Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)

2010-08-05 / 179. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 5. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Felgyorsítanák a fegyelmi és etikai ügyek kivizsgálását a szocialista pártban: az új párt­elnök a közjogi kabinet tagját, Bárándy Gergelyt bízta meg az új struktúra kidolgozásával - írta a Népszabadság. Mester- házy Attila hangsúlyozta: nem „párton belüli AVH-t” akar lét­rehozni. „A párttagság részéről határozott igény mutatkozott arra, hogy azokban az ügyek­ben, amikor bizonyos szemé­lyekre és a pártra is ráragadt a korrupciógyanú bélyege, a le­hető leggyorsabban el tudjunk járni. Gyorsan, hatékonyan és igazságosan”. A politikus sze­rint a jelenlegi pártszabályo­zás lassúvá és körülményessé teszi az eljárásokat. (MTI)- Tünés! Csak nem képzeli, hogy előnyt adok annak, aki havi rongyos 400 eurót keres! (Peter Gossányi rajza) Az egyetlen apró elmozdulás az volt, hogy Peking belement a Teherán elleni ENSZ-szankciók szigorításába Obama kudarca: Kína Szaporodnak a politikai és katonai nézeteltérések Kí­na és Amerika között, ami azt jelenti, hogy nem vált be Obama új megközelítése az ázsiai nagyhatalomhoz fűződő viszonyban. MAL1NÁK ISTVÁN Az amerikai elnök úgy döntött, nem forszírozza az emberi jogok kérdését, tavaly októberben még a dalai lámát sem fogadta - talán ez váltotta ki először a nemzetkö­zi sajtó erőteljes bírálatát -, mert novemberben találkoznia kellett kínai kollégájával. Egyedül a pe­kingi sajtó ünnepelte az amerikai elnököt, Obama példáján felbuz­dulva a kínai külügy azt közölte, hogy a lámával való találkozók elutasításának a nemzetközi kap­csolatok normájává kellene vál­nia. S bár Obama eleget tett ennek a - beteges paranoiára valló - ab­szurd feltételnek, nem kapott érte semmit. Nincs előrelépés sem Észak-Korea, sem Irán ügyében. Kína könnyen rábírhatná Phen- jant atomprogramja feladására, de ezt nem hajlandó megtenni. Ugyanez a helyzet Iránnal is, az egyeden aprócska elmozdulás az volt, hogy Peking belement a Te­herán elleni ENSZ-szankciók enyhe szigorításába, de az ameri­kai és uniós különszankciókat már keményen elítélte. Januárban történt a fordulat - rossz irányba. A Tajvannak szánt 6,4 milliárd dolláros amerikai fegyvereladások miatt Kína fel­függesztette az USA-val való kato­nai cserekapcsolatokat - pl. riasz­tás válsághelyzet esetén -, ezek felúj ítását az U SA szinte havi rend­szerességgel sürgeti, mindhiába. Komoly jelzés volt, amikor Robert Gates védelmi miniszter esedékes látogatását Peking hirtelen nem tartotta időszerűnek. A dél-koreai Cshonan hadihajó elsüllyesztése az észak-koreaiak által tovább rontott a helyzeten. A július végén megtartott USA-dél-koreai had­gyakorlatra válaszul a kínaiak két hadgyakorlatot is tartottak a szomszédságban. Kína aggoda­lommal vette tudomásul, hogy partjai közelében a világ élenjáró haditechnikáját vonultatták fel, s - egyes amerikai szakértők szerint - megalázva érezte magát amiatt, hogy bejelentették: év végéig havi rendszerességgel tartanak további amerikai-dél-koreai manővereket. Hillary Clinton külügyminisz­ter múlt heti hanoi javaslata kiver­te a biztosítékot Pekingben. A China Daily amerikai provokációk sorozatáról írt, amelyek veszé­lyeztetik Kína nemzetbiztonságát. Csen Ping-tö vezérkari főnök pe­dig azt mondta, a hadseregnek fi­gyelnie kell a változásokra, és jól fel kell készülnie a katonai konf­liktusokra. Clinton a hanoi ASEAN-értekez- leten kijelentette: az USA-nak nemzetbiztonsági érdeke fűződik