Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)

2010-09-07 / 206. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 7. Kultúra 7 Bartusz György retrospektív kiállítása október 31 -éig tekinthető meg a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában Gesztusok és testek időszorításban „Időfestmények" folyamatban és eredményként (Somogyi Tibor felvételei) Apozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában Milan Mikula gra­fikai, valamint Patrik Kova- čovský belsőépítészeti elren­dezése alapján kivitelezett vonzó, látványos és főleg át­látható kiállításon, október 31 -éig Bartusz György kép­zőművész eddigi munkássá­gával ismerkedhetnek össze­fogó egységben a látogatók. TALLÓSI BÉLA Gesztusok / testek / másodper­cek a tárlat címe, ami kifejezi, hogy a galéria több helyszínén rende­zett retrospektív bemutató azok­nak a művészi, időegységekben tett „futamoknak” a műalkotás­változatát, illetve lenyomatát idézi fel, amelyekkel Bartusz György a véletlen, az idő és a kreativitás összhatását, összetevőit, hatóerőit alkotó kísérletként, experimen­tumként képezte le a vizuális meg­jelenítés különféle területein és műfajaival. A kiállítás a Szlovák Nemzeti Galéria azon programjának a ré­szeként valósul meg, mellyel az intézmény a huszadik század má­sodik felének jelentős hazai alko­tóit mutatja be a nagyközönség­nek. E jelen monografikus, ret­rospektív kiállítással olyan alkotó munkásságának a stációit idézi vissza a galéria jelentős művek­kel, aki a múlt század hatvanas éveitől kezdve meghatározó egyéniségként van jelen a hazai képzőművészeti életben. Ahogy korábban már jeleztük is, a kiállítás komplex képet nyújt an­nak a művészi „gesztusnak” az alakulásáról, amely meghatározta és mozgatta Bartusz festészetét, grafikáját, akcióművészetét, ob­jekt- és installációs művészetét. A tárlat kurátorai oly módon vonul­tatják fel, rendezték kisebb egysé­gekbe a műveket, hogy a bartuszi művészeti univerzum „alapvetően meghatározó és esszenciális vol­tára” érezzenek rá a látogatók. Eh­hez az eddigi életmű - a hatvanas évektől kezdődően napjainkig - hat tematikus egységre bontása segít hozzá. Láthatjuk a kezdeti időszak konceptuális megalapozását, a ki­indulást és a folyamatos ráépülési, amelyre a kor műszaki lehetősége­inek kitágulása és fejlődése hatott. A kezdetekben a művészi experi­„ Gipsz-téglás" energiatükröztetés mentum tárgya a kortárs idő tu­dományos-műszaki vívmánya, mindenekelőtt az univerzum kitá­gulása, a kozmosz és az ember kí­sérleti viszonya, ám idővel a szá­mítástechnika térkövetelése is alapokat vetett a bartuszi művé­szet-kísérleti úton. A szocializmus abszurd aktusai is tárgyiasultak a művészi hozzá­szólásban és megszólalásban mintegy módosult, átértékelt ak­ció-variációként: ennek köszönhe­tően a kiállításon egyebek közt vir­tuálisan újra átélhetjük az egykori honvédelmi gyakorlatok körül- ményvonzatait. Bartusz György munkásságának ismerői minden bizonnyal e po­zsonyi kiállításon is az „idóképek” előtt időznek majd a legtöbbet, mivelhogy - bár jól ismerjük, lát­tuk már ezeket - az idővel futott művészi kísérlet eredményeiként mindig eltöltik az embert kreatív gondolatokkal. Az időben futtatott gesztusok: vagyis az előre megha­tározott időegységekben tett fes­tésgesztusok az experimentum újszerűségével, eredetiségével, megismételhetetlen egyszeriségé- vel hatnak újra és újra. Ezeken a munkáin Bartusz saját magát, sa­ját testi-fizikai adottságait teszi ki, mondjuk úgy, művészeti-művészi képességpróbának. így születtek meg az időegységbe szorított gesz­tusok: amelyeknek nemcsak képi valós eredményeit tekinthetjük meg most Pozsonyban, hanem vi­deofelvételről születésüknek is „leselkedő” részesei lehetünk. Az­az párhuzamban érzékelhetjük a műalkotást és a művet: pontosab­ban fogalmazva az ember, a művész által kifejtett erő, energia érvényesülését az anyagon. Bartusz György „gipsz-téglás” művein, amelyeket ugyancsak jól ismernek a munkásságában egy picit is jártasak, az anyagra ható energia ténykedését követhetjük nyomon. Itt az alkotó, az alkotás folyamatát elindító művész ráha­tásán kívül a kölcsönhatásokban ugyancsak az időtényező, továbbá a szabadesés és gyorsulás alakító energiái, az anyagsűrűség, -tö­mörség és -súly, továbbá a kiszá­míthatatlan, az irányíthatatlanság és véletlenszerűség is közrejátszik (s ez nem egy véglegesített ténye­ző-számbavétel). A tárlatcímmel magyarázva gesztusok futama és testek játéka e két utóbbi műtárgykor Bartusz György művészetében. Annak ve- tülete, ahogy a művé érlelt-alakí- tott anyag a rá méretett hatásokat - ez lehet emberi vagy embertől független - elszenvedi és tükrözi. A The xx és Dizzee Rascal a legesélyesebb a díjra Kié lesz a legjobb brit lemez? PUHAJÓZSEF Londonban ma adják át a Barc- laycard Mercury Prize-t. Tizenkét zenész és együttes verseng érte, a jelöltíistát július 20-án hozták nyil­vánosságra. A díjat 1992-ben alapí­totta a Brit Hanglemezipari Szövet­ség (BPI) az irodalmi Man Booker Prize és a képzőművészeti Turner Prize zenei megfelelőjeként - min­den szeptemberben az előző egy év legjobb brit nagylemezének elő­adóját jutalmazza vele. A hatalmas szakmai presztízst jelentő győze­lem mellé húszezer font is jár. A jelöltlistáról és a győztesről zenei szakemberekből álló zsűri dönt. A díj odaítélése piaci siker­től független. A díjazottak között szerepel az Arctic Monkeys, a Franz Ferdinand, a Portishead, a Primal Scream, a Pulp vagy PJ Harvey, az elmúlt két évtized leg­fontosabb brit zenekarai, az Oa­sis, a Blur és a Coldplay viszont lemaradtak róla. Tavaly egy rapperlány, Speech Debelle diadalmaskodott a Speech Therapy című bemutatkozó albu­mával. Közvetlenül a jelöltek ki­hirdetése után a William Hill Fo­gadóirodákban 33:1 arányban le­hetett fogadni a későbbi győztesre. Esélyei időközben jelentősen megnőttek, nagylemeze végül a második legesélyesebbé lépett elő Bat for Lashes mellé és a Florence + the Machine mögé. Idén a The xx együttes első albuma, az xx és Dizzee Rascal rapper negyedik stúdiólemeze, a Tongue n’ Cheek a szakma favoritja. Ha Dizzee győz­ne, ő lenne az első duplázó, 2003-ban a bemutatkozó, Boy in da Corner című albumát díjazták. Nagyszabású programmal ünnepel Kassa „Kettő az egyben”-buli ELŐZETES Kassa. Nagyszabású program­mal ünnepli meg Kassa - Eperjes városával közösen - az Európa Kulturális Fővárosa 2013 cím megszerzésének második évfordu­lóját: a „születésnapi gálán” olyan kelet-szlovákiai művészek lépnek fel, akik a régió határain túl is mél­tán szereztek nevet maguknak. A kassai Fő utca szeptember 9-én, csütörtökön egy óriási kon­certteremmé alakúiét, s a két város, Kassa és Eperjes együttműködését a rendezvény megnevezése: a „2vl” (kettő az egyben) is jelzi. Csütörtökön napközben a Fő ut­cán és annak mellékutcáiban kas­sai és eperjesi művészek kama­raelőadásai várják a közönséget: fellépnek az eperjesi és kassai gye­rekszínházak, valamint több ka­marazenekar. A két város közös buliján este hétkor olyan ismért énekesek, zenészek, együttesek lépnek színpadra, mint Peter Lipa, Marián Čekovský (mindketten ze­nekarukkal), az IMT Smile, a Hr­dza, a Železiar, a Komajota, a Chiki liki tua, Miro Šmajda és zenekara, valamint a Kassai Állami Filhar­monikusok. Az est hangulatát lé- zer-show is színesíti majd az Im- maculata-szobor mellett. A „2vl” programot a Košice 2013 civil szervezet hozta tető alá, jelezve a két város, Kassa és Eper­jes erőinek egyesítését egy nagy közös cél érdekében, (m) Peter Lipa (Peter Žákovičfelvétele) Marián Čekovský (Képarchívum) Velencei filmfesztivál A 2002-ben elhunyt tanár, képzőművész az 1960-as évek losonci oktatási és társadalmi életének egyik legjelentősebb egyénisége volt Krédója volt a szolgálat - Varga Ervin emlékezete Velence. A kínai születésű, de az USA-ba áttelepült John Woo rendező kapta az élet­műdíjat az idei velencei film- fesztiválon az akciófilmek for­radalmi megújításában vég­zett munkájáért. Másik kínai vonatkozás, hogy az 50-es évek kínai átnevelő táborai­nak borzalmairól szóló do­kumentumfilm került be „meglepetésfilmként” a hiva­talos versenyprogramba. A Le főssé (A verem) című doku­mentumdráma egy fiatal kínai rendező, Vang Ping alkotása. A 67. velencei filmfesztivál szombaton zárul a legjobb filmnek járó Arany Oroszlán­díj átadásával. (MTI) PUNT1GÁN JÓZSEF Meg nem élt 70. születésnapja alkalmából a róla készült album bemutatójával emlékezik meg Varga Ervin tanárról, képző­művészről családja, a losonci Phoenix Lutetia Polgári Társulás, valamint a Kármán József Alapis­kola és Óvoda. Varga Ervin az 1960-as évek lo­sonci oktatási és társadalmi életé­nek egyik legjelentősebb egyéni­sége volt. Terbelédben született 1940-ben. Tanulmányait a szülő­falujában kezdte, majd Füleken és Losoncon folytatta. Tam'tói képe­sítését magyar-orosz szakon a po­zsonyi Pedagógiai Főiskolán (1957-1959) szerezte meg. Az oktatás mellett a losonci ma­gyar kulturális élet meghatározó személyisége lett. Irodalmi Szín­padot alapított, mely számos iro­dalmi összeállítást, színdarabot mutatott be, többel a komáromi Jókai Napokra is eljutottak. Alapí­tó tagja volt a losonci korunk Ifjú­sági Klubnak. Éveken keresztül volt elnöke a Csemadok helyi szer­vezetének, tagja volt a Csemadok Járási Elnökségének és közel két évig a Csemadok KB-nak is. 0 kezdeményezte a Madách Napok megrendezését, melynek keretében irodalmi és színházi bemutatókat, klubtalálkozókat és képzőművészeti kiállításokat szer­veztek. Szoros baráti szálak fűzték Szabó Gyula losonci festőművész­hez, akivel együttműködve több fiatal és tehetséges festőnek is le­Varga Ervin (1940-2002) (Képarchívum) hetőséget adtak a bemutatkozás­ra. Figyelemre méltó az irodalmi és képzőművészeti tevékenysége. Az 1968-as év nyári szünetében külső munkatársként a Csemadok Járási Bizottságán dolgozott. Itt többek között arra is felkérték, hogy segítse az ekkor indult járási lap, a Novohradský hlas magyar változatának, a Nógrádi Hangnak a szerkesztését. Ez a tevékenysége néhány hónappal később súlyos következményeket hozott az éle­tébe. Kizárták a Kommunista Pártból, megfosztották minden közéleti funkciójától, a Csemadok KB szintén kizárta őt az elnökség­ből. 1973-ban az iskolából is eltá­volították. Ezután a helyi bútor­gyár munkásaként dolgozott úgy, hogy a hatalom őrei megakadá­lyozták minden kísérletét a köz­életbe való visszatérésére. Az 1989-es rendszerváltást kö­vetően rehabüitálta őt a Csema­dok KB, rövid időre visszatért a katedrára is. Rövid betegség után 2002-ben váratlan gyorsasággal hunyt el. A róla készült könyv/album el­készítését leánya, (Petrenko) Edina kezdeményezte. A kötet életrajzi részeit e sorok írója, képzőművészetének bemutatását és értékelését egykori munkatársa és barátja, Farkas Veronika művészettörténész írta. Az albu­mot leánya, Edina szerkesztette. Az ünnepségre a Kármán József Alapiskola és Óvoda Kármán- termében kerül sor holnap 16 órai kezdettel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom