Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-30 / 200. szám, hétfő
www.ujszo.com UJSZO 2010. AUGUSZTUS 30. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Botrány az izraeli kormányfő körül Egy Izraelben hosszú ideje hamis papírokkal élő illegális bevándorló volt Benjámin Netanjahu testőre, mielőtt az (akkor még) ellenzéki vezér másfél évvel ezelőtt kormányrajutott-írta aJe- diót Ahronót című izraeli lap. Az Örményországban született testőr 1994-ben érkezett Izraelbe, s teológiai tanulmányokba kezdett. Mivel pénzre volt szüksége, hamis papírokat és valódi fegyverviselési engedélyt szerzett, hogy őrként helyezkedhessen el. (MTI) Ön is az árvízkárosultak állami kártalanítására vár? (Peter Gossányi karikatúrája A Fidesznek nagyon is megfelelt volna egy ellenségeskedő nacionalisták által irányított szomszédállam Kövér László gyávasága Van egy elgondolkodtató tanulsága annak a szóbeli pengeváltásnak, amely a hírek szerint egy szlovákiai magyar főiskolás és a magyar házelnök, Kövér László között játszódott le a minap Magyarországon, a Rákóczi Szövetség által szervezett XXII. Nyári Főiskolás Táborban. BARAK LÁSZLÓ A közhelyszámba menő tanulság annyi, hogyjóhiszemű közembernek nem kifizetődő nyilvános fórumon felelősségre vonni egy politikust vagy netán kételkedni benne. Borítékolható ugyanis, hogy pökhendi kioktatás lesz az osztályrésze. Az is majdnem mindegy, az illető politikus ellenzéki-e vagy éppen hatalomgyakorló, hiszen a politikusok jó részére általában jellemző, amint felkerülnek az uborkafára, akkor is bazi okosnak képzelik magukat, ha közéleti karrierjüket megelőzően környezetükben szimpla hülyéknek tartották őket. Ezért nem számít rendkívüli eseménynek, hogy a kettős állam- polgárság elfogadásának magyar- országi időzítését számon kérő szlovákiai magyar főiskolást azzal a rátarti, egyszersmind provokatív lózunggal fizette ki Kövér, nem mellesleg az egyik legmélyebb nemzeti elkötelezettséggel tüntető, egyszersmind a legmagasabb rangú közjogi méltóságok között sütkérező magyar politikus, hogy „gyáva népnek nincs hazája”... Oda se neki, mondhatnók, hősünk, mármint a szóban forgó szlovákiai magyar főiskolás idejekorán el lett igazítva a politikusi kommunikáció rejtelmeiben, oszt' jó napot... Van azonban ennek a kínos incidensnek más, sokkal fontosabb tanulsága is. Nevezetesen, számos szlovákiai magyar abbéli tévedése, hogy a magyar parlament képviselői a határon túli magyarok érdekében szentesítették a kettős állampolgárságról szóló jogszabályt. Okkal feltételezhető, hogy ez így, ebben a formában bizony nem igaz. Azért nem, mert annyira nem lehetnek elvakultak vagy korlátoltak a magyar törvényhozás képviselői, hogy ne lettek volna biztosak abban, hogy a kettős állampolgárságról szóló magyar jogszabály Szlovákiában pülanatokon belül a parlamenti választások kampányának vezető témájává válik. Különös tekintettel az általában is az ellenségképre, ezen belül a lega- lantasabb magyargyűlöletre építő pártok választási ágendáira. A Fi- co-féle Smer politikusain kívül Ján Slota soviniszta hordáiról van szó. Feltételezhető volt az is, hogy a törvényből elsősorban épp az efféle politikusok profitálhatnak, mégpedig olyannyira, hogy esetleg újra ők alakítanak kormányt. Csak a vakszerencsének köszönhető, hogy nem így történt...! Miért kalkulálhatott mégis így a magyar politikai osztály, főként a kétharmados többségű Fidesz? Nyilván, mert nagyon is megfelelt volna nekik egy ellenségeskedő nacionalisták által irányított szomszédállam, ahol bizonyos politikusok számára ugyanúgy lételem a hatalom megszilárdításához szükséges konfliktus, a mindenkori ellenség, a támadás, mint a jelenlegi magyar közéletben. Ellenkező esetben aligha minősíti Kövér László az állampolgársági törvény elfogadásának időpontját kifogásoló diákok véleményét elítélően „konfliktuskerülőnek” és „defenzívnek”. Ráadásul egy olyan fabulával indokolva konfliktuséhségét, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar kormányok a határon túli magyar ügyekben csak annyit értek el, hogy „a magyarokat ne háromszor, csak egyszer verjék meg valamelyik köztéren”... Mindez annyit tesz, hogy a Kövérék, vagyis a Fidesz szerint a konfrontálódás, a konfliktusok, vagyis a folyamatos hadban állás oldanak majd meg minden vélt és valós konfliktust! Itt Szlovákiában is, ahol egyébként a nacionalizmust valóban állami szinten gyakorló Ficoék idején sem volt jellemző - egyetlen valóban fölháborító és szégyenletes esetet, Maiina Hedvigét leszámítva -, hogy köztereken vagy bárhol magyarokat inzultáltak volna magyarságuk miatt... Ajelenlegiszlovákkormánykoa- h'ció pedig csak zsigeri vagy éppen célirányos, (konfliktuséhes) rossz- indulatból vádolható holmi ma- gyarfalási szándékokkal. Annak ellenére is, hogy akad ebben az országban is számos, hatalmi pozíciókon egyelőre kívül rekedt soviniszta szlovák. És persze arányait tekintve legalább ugyanannyi vélt vagy valós kudarcélményekkel terhelt, sőt, paranoid szlovákiai magyar. Akik viszont sokkal kevésbé veszélyesek a szlovákiai magyarokra általában, mint azok a magyar politikusok, akik, hogy hatalmi pozícióikat megszilárdítsák, vagy épp csak a hatalmi mámor okán összetévesztve a politizálást az örökös háborúsággal, tudatosan gyártanak maguknak ellenségeket, bujtogatnak konfliktusokra. Sokkal inkább az efféle magatartás minősíthető gyávaságnak, mint a vonatkozó kételkedés. JEGYZET ■ ___________ Keményfejű honatya JUHÁSZ KATALIN Két és fél napra sikerült elszabadulnom a tévé elől, sőt újságot se vettem a kezembe. Annál nagyobb volt a meglepetésem ma délelőtt, amikor utánanéztem, mi történt kis hazánkban. Nem akartam hinni, hogy Vincent Lukáč parlamenti képviselő még mindig nem mondott le, illetve nem sikerült őt lemondásra kényszerítenie sem a parlament elnökének, sem az alelnöknek, de még a miniszterelnöknek sem. Sőt most már azt is tagadja, hogy egyáltalán nyilatkozott volna a maffiához fűződő baráti viszonyáról és a kölcsönös tiszteletről, megbecsülésről, amely köztük fennáll. Pedig magnófelvételek bizonyítják, hogy a következő mondatok valóban elhangzottak: „A maffiózók becsülnek engem, és én is becsülöm őket”, illetve „Én őket mind szeretem. Nekem senkivel sincs gondom”. Egy normális demokráciában ilyen kijelentések után az illető már rég nem ülne a törvényhozásban, sőt meglehet, hogy egészen máshol ülne. Keményfejű honatyával állunk tehát szemben, áld fennhangon saját átvilágítását követeli. Úgy látszik, meg se kottyantak neki a korongok, amelyek anno fejen találták. Vincent Lukáč igazi hokilegenda. Kétszeres világbajnok, olimpiai ezüstérmes, tényleg elképesztő játékos volt, amíg azt csinálta, amihez értett. Régóta vallom, hogy élsportolót nejelöljenek a pártok a parlamentbe, ahogy popsztárt, filmszínészt vagy tévébemondót se, mivel nagy a veszélye annak, hogy az illető bejut. Bejuttatjáka rajongók, azaz a választópolgárok, akiknek szívébe már rég belopta magát. Lukáč ráadásul zsolnai edzősködése idején a hokirajongó Ján Slota polgármester barátságát is kivívta. „Egyenes ember, olyan, mint én. Ami a szívén, az a száján, és sosem hazudik. Büszke vagyok, hogy rám gondolt” - mondta barátjáról ajégkorongedző, amikor kérdezték, miért fogadta el az SNSjelölését. Találtam egy másik deklasszáló interjút is a Hospodárske noviny- ben, melyből kiderül, hogy nemrég még arról sem volt fogalma, hol is ül valójában: „-Az SNS a választások előtt megígérte, hogy valamennyi parlamenti képviselője az árvízkárosultaknak utalja át első fizetését. Ön kinek adta a pénzt?- Az állam feladata segíteni az árvízkárosultakon. Ezt már azelőtt megmondták, hogy a kormányba kerültem volna.- Ön most sincs a kormányban.- Úgy értem, hogy az SNS. Hogyhogy most sem vagyok a kormányban?- Ön a parlamentben van.- Na, a parlamentben.... Én nem vagyok az SNS tagja, független vagyok. És erről még akkor esett szó, amikor nem voltam ott. Szerintem aki ilyen ostoba, (ráadásul mindig igazat mond) az pontosan úgy értette a szervezett alvilággal kapcsolatos kijelentéseit, ahogyan azok elhangzottak. Vagyis szimpatizál velük, ők is vele. Ezt akkor mondta, amikor megkérdezték, nem a maffia keze van-e kölcsön-luxusautójának felrobbantásában. Azaz kizárta annak lehetőségét, hogy a barátai ilyet tegyenek vele... KOMMENTÁR m&msmszí - - .■«j v'- wfi Francia megoldás LAJOS P. JÁNOS ' Rossz romának lenni a gazdasági válság idején. Franciaország több száz romániai és bulgáriai romát küld haza némi zsebpénzzel, kiutasítva őket az országból, csak azért mert romák. És csak azért, mert nyomornegyedekben élnek. Nicolas Sarkozy francia elnök július végén jelentette be, hogy bezárat és felszámol mintegy 300 illegális roma telepet, amelyeket többnyire Bulgáriából és Romániából érkezett romák laknak. Szerinte ugyanis ezek a romák komoly biztonsági problémát jelentenek Franciaországnak. A 62 müliós Franciaországnak a néhány ezer vagy tízezer roma. Érdekes azt is megnézni, hogy hogyan alakultak ki ezek a gettók. Bulgária és Románia 2007-es csatlakozásakor Franciaország élt jogával, és nem engedélyezte a két ország lakóinak, hogy hivatalosan munkát vállaljanak az országban. A gettók lakóinak tehát nincs lehetőségük normális, viszonylag jól fizető munkát találni, csak a feketemunka vagy a koldulás marad. A francia államfő „érdeklődését” a romák iránt az keltette fel, hogy július közepén mintegy 50 „nomád” - ahogyan Franciaországban nevezik a romákat - kifosztott egy rendőrhivatalt és több magánbirtokot, bosszút állva egy 22 éves fiatalemberért, akit a rendőrök lőttek le. A bosszú semmilyen esetben sem indokolt, ebben sem. Nem magyarázható a fosztogatás sem. Viszont Sarkozy bejelentését sem lehet másként értelmezni, mint bosszút, melynek hátterében burkolt rasszizmus állhat. Másként nem lehet megmagyarázni az összes roma megbélyegzését, ahelyett, hogy a bűnösöket állítanák bíróság elé. Ezt hívják a kollektív bűnösség elvének. A kollektív kiilletve hazatelepítés elfogadhatatlan akkor is, ha a romák úgymond „önként” választják a haza utat, és a „bőkezű” francia kormány 300 euró költőpénzt ad minden felnőttnek, és még a repülőjegyet sem fizetteti meg velük. Akár még meg is dicsérhetjük a francia kormányt, hogy nem marhavagonokat választott szállító- eszközül. A romák elleni rasszizmusnak divatja van Európában, Franciaországhoz azonnal csatlakozott Olaszország is, amelynek szintén a romániai romákkal gyűlt meg a bajuk. Igazuk van a franciáknak és az olaszoknak akkor, amikor kijelentik, hogy a bulgáriai és romániai romák helyzetét hazájukban kell megoldani, ahogyan a szlovákiai romák helyzetét Szlovákiában. Csak akkor tévednek egy picit, amikor egyértelműen kijelentik, hogy a Franciaországból most „hazatelepített” romák nem francia romák. Az unión belüli határok elmosódásával ez már nem annyira egyértelmű, az unión belül ugyanis mindenki ott lakik, ahol akar, és ahol meg tud élni. Franciaország „problémamegoldó készségét” mutatja, hogy szeptember 6-ra nemzetközi konferenciát hívott össze, a baj csak az, hogy a két érintett ország, Románia és Bulgária képviselői nélkül. Nem lehet ott Csehország sem, amiben feltehetően közrejátszik a cseh fél határozott álláspontja>Karel Schwarzenberg külügymi- jiiszter nyíltan rasszistának minősítette Sarkozy intézkedéseit. Kérdés, hogy Szlovákia képes lesz-e követni a cseh példát, megszó- lal-e a külügyminiszter, eseüeg az emberi jogi miniszterelnök-helyettes, vagy tekintettel arra, hogy egy kis rasszizmusért roma kérdésben Szlovákia lakosságának sem kell Párizsba mennie, inkább hallgatnak. Roma ügyben a szembeszállást az európai nagyhatalmakkal a többségi lakosság sem díjazza úgy, mint tette ezt a görög kölcsön esetében. Az ellenzéki Szerb Radikális Párt (SRS) szerint a belgrádi kormány példát vehetne Magyarországról a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott tárgyalásokon - írta a Beta szerb hírügynökség. A szélsőjobboldali-populista párt a hét végén közölte, legfőbb ideje, hogy a szerb kormány vessen egy pillantást Magyarországra, és szakítsa meg az IMF - mint fogalmazott - pusztító feltételeinek teljesítését, és folytasson végre a társadalomért felelős politikát. Az SRS azután ostorozta ismét a kormányt, hogy a szakszervezetek nehezményezték: a kabinet nem egyeztetett velük a nyugdíjtörvényt módosító javaslat elkészítése előtt. „Az IMF képviselői, folytatva a fenyegetések és a zsarolás politikáját, azt üzenték a szakszervezeteknek, hogy ha továbbra is lázadnak a törvénymódosítás ellen, az új nyugdíjreform még szigorúbb lesz” - olvasható a párt közleményében. „A kormánynak a szerb nyugdíjasokra kell figyelnie, nem az IMF külföldi hivatalnokainak követeléseire” - javasolta az SRS. „Tíz éve teljesítjük feltétlen engedelmességgel az IMF és a vele kapcsolatban álló szervezetek feltételeit, és ez a gazdaság összeomlásához, munkanélküliséghez a nyugdíjasok és a szociálisan veszélyeztetett többi társadalmi réteg elszegényedéséhez vezetett” - adott rövid helyzetértékelést közleményében az ellenzéki párt, amelynek 56 képviselője van a 250 tagú szerb parlamentben, a szkupstinában. A párt hivatalos vezetője a háborús bűnökkel vádolt Vojislav Seselj, aki a hágai Nemzetközi Törvényszék börtönében ül. Szerbia tavaly tavasszal kötött megállapodást az IMF-fel egy 2,9 milliárd eurós készenléti hitelkeretről, amelyből eddig nem egészen 1,5 milliárd eurót hívott le. A nemzetközi pénzügyi szervezet küldöttsége jelenleg Belgrádban tárgyal. (MTI)
