Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-29 / 224. szám, szerda
14 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 29. www.ujszo.com Új közbeszerzést kellett kiírni az iskola felújítására Ismét üzembe helyezik a csörgői szivattyúállomást V. KRASZN1CA MELITTA Guta. Új közbeszerzési pályázatot volt kénytelen kiírni a város a szlovák tannyelvű Komenský alapiskola rekonstrukciójára, miután az első pályázat győztese, a Sibamac Rt. nem teljesítette vállalt kötelezettségeit. „A munkálatok zömét nyáron kellett volna elvégeznie a társaságnak, de még csak el se kezdték a felújítást - mondta Horváth Árpád polgármester. - Mint megtudtuk, a cégben problémák merültek fel, vezetőcserék voltak, másodlagos fizetésképtelenséggel küzd, emiatt szerződést bontottunk vele. Egyben kértük az illetékes szakminisztériumot, hogy hét hónappal, tehát jövő év végéig hosszabbítsa meg számunkra a munkálatok befejezésének határidejét.” A polgármester hangsúlyozta: a város által a felújításra nyert mintegy 350 ezer euró nem vész el, az összeget a szerződés aláírásától, azaz 2010 júniusától számított 24 hónapig meríthetik. Az iskola a tervek szerint új tetőt kap, kicserélik a nyílászárókat és hőszigetelik az épületet. A napokban kezdődik a II. Rákóczi Ferenc Alapiskola tornaterme veszélyes állapotban lévő tetőzetének felújítása is. A 21 ezer eurót meghaladó összeget saját forrásból teremti elő a város. A polgármester beszámolt annak a tárgyalássorozatnak az eredményéről is, amit a vízgazdálkodási vállalattal folytatott a 20 éve használaton kívül lévő, csörgői szivattyúállomás ismételt üzembe helyezéséről. „A társaság, amelynek tulajdonában van az állomás, vállalta, hogy saját költségére újra üzemképessé teszi azt, felújítja a trafóállomást, új villanyvezetékeket fektet le és az elavult dízelpumpákat is kicseréli - sorolta Horváth Árpád. - Véleményünk szerint a júniusi-júliusi árvizek nem okoztak volna akkora károkat Gútán, ha ez az állomás működött volna, ugyanis nagyban hozzájárult volna a belvizek elvezetéséhez.” Ugyancsak az ár- és belvízvédelmet, pontosabban a megelőzést szolgálná az a közel 3,2 millió eurós pályázat, amelynek benyújtásáról döntöttek a képviselők. A tervezet magában foglalja a város területén lévő kanálisok tisztítását, a csővezetékek cseréjét, új hidak építését. Mint megtudtuk, Gútán 1280 háztartás kapott 300-1000 euró kártalanítást a belvizek okozta károk enyhítésére. A város 52 ezer eurót fordított a védekezési és kár- elhárítási munkákra, ezt az összeget szeptember elején folyósította számukra az állam. Két körzet, 19 képviselő Gútán a korábbi évek gyakorlatának megfelelően 19 képviselőt választhatnak majd a polgárok a november 27-i helyhatósági választáson. Két választókerület lesz, az egyikben 10, a másikban 9 képviselői hellyel. A független polgármester-, illetve képviselőjelölteknek 200 támogató aláírást kell összegyűjteniük ahhoz, hogy megmérettethessék magukat. Egyelőre hivatalosan csak az MKP jelezte, hogy a jelenlegi polgármestert, Horváth Árpádot indítja a polgármesteri posztért és teljes, 19-es képviselőjelölti listát állít, (vkm) Árral szemben úsznak a szabadidőközpontok Újra indulnak a szakkörök KOVÁCS ANDREA Dunaszerdahely. Az érdeklődők szeptember 15-ig jelezhették igényüket a Városi Szabadidő- központ szervezte szakköri tevékenység látogatása iránt. A városban ez az egyetlen olyan intézmény, mely a mentálisan sérültek szabadidős tevékenységének szervezését is felvállalja. A központ immár harmadik éve működik az egykori pártház épületében; a beíratási határidő végéig 799 személy jelezte, hogy bekapcsolódna a rendszeres szakköri tevékenyégbe. Csiba András igazgató szerint a jelentkezők létszáma alacsonyabb az előző évekhez képest; ennek egyik oka, hogy a nemrégiben leköszönt Fico-kabinet rengeteg olyan törvényt és rendelkezést hozott, melyek a szabadidőközpontok működését szinte ellehetetlenítik. „A szűkített beíratási határidő is megtette a magáét - véli az igazgató -, hiszen az előző években november elejéig kellett véglegesítenünk a diákok létszámát. A határidő letelte után is jó páran keresnek meg azzal, hogy szeretnék látogatni szakköreink némelyikét. Az iskolai órarendek még alakulnak, ezért a gyerekek nem igazán tudhatják, mennyi szabadidejük lesz. Egy másik buktató, hogy a szakkörök látogatóinak felső korhatára harminc év; mivel a központ újabban közös szülőgyermek tevékenységet is szervez, a harminc évnél idősebb szülők esetében ez kizáró tényező.” A foglalkozások palettája rendkívül sokrétű, az ide- gennyelv-oktatástól a sporttevékenységig tetjed. A korkövetelmények és a műszaki lehetőségek változása e téren is érezteti hatását - míg korábban hatalmas igény mutatkozott a számítógépes szakkör iránt, a háztartások ilyen jellegű felszereltségével egyenes arányban az informatika iránti érdeklődés is megcsappant. A mentálisan sérült fiatalok felkarolása hiánypótló kezdeményezésnek tekinthető - a foglalkozásokon az irodalmon, a művészeten keresztül próbálják megosztani egymással gondolataikat. Kerek ötven éve tanítja zongorázni a növendékeit Laczkó Stefánia Dunaszerdahelyen Értékes örökség továbbadója Ki hinné, hogy egy vidéki zeneiskolának olyan pedagógusa van, aki a zenei családfáját egészen Beethovenig és Salieriig vezetheti vissza? Bármennyire hihetetlenül hangzik is, a duna- szerdahelyi Művészeti Iskola Laczkó Stefánia személyében ilyen zongoratanárral dicsekedhet. Hogy ez hogyan lehetséges? Nagyon egyszerűen. VOJTEK KATALIN A növendékek népszerű Stefi nénije annak idején szülővárosában, Komáromban az édesanyjától, Vikartovszky Irmától tanult zongorázni, aki a pozsonyi Zenei és Drámai Akadémián Ilza Vilím- ová-Kajetánová osztályába járt. Kajetánová bécsi születésű édesanyjától tanult zongorázni, aki Theodor Leschetizkynek, Bécs legendás zongoratanárának, Paderewski, Artur Schnabel, Ossip Gabrilowitsch és sok más híresség mesterének a növendéke volt. A lengyel származású Leschetizky (Leszetycki) (1830-1915) csodagyerekként került Bécsbe, és ott Kari Czernynél tanult. Czerny, minden idők egyik legnevesebb zongoratanára (Liszt Ferenc is az ő tanítványa volt), a pozsonyi születésű Johann Nepomuk Hummelnál, Antonio Salierinél és Beethovennél tanult. Végtelen alázat Laczkó Stefánia azonban hallani sem akar erről a családfáról. Szerénytelenségnek, megalapozatlan dicsekvésnek tartja még a felvetését is, holott nyugati pályatársai cégéren hirdetnék és tőkét kovácsolnának belőle. Nem is tőle szereztem róla tudomást, hanem Vilímová-Kajetánová életrajzából. „Mi nem vagyunk leszármazottjai a nagy bécsi zseniknek” - tiltakozik szinte kétségbeesetten a tanárnő. Ám minden szerénysége, a művészet iránti végtelen alázata ellenére a tények tények maradnak. Bécs közelségének köszönhetjük azt a csodát, hogy a legnagyobb mesterektől tanultakat tájainkon adhatják tovább tanítványaiknak zongoratanárok generációi. Ők a zeneművészet közkatonái, akik nélkül nem nyerhető csata. A titánok örökségét mindig a névtelen pedagógusok őrzik meg és adják tovább, egy csodálatos, végtelen láncban. Ha ez a lánc nem volna, Beethovenről és a többi óriásról nem tudna a világ. Ötven éve tanít a művészeti iskolában Laczkó Stefánia már ötven éve tarnt a dunaszerdahelyi Művészeti Iskolában, tanúja volt létrejöttének és folyamatos változásainak. Érdekes, hogy soha nem vágyott koncertművészi babérokra, mindig tanítani akart. „Ezt, úgy látszik, az édesanyámtól örököltem. Ő Eugen Suchoňhoz és Albrecht Sándorhoz is járt magánórákra. Sanyi bácsiékkal jóban voltunk, kislányként én is zongoráztam neki. Édesanyám rendkíLaczkó Stefániát idén augusztus 20-án Dunaszerdahely városa kiváló pedagógiai munkásságáért a Pro Űrbe díjjal tüntette ki (Kanovits Gábor felvétele) vüli ember volt, Komáromban szinte mindenki ismerte. 83 éves koráig tanított az ottani zeneiskolában, amelynek sok évig az igazgatója volt. Vera nővérem 75 évesen most is ott tanít, neki is mindene az oktatás. Az ő növendéke volt Skuta Miklós, a kitűnő zongoraművész, aki klasszikus műveket és dzsesszt egyformán ragyogóan játszik. Ha összejöttünk mi hárman, mindig az iskolánál, a zongoratanításnál kötöttünk ki, ez kifogyhatatlan téma volt. A gyerekeim mondogatták is, hogy másról nem is tudunk beszélni.” Szárnyas zongora nem lett A kívülálló úgy képzeli, hogy a zongoratanár maga is gyakran odaül a zongorához. „Valamikor én is így képzeltem. A férjemmel úgy beszéltük meg, hogy a nappaliba veszünk egy szárnyas zongorát, és a barátokkal rendszeresen házimuzsikálunk, de aztán a kötelességek, a munka miatt ez elmaradt. Ott volt a háztartás, a három gyerek, délben elmentem az iskolába, csak késő este jöttem haza. Hála istennek mindig akadt növendék, akit a konzervatóriumra vagy versenyre kellett felkészíteni, sokat kellett vele foglalkozni, a versenyekre is el kellett kísérni, így aztán szárnyas zongora nem lett, van viszont az emeleten egy pianino.” Laczkó Stefánia nemcsak a saját növendékeiről beszél nagy szeretettel, hanem másokéiról is, többek között egykori tanítványa, ma a művészeti iskola igazgatója, Lipcsey Ildikó volt diákjáról, Bertók Istvánról, aki most a budapesti Zeneakadémia dzsessz tanszakán tanul. Megjegyzésemre, hogy régebben a zenetanárok nem örültek, ha a növendék a könnyebb műfaj felé kacsintgatott, így válaszol: „Mindegy, mit játszik, rá kell hagyni, ő döntse el. Az a lényeg, hogy játsszon, és jól játsszon.” Az idők folyamán sok minden megváltozott, állítja. „Azelőtt azt mondtuk, lassan, nagyon precízen kell gyakorolni, aztán azt vettük észre, hogy az a gyerek, aki gyorsan játszott, technikailag is gyorsabban fejlődött. Ma már több mindent megengednek a diákoknak: játszhatnak dzsesszt, kedvükre improvizálhatnak, nem veszik olyan szigorúan a kéztartást. Azelőtt én is szigorúbb voltam, de látom, mennyire leterheltek manapság a gyerekek - nyelvvizsgák, magánórák, sportkörök, annyiféle más elfoglaltságuk van. Most már nem csinálok belőle tragédiát, ha valaki készületlenül jön az órára, csak azt mondom, ugye, bepótolod. És van, aki ” Zeneértő közönséget nevelni Laczkó Stefánia soha nem számolta össze, hány gyereket tanított a fél évszázad alatt, de mint mondja, egykori növendékeit, akik végig hozzá jártak, ma is felismeri. Húsz diákja választotta hivatásául a zenét, de azok, akik nem zenei pályára mentek, ugyanolyan fontosak voltak számára, ugyanolyan odaadással tanította őket. „Az a célunk, hogy értő, zeneszerető közönséget neveljünk. Nagyon szeretem a zenét, odavagyok minden apró kis darabért. És ezt akartam átadni a gyerekeknek.” Sikerült. Abban ugyanis, hogy a Dunaszerdahelyi Zenei Napok koncertjein mindig telt ház van, és a közreműködő művészek nem győzik dicsérni a közönség fogékonyságát, benne van Laczkó tanárnő ötvenéves munkássága is. Jövö héten Manczal János cipészmestert mutatjuk be. SZÜLŐFÖLDÜNK mmmmem A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12,811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: melinda.klem@ujszo.com
