Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-11 / 234. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 11. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ BERLINER ZEITUNG A magyar oligarcha címmel közölt cikket első oldalán a Magyar Alumínium Zrt. tulajdonosáról a Berliner Zeitung szombati száma. A szerző, Peter Steinke „a magyar oligarchák prototípusának“ nevezi Tolnay Lajost, aki - a Bakonyi családdal együtt - a Magyar Alumínium Zrt. részvényeinek többségi tulajdonosa. A hétfői katasztrófa bekövetkezése után alkalmazott kommunikációs stratégiája a kedélyek lecsillapítása volt: „a rozsdavörös massza nem mérgező“, a céget nem terheli semmilyen felelősség. Ráadásul cinikusan 110 ezer euróriak megfelelő nevetséges kárpótlást ajánlott fel a katasztrófa által sújtott 400 családnak. A Mai Zrt. tulajdonosai éveken át jó pénzeket kerestek - emlékeztet Steinke. 1995-ben kedvező feltételekkel vásárolták meg a korábban állami tulajdonban lévő ajkai gyárat. A magyarországi és szomszédos államokbeli nyersanyagágazatban végrehajtott terjeszkedés révén Magyarország 30 leggazdagabb vállalkozói közé törtek fel: vagyonukat 145 millió euróra becsülik. A politikához - legyen az bármilyen színezetű - fűződő jó kapcsolatok bizonyára segítségükre voltak ebben a fölemelkedésben. A kommunizmusból a kapitalizmusba történt rendszerváltásnak van azonban egy folyamatos tényezője: a környezet iránti gondatlanság. Tavaly még rossz üzletmenetre panaszkodott Tolnay, ám idén már jó volt a gyár kihasználtsága, a zagytároló megtelt. Alkalmasint az engedélyezett mértéknél is jobban. Hogy a katasztrófa okozóit valóban felelősségre vonják-e, az más lapra tartozik. A kohómérnök végzettségű Tolnay csütörtökön még a kormányt is megfenyegette: ha az időközben leállított üzemben a hétvégén nem indulhat be a termelés, akkor csőd fenyeget, és 3000 munkahely kerülhet veszélybe. (MTI) _______^ v^7 v- 7 J. /jh ^ ^ ----—____jammern____L ___c ~l—J____________- Apa, ez ideális öltözék lehetne a miniszterelnök asszonynak, ha kilép a páncélautójából. (Peter Gossányi rajza Kína nem örült annyira a Nobel-békedíjnak, bekérették a norvég nagykövetet Liu Hsziao-po mellett a nemzetközi közösség Több kormány és civil szervezet is felszólította pénteken a kínai kormányt, hogy engedje szabadon a jelenleg 11 éves börtönbüntetését töltő Liu Hsziao-pót (Liu Xiaobo), aki az idei Nobel-békedíj kitün tetettje. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Az emberjogi harcost és demokráciapárti aktivistát „államellenes felforgatás“ miatt ítélték el. Az elismerést Liu az alapvető emberi jogok érvényesüléséért régóta folytatott, békés küzdelméért kapta meg. Barack Obama amerikai elnök, aki tavaly maga is megkapta a No- bel-békedíjat, felszólította Kínát a fogvatartott ellenzéki szabadon engedésére. „Az elmúlt 30 évben Kína hihetelen gazdasági fejlődésen ment keresztül, százmilliók kerültek ki a szegénységből. De ez a kitüntetés arra emlékeztet minket, hogy a gazdasági előrehaladást nem kísérte politikai reform, és hogy minden férfi, nő és gyermek alapvető emberi jogait tisztelni kell“ - mondta az elnök. Svédország a Nobel-békedíj Bizottság bejelentésére reagálva megismételte a 2009-es EU-elnök- sége alatt tett kijelentését, amelyben felszólította Kínát, hogy azonnal és feltétel nélkül engedje szabadon Liut. A 