudományos műhely tevékenykedik. Az idei konferencián sorjáztak az érdekesnél érdekesebb elő­adások, az első napon tizenhat kutatási anyag hangzott el, an­nak ellenére, hogy tavaly olyan észrevétel született, hogy csök­kenteni kell a résztvevők számát, mert a két napba tömörített ren­dezvény programja sűrűnek bi­zonyult. Idén azonban még töb­ben képviseltették magukat, s ez annak is tudható be, hogy egyre nagyobb népszerűségnek örvend A Vámbéry-díjat Hodossy Gyula adta át Kakuk Zsuzsa nyugalmazott nemcsak itthon, hanem határa- professzor asszonynak (Lelkes Vince felvétele) inkon túl is a konferencia. A 2010. évi Vámbéry-díjat Ka­kuk Zsuzsa nyugalmazott pro­fesszor kapta a Vámbéry- és a Ke­let-kutatás terén végzett kima­gasló munkásságáért. A díjazott munkásságát Hazai György tur­kológus, orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja méltatta. Az első rész utolsó program­pontjában a Jövő keletkutatói Vámbéry nyomában című pályá­zat értékelése és díjazása volt. Eb­ben az évben Kovács Attila iszla- mológus, vallástörténész foglal­kozott érdemben azokkal a fiata­lokkal, akik érdeklődnek a kelet­kutatás iránt, és fontosnak tartják a világhírű utazó szellemi öröksé­gének ápolását. A díjat idén Ta­kács Diána, a pozsonyi Duna utcai gimnázium tanulója vehette át magas színvonalú munkájáért. A kétnapos konferencián huszonöt előadó volt hallható, vaskos anyagot adva ezzel a jövőre, a konferenciával azonos címen megjelenő konferenciakötethez. Fehér Anna, Schnell Ádám és az előtérben Ullmann Mónika (Fotó: József Attila Színház)

Next

/
Oldalképek
Tartalom