Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-11 / 210. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 11. Szalon-hirdetés 15 KÖNYV A SZALONBAN FOLYOIRATAJANLO Az ébredés kockázatai M1ZSER ATTILA Szászi Zoltán első hosszabb epikai teljesítménye, kísérlete tulajdonképpen túllép az író eddig főleg tárcákat tartalmazó kötetein. Ebben a könyvében egy terjedelmesebb szöveget, dramaturgiai csapásvonalat, ívet próbál rajzolni, feszíteni. Többnyire sikerrel, eredményesen kerülve ki az új terepre tévedés csapdáit és kelepcéit. A kvázi regény világa, ’reménye’ saját kisarcolt idejében létezik, sokszor a valóság(os), az elképzelt és a megálmodott határán mozogva, s oszcillálva, hol erre, hol arra hágva át a határt. A délutáni szieszta, az álom, a transzcendens, a képzelt, és gyakorta az emlék, a megidézés kap főszerepet ebben a műben, a folyamatos cselekményszál helyett. Pedig az asszociációkra, fragmentumokra épülő, szándékosan megtört cselekmény, a struktúra kiszámítható lesz idővel, a nyelvjáték, a(z) (ön)reflexivitás explicit módon szinte adja, illetve helyenként nem adja meg magát a szándék eredeti tendenciájának. Minden bizonnyal ez az arányérzék a szerző egyik legnagyobb erénye: a történetet (történeteket) a fragmentumok laza össze- fűzése révén, sajátos' „lebegtetéssel” teszi hozzáférhetővé, amely technika azonban, látszólagos könnyedsége ellenére, igen pontos ritmusérzéket, pontos dramaturgiát igényel. Mindennek - a történetvezetésnek, a cselekmény kibontásának, sőt a mű poétikai hangoltsá- gának is - az alapja a tulajdonképpeni tapasztalat, a megélés, életszemlélet, visszaemlékezés: a kifejezni-megjeleníteni vágyott elmondhatatlan képzelet. Egyedi, megélt események közvetítésében bővelkedve, amelyek közül egy-egy helyzetet előkészítő mozzanat többször is előbukkan. A képzelet azonban nemcsak tema- tizáltságában, motivikus értelemben van jelen, hanem egyfajta retorikát is feltételez: az álom, a fantázia, az önreflexivitás szövegszervező elemként van jelen. Van, amikor egy kép, és van, amikor egy retorikai, szerkezeti alakzat ihletettségében. Valamiképp ez az elbeszélői megoldás okoz egy sajátos időszemléletet és időkezelést a műben. És voltaképp ez adja meg szöveg stílusát is. Az álom, emlékezet és valóság határán mozgó szituációk, az enigmati- kus, balladisztikus személyek voltaképp a felidézett képek, motívumok köré/közé szerveződnek, a regény világát és a cselekmények rendjét ezért - rendkívül izgalmas módon - nem annyira a kauzalitás, mint inkább az asszociatív, analogikus kapcsolódás határozza meg. Amelyet a retorika lekövet, a fragmentumok nyelvileg a szöveg szintjén ismétlődnek, már-már refrénszerűen. A szerkezet sokszor montázs- vagy mozaikszerű, de szerveződését tekintve, folyamatában modulárisnak is nevezhetnénk. A kötet feltételezhető főhőse írásban szeretné az emlékeit rögzíteni, ehhez keres, kutat eszközöket. így jut először el a fotók által generált emlékek továbbításához, majd a délutáni alvások álmait, álomképeit próbálja felhasználható eszközként kezelni, ezúton generálni a szöveg terének bejátszható felületét. A harmadik személy használata finom utalás az önéletrajziság megidézésére, előhívására egyaránt. A szöveg időnként intenzíven utal ennek a valószínűségére, a megnyilatkozás ilyetén formájára. Talán tartalékai is itt lennének egy lehetséges továbbításnak. A szövegek megpróbálnak egy homogén nyelven komponált történetsort felépíteni, de itt-ott töA hetedik Opusról A felejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúsága Gépesített kisremény 9L leetrum rések mentén illeszkednek, szerkezetükre, sorrendiségükre nézve már-már esetlegesnek hatnak. Ez jó esetben, helyenként felszabadítja a szöveget, és az olvasás lehetőségeit. A visszaemlékezések szituálása során tudatosan vagy kevésbé szándékoltan kétfajta tevékenységet is végez a szerző: a szelektálást és az utólagos értelemadást, kijelölést, determinációt. Ami az olvasót egy- re-másra ellentmondásokba sodorja az olvasás folyamán, az az, hogy az elbeszélő mindvégig megkérdőjelezi a szöveg és az alkotó terminusát, státuszát. Le- jeune jegyzi meg találóan egy helyen, hogy az önarcképfestő esete talán ez, aki számára az identitás problémája kettős, hisz szerző és modell egy időben. És ez a probléma akkor szűnik meg feltehetőleg, ha lemond annak jelzéséről, hogy adott esetben épp a saját portréjáról van szó. Szászi Zoltán megálmodott egy könyvet. Erre a könyvre minden potenciál adott is a részéről. Csak ne ébresszék fel idejekorán. Mármint az álmok rögzítése kapcsán. Hiszem, hogy ’nagyreményekre’ hivatott. Aludjunk rá egyet. (Szászi Zoltán: A felejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúsága. Gépesített kisremény. Losonc, Plectrum, 2009) CSANDA GÁBOR Antik szerelmes és erotikus versekkel kezd az Opus 7, a folyóirat idei negyedik száma: a terjedelmes összeállítás négy szerző költeményeit hozza Csehy Zoltán fordításában. A szerzők neve szerinti ábécérend okán Arkhilo- khosz kétsorosa (Bérc fügefája) vezet a csemegepiacra: „Bérc fügefája! A varjak mind rólad csemegéznek. / Pásziphilé, kóbor férfiaké a fügéd.” A Közelmúlt címet kapta az a kritikai három dolgozat, melynek szerzői (Beke Zsolt, Jitka Rožňová és Szalay Zoltán) a szlovákiai magyar kiadók tavalyi szépirodalmi és irodalomtudományi könyveit értékelik. Az értékelések mindegyikét elfogultság nélkül ajánlom mindenkinek; ezenfelül elfogultsággal Beke Zsolt szövegét: műfajából, az értékeket és hiányukat egy-két jellemző példával illusztráló kritikai szemléből a legjobbat hozza ki pontos, tömör, minden tekintetben nagyon korrekt mondataival. A Horizontok című rovatba Kulcsár Ferenc versei, Bárczi Zsófia novellái, Vörös István versei és egy SF-monológ került; ez utóbbi (Pjotr Hrumov: Ugrás az űrbe; H. Nagy Péter gyűjtése) már a következő, a Spilstream rovatba vezet. Ebben két tanulmány olvasható: Szamosi Gertrudé (Szubjektum és hatalom diskurzusai A Gyűrűk Urában) és Kelemen Zsolté (Az Unheimlich-manőver, avagy A kísérteties fogalma Philip K. Dick művein keresztül, a lacani pszichoanalízis tükrében). Másodszori előfordulásában a Horizontok rovatcím további verseket és kisprózákat elegyít. Zsillé Gábor versciklusát (Tranzit Felvidék), Veres István novelláját, láncú Laura két versét és Fehér László novelláját. Elfogult különajánlat: In memoriam nyalogatós kutyus. Végül a Palimpszesztben Dob- sony Erzsébet tanulmánya (Schein Gábor prózaversei „másként”), valamint Cserman József (a Lepipálva. Tanulmányok a krimiről című tanulmánykötetről) és L. Varga Péter recenziója (J. K. Rowling Bogár bárd meséi című kötetéről) kapott helyet, s itt mutatja be a folyóirat aktuális számának képanyagául szolgáló Farkas Ro- land-művészetet Hushegyi Gábor. Csakúgy, mint eddig, a második évfolyamnak is van kiemelhető melléklete, ezúttal huszonnégy oldalnyi, melyben az idén kerek születési évfordulójukat ünneplő szlovákiai magyar szerzőket köszönti Szalay Zoltán (Bereck Józsefet köszönti), Grendel Lajos (Dobos Lászlót), Kocur László (Duba Gyulát), Ardamica Zorán (L. Erdélyi Margitot), Németh Zoltán (Fonod Zoltánt), Bodnár Gyula (Kövesdi Jánost), Tóth László (Lehocky Terézt), Vajda Barnabás (Popély Gyulát), Bárczi Zsófia (Révész Bertalant), Keserű József (Szeberényi Zoltánt), Z. Németh István (Tóth Elemért), Csehy Zoltán (Tőzsér Árpádot) és Sánta Szüárd (Zirig Árpádot). A címlapon Farkas Roland per- formansza. Szlovákia világörökségei • Fedezze fel a Gömör-Tornai-karszt barlangjait, a Kárpátok fatemplomait és ősbükköseit! • Látogassa meg Közép-Európa legnagyobb várát (Szepesi vár)! • Tekintse meg a világ legnagyobb faoltárát (Lőcse)! • Barangoljon Selmecbányán vagy Bártfán! Szeptember 16-án ismét térkép! Keresse az újságárusoknál! DSffiülß Vasárnap-ŰtfeBsCáj • Elfelejtett ételeink: tócsni, dödölle, görhe, puliszka, prósza • Magyar specialitás, a rétes • Híres cukrászok híres hagyatéka: a dobos- és az Esterházy-torta Már kapható! *** . arfc0 .A. ■”&ménr?ak’ Keresse az újságárusoknál, és gyűjtse a mellékleteket!
