Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)

2010-08-28 / 199. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 28. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Borsodban tíz nap elzá­rásra ítéltek egy 17 éves prostituáltat. Dobi Tamás, a megyei rendőr-főkapitány­ság helyettes szóvivője em­lékeztetett arra, hogy az új törvény értelmében és a ko­rábbi gyakorlattal szemben a fiatalkorúakat is szabály­sértési őrizetbe veheti a rendőrség, s a bíróság elzá­rást szabhat ki velük szem­ben. A 17 éves szikszói lány igencsak meglepődött, ami­kor a járőrök közölték vele, hogy az új törvényi szabá­lyozás értelmében előállít­ják a miskolci rendőrkapi­tányságra, és tiltott kéjelgés megalapozott gyanúja miatt szabálysértési őrizetbe ve­szik. A fiatalkorút gyorsított eljárás keretében a Miskolci Városi Bíróság tiltott kéjel­gés miatt tíz nap elzárásra ítélte, (nol/mti)- Szó sincs koldulásról, asszonyom, a kötelező főiskolai gyakorlatomat töltöm... (Peter Gossányi karikatúrája) Szlovákok millióinak mutattad meg, hogy a nemzet mit sem ér, ha hiányzik a lelkiismerete... Kedves Hedvig, négy évvel ezelőtt nem is­mertelek. S azon a 2006. augusztusi napon, amikor szlovák gazfickók megver­tek, végképp nem sejtet­tem, hogy eseteddel egy teljes választási időszakon át többet fogok foglalkoz­ni, mint a költségvetéssel vagy Fico koalíciós bűntár­saival, akiket ő, fogalmam sincs, miért, a HZDS és az SNS rövidítésekkel jelölt. ŠTEFAN HRÍB Ma már egy kicsit ismerlek. Pétert is, két gyermeketeket is, kedves szüléidét is. Nektek mindannyitoknak írom ezt a nyílt levelet. Mindenekelőtt engedjétek meg, hogy bocsánatot kérjek a szlovák kormány, a szlovák rend­őrség és a szlovák ügyészség mi­att. Mindazt, amit négy éven át műveltek veletek, az életetek el­len elkövetett állambűnténynek tartom. Főként a Te életed elleni bűnténynek, Hedvig. Ez az állam, mely állítólag Cirill és Metód ha­gyományainak örököse, nem úgy viszonyult Hozzád, mint ember­hez, hanem úgy) mint eltakarí­tandó, mert zavaró szeméthez. A régi rendszerben az ateista állam a disszidensekhez és a hívőkhöz viszonyult így. Fico alatt így visel­kedett az állam Veled, fiatal ma­gyar lánnyal szemben, akit két szlovák ostoba bántalmazott. így ez az állam megmutatta, hogy ami szlovák, többet jelent számára, mint az emberi. Szlovák vagyok, és szégyellem magam az ilyen szlovák állam miatt. De a bocsánatkérésen túl sza­badjon köszönetemet is kifejez­nem. A Ti négy évnyi szenvedése­tek révén ismerhettelek meg Ben­neteket. Téged és családodat, ügyvédedet, Roman Kvasnicát és Jozef Hašto pszichiátert. Ti mind­annyian gazdagítottátok az éle­temet. Ezért jár Nektek köszönet. Hedvig, most valami olyasmit mondok Neked, amit eddig még nem említettem: mindvégig, míg figyeltelek, hogyan dacolsz nem­csak ezzel az állammal, a kor­mánnyal és a rendőrséggel, ha­nem az ostoba sajtóval és a vér­szomjas közvéleménnyel, lelkesí­tettél. Élő példája vagy annak, hogy az ember, legyen bár fiatal és tapasztalatlan, ha igaza van, van bátorsága és néhány barátja, erősebb, mint ez az egész romlott államhatalom. Olykor párhuzamot vonnak Közted és Kováč elnök elhurcolt fia közt. Nos, ez téves párhuzam. Neked nem gyűlt meg a bajod a törvénnyel Németországban, mint neki, s nem is állt mögötted államfő, mint mögötte, sőt vele el­lentétben az egykori ellenzék sza­vazótábora se állt mögötted. Ne­ked csak igazad volt, s hozzá a csa­ládod, meg pár személy, aki felka­rolt. A Te eseted tisztább és sokkal erősebb, mint a mákvirág ifjabb Kováč esete. Valószínűleg nem tudod, de éppen Te, a magyar lány építesz már négy éve büszke dacoddal egy a mai romlottól kü­lönb Szlovákiát. Egy olyan Szlo­vákiát, melyben élni szeretnék. Nem tudom, Hedvig, formáli­san miként zárul az eseted. Nem hiszek sem Trnka ügyészségében, sem a bíróságainkban. Szemer­nyit se. De számomra a Te eseted már lezárult: nyertél. S szlovákok millióinak mutattad meg, hogy a nemzet mit sem ér, ha hiányzik a lelkiismerete. Ennél fájinabb történetet 1989 óta nem ismerek. A szerző a .týždeň főszerkesztő­je, a Lámpa műsorvezetője KOMMENTÁR Inkább a „dépéhá” LOVÁSZ ATTILA Módosít a Radičová-kormány, s jól teszi. Azon törik fejüket a gazda­ságiminiszterek, hogy ajárulékterheknövelése helyett ahozzá- adottérték-adót növelnék egy százalékponttal. Az adórendszerek­ben egyik megoldás se eleve jó vagy rossz, így az adóemelés e módját a jelen körülmények közt, a jelen feltételek mellett kell vizsgálnunk. Ajelen körülmények pedig nem rózsásak. Aleköszönő kabinet néma felelősségteljes gazdálkodás mintájaként kerül a történelemköny­vekbe, egyszerűen szórták a pénzt, és az államháztartási hiány mér­téke magas. Most ne azon morfondírozzunk, mennyire magas, ha­nem azon, hogy van, és hogy egy esetleges második válsághullám csak ronthat a helyzeten. A hiánypótlások egyik módja a Idadások csökkentése, és az államkasszánkeletkezettlyukhatvanszázalékát Ivan Miklós pénzügyminiszterszerint éppen a kiadások visszafogá­sával foltozzák be. A maradék negyvenet a be vételek növelésével kell megoldani. Abevételeknövekedésére pedig a gazdaság számyalásá- bólnemszámíthatunk-ebbőltehátlogikusankövetkezik, hogy vagy az adókat, vagy aj árulékokat kell növelni. Első körben a jobboldali kormányzat az amúgy is magas járulékter­heket növelte volna - a 19 százalékos adókulcs növelése egyrészt rossz politikai üzenet lenne (Miklós vezette be, most ő emelné?), másrészt az összehasonlítható országokinkább a 18,17 százalékos kulcsok felé haladnak, vagy már ott is tartanak- a versenyképesség egy kis ország esetébenlétkérdés. Aj árulékok európai összehasonlításban a magasabbakhoz tartoz­nak, azok emelése vagy kirovásuk felső határának növelése pedig egyértelműenaztaválasztóirétegetsújtaná, amelyik az átlagkörül vagy annál jobban keres, vagy pedig kis- és középvállalkozóként na­ponta egzisztenciális kockázatotvállal. Mondjukkikertelés nélkül: az a rétegjárt volna rosszul, amely egyébként is leginkább viseli a köz­terheket. Erről a rétegről pedig a bizonyoshoz közelítő pontossággal elmondhatjuk.hogyamaikormánykoalícióválasztói.Ajárulékter- heknövelésévelaFico-választókjártakvolnajól,egyébkéntnagyon igazságtalanul, hiszen éppen Fico választói közt van a közpénzekha- szonélvezőinekjelentős része s aközpénzekbefizetőinekkisebbikré- sze. A Radičová-kormányzat aj árulékok növelésével saj át választóit büntette volna Fico választóinakjavára, amit- ugye -józan gondol­kodású politikustól mégsem várhatunk el. Másrészt pedigtudnikell, hogy a mai koalíció választói a gazdasági lépéseket illetően megértő- ek, de azt nagy csalódással vennék tudomásul, hogy megint oka köz­teherviselés szó