11 évi börtön „megdöbbentően súlyos büntetés“ a svéd külügyminiszter, Carl Bildt szerint. A tajvani elnök, Ma Jing-zsou (Ma Ying-jeou) „történelminek“ nevezte a kínai ellenzéki kitüntetését. A japán kormányfő pedig úgy ítélte meg: a Nobel-békedíj Bizottság döntése üzenet Pekingnek, hogy változtasson az emberi jogok helyzetén. Jósé Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is elégedett a 2010-es díjazott kiválasztásával. Szerinte az, hogy Liu kapta a díjat „erős üzenet mindenkinek a világban, aki a szabadságért és az emberijogokért harcol“. Ugyanakkor Az ENSZ részéről Navi Pillay emberi jogi biztos üdvözölte „egy fontos emberjogvédő elismerését“. Pillay szerint a kitüntetés hozzájárulhat Kína fejlődéséhez. Üdvözölte a Nobel-bizottság döntését Václav Havel volt cseh elnök is. Az emberjogvédő szervezetek is örömmel fogadták a Nobel-bizottság bejelentését. A Human Rights Watch nemzetközi szervezet szerint ez az elismerés „győzelem az emberi jogoknak és minden kínai ellenzékinek“. Az Amnesty International pedig azt hangsúlyozta, hogy a kitüntetés növeli a nyomást a kínai hatóságokon, hogy engedjék szabadon Liut és a többi politikai foglyot. A sajtójogokat védő nemzetközi szervezetet, a Riporterek Határok Nélküli (RSF) pedig azt emelte ki, hogy „a kínai hatalom esetleges megtorlásától való félelem nem riasztotta el a Nobel- bizottságot és a norvég hatóságokat. A kínai vezetés ugyanakkor a nyilatkozatok után diplomáciai úton is jelezte, hogy nem ért egyet a döntéssel: Pekingben bekérették a norvég nagykövetet, hogy tudassák vele a hatóságok tiltakozását. A kínai ellenzék egyik történelmi vezetője, az 1997 óta amerikai száműzetésben élő Vej Csing-seng (Wei Jingsheng) ugyanakkor bírálta az oslói bizottság döntését, mert szerinte a most díjazott Liu egy mérsékelt ellenzéki, aki kész együttműködni a kínai kommunista rendszerrel. JEGYZET SSSÉBBa ' ' ! g g®® I ' ’ «• - ..T * «V .* .»*. . I afc'i _ ,V . WKVfa_- * - •' ‘ é-. ‘ -vi-s *gí’.át 3- íh •'•.v'' '4M* \H -V'. ‘ * «ÁÉÉÉB Katasztrófafilm JUHÁSZ KATALIN A zsűri nehéz helyzetben van. Ezt a mondatot szinte mindig elsütik értékeléskor, teljes joggal ásíthatnak most önök is. De higgyék el, a döntés súlya komoly súly, nem lehet vele csak úgy dobálózni. Ráadásul én ritkán súlyzózom, nemzetközi zsűriben pedig most ültem másodszor életemben. Az Ekotopfilm fesztiválról van szó, amely a természetfilmes szakmának kínál megmérette- tési lehetőséget különböző kategóriákban. Az ember, amint hasznot húz a természetből. A természet, amint megbosszúlja ezt. A növények, bogarak, madarak, emlősök mint a civilizáció áldozatai. A harmadik világ, amelyet mi, luxusfogyasztók tartunk rabszolgaságban. Folyók, hegyek, sivatagok. Párduc, oroszlán, gorilla, makákó. Három nap alatt százhuszonnégy filmet néztünk meg a vetítőben, tíz percestől másfél órásig. Este hatkor már általában majd" kifolyt a szemem. Aztán még otthon a tévéhíradók, nélkülük nem múlhat el nap, sőt nálam a hosszú telefonbeszélgetések alatt is megy a tévé hang nélkül. Emlékszem, épp azt magyaráztam egy szakmabeli haveromnak, hogy az argentin búváros filmben olyanok voltak a vágások, mint egy videoklipben, szóval a természetfilmesek is kénytelenek kiszolgálni korunk nézőjének igényeit, amikor szemem a képernyőre tévedt, és belém szorult a szó. Iszappal elöntött utcákat, házakat