Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-11 / 234. szám, hétfő
NHL Zdeno Chára hétéves szerződése 15. oldal CORGOŇ LIGA Leváltották Jurkemiket 15. oldal 2010. október 11., hétfő 14. évfolyam, 40. szám Özil góllal állt bosszút Berlinben Miroslav Klose megelőzte Franz Beckenbauert a német örökranglistán 15. oldal Vettel és a Red Bull tarolt Szuzukában Forma-1: a Japán Nagydíj után is nyílt maradt a világbajnoki pontverseny 16. oldal Elherdálták előnyüket a marcelháziak Régiófoci: az üresjáratok ellenére biztosan nyertek az ekeliek Magyarorszag-San Marino 8:0 - Rudolf, Komán, Dzsudzsak es Szalai szarnyalt a kiscsapat ellen Jó buli volt! r __ A magyar válogatott 8:0-ra megverte San Marinót. A gólkülönbség csak első blikkre meghökkentő, San Marino válogatottjában egy gyönge, amatőr csapatot ismertünk meg. Ami inkább meglepő volt, az a válogatottjátékosainak önbizalma, főleg Rudolf, Komán, Dzsudzsákés Szalai szárnyalt. KISS TIBOR NOÉ A Mainz centere különleges figyelmet érdemel. Nem csak azért, mert az utóbbi tíz év legszebb gólját szerezte magyar válogatott mezben: 35 méterről, félfordulatból ívelte a San Marinó-i kapuba a labdát. „Láttam, hogy kint áll a kapus, tudtam, hogy fel kell pörgetnem a labdát, és kapura küldenem” - értékelte utólag a gólt a csatár. Mégsem csak a bombára emlékezünk majd vissza szívesen, Szalai az a típusú center, akiről a magyar futballszurkolók hosszú ideje álmodoznak: gyors, erőszakos, robosztus, jól fejel, emellett pedig technikás is. A Serie D-ben edződő San Marinó-i focisták ellen persze könnyű - mondhatnánk. Szalai azonban a Bundesligában is hasonló erényeket csillogtat. A Bayern München és a Wolfsburg ellen győztes gólt szerzett, s a Kicker osztályzatainak átlaga alapján jelenleg az egész bajnoki mezőny kilencedik legjobb játékosa. Sokat köszönhet az edzőjének. Thomas Tuchel már a Stuttgart amatőrjeinél is trenírozta Szálait, és a bizalma akkor sem ingott meg benne, amikor 2010 tavaszán 15 bajnokin csupán egy gólt lőtt a Mainzban, a Real Madrid kölcsön- játékosaként. S bár a nyolcas után a lapok „hengerről”, „tarolásról” és „kivégzésről” írnak, korai lenne még az új Aranycsapatot emlegetni. Ne feledjük, hogy pénteki ellenfelünk története összes Eb-selejte- ző mérkőzését elveszítette - azaz mind a negyvenhármat. San Marino utolsó tizenegy Eb-selejtezőjének gólkülönbsége pedig: 1:49. „Most kicsit ünnepelhetünk, de nem szeretném, ha bárki túlzottan is elbízná magát. Reálisan kell látni a helyzetet. Magyarország a negyedik kalapból került ebbe a csoportba, ha ehhez képest előrébb lépünk, már boldogok lehetünk” - fogalmazott a találkozó után Egervári Sándor, a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Maximálisan egyetértünk vele. Az már siker, ha a sorozat végén miénk a harmadik hely a csoportban. Ennek eléréséhez kedden tehetjük meg az egyik legnagyobb lépést. A San Marinó-iak elleni buli után Helsinkiben finnek várnak ránk. Kőkemény finnek, Moilanen nélkül. Martin Škrtelt, a szlovák futballválogatott középhátvédjét meglepte az örmények jó játéka Weiss behívta Ďuricát, s a kezdőben számít rá ÖSSZEÁLLÍTÁS Jereván/Szenc. „Vállalom a felelősséget -jelentette ki Vladimír Weiss, a szlovák labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya az Örményországban elszenvedett 3:l-es vereség után. - Olyan játékosokat küldtem pályára, akik nem a maximumot nyújtották. Heten vagy nyolcán jóval a tudásuk alatt teljesítettek, így nem lehet jó eredményt elérni. Az ellenfél egyértelműen jobb volt, és megérdemelten győzött. Mi sem fogunk azonban siránkozni, a csoport továbbra is teljesen nyílt, hat pontunk van, pontosan ugyanannyi, mint a vb-selejtezősorozatban három meccs után. Az írek elleni keddi meccsen azonban vissza kell térnünk ahhoz a játékstílushoz, amellyel korábban eredményesek voltunk.” (SITA/ AP-felvétel) Örmény eufória - a házigazdák mindenben felülmúlták a gyengén futballozó szlovákokat A keddi zsolnai találkozón azonban biztosan nem léphet gályára á középhátvéd Martin Skr- tel, mivel összeszedte második sárga lapját. „Neheztelek az olasz bíróra, aki a meccs elejétől fogva csak azt várta, mikor adhat nekem lapot. Szigorú ítélet volt, attól fogva nagyon aggódtam, nehogy kiállítson. A meccsre egyébként jól felkészültünk, de azért az meglepett, milyen jól futballoztak. Nagyon gyorsak voltak, nem számítottam rá, hogy ennyire jók lesznek” - nyilatkozta a Liverpool hátvédje, akinek helyére a szövetségi Ján Ďuricát hívta be. A Lokomotiv Moszkva védője a világbajnokság után kikerült a keretből, de Weiss hangsúlyozta, a megromlott viszony már a múlté. „Volt közöttünk némi nézeteltérés, amiért meg akartam büntetni, de most úgy alakult, hogy mégis visz- szahívom a válogatottba - mondta a szlovák szakvezető. - Janko jó fiú, és helye van a csapatban. Láttam a Szaturn elleni meccsét, és jó barátom, Jurij Szjomin, a Lokomotiv edzője is mindig elismerően szól róla. Remélem, hogy most is ugyanolyan lelkesedéssel fog futballozni a címeres mezben, ahogy eddig, a kezdőcsapatban számolok vele.” (SITA TASR) VINKLI Kellett ez a bukta TOMI VINCE Most az egyszer nem viccelt a jereváni rádió. A hír igaz. A szlovák labdarúgó-válogatott csakugyan kikapott Örményország csapatától (1:3). Bizony... Kellett már ez a bukta a realitástól távol álló szakembereknek, szurkolóknak és maguknak a labdarúgóknak is, hogy belássák: sem európai módon játszani, sem európai módon gondolkodni nem tudnak. Egyelőre csak a mérhetetlen vágy van meg bennük, hogy a legjobbak közé emelkedjenek, vagy legalábbis közelítsenek azon nemzetek futballkultúrájához, amelyek között olyan nagyon látni szeretnék magukat. Szép dolog, hogy a válogatott ott volt az idei világbajnokságon. Persze. Láttuk (a tavalyi selejtezőket is!). Hazaérkezése után a kritikára allergiás tréner siránkozott: nem érti, miért nem várták lelkes tízezrek a csapatot. Megmondjuk. Évek óta olyan a játéka (játéka?), mint egy régi-régi fotó: megkopott, szürke és elavult. Ennyire ósdi, idejétmúlt, sztereotip, bántóan unalmas, mechanikus futballt már egyetlen ország válogatottja sem játszik. Senkinek sincs benne öröme. Sok külföldi szakember szerint a szlovák válogatott csak öli a futballt, sokat szabálytalankodik, bárkinek képes elrontani a játékát, olyan kollektíva, amely ha a pályán van, bárki is az ellenfél, szép játék biztosan nem lesz. A mindenkori elv: az ellenféltől mindenáron elvenni a játék örömét, aztán érvényre juttatni a maguk akaratát. Túlküzdeni. Nem túljátszani. Azt nem! A kiizzadt, nem egy esetben vastagon szerencsés győzelmek és döntetlenek során az edzők nem nagyon emlegették a játékot. A futballt. Csak a mentális erőt, a pozitív hozzáállást, a csapaton belüli bajtársiasságot, a küzdőképességet, a harcosságot. Erre építettek. És csaknem mindenkivel elhitették, hogy az akarati tulajdonságok csúcsra járatása, a kollektív fanatizmus a siker alapja. Sokan nem gondolkodtak. Elfogadták. Mostanáig tulajdonképpen tabu még csak érintőlegesen is megkérdőjelezni a csapat maradi, defenzív, anti-offenzív, passzív és ügyeskedő játékfelfogását. Még az ájulásig lojális médiákat is elkápráztatták a kétes teljesítmények után elért eredmények. Beálltak a sorba. Ha valaki bátortalanul és szemlesütve mégis rákérdezett a játék minőségével kapcsolatos dolgokra, azt provokátornak, hazaárulónak tekintették. Legjobb esetben is a válogatott ellenségének. Csoda hát, hogy a futball, a játék csaknem mindig taccsvonalon kívülre szorult? Jerevánban is. A könnyű lábú, technikás örmények játszották a futballt. Jól megkomponált, gyorsan és elegánsan vezetett egyérintéses akcióikat csak nézték a nulla kreativitást és fantáziát mutató, nehézkes vendégek, akiket szinte állva hagytak, úgy mentek el mellettük, mintha szemből jöttek volna. Karhanék úgynevezett lassú gyorsasággal gürcöltek, állandóan úton voltak, és keresték, kergették a labdát s az ellenfelet. Néha megtalálták mindkettőt, de nem tudtak mit kezdeni velük. Ehhez minőségi tudás kellett volna. Nehezen kiszámítható koncepció szerint zavartan futkostak, sokszor azt sem látták, merre van az előre. És amikor megpróbálták ragozni a Nagy Nihilt, nevetségessé váltak. Ha már szatírát írunk, egy bizarr hasonlat. Weiss edző játékosai a labdarúgás valamennyi létező elemében, meghatározó tulajdonságában, egy kis túlzással mondva, kiscsoportos óvodásoknak tűntek az örmény egyetemistákhoz képest. Hogy miért? A hazaiak egyszerre futballoztak és küzdöttek, azt csinálták, ami a mai labdarúgásból többnyire hiányzik. Mert vannak, akik csak gürcölnek és mechanikusan futnak, mint a gép (ez a Weiss-csapat esete), s vannak, akik csakjátszanak. Az örmények mindkettőt művelték. Magas fokon és jókedvűen. Majdnem Barcelona-módon. Szinte nem is regisztrálták, hogy a pályán van egy tébláboló ellenfél. 3:1 -re nyertek. Irgalmas eredmény a vendégeknek. Kapura tartó lövések 11:2. A játék minőségi arányát már ne is említsük... Štrba lemondta a válogatottságot Szene. Befejezte válogatott pályafutását Zdeno Štrba, a Škoda Xanthi és a szlovák nemzeti csapat védekező középpályása, aki az örmények elleni Eb-selejtezőre betegség miatt nem utazott el. „Egyszer minden véget ér, a döntését tiszteletben tartom. Örményországban nagyon hiányzott a csapatnak, de ha egyszer így határozott, ám legyen. Egyszer minden véget ér” - mondta Vladimír Weiss, a szlovák válogatott szövetségi kapitánya. (SITA) Cera (a labdával) tizenegyesből talált be a San Marinó-iak hálójába (Somogyi Tibor felvétele)
