Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)

2010-09-30 / 225. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 30. Kultúra 9 Komámasszony, Görgeynél a pisztoly! Előtte a pozsonyiak: (balról) Juraj Kemka, Vladimír Kobielsky, Lukáš Latinak, Jakab Róbert, Marián Miezga Fergeteges sikert aratott a pozsonyi Astorka Színház Budapesten, Görgey Gábor világot járt darabjával Komámasszony, elsült a stukker! The Expendables - A feláldozhatok mától a moziban A lángesztétika erejével TALLÓSl BÉLA Kivételes este volt. Színház- történeti. Szlovákok adtak elő magyar drámát Budapes­ten. A pozsonyi Astorka ötfős csapata a színház évek óta (és bizonyára még hosszú évekig) futó előadását, Gör­gey Gábor abszurdját, a Ko­mámasszony, hol a stuk- ker?-t „vendégjátszotta” a Pesti Színházban. S hogy a meghívásnak még nagyobb fénye legyen: a magyar drá­ma napja alkalmából. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem túlzás azt állítani: Görgey Gábor 1966-ban született tragiko­médiája az elmúlt évtizedek során az egész világot bejárta. A hatalom és az ember (az intellektuel, a hu­manista: Jakab Róbert, a mű­paraszt: Lukáš Latinák, a méltósá- gos úr: Vladimír Kobielsky, a bőr­kabátos keménylegény: Marián Miezga, a szervilis, gumigerincű kishivatalnok: Juraj Kemka) viszo­nya mindig és mindenütt aktuális kérdés, nem kell hozzá sem politi­kai, sem történelmi kinyilatkozás. Peter Mankovecký 1998-tól fu­tó, tehát Pozsonyban is páratlan sikerű rendezése a magyar közön­séghez is eljutott végre. A szerbek, a fehéroroszok, a franciák, az ausztrálok és az amerikaiak ugyanis már láthatták. Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója, a szlovák-magyar kulturális kapcso­latok élharcosa boldogan nyitott kaput az Astorka társulata előtt. Az öt remek színész pedig a hely szel­lemétől és az író személyesjelenlé- tétől megittasulva tehetsége utol­só szikráját is belevitte az előadás­ba. Valósággal izzott alattuk a színpad, szilaj, erőteljes játékuk­kal végig markukban tartották a közönséget. Minden geg, minden poén a helyén volt és működött, a színpad feletti feliratot sokan nem is olvasták, hiszen amit színészi alakításokban kaptak, az a szlovák nyelvű szöveg érthetőségét is túl­szárnyalta. Egyedi esemény, a magyar drá­ma méltó megünneplése zajlott a Pesti Színházban. Büszke lehetett Vlado Čemý, az Astorka igazgató­ja, Peter Weiss, Szlovákia magyar­országi nagykövete, boldog volt az öt fiú, hogy Budapesten is megmu­tathatták végre „világjárt” előadá­sukat. Elragadtatásának, elisme­résének adott hangot a darab szer­zője, Görgey Gábor is, aki most lát­ta először a főiskolai vizsgaelő­adásként született, azóta viszont igazi kasszasikerré vált pozsonyi előadást. „Csodálatos ajándékot kaptam az Astorkától, és így duplán boldog lehetek, hiszen az őseim felvidéki­ek - így Görgey Gábor. - Apai ágon történelmi család a miénk, a Sze- pességben volt az otthonunk. Anyai részről pedig a régi Sáros megyéből származunk. Szlovenszkó a mi tör­ténelmi múltunk színhelye, de eszembe nem jutott soha, hogy be- álljak az irredentizmus értelmetlen kórusába. A történelmet visszafor­dítani nem lehet, a szlovákoknak igenis joguk van saját hazára, önál­ló államra, saját otthonra. Ami fáj­dalom van bennünk ebben a kér­désben, az feloldódik az Európai Unió egységében. Történelmi cso­da, hogy ezt a régiót, amely a szov­jet birodalom része volt majdnem fél évszázadig, sikerül egybefor­rasztani anélkül, hogy gyűlölköd­nénk és háborúskodnánk egymás­sal. Akkor járunk át a valamikori határokon, amikor csak akarunk, úgy kereskedünk, ahogy nekünk tetszik, úgy cseréljük a kultúrán­kat, ahogy a kultúra mozgása kí­vánja, és ez mindent megold. A Komámasszony, hol a stukker? az első egész estés darabom, én ma­gam is megrendeztem párszor, és a mai napigjárja a világot. Németor­szágtól Amerikáig, Marokkótól Irakig, Lengyelországtól Ciprusig, Romániától Angliáig több ország­ban bemutatták, nagyon sok nyelv­re lefordították. Körülbelül ötven- fajta előadásról tudok. Egy volt, ami nem tetszett. Nők játszották, akik nem bírták ki, hogy ez a sikeres darab férfiakra van írva, ezért ők is bemutatták, de nem működött az előadás. Azóta készülök arra, hogy egyszer írjak egy hasonló darabot nők számára. Eddig sajnos nem ju­tott eszembe a patent.” A pozsonyi előadásról így nyi­latkozik a nyolcvanéves szerző, az egykori kormánytag, kulturális miniszter: „Egészen szenzációs volt, ezt őszintén mondom. Világszínvona­lú előadás, egy annyira speciális felfogása a darabnak. Még annak ellenére is, hogy kimaradtak belőle az író számára fontos részek, de a rendező nagyon rokonszenvesen oldotta ezt meg, és az egésznek van egy nagyon egységes hangszerelé­se. És ez a fontos. Én az alternatív előadásokat azért nem szoktam szeretni, mert van egy ötlet, ami az első öt-tíz percben működik, utána viszont már nem, a rendező nem tudja végigvinni, tehát a dolognak nincs értelme. Itt a rendezőnek volt egy koncepciója, elképzelése, ami az első perctől az utolsóig tökélete­sen működött. Szuper profi előadás a pozsonyi, tiszta szívemből mon­dom, hogy remek. A színészek egyszerűen lenyűgözőek. Nem is tudnék sorrendet felállítani köz­tük, és ez így vanjól. Szokták, ugye, mondani, hogy X vagy Y milyen ki­magasló alakítást nyújtott. Itt nincs kiugró alakítás, mert mind az öt egyformán az. Annyira összhang­ban van az öt színész, annyira jól konverzálnak, karakterben és lelki­leg is annyira a helyükön vannak, hogy tényleg csak azt tudom mon­dani: zseniálisak.” A pozsonyi Stukker 185. előadá­sát láthatták a budapesti nézők, s mivel közeledik a 200., Vlado Černý, az Astorka igazgatója meg­hívta Görgey Gábort e páratlan ju­bileumra. „Elfoglaltságaim miatt szégyen­szemre valóban most láttam elő­ször a produkciót, pedig sokszor terveztem, hogy átugrok Pozsony­ba. Most házhoz jöttek a fiúk, és megígértem nekik, hogy a jubileu­mi előadáson számolhatnak velem. Bár súlyos szembetegségem van, és nem szívesen utazom. Azt is mond­ták a színészek, hogy túl szeretnék szárnyalni az eddigi szlovák ját- szottságot. Hogy rekorderek akar­nak lenni, és még harminc évig sze­retnék vinni a darabot. Erre vála­szoltam nekik azt, hogy rendben, majd igyekszem azon az előadáson is ott lenni, akár 110 évesen. S ha akarnak egy jó finálét, akkor ott, a színpadon meghalok nekik.” S hogy miképpen könyvelték el magukban ezt a forró hangulatú es­tét a színészek? íme, az öt válasz: Vlado Kobielsky: „Ugyanazt éreztem most is, mint nemrég a prágai Rendi Színházban, ahol az Amadeust játszottuk. Ott, azon a helyen, ahol maga Mozart vezé­nyelte egykor a Don Giovannit, és Forman forgatta Oscar-díjas film­jét. A genius loci mindig felhevíti az embert. Görgey Gábor szemé­lyesjelenléte is ezt tette velem.” Marián Miezga: „Fantasztikus este volt, nagyszerűen éreztük magunkat, kár, hogy még éjjel ha­za kellett utaznunk.” Juraj Kemka: „Csodálatos volt Budapesten játszani, felejthe­tetlen!” Lukáš Latinák: ,Angyalom, gyönyörű! - mondom poma- gyarszki.” Jakab Róbert: „Görgey Gábort idézem: Szeressük egymást, gye­rekek! Egyetlen este, és milyen sokat tud tenni a szlovák-magyar kapcsolatokban!” A jó öreg Stallone tudja, sablon szerint mivel és hogyan kell jól­lakatni a nézőt, aki akciófilmre ül be a moziba. Valóban ,jó öreg”, illetve kinézetében kellően idős is, viszont bizonyára az életkorral járó szakmai tapasztalatának is köszönhető, hogy csinált egy olyan filmet rendezőként - és színészként is a vállára vette -, amelyből, fanyalgás ide vagy oda a műfajt illetően, szembetűnővé válik, hogy az akciófilmnek bi­zony megvan a maga esztétikája. Stallone ezt az esztétikát - amelyben a lángé, a fényé, a rob­banásé, a mindenféle tűzorkáné a vezető szerep - jó szakember­ként jól kezeli. Töményen van benne akció is, csaknem minden, amit ez a film­műfaj valaha felvonultatott és ma­gáévá tett, az ott van Sylvester Stallone opusában. Az már fájóbb pont, hogy beszéd, sőt párbeszé­dek is vannak benne! S ott vannak bizonyos túlrágcsált filozófiák: pl. az Amerika-ellenesség, amire Stal­lone valami olyasmivel hozakodik elő, hogy az amerikaiakat sem le­het sablon szerint el/megítélni; ott van továbbá az osztrák tölgy, Schwarzi elnökmotívuma is, és ott vannak a Szomáliái kalózok is. S ami leginkább ott van - első­sorban csaliként, húzóerőként -, a gondosan összeválogatott és jól odatett színészgárda. A műfaj nagy öregjei vonulnak végig az akciók során. A „bodysok”: Stal- lonén kívül a már említett Arnold Schwarzenegger, valamint Dolph Lundgren, továbbá a rosszak: Mickey Rourke és Eric Roberts, s nem hiányzik a műfajban is jártas Bruce Willis sem. Elsősorban ér­tük ül be a közönség a filmre, s ez érthető is: nagy sztárok (voltak). Frissítőnek bevették maguk közé a dögös Giselle Itiét, aki látvány­nak sem utolsó, de az akciófilm­ben is elmaradhatatlan gyengéd érzelmi szálat is ő gombolyítja be. A műfaj klasszikus darabjainak reneszánsza, és az ő reneszán­szuk is ez az opus. Bár velük kap­csolatban a reneszánsz inkább jó­indulatú költői kép; egyiküket- másikukat talán jobb lett volna nem látni így, „nem tört volna össze az a kép, mely összetörtén” már nem is olyan gyönyörűség. Olyan ez, mint az újra összeállt felbomlott nagy zenekarok x- edik búcsúkoncertje. Van, aki el­fogadja, tetszik neki, odavan ér­te, van, aki szívesebben őrizgeti az egykori ideáljait. Még jó, hogy Jason Statham ldsegít, ő az egyet­len még penge akcióhős a csa­patban. Vele, továbbá lángeszté­tikájával beremegteti az embert a film. A „beremegéshez” nagyban hozzásegít a zene és a hangzás. Bár nem variál túl sok akkorddal, húzó akciófutamú zene, fémes dobszólókkal, helyenként ott is megszólalva, ahol nem indokolt a nagyfokú intenzitás. Stallone sablon szerint tudja, mivel és hogyan kell jóllakatni a nézőt, aki akciófilmre ül be a mo­ziba. A jóllakás viszont már gusz­tus dolga ez esetben is. A pozsonyi Stukker csapata a Duna pesti oldalán (TalabérTamósfelvételei) Jason Statham és Sylvester Stallone - Bob és Böbék - s közöttük Giselle Itié brazil színésznő (Fotó: Continentalfilm) RÖVIDEN A Retorikai lexikon bemutatója Budapest. Holnap 16 órakor mutatják be a Kalligram Kiadó gondozásában megjelent Retorikai lexikon című kötetet az ELTE BTK A épületének Gombocz-termében (Múzeum krt. 4.). Sokféle retorikai lexikon létezik a nemzetközi tudományosságban, olyan retorikai lexikon azonban most jelenik meg először, amely a reto­rikai fogalmak, a nagy rétorok mellett még a nagy szónokokról is megemlékezik egy-egy szócikkben. A lexikon szerzői: Aczél Petra, Adamik Tamás, Balázs Géza, Bencze Lóránt, Benczik Vilmos, Bo- ronkai Dóra, Hangay Zoltán, A. Jászó Anna, Jenei Teréz, Krupp József, Nemesi Attila László, Pető József, Polgár Anikó, Simon L. Zoltán és Szitás Benedek. A kötetet Csehy Zoltán, Bolonyai Gábor és Sz. Gábor Ágnes mutatja be. (ú) Ung-vidéki Zenei Napok Október 2. és 22. között rendezi meg a Musa Nostra civil szerve­zet, a Bogrodközi és Ung-vidéki Kulturális Központ, valamint a Csemadok Nagykaposi Alapszervezete az Ung-vidéki Zenei Napok című rendezvénysorozatot. Az egyes hangversenyekre Nagykapo- son, Nagytárkányban, Királyhelmecen és Mokcsamogyoróson vár­ják a zenekedvelő közönséget. A nyitó koncertet október 2-án, szombaton 17 órakor a Cantemus vegyes kar tartja a nagykaposi görög katolikus templomban, (ú)

Next

/
Oldalképek
Tartalom