ahhoz, hogy szavatolják a Dél-kí- nai-tenger szabad hajózhatóságát, s kész közvetíteni az ott található szigetek miatti vitában Kína és több más ASEAN-ország között. Az igen dühös kínai válasz az volt, hogy Peking vitathatatlan szuve­renitással rendelkezik a dél-kínai- tengeri szigetek és környező vizek felett, s nem kívánja az ügyet nem­zetközi szintre emelni, hanem két­oldalú tárgyalásokat folytat - ha majd jónak látja. Peking megköve­teli, tartsák tiszteletben, hogy Taj­van és Tibet mellett a Dél-kínai- tenger is Kína alapvető érdekeltsé­gi körébe tartozik. A kormány mö­gött felsorakozó pekingi sajtó iro­nikusan azt írta, gyanús, ahogy az USA visszacsempészi magát Dél- kelet-Ázsiába és Vietnamba, a régi ellenség oldalán. Hozzá kell tenni, a vitatott hovatartozású szigetek nagy része kopár szikla és homok­zátony, de a mélyben olaj és föld­gáz található. S ezért már érdemes kisebb konfliktusokba, akár fegy­veres összetűzésekbe is kevered­nie Pekingnek a kisebb és gyen­gébb szomszédokkal. KÉZ,IRAT __________________________ Sum(m)ák MIKLÓSI PÉTER Az új kormányzat naponta fel­röppenő spórolási, adóztatási, egyéb nadrágszíjmeghúzó ötletei hallatán nekem szintén van egy meredek tippem: fizessükmega politikusainkat. Nagyon. Ülhes­senek be felügyelő bizottságok­ba, a multinacionális vállalatok, bankok üzemviteli dokumentu­maiban szerepeljen külön pont­ként, hogy segítsenek sokat ka­szálni a mi kis politikai elitünk­nek! Anagy összegekért döntés­hozóinktól csak egyet kérnék cse­rébe: mandátumuk, kormányzati megbízatásuk lejártával tűnje­nek el a színről. Mondom ezt éceszként már most, a parlamen­ti ciklus elején, hogy legyen bő­ven idő kimunkálni ennek törvé­nyes kereteit. Szóval: fizessünk sokat a távozóknak! Ez úgy hangzik, mintha cinikus vicc len­ne, pedig komolyan gondolom és nagyon szomorúan. Mert megint megy a maszatolás, a ködösítés. A politikusok privilégiumainak, pénzügyeinek, a summák sumá­kolásában az új kormány és a par­lament is elődei nyomdokaiban jár: nem adóztatja meg a képvise­lőijövedelmek átalányban kapott költségtérítésijuttatását, ami pluszban a havi képviselői fizetés kétharmada.. .Nem vagyok az a típus, aki a falat festi az ördögre, de a közember számára ez azt je­lenti, hogy a politikusok, a par­lamentben eleddig ásítozó előde­ik mintájára, továbbra sem haj­landóak elszámolni, adózási kö­telezettség alá vonni havi másfél­ezer vagy annál is több „zseb­pénzt”. Alighanem azért, mert nincs mögötte reális költség. Vi­szont akkor ez jövedelem. Ma­gyarán: olyan bevétel, amely a gyalogpolgárnak adóköteles, nem úgy a képviselők, a miniszte­rek, az alkotmánybírák és az ál­lamfő számára. Az élvonalbeli politikusok szülte korlátlan mentelmi jogát és fele­más adóz(tat)ási gyakorlatát ' egyébként nem azért piszkálom, mert sokallnám a havijövedel- müket. A honatyák és honanyák többségének alapfizetése cirka 2000 euró, ehhez jön még a 70-80 százalékos költségtérítés. Sok az egyenleg? Persze. Sok az átlagnyugdíjhoz, de még az átlag- jövedelemhez is. Ám valamireva­ló középszintű menedzser, lele­ményesebb informatikus, ügyele­tes médiasztár vagy dolgosabb bárcica kacagva keres ugyan­ennyit, akár többet is. A politiku­soknak kijáró költségtérítés nem az összeg nagysága, hanem az adómentessége miatt felháborí­tó. Amiképp az is elfogadhatat­lan, hogy a pártok lopják, csalják, hazudjék a kampánypénzeket, miközben politikusaink drákói törvényekkel, hivatali macerával idomítanak adófizetési morálra mindnyájunkat. Amúgy őszintén mondom: tehetséges és tisztessé­ges politikus - tán még van ilyen - sokkal többet érdemel legálisan, mint amennyit most sumákban kap. Mertmindnyájunkszámára hasznosabb (lehet), mint a középszintű menedzser, az in­formatikus, a médiasztár és a bárcica. Tessék hát megfizetni őt, de megadóztatni is becsülettel. Pont most lenne (lett volna) erre esély, a Fico-kormánytól örökölt költségvetési deficit felszámolá­sát célzó spórolás kapcsán. Szak­értők szerint igazi változást csak­is igazi vészhelyzetekhoznak. Pusztán utalnék arra, hogy nor­mális országokban megfizetik a politikust; különösen akkor, ha visszasorol a közéletbe. Nálunk, egy politikus úgy van vele, mint a basák fiai, a bégek voltak a török hódoltságidején: általában annyi jut neki, amennyit hatalmi hely­zetben ki tud tépni magának. Az­tán se pénz, se posztó. A levitéz- lett politikus volt szakmáját rég elfelejtette, így görcsösen ragasz­kodik a hivatalához, s közben adózatlan jövedelmekkel (is) sumákol. Szorong, nehogy visszacsússzon a reál életbe, hi­szen az ő számára ez felér egy új sportággal: a völgymászással. Ezértjavallom: fizessük meg a po­litikusokat, de privilégiumok nélkül, böcsülettel adózzanak is. Aztán egy szép napon menjenek békével! Biz' isten, megéri. Ellen­kező esetben mi, gyalogpolgárok, egy újabb népszavazást is kez­deményezhetnénk. Kérdésjavas­latom: Egyetért-e Ön azzal, hogy senki se fizessen adót, de min­dent ingyen kapjon? KOMMENTÁR Harabin örök NAGYANDRÁS Az igazságszolgáltatást a parlamenti demokrácia harmadik, a tör­vényhozástól és a kormánytól függetlenül működő hatalmi ága, s annál jobban működik, minél kisebb az előző két hatalmi ágbefolyá- sa. Elméletben. Szlovákiában a valóság éppennek ellenkezője. Štefan Harabint először 1991 -ben választottákmeg a Legfelsőbb Bí­róságtagjává, aparlament az utolsó Mečiar-kormányutolsó évében, 1998-ban nevezte ki a testület elnökévé, az első Dzurinda-kabinet- nek ezzel az egyik legnagyobb bosszúságot okozva. Harabin túl nagy falatvoltazakkorikormánytöbbségszámára,nemisvoltakképesek megegyezni leváltásán, hiába volt alkotmányos többségük. Ő erre a próbálkozásra egy alkotmánybírósági, majd egy strasbourgi bead­vánnyal válaszolt, amelyekben személyi jogai megsértését akarta bebizonyítani, sikertelenül. 2003 után csak három évig volt nyugta Szlovákiának tőle, 2006-ban a Fico-kabinet őt választotta meg igaz­ságügyi miniszternek, ezzel is arcon köpve Justíciát. Az, hogy Mečiar miért Harabint választotta a miniszteri posztra, valószínűleg egyér­telmű mindenki számára. Az, hogy Robert Fico ehhez miniszterel­nökként miért asszisztált, kérdés. Robert Fico számára a bíróságok csak azt az intézményt jelentették az elmúlt négy évben, ahova újság­írókat lehet citálni, s melyek segítségével komoly bevételekhez lehet jutni bizonyos sajtótermékek rovására. Ebben Harabin nagyonjó partnernek tűnt, a bíróság morálja és függetlensége négy év alatt a béka segge alá jutott. Közben az, hogy a miniszteri állás nem más, mint egy köztes pihenő két LB-elnökségi ciklus között, mindenki számára egyértelmű volt. Ahogy Harabin miniszterként kitakarította a Bírói Tanácsot, hogy ott többségben legyenek azoka bírók, akik majdőtválasztjákmeg, egy átlátszó színjátékkulisszája volt csupán. Harabin az új kormánykoalíció megválasztása után azonnal megmu­tatta, hogyan képzeli saját intézménye függetlenségét. Apénzügy- minisztérium ellenőreit négyszeri próbálkozás ellenére sem engedi be a bíróság épületébe, s nyilván van még pár hasonló ötlet a tarso­lyában. A testület és a Bírói Tanács elnökeként nyilván fékezni fogja a bírósági reformot, s azt sem hagyja szó nélkül, ha valaki az előző kormány piszkos ügyeit akarj a bíróság elé vinni. Az elmúlt négy év­ben a saját képére szabta a bíróságokat, nem valószínű, hogy néhány kivételtől eltekintve nem az ő akarata érvényesül. Az egészben az a legszomorúbb, hogy a jelenlegi kormánykoalíció­nak nincs alkotmányos többsége Harabin eltávolítására, így tovább lesz ő az LB elnöke, mint a kormány maximálisan kitölthető négy éve. GLOSSZA Csinálnák a fesztivált KOCUR LÁSZLÓ Több ezren mamárjózanodni szerettek volna az első nap eredmé- nyes fesztiválberúgását követően, és ha egy nyomtatott Új Szó kerül a kezükbe, abból legfeljebb csákót hajtogatnak a nap ellen. Hogymost mégis e sorokat olvassák, annak az az oka, hogy terveikkel ellentét­ben munkában vannak, vagy otthon ülnek. A kéméndi V. IV Fesztivál kezdete előtt egy nappal az érdeklődni vágyó újságíró számára elér­hetetlenszervezőka fesztivál honlapján egymondatos nyilatkozat­ban közölték, „szponzorációs okok” miatt elmarad a rendezvény. Képzeljünk el egy ilyen nyilatkozatot a sziget.hun augusztus 10-én: „Sajnálatos módon, aszervezőkminden igyekezete ellenére szpon­zorációs okok miatt a fesztivál elmarad.” Ugye, hogy elképzelhetet- len. Mert ezt profik szervezik, az IV Fesztivált pedig - ahogy az most már napnál világosabb - amatőrök. Nyilván az emberekjó részét- főként a két évvel ezelőtti, balsikerű Onefest után, melynek szervező­jéről, Méry Tamásról azóta sincs hír-leginkább az foglalkoztatja, hi­hetnek-e a szervezőkígéretének, és tényleg visszakapjákaz elővétel­ben megváltott jegyek árát, vagy buktak 12 ezer forintot, ám a történ­tek igazi vesztesei nem a frusztrált fesztiválozók, hanem a szlovákiai rendezvényszervezők. Valószínűsíthetjük, hogy bármelyik magyar- országi zenekar menedzsere sikítva „nyomja ki” a mobütelefonját, ha a kijelzőn 421-gyel kezdődő szám jelenik meg, a zenészek pedig hangszereiket eldobálva menekülnek, ha meghallják, hogy Szlová­kiába hívják őketkoncertezni. Az IVFesztiválnagyneveketvonulta- tottfel, amagyarkönnyűzenei élet élvonalát-Ákos, Tankcsapda, Kispál és a Borz -, a prémium kategóriás fesztiválok zenekarait, ahogy annak idején a Onefest is (Quimby, Belga, Neoton, HBB, Ta­ká ts Tamás DBB). A rangos névsor láttán joggal merülhetett fel az emberekben: le lehet hozni ezt a csapatot Kéméndre? Van az a pénz, amivel el lehet hozni a fenti előadókat egy szlovákiai magyar rendez­vényre? Most már látjuk, nincs. Vége a nagyot álmodásnak. Az embe­rek a második bedőlt hazai fesztivál utánjoggal állhatnakkétkedően egy-egy Tankcsapda-plakát előtt, a szervező lógóját kémlelve: való­ban lesz koncert?; s biztos, hogy elővételben nem váltanakj egyet.. . Persze, korai volna temetni a teljes hazai kisebbségi fesztiválszcénát, vannaksikereskezdeményezésekis: az Ócsófeszt (éltötévet, és ami­kor látták, hogy nem jön össze, előre szóltak), vagy éppen a kicsit ek­lektikus, a táborozóktól a munkákból önrészt is követelő, de nagyon szerethető gútai HannaHanna Fesztivál-Ezeknél a szervezők addig nyújtózkodtak, ameddigatakarójukért, nemígértekÁkost, de akik szerepelteka programfüzetben, azokat üzembiztosán elhozták. Az IVFesztivál honlapjának fórumán troliok vagy maguk a szerve­zők bizonygatják, mennyit dolgoztak a fesztivál előkészítésével. A fesztivál azonban olyan műfaj, ahol a vásárlót a befektetett munka nem érdekli, csak az eredmény. Aki pedig túl nagyot akar szellen- teni, könnyen lehet, hogy be is...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom