Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)

2010-10-16 / 239. szám, szombat

10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 16. www.ujszo.com Peter Labaš: „Ártatlan emberek életét tehetem tönkre, és gyilkosokat menthetek fel. Mindig az igazságot keresem, alapelvem, hogy senkinek ne okozzak kárt." Új jelentésében is ragaszkodni fog régi véleményéhez Peter Labaš, a pozsonyi Comenius Egyetem Orvos- tudományi Karának dékán­ja, az orvosi hivatást te­kintve a legmagasabb ran­gú személyiség Szlovákiá­ban. Sebészként ismert és elismert szakember jegy­zett szakértő - nem vélet­len, hogy épp őt bízták meg a Malina Hedvig egészségi állapotáról szóló jelentés kidolgozásával. VRABEC MÁRIA Rang, tudás és tekintély - min­den együtt volt, hogy egy megkér­dőjelezhetetlen dolgozatot adjon le, amelyen sem a szakmabeliek, sem Hedvig védelmezői, sem a vádlói nem találnak fogást. Nem sikerült, így most a javított kiadá­son dolgozik - ígérete szerint már csak néhány hétig. Hogyan áll a jelentéssel, már minden szükséges dokumentu­mot megkapott? Még a dunaszerdahelyi leletek­re várok a sebészetről és a pszichi­átertől. A trencséni pszichiáterrel, Jo­zef Hašto doktorral felvette a kapcsolatot? Nem, az nem függ össze az eset­tel. Az egyetlen partnerem ebben az ügyben a vizsgálatot vezető ügyész, aki azt kérte, hogy a duna­szerdahelyi pszichiátriai ellátást vizsgáljam. A másik pszichiátert nem ismerem, semmi köze az egészhez. Hogyhogy semmi köze? Hed­vig a támadás okozta trauma miatt járt hozzá másfél évig. Ugyan! És miért? Pszichoterápiára az elszenve­dett poszttraumás stressz miatt. Ez marhaság. Itt egy állítólagos támadás körülményeit vizsgáljuk, nem azt, hogy mi volt hónapokkal utána. Az a szegény lány úgy bele­bonyolódott a saját dolgaiba, hogy nem maradt más választása, mint valami stresszre hivatkozni. Ön azt gondolja, hogy egy komoly tapasztalattal rendelke­ző, elismert pszichiáter ötven te­rápiás óra alatt nem ismerné fel, ha a betege hazudna neki? Abból indul ki, amit a beteg el­mond neki, nem? Milyen módszer­rel lehet vizsgálni annak az igaz­ságtartalmát? Hipnózissal? Megtudhatná, ha Hašto doktor véleményét is kikérné. Őszintén megmondom, nem érdekel. Nekem ez az ember úgy tűnik, mint egy exhibicionista, aki mindenképpen szeretné felhívni magára a figyelmet. Mint orvos soha nem beszélnék nyilvánosan a betegemről. Maga megosztaná a gondjait egy olyan pszichiáterrel, aki világgá kürtölné azokat? Doktor Hašto minden adatot Maiina Hedvig beleegyezésével tett közzé, és éppen páciense védelmében állt a nyilvánosság elé. Ez különbség. Hol vagyunk, a kommunizmus­ban, hogy nyilvánosan színt kell vallanunk? Szerencsére nem va­gyok pszichiáter, nem nekem kell ennek a lánynak a lelkiállapotát megítélnem. (Somogyi Tibor felvétele) Pszichikailag sérült személyi­ségnek kellene lennie ahhoz, hogy ilyesmit kitaláljon, de a pszichiátere szerint nem az. A személyes véleményem sze­rint az, és valószínűleg ennek a Hašto doktornak a betege. Azt állítja, hogy már régebben is kezelte őt? Azt nem tudom megmondani. Sárközy doktor biztosan tudja, de nem fogja elárulni, mert fél, hogy elveszíti a betegei bizalmát. Azok a leletek és zárójelenté­sek, amelyeket most kért Duna- szerdahelyről, egy éve nem hiá­nyoztak? Akkor ezek nélkül is tudott dolgozni? A nyitrai dokumentáció alapján dolgoztam ki az első szakvéle­ményt. A szakértőnek az ügyész­ség által feltett kérdésekre kell vá­laszolnia, és én azokat megvála­szoltam. Épphogy nem, azért kérték a jelentés ldegészítését. Nem azért, hanem mert az ügy­véd eljárásbeli hiányosságokra hi­vatkozott, és további kérdéseket tett fel. Ez már csak kiegészítés lesz, és a lényegen nem fog változ­tatni. Most is egyedül ön fogja meg­írni és aláírni az egész jelentést? Csak a sebészeti részt. A pszi­chiátriai szakvéleményt pszichiá­ter fogja írni, és ismét konzultálok majd más szakorvosokkal is. Tudni fogják, milyen ügyben? Mert tavaly emiatt többen elha­tárolódtak a jelentéstől. Ebből okultam. Mindenkinek megmondom, milyen ügyről van szó, és eldöntheti, vállalja-e. Biz­tos lesznek változások az eredeti felálláshoz képest. De tavaly is csak ketten határolódtak el, Korínková doktornő és Vrtík dok­tor. Stanko doktor véleményét pontatlanul idézte a sajtó. Azt mondta, hogy az ajaksérülés úgy keletkezett, hogy a lány megha­rapta az ajkát. Hogy erre hogyan és miért kerülhetett sor, azzal nem foglalkozott. Korínková doktornő­től azt kérdeztem, milyen hatással lehetett 10 mg Diazepam a vizsgált személy ítélőképességére. Megad­tam neki a testsúlyt, életkort, csak a páciens kilétét hallgattam el. Ő erre válaszolt, utána pedig vissza­vonta. Vrtík docens pedig egy tévé­műsorban beismerte, hogy együttműködött velem, aztán el­határolódott az egésztől. Mit gondol, miért? Erre nem tudok válaszolni. De biztos lehetett mögötte valami. Térjünk vissza a Diazepam- hoz. Én laikus vagyok, de logi­kusnak tartom azt az érvelést, hogy egy nyugtató hatásmecha­nizmusánál nemcsak a páciens életkorát és testsúlyát kell figye­lembe venni, hanem a lelkiálla­potát, vérnyomását, a többi al­kalmazott gyógyszert is. Ezekről Korínková doktornőnek nem volt információja, hogyan lehe­tett a tőle kapott általános tájé­koztatásból következtetni Mali­na Hedvig ítélőképességére? Ezt két év után nem is lehet megállapítani. De a Diazepam egy jelentéktelen nyugtató és feszült­ségoldó, pár óra múlva semmi ha­tása. Korínková doktornő nem bír­ta ki a média nyomását, de ez az ő dolga. Most már úgyis más pszi­chiátert bízott meg az ügyészség. Azt miért hagyta figyelmen kí­vül a jelentésében, hogy Maiina Hedvig a kórházban más nyug­tátokat és fájdalomcsillapítókat is kapott? Ezek együttes hatása már befolyásolhatta az állapo­tát, és megkérdőjelezi a kihall­gatások törvényességét. Amit leírtam, az ül, ha kapott más gyógyszert, az biztos benne van. Maga arra akar kilyukadni, hogy a vallomásai nem érvénye*- sek, hogy amit mondott, az nem is úgy volt? Én nem akarok kilyukadni se­hova, csak kérdezek. Ön tudja, milyen gyógyszereket és me­lyikből mennyit kapott Maiina Hedvig 2006. augusztus 25-én? Tudom hát, és most már úgy fo­gom megírni a jelentést, hogy pon­tosan benne lesz, mikor milyen gyógyszert kapott, milyen adag­ban. Ezek hatásáról a pszichiáter nyilatkozhat. A tavalyi jelentésében feltün­tetett konzultánsok többsége nem volt bejegyzett szakértő, így büntetőjogi felelősséget sem vi­sel a véleményéért. Idén ezt is fi­gyelembe veszi, amikor konzul­tánsokat választ? Az ügyész fogja őket kiválaszta­ni, én csak javaslatot teszek. Vala­mennyien az orvosi kar alkalma­zottai, és nem kell, hogy bejegyzett szakértők legyenek, mert ők nem írják alá a jelentést. Az orvosi kar sem szakértői intézmény, de az ügyész megbízhatja szakértői je­lentés kidolgozásával, mert ez a legfelsőbb orvostudományi ins­tancia. Én mint a kar dékánja pedig sebész szakértő is vagyok, és ami­kor áttanulmányoztam a jegyző­könyveket, úgy döntöttem, hogy megírom a jelentést. Az ügyész nem bízhatja meg az orvosi kart, mert annak nincs jogalanyisága. Csak az egyete­met kérheti fel, és a rektor hiva­tott megbízni az egyes szakértő­ket. Válasszon ki, akit akar. Nem lesz nálam boldogabb ember a világon, ha másnak adja. Terhére van ez az ügy, úgy ér­zi, hogy ártott a szakmai tekinté­lyének? Úgy nézek ki, hogy bármit meg­bántam? Nem vagyok akárki, ke­mény profi vagyok. A politika so­sem érdekelt, megírom, amit gon­dolok, és kiállók a véleményem mellett. Akkor nem bánja, hogy elvál­lalta ezt a munkát. Mert szakmai körökből is hallani olyan hango­kat, hogy nem csak saját magát, hanem az orvosi kart, sőt, az egyetemet is lejáratta vele. Maga is tudja, hogy amilyennek látni akarják az embert, olyannak látják. A legtöbb újságíró meg sem hallgatta az érveimet, csak az volt a céljuk, hogy lejárassanak. Annyi­ra kihoztak a sodromból, hogy egyszer el is ragadtattam magam, amikor a Pravda riporterét tiszte­letlen jelzővel illettem. Szabadsá­gon voltam Görögországban, it­tam is, és nem tudtam, hogy rögzí­tik a beszélgetést. Ez hiba volt, ta­pasztalatlan voltam, de tanultam belőle. Meggyőződése, hogy Maiina Hedviget 2006. augusztus 25-én nem verték meg? Nézze, mindegy, hogy rögzíti vagy nem, a gyomrom forog az egésztől. Olvasta a jelentésemet? Ott a válasz. Ha az a lány meg akar győzni, menjen hazugságvizsgá­latra. Volt, és az eredmény szerint igazat mondott. Akkor hozza nyilvánosságra az eredményt és azt is, hol készült ez a vizsgálat, és milyen kérdéseket tettek fel neki. Mert minden azon múlik, hogyan állították össze a kérdéseket. Amit ön állít a tavalyi jelenté­sében, az ellentmond annak a di­agnózisnak, amelyet a nyitrai kórházban állítottak fel. A követ­kezőket állapították meg: agy­rázkódás, az arc zúzódása bal ol­dalon és az orr zúzódása, az alsó állkapocs zúzódása bal oldalon, mindkét fül zúzódása és kisebe- sedése, a hasfal és mindkét olda­lon a combok zúzódása. Ha ön szerint ez mind nem igaz, akkor a nyitrai orvosok vagy mind dilet­tánsok, vagy hazudnak. Az agyrázkódást csak a páciens elmondása alapján állapítják meg, neurológiai tünetei nincse­nek. Ha a páciens azt állítja, elve­szítette az eszméletét, akkor az orvos leírja, hogy agyrázkódása volt. Ugyanüyen szubjektív adat az emlékezetkiesés is. Ha maga holnap azt fogja állítani, hogy nem emlékszik, miről beszéltünk, én nem tudom bizonyítani az el­lenkezőjét. Ami a fizikai tüneteket illeti, a véraláfutás hét-tíz napon belül szívódik fel, nem aznap es­tére. Egy évig tanulmányoztam bántalmazott nők kék foltjait, egyiknél sem múltak el másnapra. A pofont pedig nem lehet bizonyí­tani. Ha én most önnek lekeverek egyet, piros lesz az arca, de három órán belül elmúlik. A hasba rú­gásnak semmi nyoma nem volt, a fülcimpán sem látszott sérülés. Beszéltem a nővérkével, aki le­mosta őt, és azt mondta, hogy nem volt ott semmi. Mindenki rö­högött azokon a fényképeken. Ha én mint sebész látok egy fotót, pontosan tudom, hogy az adott személyt mikor bántalmazták. Maiina Hedvig sosem állítot­ta, hogy félholtra verték, azt vi­szont biztosan mondhatom, mert olvastam a jegyzőkönyve­ket, és többször beszéltem is ve­le, hogy sosem mondott ellent saját magának. Mindig ugyan­úgy írta le a támadást. Ez érdekes, ennek majd utána kell néznem ajegyzőkönyvekben. A támadás négy éve történt, ön sosem látta Maiina Hedviget, mint kiderült, az összes leletét sem ismeri, és talán a jegyző­könyveket sem olvasta. Ennek ellenére továbbra is azt állítja, hogy valamennyi sérülése ko­rábbi eredetű volt? A combjain talált véraláfutások biztos, mert már zöldültek. Világo­san lehetett látni az ujjnyomokat, ahogy széthúzták a lábait... azok nem ütéstől vagy rúgástól szár­maztak. Most újra áttanulmányo­zok minden dokumentumot, mert egy szakértői jelentésben minden mondat mögött többórás munka van. Tavaly még azt mondta ne­kem, hogy hat óra alatt írta meg ajelentést. De előtte hónapokig gondolkoz­tam rajta, konzultáltam a kollé­gákkal. Ezért mentem el a nyitrai kórházba is, hogy beszéljek az or­vosokkal, mert minél több infor­mációt akartam. De ehhez nem volt joga. Csak a rendőrség vagy az ügyészség hallgathatta volna ki őket. Lehet, nem ismerem a törvényt, de más módom nem volt arra, hogy megtudjam a véleményüket. Ha szakértői véleményen dolgo­zom, általában megvizsgálom a beteget, és áttanulmányozom a teljes egészségügyi dokumentáció­ját. Ebben az esetben is ez lett vol­na az ideális - nem jogi szempont­ból, fütyülök az ügyvédekre, mert azok csak a formális hibákat kere­sik. Az érintett személy nem akarta kiadni a dokumentációját, ennek ellenére senki nem tudta megkér­dőjelezni a szakvéleményemet. Amit a CT-vizsgálatról mon­dott, hogy egyértelműen bizo­nyította: Maiina Hedvignek nem voltak arcsérülései, azt utólag több radiológus is cáfolta. A fel­vételeken tisztán látszik a bal arccsont feletti duzzanat. A felvételen nem látni az arcot, csak a fejet vizsgálták. Nem tu­dom, honnan szedték ezt, mert én is radiológusokkal konzultáltam, és nem láttak duzzanatot. Ha vala­ki mást látott a felvételen, írja meg a szakvéleményt. De hogyan jutot­tak ezek az orvosok a CT-felvétel- hez, és hogyan tehették közzé? Én mindig ügyeltem arra, hogy a be­tegek adatait ne hozzam nyilvá­nosságra, még az ügyésznek sem beszélhetek róluk. Amikor az egyik hetilapnak adtam interjút, voltak is itt az adatvédelmi hiva­talból, de megmutattam nekik, hogy csak olyasmiről beszéltem, ami a sajtóban már megjelent. Tudatában van annak, mek­kora a felelőssége orvos szakér­tőként? Amikor egy-egy sérülés­ről nyilatkozik, eszébe jut, hogy ön sem tévedhetetlen? Persze, hogy tudatában vagyok. Ártatlan emberek életét tehetem tönkre, és gyilkosokat menthetek fel. Mindig az igazságot keresem, alapelvem, hogy senkinek ne okozzak kárt. Egy éve azt mondta, hogy a nyitrai orvosokra nyomást gya­korolt az azóta elhunyt kórház- igazgató, Viktor Žák. Ezt komo­lyan gondolta? Erre a kérdésére nem válaszol­hatok, mert Žák doktor az évfo­lyamtársam és barátom volt. De tavaly több lapnak is ezt nyilatkozta. Akkor hülyeséget mondtam. Az orvosi kar élén nemsokára lejár a hivatali ideje. Újra indul a dékáni posztért? Ehhez az kell, hogy jelöljenek. Ha élvezni fogom a kollégák bi­zalmát, megpróbálkozom, mert nagy célom, a rázsochy-i kórház befejezése még nem teljesült. Azt is lehetett hallani, hogy ezt ígérték önnek a megfelelő szakvéleményért. Ez marhaság, egy színvonalas egyetemi kórházra és oktatóköz­pontra attól függetlenül szükség van, hogy én kinek a kék foltjairól mit gondolok. Szlovákiában há­rom év múlva összeomlik az or­vosképzés, ha marad a jelenlegi ál­lapot. Ma a világon minden orvosi kar a tudományos munkára kapott pályázati pénzekből él, de a kuta­tás a sejtekről és a génekről szól. Hol kutassunk, ha se helyünk, se műszereink? Akár ez a kormány lesz az, akár a következő, de Rá- zsochyt valamelyiknek be fog kel­leni fejeznie.

Next

/
Oldalképek
Tartalom