Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)

2010-10-09 / 233. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 9. Szalon 13 Nem utasítottak ki, nem is szóltak, hogy menjek el, de pillantásaikkal és a szertartás állandó halogatásával tudtomra adták: itt csak a őslakosok lehetnek jelen A lakoták nem nyílnak meg teljesen az idegenek előtt SZALON-INTERJÚ Pintér Ambrust, aki egy hónapot töltött a Pine Ridge rezervátum­ban, az őslakos indiánokról alko­tott benyomásairól, véleményéről kérdeztem. Mi késztetett arra, hogy ellá­togass az indiánok rezervátu­mába? Gyermekkoromban nagyon sok könyvet olvastam az indiánokról, sok filmet láttam, és ennek emléke ösztönzött erre az útra. Magam is tenyésztek lovakat, több túrán is részt vettem, így az ecuadori eső­erdőkben vagy az USA nyugati partján, most pedig egy régi ál­mom vált valóra ezzel az úttal. Személyes benyomásaid alap­ján mi a véleményed a lakota in­diánokról? A lakoták nagyon közvetlen emberek, szívesen látják vendége­iket. Viselkedésük velem szemben is nagyon barátságos volt, de tar­tózkodó is egyben. Nem nyílnak meg teljesen az idegenek előtt. Ahhoz, hogy feltétlen bizalmukat elnyerd, több évet kellene tölteni közöttük. Szeretnek ajándékot kapni és adni, de nem az ajándék értéke a fontos, hanem a szándék. A lakota indiánok szerint az em­berben nem a bőre színe a fontos, hanem az aurája. Hálás vagyok ba­rátomnak s egyben vezetőmnek, Milónak, aki elkísért a törzs külön­böző eseményeire, szertartásaira, hogy részt vehettem a naptánc és az izzasztósátor rituáléján, de még így sem engedték meg, hogy fény­képezhessek ezeken a szertartáso­kon. Volt olyan vallási szertartás, amelyiken jelenlétem nem volt il­domos, noha kísérőm, Milo is az amerikai őslakosok közé tartozik. Nem utasítottak ki, nem is szóltak, hogy menjek el, de pillantásaikkal és a szertartás kezdésének állandó halogatásával tudtomra adták: itt csak a őslakosok lehetnekjelen. Milyen körülmények között élnek? Ahogy írod is: az állam csak minimális mértékben járul hozzá megélhetésükhöz. Milo elbeszélé­se alapján 1975 óta a faji megkü­lönböztetés rejtett formában zaj­lik. A karhatalom gátolja őket ab­ban is, hogy gyermekeiknek ün­nepeik napján megmutassák szent helyeiket. Az ünnepek nap­ján rendőrök lepik el a szent he­lyekre vezető utakat és kitalált okok, az autón található legkisebb hiba miatt is visszafordítják, nem engedve őket az ünnepség színhe­lyére. Az idősebbek elfásultak a kilátástalan helyzetből kifolyólag, a fiatalabbak pedig próbálnak megélhetésük biztosítása végett alkalmazkodni a kialakult hely­zethez. Egyszerű házakban lak­nak, ahol a tisztaságot átlagosnak mondhatom. Milyen érzésekkel tértél haza? Lenyűgözött a természet, az in­diánok egyszerű de a helyzethez viszonyítva méltó magatartása. A látottak mély benyomást tettek rám, nem hittem volna, hogy Ame­rikában így is lehet élni és hogy így bánnak az őslakosokkal, (szs) A fesztiválon a fiatalok is szerepelnek Black Hills, az indiánok szent hegye. Devils Tower (Ördögtorony) Barátom és Milo - Pintér Ambrus és Omakan Tanka (Képarchívum^ Bölénycsorda a rezervátum egyik legelőjén... ...és amint átvonul az úton (Pintér Amrus felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom