Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-02 / 227. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 2. Szalon 13 A Szvatopluk-szobor mint szlovák társadalmi mélyszonda Fasiszták által kreált kettőskereszt-változat, többszörösen hibás szöveg A szlovák társadalom állatorvosi lova Vajon meddig ágaskodik még a pozsonyi várdombon? (Kép: Petit Press/Tomáš Benedikoviő) A szobrok - lelepleztük akaratával ellentétben - nagyrészt nem a múltról, hanem a jelenkorról adnak tanúbizonyságot. A szoborállítás jelenének politikai kultúrájáról, értékrendjéről, történelmi szemléletéről, a múlt s a tények iránti tiszteletről. Ebből a szempontból a Szvatopluk-szobor a jelenlegi szlovák társadalom állatorvosi lova. MÓZES SZABOLCS Míg az egyszerű szemlélő számára a pozsonyi Szvatopluk-szobor felállítása és esetleges eltávolítása hétköznapi politikai kérdésnek tűnhet, a történet valójában többdimenziós: szemléletek, értékrendek, érdekek, jövőképek ütköznek. Ha egy példán szeretnénk szemléltetni a szlovák társadalmon belül meghúzódó törésvonalakat, keresve sem találnánk jobbat, mint a nagymorva fejedelem választások előtt leleplezett szobrát. Paradox módon ezért még hálásak is lehetünk a Fico- garnitúrának - ha a szemléltetés után vissza is vinnék oda, ahonnan hozták... Politikai kultúra A legszembetűnőbb a politikai törésvonal, ennek is főleg a politikai kultúrával kapcsolatos vonza- ta. Civilizált országokban ritkán történik meg - ha pedig igen, az jelez valamit -, hogy egy kormányzat egy erősen szimbolikus kérdésben társadalmi párbeszéd és konszenzus nélkül döntsön. Ráadásul, és ez még kerekebbé teszi a történetet, fű alatt. Igaz, az akkori miniszterelnök itt-ott elejtett pár mondatot arról, hogy szívesen látná „Szvatopluk király” szobrát a pozsonyi várdombon, ám azt, hogy ez belátható időn belül megvalósul, csak hónapokkal a szoboravatás - és, mennyire jellemző, egyben a választások - előtt tudhatta meg a nyüvános- ság. Akkor, amikor a szobor ügye már régen sínen volt. Nem mellékes ebből a szempontból az sem, hogy a szobor megalkotásával egy opportunista művészt bíztak meg, aki 40 évig hűen szolgálta a kommunista rendszert - amely ezért bőkezűen meg is jutalmazta őt. Az addig Le- nin-fejeket és partizánokat alkotó művész, egykori főiskolai rektor, normalizátor az utóbbi 20 évben főként szenteket formált meg. És Szvatopluk lovas szobrát. A kör itt zárul be, a történet nem lenne teljes, ha nem Ján Kulich lenne a szobor alkotója. Kulich mellett említsük még meg Drahoslav Machala kommunista, később mečiarista újságíró, volt ŠtB-s besúgó szerepét, aki az elmúlt négy évben Robert Fico beszédeit írta. Machala régi álma volt a pozsonyi várdombon felállítandó Szvatopluk-szobor, Fico nélküle feltehetően az ószlovákokat sem fedezte volna fel. Ebben a történetben mindenki megkapta, amire vágyott: Kulich a politikai rehabilitációval, sőt, szinte állami elismeréssel felérő lehetőséget, Machala álmai beteljesülését, Fico pedig örökre beírhatta magát a mélynemzetien gondolkodók emlékezetébe. Történelemszemléletek ütközete A szobor ugyanakkor a múlttal kapcsolatos szemléletek ütközetét is jelenti. Az egyik - melyet a szobor megálmodói képviselnek - szinte kivonja a szlovákokat a magyar történelemből, mondván, galamblelkű, alattvaló, plebejus jellegű népként nagyrészt csak elszenvedői voltak a történelemnek, nem alakítói. Ez a szemlélet nem kér az ezeréves együttélés múltjából, sőt, nagyrészt negatívumként fogja azt fel („ezeréves elnyomás”). Mivel pedig a magyar királyok nem voltak szlovák nemzetiségűek, őket nem tartja a szlovákok uralkodóinak, a szlovák történelem részének. Egy idézet erejéig kanyarodjunk itt vissza a politika mezejére: Robert Fico kormányfőként 2009 augusztusában jelentette ki, hogy nekünk - értsd: a szlovákoknak - semmi közünk Szent Istvánhoz, ő nem a mi királyunk volt, számunkra ő egy idegen, ellenség. ,A mi nagy királyunk Szvatopluk volt.” Ez a szemlélet lemond a közös múltról. A másik oldalon állók - s belőlük határozottan több van, mint a korábbi évtizedekben - pedig pont ezzel nem értenek egyet, hangsúlyozván, amíg a szlovákok Magyarország lakói voltak, addig Magyarország történelme az ő történelmük is. Ők is ezt az országot építették, alakították, befolyásolták múltját. A múlt szerepe A fentiekből egyenesen következik, hogy a két tábor a történelem szerepében, küldetésének megítélésében is más nézetet vall. A Szvatopluk-szobrot megalkotók és védelmezők nem mint független tudományra, hanem a nemzetpolitika cselédjeként tekintenek a történelemre. Mint egy olimpiai diszciplínára, melyben meg kell verni az ellenfelet (sőt, az ellenséget!): ősibb múlttal, dicsőbb történelemmel. Ha pedig ilyen nincs, kreálni kell. A Nagymorva Fejedelemségből királyságot, lakóikból pedig szlovákokat kell „csinálni”. Ez a szemlélet a világ szerencsésebb felében már a 20. században kerülendő volt, nálunk még a 21. század elején is kísért. A történet tragikomikus para- doxona, hogy maga Szvatopluk a mai Morvaország területéről származó morva dinasztia tagja volt. Ennek az uralkodói háznak az alapítója, Mojmír morva fejedelem erőszakkal foglalta el a mai Szlovákia délnyugati részén elterülő Nyitrai Fejedelemséget, elűzve annak vezetőjét, Pribinát, s létrehozva ezzel a Nagymorva Fejedelemséget- a mai Szlovákia területén lakó „ószlovákok” tehát legfeljebb mint megszállókra tekinthettek a dinasztiára... A szobor eltávolítandó hibái A szoboralak pajzsa, a Hlinka Gárda-jelvény és a talapzaton lévő felirat (Képek: VladimírSimíčekésCTK) SZALON-ÖSSZEFOGLALÓ A parlament elnöke által életre hívott, történészekből és egyéb szakemberekből álló bizottság számtalan hiányosságot talált a Ján Kulich alkotta Szva- topluk-szobron. A házelnök végül úgy döntött, a két legkirívóbbat kell eltávolítani az alkotásról. Az egyik a szoboralak pajzsán látható címer, mely megegyezik a szlovák háborús állam félkatonai szervezetének, a fasiszta Hlinka Gárdának a szimbólumával. A bizottság heraldikai szakértője, Ladislav Vrtel elemzésében rámutatott, ez a jel korábban ismeretlen volt, bizonyíthatóan az 1930-as években keletkezett. A másik kifogás az alkotás talapzatán elhelyezett tábla feliratával kapcsolatos: egyrészt Szvatopluk nem volt király, másrészt nem az ószlovákok fejedelme volt, harmadrészt pedig uralkodásának dátumozása is hibás. Amint a kérdéses szakterülettel foglalkozó bizottsági tag, Ján Steinhübel értékelésében rámutatott, Szvatoplukot a számos kora középkori forrás közül csupán néhány nevezi királynak, ám ezek a források más uralkodókkal kapcsolatban is rendkívül pontatlanul fogalmaznak. A Szvatopluk korában íródott nagymorva források ráadásul mind fejedelemnek nevezik, az pedig kizárt, hogy saját országában ne tudták volna, milyen címe van a fejedelemnek. Emellett elhibázott Szvatopluk uralkodása kezdetének megjelölése is. Amint Steinhübel megállapítja, ez Matúš Kučera történész Szvatoplukról idén kiadott könyvében szerepel - hibásan. Kučera ugyanis egy 12. századi, egyébként több helyen hibás adatokat közlő szerb forrásra hivatkozik, mely szerint a fejedelem „40 évig és 3 vagy 4 hónapig” uralkodott. Szvatopluk viszont - e forrás szerint is - 894 márciusában hunyt el, tehát nyitrai székfoglalásának dátuma 853 lehetett. A ficói történetfelfogást támogató Kučera hibás számításának köszönhetően került tehát a talapzatra a 846-os dátum. Az ószlovák megnevezés szintén helytelen, a „szlovák” népnév csak a magyar állam- alapítás után keletkezett, amikor a mai szlovákok ősei egy nem szláv államalakulatba kerültek, országon belüli etnikai szomszédaik pedig nem szláv népek lettek. A népnév ugyanis mindig megkülönböztető jellegű - egy olyan államban viszont, melyben a szomszédos nép is szláv, a szláv szóból eredő szlovák megnevezés - illetve annak korábbi formái - nem bír ilyen jelleggel. Ráadásul egy korabeli forrás sem említi az (ó)szlovákokat. (MSz) ■c w- tv s i»y * "•'--T ' v ' ■ r, • MivovfÄu svnon mmm\[ * wm HOKLX&ľc OtCüML * vbxkue ■ Jt sm fawmst m® aiWtn . s mm m&m mm sm ián vín« Mju mmm ifit» jón m öltem« mmsük : LU ^ "“l SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com