szerinti áldozatai. S Radičová akármilyen gesztuso­kat tesz is a kisebb keresetű, szegényebb, jobbára kevésbé sikeres ré­tegeknek, azokamúgy isFicótválasztjáklegközelebb, azországrossz teljesítményéért, a pénzhiányért, aközpénzek elherdálásáért pediga legkönnyebb lehetséges módon majd a magyarokat szidják. Ahozzáadottérték-adó (DPH) emelése minden egyes állampolgárt érint. Aközteherviselésből tehát mindenki, aki a gombostűtől a ten- geijáró hajóig vesz valamit vagy bármilyen szolgáltatást élvez, kive­szi részét. Az államkasszából hiányzó pénzt az országpolgárai költöt­ték el-úgy van rendjén, ha az országpolgárai is pótolják. Mindannyi­an, fogyasztásuk mértékében. Nem mindig, de most, ebben a hely­zetben, ezzel a fogyasztási struktúrával, ezzel ajövedelemstruktúrá- val ez a helyes lépés. Ha igazak a politikai tárgyalásokról érkező hí­rek, akkorpedigmégegyjó hír: az új kormány is végre (talán) elkezd kormányozni. Akisebbkeresetűekmegnyugtatásakéntcsakegymondat:aszolida- ritás nagy részét a nagyobb fogyasztású, tehetősebb rétegek vállalják ebben azesetbenis. Szexuális zaklatásnak kitett elítéltek az USA-ban A cella árnyékában Ajól menő üzleti vállalkozásokat célkeresztbe állító rendszeres hatósági razziák agyelvándorláshoz vezetnek Hova tűnnek a tehetségek Oroszországból? MT1-HÁTTÉR Négy évvel ezelőtt a Londonban tartott Orosz Gazdasági Fórumon még bizakodóan tekintett a jövőbe Jevgenyij Csicsvarkin, fennen hir­detve: „az orosz üzletemberek új generációja” készen áll arra, hogy Oroszországot a világgazdaságba integrálja. A Made in Moscow fel­irattal ellátott pólóban színre lépő moszkvai fiatal vállalkozó öröm­mel mesélt a brit fővárosban arról, hogyan sikerült öt év alatt egy vál­lalatbirodalmat építenie az 1997-ben általa alapított mobilte­lefon-forgalmazó cégből. Mára a helyzet megváltozott: a 35 éves Csicsvarkin ismét Lon­donban van, ezúttal azonban nem a szép új orosz jövő hirdetőjeként, hanem szökevényként. Két üzlet­társát már bebörtönözték, őt pe­dig emberrablás és zsarolás miatt körözik az orosz hatóságok. Cégé­től - egy nagyszabású rendőrségi razziasorozatot követően - ötször olcsóbban kellett megválnia, mint amennyit ért. Az üzletember sze­rint az ellene felhozott vádak kita- lációk, amelyek csupán egyetlen célt szolgáltak: vállalatának tönk­retételét. Csicsvarkin is tagja lett tehát a „Száműzött Nemzedéknek”, melynek tagjai közé olyan, kül­földre menekült üzletemberek, ügyvédek és bankárok tartoznak, akiket kifosztottak és megfenye­gettek a korrupt orosz tisztségvi­selők. A jogtalan rendőrségi raz­ziákról tett bejelentések adatai szerint az elmúlt évben megtíz­szereződött, 200-ról 2000-re nőtt az ilyen jellegű panaszok száma. A hivatali visszaélések által táp­lált agyelvándorlás gazdasági ha­tása döbbenetes. Az utóbbi egy évtizedben, Vlagyimir Putyin el­nöki kinevezése óta Oroszország - a nagyvonalú állami költekezések és egy jól hangzó modernizációs program meghirdetése ellenére - az 52. helyről a 62.-re esett vissza a Világgazdasági Fórum által az országok globális versenyképes­ségi indexe alapján felállított rangsorban. „Csak független és vállalkozó szellemű emberek le­hetnek a modernizáció hajtóerői, de pont ők azok, akiket az állam üldöz” - mondta el Vlagyimir Rizskov, a Másik Oroszország el­nevezésű ellenzéki koalíció egyik vezetője. „Hogyan is lehetne Oroszországba csábítani a külföl­di befektetőket, amikor az ország legsikeresebb üzletemberei kény­telenek elhagyni hazájukat, csak mert félnek attól, hogy letartóz­tatják őket?” - teszi fel a kérdést az ellenzéki politikus. „Oroszor­szágban nincs biztonságban az, akinek vagyona van” - állítja Alekszandr Dubrovinszkij ügy­véd, akinek egyik ügyfelét, egy kozmetikai kiskereskedelmi lánc tulajdonosát 2008-ban azért bör- tönözték be, mert nem volt haj­landó megválni cégétől az értéké­nek a töredékéért. Az egyik kedvelt menedékhe­lyen, Londonban jelenleg 300 ezer orosz él, közöttük több ezer azoknak az üzletembereknek a száma, akik a letartóztatástól fél­ve nem mernek visszatérni hazá­jukba. A brit főváros legfőbb von­zereje, hogy a helyi bíróságok rendszeresen elutasítják az orosz kiadatási kérelmeket, biztonságot nyújtva nemcsak a bajba jutott vállalkozóknak, hanem sokszor az igazi orosz bűnözőknek vagy a tisztán politikai okokból szám- űzötteknek is. Borisz Berezovszkij médiamágnás például azért kere­sett menedéket 2001-ben Nagy- Britanniában, mert összetűzésbe került az akkori elnökkel, Vlagyi­mir Putyinnal. Az üzletemberek elleni jogtalan támadások következménye az, hogy Oroszország kezd Észak-Ko- reához, Kubához vagy Iránhoz ha­sonlítani, ahol a legtehetségeseb­bek hazájukon kívül képzelik el jö­vőjüket. Ivan Cserkaszov, a Hermi­tage egyik bankárának jóslata sze­rint: az országban hamarosan olyan ritka lesz majd a jó üzletem­ber, mint Szibériában a tigris. Az amerikai fogházakban a ra­bok 4,4 százalékát, a börtönök­ben pedig 3,1 százalékát, össze­sen 88 500 embert bántalmaztak szexuálisan rabtársaik vagy őreik egy év leforgása alatt - közölte az amerikai igazságügyi minisztéri­um statisztikai hivatala. A felmérésben megállapítot­ták, hogy a női rabokat több mint kétszer akkora gyakorisággal zaklatta a többi elítélt, mint a fér­fiakat. A rabtársa által elkövetett szexuális erőszak miatt feljelen­tést tett férfiak közül a bünteté­süket fogházban töltőknek a 13, a börtönben ülőknek pedig a 19 százaléka már 24 órával azután áldozattá vált, hogy bekerült a büntetés-végrehajtás falai közé. A nőknél ez az arány mindkét szabadságvesztés-fokozat esetén 4 százalék volt. „A probléma súlyosabb, mint gondoltuk” - szögezte le a jelen­téssel kapcsolatban Pat Nolan, a rabokról és a családjaikról gon­doskodó keresztény szervezet, a Prison Fellowship alelnöke. Pol­gárjogi és vallási szervezetek au­gusztusban levelet intézett Eric Holder igazságügyi miniszterhez, amelyben sürgették, hogy mi­előbb vezettesse be a fegyintéze­tekben a nemi erőszak megelőzé­sére kidolgozott szabályzatot. A börtönbeli erőszak kiküszöbölését célzó szabályzatra vonatkozó ajánlásokat 2003-ban dolgozta ki egy kongresszusi bizottság, egy ugyanabban az évben elfogadott törvény alapján. Ez egyebek mel­lett előírná, hogy a fegyintézetek­ben személyenként vizsgálják meg az elítéltek áldozattá válásá­nak kockázatát, vezessenek be az erőszaktevők megrendszabályo- zását célzó intézkedéseket, és vi­seljék gondját a támadást elszen­vedőknek. Holder egy nemrégiben írt leve­lében sajnálkozását fejezte ki ami­att, hogy nem sikerült betartani a 2003-as törvénynek a szabályzat bevezetésének 2010. júliusi határ­idejére vonatkozó előírását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom