Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)

2010-09-30 / 225. szám, csütörtök

14 Iskola utca ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 30. www.ujszo.com Segít a gyerekkel foglalkozó felnőttnek, szülőnek Megjelent a Kabóca LAPAJÁNLÓ Megjelent a Kabóca, amely kis­iskolásoknak és iskolába készü­lőknek szól. A kisgyerekek kedves lapja sok mesével, verssel, játék­kal, feladattal 32 színes oldalon kínál színes készségfejlesztő anyagokat, meséket, foglalkozta­tó feladatokat. Az újság minden hónap elején jelenik meg, az egész iskolai év folyamán. Jó társa a gyereknek, segítője a vele foglalkozó felnőttnek, szü­lőnek és pedagógusnak. Az aján­latból: kézügyességi és logikai já­tékok, kinyírós és kifestő a kiseb­beknek, nyelvi, matematikai, honismereti feladatok a nagyob­baknak. Természeti és történeti értékeinket gyereknyelven, sok képpel bemutató oldalak. Egész­séges táplálkozásról, új könyvek­ről, filmekről, cédákról szóló ro­vatok. Iskoláink életéről, gyerek­rendezvényekről beszámoló hí­rek, tudósítások. Minden lap­számban sok a nyeremény és az ajándék. A lap megrendelhető a kiadó címén: Anser Kiadó, Du­najská 25, 931 01 Šamorín. Tel.: 0918 311 753; e-mail: kabocalap@ gmail.com. Megvásárolható a na­gyobb könyvesboltokban és a hír­lapárusoknál! (ka) Hagyományteremtő szándékkal a közelmúltban tartotta a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség a Kárpátaljai Magyar Iskolák Tanévnyitó­ját. Az ünnepségre a nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola díszter­mében került sor. Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövet­sége irodavezetője a megnyitón hangsúlyozta: a kisebbségben élő magyar pedagógusok feladata az anyanyelvben való hűség, a szülőföld iránti el­kötelezett szeretet, s úgy neveljenek, tanítsanak, hogy követendő példa­képek legyenek diákjaik számára, (jt) (AzSZMPSZ archívuma) A komáromi Selye János Gimnázium diákjai a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban jártak Erdélyi kapcsolataink Együtt a csapat (A szerző felvétele) A komáromi Selye János Gimnázium közel egy évti­zede áll közeli barátságban testvériskolájával, a szé­kelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziummal. Mostanra a diákok zöme részesülhetett abban a kiváltságban, hogy év végi osztálykirándulás gyanánt a természeti adott­ságokban és a magyar kul­túrában gazdag Erdélyt ve­gye úti célul. Természetesen pár napja az erdélyiek is el­jöttek hozzánk. JANKOV1C DÓRA Idén nyáron a septimo osztályra esett a választás. Június hónapban ellátogattunk a Király-hágón túlra, ezzel együtt nem feledkeztünk meg nemzeti gyökereik megismeréséről és a közös magyar hagyományok ápolásáról sem. Június elején a megfeszített év végi hajrá mellett az utazás elő­készületeivel és ajándékok készí­tésével töltöttük. És végre eljött a várva várt nap, az indulás estéje, amikor iskolánk egyik legkisebb osztálya nekivágott az útnak Székelyföld irányába. Vajon mi­lyen lesz? Mennyire lesz fárasztó az előttünk álló hosszú út? Töp­rengtünk, miközben Farkas Eni­kő tanárnő történeteket mesélt nekünk Erdély híres szülötteiről, és igyekezett minél többet elme­sélni Székelyudvarhely múltjáról, jelenéről. Húsz óra utazás után végre megérkeztünk Erdélybe. A Csal­lóköz zöld mezői, búzaföldjei, napraforgói után igencsak meg­lepődtünk, amikor a számunkra mesebeli tájnak tűnő dombok­lankák közt buszoztunk. Nagyvá­rad, Körösfő, Kolozsvár, Maros- vásárhely. Túl sokáig azonban nem időzhettünk, ugyanis vacso­rára már testvérosztályunk várt minket. Végre megérkeztünk. Testvériskolánk X. B osztálya a gimnázium kollégiuma előtt fo­gadott minket. Az ízletes erdélyi ételek és a jó hangulatú beszélge­tések után osztálytársaimmal együtt úgy éreztem, eddig még sehol sem tapasztaltam ilyen őszinte, igaz vendégszeretetet. Az ezt követő napon részt vehet­tünk a „kicsengetési ünnep­ségen”, azaz ballagáson, ahol sor­falat képezve tisztelegtünk az er­délyi népviseletbe öltözött balla­gok előtt. Az ünnepség után gya­logtúrára indultunk Szejkére, ahol a sport a játék és a szórako­zás kapta a főszerepet. A tűző nyári napsütés elől a strand me­dencéjének hűsítő vizébe mene­kültünk, s jégkrémet majszolva vártuk, hogy lehűljön a levegő és megkezdhessük az esti program­ként eltervezett Székelyudvar­hely megismerését, természete­sen az erdélyi diákok idegenveze­tésével. Másnap folytattuk utun­kat Zeteváraljára. Itt különböző sporttevékenységek és vetélke­dők vártak ránk, és a közösen el­készített ebéd még jobban össze­kovácsolta a mostanra barátinak mondható közösségünket. Az es­te is hasonló jókedvvel telt, tánc­cal, nevetéssel, hússütéssel. Vasárnap reggelre virradt és a két testvérosztály együttes erővel vágott neki a Gyilkos-tó, illetve a Hagymás-hegységben lévő szur­dokvölgy, a Békás-szoros meg­hódításának. A természet csend­jét csak a fényképezőgépek kat­togása és az egymást követő lép­tek zaja zavarta meg. Egészen addig, amíg el nem eredt az eső. Másnap a busz elindult hazafele a Tamási Áron Gimnázium kollégi­uma elől. Mindannyian úgy érez­tük, hogy az Erdélyben eltöltött idő remekül telt, és élményekben gaz­dag napokat tölthettünk Székely­földön. Elérkezett a búcsú pillana­ta, azonban nem búslakodtunk, hi­szen tudtuk, nemsokára viszontlát- jukegymást. Erre pedig nem kellett sokat várni, ugyanis ahogy az a diákok életében lenni szokott, a szünidő véget ért, és beköszöntött a szep­tember. Nap napot követett, és ahogy közeledett erdélyi baráta­ink látogatása, úgy sokasodtak tennivalóink. Tizenhetedikén Ozsváth Imola tanárnőt és diákja­it köszöntöttük osztályunkban, majd megismertettük őket Ko­márommal. Az ezt követő napokban Bro- gyányi Mihály részletes idegen- vezetésével megismerhettük Pozsony történelmi városköz­pontját, ellátogattunk Bősre és Deákiba, ahol részt vettünk a reggeli szentmisén. Pozsonyi Anna megmutatta a templom miden zegzugát és beavatott minket a Halotti beszédet öve­ző mondákba. Hazafelé útba ejtettük Virtet is, megkoszorúztuk Baróti Szabó Dávid sírját, és a sok kulturális élmény mellett akadt időnk egy roppant ízletes bableves elfo­gyasztására is. Az esték baráti légkörben teltek, és bebizonyo­sodott, a választásunk tökéletes volt, hiszen a X. B-től jobb testvé­rosztályt elképzelni is nehéz. Ellenem nevelik a lányom Elváltunk a féijemmel, a kis­lányom most kezdett harma­dikba járni, ha az apjánál van, nagyon megváltozva tér haza. Sosem fogad szót, úgy érzem, ellenem neveli a volt anyósom és a férjem. Mi ilyenkor a teen­dő? Jelige: Szófogadatlan Sokszor nehéz a gyerekekkel, de még nehezebb a felnőttekkel. A volt anyósa meg a félje nyilván haragszanak önre a történtekért, s most a gyerek az áldozat. Már csak rá tudnak hatni, s nyilván minden bosszújukat a gyerekre vetítik ki. A gyerek meg nem tud­ja, hol az igazság, ki mond igazat, s ki nem. Lehet, hogy ön sejti, hogy mi a viselkedésük indítéka. Nem mindig az a legjobb meg­oldás, ha ugyanolyan módszerrel üt vissza az ember, mint amit és ahogyan kapta. Legyen ön a böl- csebb, okosabb, s próbáljon ne­mesebb eszközökkel harcolni. Gondoljon bele a kislánya helyze­tébe, milyen nehéz lehet neki rosszat hallani a szülőjéről, le­gyen az az anyja vagy az apja. Ez biztosan hatalmas feszültséget okoz benne, s ha még szavakkal nem is buzdítják arra, hogy ön el­len tegyen valamit, de mivel ezt érzi ki a rejtett üzenetekből, szin­te elviselhetetlenül viselkedik önnel szemben. Ezért ne azzal in­dítsa őt útnak legközelebb az ap­jához, hogy vele is ilyen ellen­szenvesen viselkedjen, neki se fo­gadjon szót, hanem inkább pró­báljon elbeszélgetni vele. Mondja el neki, hogy sajnálja őt, hogy csonka családban kell felnőnie, de mivel nem tudtak együtt élni, úgy gondolták, jobb lesz, ha külön élnek ezután. Mindketten tudatában vannak annak, hogy ezzel neki - a gye­reknek - okoztak rosszat, de megpróbálják más módon pótolni a hiányosságokat. Ön is próbál neki mindent megadni, elengedi az apjához is, hogy vele is legyen, találkozzanak, nem tiltja tőle, de annyit azért elvár a lányától, ha az apjától visszajön, ne legyen ennyire kibírhatatlan. Nincsen ember hiba nélkül, ön sem hibát­lan, de a gyerek apja sem hibát­lan. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az egyiknek el kell nézni minden hibáját, a másikat pedig talán még azért is büntetni kell, A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL "i Mfc&SS, natftiMl MM M \ mogk MM >\.VAV™\” “»A1 MHB MÉÉMMMMÉ Nem mindig az a legjobb megoldás, ha ugyanolyan módszerrel üt vissza az ember, mint amit és ahogyan kapta (sxc.hu-felvétel) amit nem követett el. Erősítse a gyerekét abban, hogy tisztábban lásson. Vegye észre, hogy ön is jót akar neki, mi mindennel törődik, mi mindent hajlandó megtenni érte. Ha két felnőtt ember nem ér­ti meg egymást és rosszul érzik magukat egymás társaságában, ez még nem jelenti azt, hogy arról csak rossz véleménnyel lehet. Nyilván az ön volt férjének is volt sok jó tulajdonsága, voltak alkal­mak, amikor szívesen tartózkod­tak egymás társaságában, ám rá­ébredtek arra, több a rossz, amit képtelenek kölcsönösen elfogad­ni. Ha valaki rossz férj vagy rossz feleség, ez viszont nem jelenti az, hogy nem lehet jó apa vagy anya. Ha ön olyan rossz anya lenne, akkor nyilván mindegy lenne ön­nek, mi van a lányával, jól érzi-e magát, jól megy-e a sora vagy sem. Mondja el a lányának azt is, hogy rosszul esik önnek, ha szó­fogadatlan. Ha valami nem tet­szik neki, mondja meg, s együtt megpróbálják orvosolni a prob­lémát. Ne engedje, hogy a bolha elefánttá duzzadjon, mert akkor nehezen tud tudni változást elő­idézni. Inkább próbálja meg most, amikor számíthat némi sikerre is. Viszont ne feledjük el azt sem, hogy a kislánya lassan kamasz­korba kerül, s lehet, hogy ez a szó- fogadatlanság éppen ennek az előszele. Nem biztos, hogy a volt anyósa vagy férje beszélnek önre rosszat, s buzdítják arra, legyen önnel szemben elviselhetetlen a viselkedése. Lehet, egyszerűen csak kíváncsiságból azt próbálgat­ja, melyik szülő mit bír ki. Lehet, ha elbeszélgetne a volt férjével és megkérdezné tőle, náluk hogyan viselkedik a gyerekük, lehet, hogy nem győzné hallgatni a panaszait. Ezért ajánlom azt, hogy a lá­nyával tisztázza a dolgokat, mert viselkedésének a kulcsa nála ke­resendő. Lehet, ő pedig titokban jókat derül azon, hogy sikerült túljárnia a felnőttek eszén, s az van, amitő akar. Ha őszintén próbál közeledni a kislányához, ha érezni fogja, hogy önnek abszolút nem mindegy, mi történik vele, hol van, kivel van, hogyan viselkedik, az őszinteségre ő is őszinteséggel fog válaszolni. Legyen vele szemben türelmes, lá­tatlanba ne hibáztasson senkit a viselkedéséért, először bizonyo­sodjon meg, mi is a valóság. Dr. Hadas Katalin pszichológus ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika Levélcím: Iskola utca, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava tel.: 02/59 233 427, e-mail: iskolautca@ujszo.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom