Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-25 / 221. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 25. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Rágalmazás és becsületsértés miatt feljelentette Schiffer Andrást, az LMP frakcióvezetőjét az MSZP nevében Puch László pártigazgató - írta a Népszabadság. A beadvány szerint a szocialisták azt kifogásolják, hogy Schiffer azt nyilatkozta: az LMP ellenfelei nem válogatnak az eszközökben, a „szocialisták a belső levelezéseinket kifürkészik és közzéteszik”. Ez az MSZP szerint valótlan és sérti a pártot. A Fővárosi Bíróság a Népszabadságot úgy tájékoztatta, hogy Schiffer ellen becsületsértés és rágalmazás miatt a II-III. kerületi bíróságon folyamatban levő büntetőügyben a bíróság az eljárást szeptember elején felfüggesztette, avégzésjogerőre emelkedése után „megkeresi a Magyar Köztársaság Ország- gyűlését a mentelmi jog tárgyában hozandó állásfoglalás végett”. (MTI)-Ha a kormánynak nem sikerül megvalósítani a megszorító intézkedéseket, gazdaságunk ilyen romhalmaz lesz. (Peter Gossányi rajza) Józsi bácsi beszéljen nyugodtan a rendőrrel magyarul, Mariska néni anyanyelvén szóljon a doktor úrhoz Frame Frame - bocsánat az idegen szóért, de csak azért is. Mert nyelvtörvény. No nem kell megijedni, ami a törvényről fontos volt, már megírtuk. Azt hiszem, kevés olyan dologban van akkora egyetértés a lap olvasótáborában, de a lapot megtöltő munkatársak közt is, mint az, hogy a nyelvtörvényre semmi szükség. LOVÁSZ ATTILA A nemrég ezeken a hasábokon boncolgatott kommunikációs stratégiák azonban - úgy látszik - sikeresek. A kommunikációs keret (frame) ugyanis ma a szlovák társadalomban az, hogy a szlovák nyelv védelmére szükség van, és emiatt a kommunikációs keret miatt nincs az a szlovák politikus, aki higgadtan végiggondolná a dolgot és azt mondaná: sutba véle, írunk másikat, jobbat. Tegnap a kormány megegyezett valamiben. A lap híroldalain ott van a lényeg: az állampolgárokat nem vegzálhatja semmiféle nyelvrendőrség, a vállalkozók, a természetes személyek nem szankcionálhatók, tehát az a része a törvénynek, amely kimondottan veszélyeztette a honi magyar ajkú polgárokat, most megszűnt. Van egy kivétel, de a „Vigyázat, magasfeszültség!”, vagy a „folyó vize mérgezett, fürödni életveszélyes” államnyelven való kötelező feltüntetése már igazán ne legyen szemünket bántó, mert még logikusnak is elfogadható. Ami viszont semmiképp sem kerülhető el, ha a parlament a teljesen fölösleges nyelvtörvény novelláját jóváhagyja, az két dolog: az egyik, hogy a nyelvtörvény helyett más jogszabály kell, a másik pedig az, hogy ne üljünk fel a bizonyára majd gyakran szajkózott hazugságnak, mely szerint a magyarok visszaélnek jogaikkal, és Szlovákiában nem lehet szót érteni szlovákul. Az efféle állításokat azonnal annak kell nevezni, amik, hazugságoknak, és a nacionalisták hőbörgését pedig annak, ami: lopásaikat leplező kígyóbűvölésnek. Józsi bácsi beszéljen csak nyugodtan a rendőrrel magyarul, Mariska néni pedig szóljon anyanyelvén a doktor úrhoz és ne fogadja el (ne fogadja el!!!) az esetleges magyarázatot, hogy ez a törvény értelmében tilos. Mert nem az! E sorok írója a nyelvtörvény kormányzati elfogadásának előestéjén egy tévéműsorban szembesült azzal a hozzáállással, amely miatt ma Szlovákiában nagyon nehéz bármi értelmesről beszélgetni, ha azt a nacionalisták témaként a kezelésükbe veszik. Mária Terézia Fadrusz által alkotott márványszobrának felújítási szándékáról volt szó, s a vitában látni lehetett: az országban még mindig vannak iskolázott, eliteknek számító emberek, nem is kevesen, akik minden egyes történelmi témához csak a magyaroktól való félelem szemszögéből képesek közelíteni. így nőttek föl, ezt tartják hazafias és elfogadható közéleti szerepnek, s ami a tragédia, demokrata szlovák barátaik sem gondolják ezt sok esetben másként. Ilyen keretben gondolkodnak. Fia tudnám, miként kell a kereteket megváltoztatni, elmennék újkori Martin Luther Kingnek. Mától azon törhetjük a fejünket, miféle keretben gondolkodhatunk mi. Keret ugyanis csak kerettel pótolható. GLOSSZA Kit szolgál Szvatopluk ŠTEFAN HRÍB Nem tudom, hogy önökben, magyarokban milyen érzelmeket vált ki a pozsonyi vár udvarán álló Szvatopluk-szobor körüli vita, de én mint szlovák nagyon szégyellem magam. Mintha kamaszkorunkat élnénk. Ismét megmutatjuk a világnak, mennyire szenvedünk a kisebbrendűségtől, amit mesebeli hősökkel, művileg gyártott történelemmel és kitalált történetekkel kezelünk. Nevetséges, hogy mi, mai, modem szlovákok önmagunkat áltatjuk az ószlovákokról szóló mesékkel, hogy bebizonyítsuk a világnak, sokkal régebben itt vagyunk, mint a körülöttünk élő nemzetek. Természetesen főként önök, magyarok előtt, ugyebár. Önöknek vannak királyaik. Nekünk mink van? Semmink? Jelentéktelen pásztorok vagyunk? Nem, ezt nem hagyjuk. Nekünk, önálló szlovákoknak, Mária kiválasztott népének kell, hogy a legnagyobb szavunk legyen. Ezért kitaláltunk egy legendát arról, hogy már korábban volt királyunk, mint maguknak. Szvatopluk, az ószlovákok királya - áll a talapzaton, annak a gusztustalan szobornak a talapzatán, amely kardjával déli irányba, tehát önök felé mutat. Ebben a gesztusban hadüzenetet vélek felfedezni. Ki van itthon ezen a földön és ki itt a betolakodó - kérdezi a kőbe vésett álkirály. Szerencsére ez plátói felhívás csupán, mert mi, örökké opportunista szlovákok semmiért sem harcolunk szívesen. Kiabálni, sértegetni, hazudni, azt igen. Valamit feláldozni? Azt aztán nem. De erről szól a lovas a várudvaron, telve ellenségeskedéssel és gonoszsággal. Ám nem csak a mi nemzeti in- fantilizmusunkkal van baj. Talán tudják, ki készítette ezt a magyarellenes szobrot. Egy bizonyos Kulich. Ján Kulich, nor- malizációs kommunista, állítólagos művész, aki szívesen eladja a lelkét a hatalomnak. Minden hatalomnak - a kommunistáknak, a nacionalistáknak, Fi- cónak. Egyesek azt mondják, ez mit sem von le alkotásai értékéből. Szerintem levon, sőt annu- lálja őket, mert képtelen vagyok észrevenni a szépet, ha a rosszat szolgálja. Leni Rifenstahl Hitlert dicsőítő filmjei sem tetszenek. De nem ez a bajom Szvatopluk- kal. Olyan opportunistákkal, amilyen Kulich, minden nemzet tele van. Az a gondom, hogy ez a Kulich a szobraival megszállja a várost, amelyben élek. Partizán szoborcsoportja Szlovákia fővárosának főterét uralja, azt a helyet, ahol az 1989-es novemberi események zajlottak, további szobra a Szlovák Nemzeti Tanács, tehát a parlamenti demokrácia szívének bejárata előtt áll, és most már a várudvarban is ott van a műve. Mit jelent ez a megszállás? Minthá nekünk, szlovákoknak csak kommunista, jellemtelen művészeink lennének. Mintha húsz évvel ezelőtt nem játszódott volna le a kommunizmus elleni forradalom. Mintha Szlovákia nem lenne szabad. Reméltem, hogy az új kormány lemossa ezt a gyalázatot. Bíztam benne, hogy Szvatopluk szobra, Fico önemlékműve alázatosan távozik a várból. De nem. Állítólag az új garnitúrának nincs hozzá mersze. Attól tartok, hogy most még rosszabb a helyzet. És hogy Sulik azért döntött úgy, hogy a szobor a várban marad, mert ennek a kormánynak is azt kell kiabálnia Budapest felé: mi vagyunk a királyok. A szerző a .týždeň főszerkesztője, a Lámpa műsorvezetője KOMMENTÁR Tojás BALÁZS BENCE Maradandó élmény volt számomra, amikor a ’90-es évek elején, távoli rokoni szálak felmelegítésének köszönhetően tizenévesen elutazhattam a Balatonra. Nagyon rosszul álltunk akkoriban anyagilag, édesanyám épp munkanélküli volt, szüleim az utolsó pénzükön vették meg a vonatjegyet és a szendvicsnek valót. Az egyik sajtos szendvics azonban megmaradt az úton, de mire feleszméltem volna, a magyarországiak - akik akkoriban sokkal jobban éltek, mint a romániai lakosság - a szemétbe hajították: már nem friss. Szüléimre gondolva - édesapám csak néhány nap múlva kapott fizetést-rendkívül rosszulesett ez az egyébként talán jelentéktelen gesztus. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor megtanultam: az ételt becsülni kell. S talán emiatt van az, hogy most nem értem azokat, akik a román kormány megszorító intézkedései ellen tüntetve tojással és pereccel dobálták meg a kormánypalotát. Mert ez azt (is) jelenti, hogy mégsem olyan rossz nekik: megengedhetik maguknak, hogy elpocsékolják a tojást, amiből finom rántotta készülhetett volna vacsorára... Persze, a pocsékolás nem újdonság már mifelénk sem: ezt látjuk lépten-nyomon mindenhol, még a most megszorítás alatt lévő, alkalmazottaikat elbocsátani kényszerülő állami intézményeknél is: a versenytárgyalások során olyan, jó” üzleteket kötnek, hogy az illető terméket a sarki boltban féláron megvehetnék licit nélkül... Pénz tehát van - a prédáló intézményeknél és a vacsorájával dobálózó népnél is. Mi több, a pénz létét támasztják alá egyes bukaresti források is, amelyek szerint az egyik ellenzéki párt jókora összegeket kért a kormánypárttól azért, hogy képviselői úgy felháborodjanak a nyugdíjtörvény parlamenti szavazásán, hogy mérgükben kivonuljanak a teremből - és így lehetővé tegyék a törvény kockázatmentes megszavazását. Az már más kérdés, hogy mivel állítólag elromlott az elektronikus szavazógép, kézfelemeléssel voksoltak a törvényről, amelyet 170 igen szavazattal fogadtak el, miközben az ellenzék kivonulásával - ellenzéki források szerint - csak 82 személy volt a plénumban. Az ügy jókora botrányt kavart, ismét kölcsönös vádaskodásoktól, rágalmaktól hangos a sajtó, a szociáldemokraták pedig kezdeményezni kívánják az államfő menesztését. Ezzel a politikusoknak ismét sikerült elterelniük a figyelmet a nem sok jóval kecsegtető nyugdíjtörvényről, ráadásul ember legyen a talpán az a nyugdíjas, aki ezek után el tudja dönteni, melyik félnek van igaza. Márpedig a választópolgárok egyharmadát ők képezik, ezért is van ez a nagy felhajtás a nyugdíjtörvénnyel: egyik párt sem akarja elveszíteni ezt az óriási - szám szerint mintegy 6 milliós - szavazóbázist, ezért igyekeznek úgy „belerúgni” a nyugdíjasokba, hogy azok még meg is köszönjék. Nem csoda - engem mégis bosszant -, ha ilyen körülmények között az egyik, e héten napvilágot látott közvélemény-kutatás adatai szerint a romániai állampolgárok 61 százaléka úgy véli, rosszabbul élünk, mint a kommunizmus, illetve Nicolae Ceau§escu diktátor idején. Tavaly még csak 53% volt ez az arány- azóta a gazdasági válság, az elbocsátások, a növekvő infláció és a politikai gusztustalankodások tovább segítették azt a természetes folyamatot, amelynek eredményeképpen az ember mindig csak a szépre emlékezik. Márpedig úgy tűnik, a romániai lakosság 61%-a elfelejtette, hogy annak idején az élelmiszerboltok polcain általában csak ecet, ihatatlanul sós Hebe ásványvíz, mustár és WC-papír volt. Tojásért pedig olykor órákig sorban kellett állni, és legfeljebb 10 darabot adtak, ha el nem fogyott, mielőtt még az ember a pulthoz ért. Bezzeg, azokban a „régi szép időkben” senkinek sem fordult meg a fejében, hogy tojással dobálózzon (és nem csak azért, mert emiatt esetleg elvitte volna a Szekuritáté). Most viszont van tojás bőven, nem is sajnáljuk kidobni, sőt, még börtön sem jár azért, ha a kormány épületét dobáljuk vele. Csak az a kár, hogy akármennyit dobnának is rá, lefolyik róla: a politikusokat nemigen érdekli az egész felhajtás, érdemi eredményre esélye sincs a tüntetéseknek. Emiatt pedig jobban tennék a tüntetők, ha inkább megennék a tojást most, amíg van rá pénzük. Mert ilyen politikusokkal és gazdasági körülmények között lehet, hogy jövőre már nem lesz. Akkor aztán nyugodtan nosztalgiázhatnak a kommunizmusról... TALLÓZÓ ÚJ /MAGYAR SZÓ Tisztújítás mindenképp lesz a Romániai Magyar Demokrata Szövetségben (RMDSZ) a februári kongresszuson - mondta a bukaresti Új Magyar Szóban (ÚMSZ) megjelent interjújában Markó Béla romániai miniszterelnök-helyettes, a szövetség elnöke, hozzáfűzve: aki jelölteti magát, meg kell méretnie magát. A politikus jelezte: a Szövetségi Képviselők Tanácsának mai, marosvásárhelyi tanácskozásán sem azt nem fogja mondani, hogy „utánam az özönvíz”, sem azt, hogy „foggal-körömmel, de ott maradok, ahol vagyok”. „Szeretném, ha az SZKT-n is ésutána is arról tudnánk beszélni - ebben én partner leszek, ebben részt akarok venni -, hogy mi módon, milyen tisztségben folytatom” - mondta Markó. Megállapította: az elkövetkező időszak nem lesz könnyű a szövetség számára, ennek az időszaknak az értelmezésében, a megoldások keresésében részt akar venni. „De hogy ezt a következő négy évben is az RMDSZ elnökeként kell-e tennem vagy másképp, ezt el kell döntenünk” -fűzte hozzá. (MTI)