láttam, tűzoltókat és mentőket, kétségbe esett embereket, az árral úszó autókat. Kiírták a falu nevét is, amelyről eddig sosem hallottam, és amely sajnos így került be a világsajtóba. Mi ez? Valami katasztrófafilm? Vagy már káprázik a szemem? Amerikai zsűrielnökünk, aki oknyomozó filmes, másnap azzal fogadott, hogy segítsek neki megszerezni ezeket a felvételeket valamelyik magyar tévétől, és el tudnám-e őt kísérni a helyszínre egy kis kézikamerával. És tolmácsolnék-e neki, miután telefonon egyeztetek néhány interjút az illetékesekkel. Ha időm engedné, szívesen vállalnám, feleltem, mire értetlenül bámult, hogy valakinek most hogy lehet ennél fontosabb dolga. Tényleg, hogy lehet? Hogy élhetem haszontalan kis életemet, jelentéktelen kis teendőimet intézve, amikor az évszázad katasztrófája zajlik tőlem nem is oly távol? Ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy nincs még vége, most telepítették ki a falut, mert jöhet a következő iszaptenger. Hogyan építhették ezt a veszedelmet a falu közelébe? Ki a felelős a történtekért? Mit lépnek most a katasztrófaelhárítók és a kormány? Mi lesz az otthonukat elvesztett emberekkel? Mennyire mérgező az az iszap? - kérdezte Bruce egy szuszra, mert nemcsak ítélkezni tud (zsűrielnökként két szavazata van), hanem kérdezni is, de nagyon. Most akart Mexikóba utazni valami illegális fakitermeléssel kapcsolatos film kapcsán, de változott a helyzet: marad. Mert az emberek a fáknál is fontosabbak. És magyar tolmácsot, illetve ráérő gyártásvezetőt keres. Nálam lehet jelentkezni.... KOMMENTÁR Kinek jó Švejna lemondása? LAJOS P JÁNOS Tételezzük fel, hogy Ivan Švejna valóban a média nyomására, a Hayek Alapítvány és pártja hírnevének védelme érdekében mondott le államtitkári posztjáról. Mit ért el ezzel a lépésével? Mivel kollégája, Martin Chren - aki ugyanúgy az alapítvány egyik meghatározó vezetője volt éveken át - továbbra is posztján maradt, az alapítvány elleni támadások folytatód (hat) nak. Mivel a támadások az utóbbi hetekben már inkább Chrenre és az SaS-re irányultak, vagyis nem a Híd volt a középpontban, a párt kisebb károkkal vészelhette volna át az egész botrányt. Sőt, azzal, hogy Švejna lemondott, meghosszabbította a botrány szavatosságát, hiszen most tekintet nélkül lemondásának valós okára, újra indul a találgatás, egyben újabb muníciót szolgáltatott az elsősorban Chren leváltását követelő Iveta Radičová kormányfő számára is. Mi történt? A Švejna és Chren által létrehozott Hayek Consulting - amely nem azonos az alapítvánnyal - több megrendelést is nyert pályázati úton az előző kormány idején részben a pénzügy - részben pedig a gazdasági minisztériumtól. A megrendelések összértéke mintegy 1,8 millió euró volt. Az utolsó megrendelésre vonatkozó, 8100 eurós szerződést idén júliusban, már az új kormány idején írta alá a gazdasági minisztériumhoz tartozó Kis- és Középvállalkozások Nemzeti Fejlesztési Ügynöksége. A minisztérium államtitkára akkor már Martin Chren volt, vagyis valóban fennáll az összeférhetetlenség, de a cég augusztusban, még mielőtt a szerződés alapján bármit is kifizetett volna az ügynökség, felbontotta a szerződést. A botrány szeptemberben tört ki, miután az új kormány megkezdte a külső cégekkel kötött szerződések nyilvánosságra hozatalát. A szerződéseket most a Számvevőszék és a Közbeszerzési Hivatal is vizsgálja, mindkettő vezetőjét a jelenlegi ellenzéki pártok adták. Mi várható? A fenti tények alapján nem indokolt a két államtitkár lemondása-lemondatása, felmerült azonban az a gyanú, hogy a Hayek Consulting panamázott a pályázatokon, amelyeket általában úgynevezett egyszerűsített, kevésbé szigorú köz- beszerzési eljárással hirdettek meg, és a pályázók cégek között személyi átfedések vannak, az egyes felhívásokra beérkező ajánlatok ára is Jcözel állt egymáshoz. A pályázatokat az intézmények honlapján hirdették meg, ami ugyan elég lehet a szakmai nyilvánosság szempontjából, de mégis kevésbé transzparens, mint a szélesebb körű meghirdetés. Az lenne azonban a meglepetés, ha a Számvévőszék vagy a Közbeszerzési Hivatal ellenőrzése hibát találna, mivel ezek az intézmények még a többmilliárdos SNS-es faliújságtender esetében is csak „kisebb hiányosságokat” fedeztek fel. Švejna lemondásának három oka lehet. Az egyik az általa említett médianyomás, ami a Hayek Alapítványra és a pártra nehezedett. Adjunk néhány százalék esélyt annak is, hogy a Számvevőszék vagy a Közbeszerzési Hivatal ellenőrzései találnak érdemleges törvénysértést, és ezt megelőzve mondott le posztjáról. Ha azonban ezeket már csak alacsony valószínűségük okán sem vesszük túlságosan komolyan, és nem feltételezzük, hogy a Fico-kormány csak azért írt ki pályázatokat, hogy biztosítsa egy jobboldali elemző központ fennmaradását, akkor csak politikai okokkal magyarázhatjuk lemondását, ami Iveta Radičovának jó, Martin Chrennek és az SaS-nek pedig rossz. FIGYELŐ Magyarország radikalizálódott Paul Lendvai Ausztriában élő publicista Magyarországról szóló új könyvéről közölt recenziót a Die Presse című osztrák napilap. A konzervatív irányultságú újság cikkírójának értékelése szerint a legjóakaratúbb szomszéd is tanácstalanul és értetlenül szemlélte, ami Magyarországon az elmúlt években lejátszódott. A 15-20 éve még a reformok terén éllovasnak számító országban példátlan pártpolitikai polarizálódás ment végbe, a közbeszéd radikalizálódott a romák és zsidók elleni kirohanások révén, a szomszédos országokat „nagymagyar, soviniszta lármázás, dohogás“ bizonytalanította el - írta Burckhard Bischof. Paul Lendvai új könyve ismét szerzőjének lenyűgöző olvasottságáról, elemzőkészségéről tanúskodik és mint mindig, „az idézetek nagymesterének“ bizonyul. A meglepő belpolitikai változásokra azonban és arra, hogy miért tudnak Magyarországon politikusok üstökösként felemelkedni, majd ismét eltűnni a feledésben vagy hogy mi az elmúlt évtizedben bekövetkezett belpolitikai radikalizálódás oka, nem mindig tud következetes magyarázatot adni a szerző. „Politikai kudarcok, korrupció, arrogancia és intrikák a szocialisták alatt és Orbán Viktor hatalom utáni határtalan vágyakozása önmagukban legalábbis nem mindig lehettek a polarizáció okai“ - fogalmazott a szemleíró. Lendvai kissé elnagyoltan bánik a „tehetséges“ politikusok megítélésével is, „ha olyan sok tehetséges politikus volna Magyarországon, talán más lenne az ország helyzete“. Gyurcsány Ferencet „bátor reformernek“ nevezni is merész kijelentésnek tartja a cikkíró. Lendvai könyvéből olvasható a recenzióban, amely a szerző megállapításai közül kiemelte többek között azt, hogy a tulajdonképpeni tartós teher, amely Magyarországra nehezedik, a valóság elhallgatása és megszépítése. (MTI)
