Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-21 / 193. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 21. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ APEVARUL Román rendőrök megvertek egy nagyváradi magyar férfit és barátnőjét, mert anyanyelvükön gúnyolódtak velük-írta a román Adevarul című napilap. A lap szerint a rendőrök vasárnap éjjel igazoltatták a nagyváradi szórakozóhelyből hazafelé tartó fiatalokat, akiknél nem volt személyi igazolvány. A rendőrök megpróbálták feljegyezni a nevüket, de a fiatalember beszámolója szerint harmadszorra sem tudták helyesen leírni, noha betűzte. A férfi elismeri, hogy ittas volt, és magyarul vicces megjegyzéseket tett a rendőrökre, de indokolatlannak tartja erőszakos fellépésüket, melynek következtében ő öt napig, barátnője három napig gyógyuló sé- rüléseketszenvedett. (MTI)- Látja, szomszéd, jó, hogy nem mentek arra a méregdrága tengerparti nyaralásra. Itthon ingyen ülhetnek nyakig az árvízben. (Peter Gossányi rajza) Azt gondoljuk, hogy a mi demokráciánk már automatikusan adott, egyszer és mindenkorra, ez tévedés A szabadság ára Hét év után véget ért az iraki háború. Az utolsó amerikai harci egységek is elhagyják az országot, és megkezdődik az a hosszú időszak, mely alatt az irakiak megpróbálnak élni a szabadsággal és ésszerűen uralkodni. ŠTEFAN HRÍB Husszein kivégezve, a diktatúrát felváltotta a választás, de a káosz is, a merényletek, a szuniták és síiták közti konfliktusok. Érdemes volt ezért háborúzni? A jobb életért Irak hatalmas árat fizetett. Több tízezer iraki vesztette életét a háborúban, számtalan civil, több mint négyezer amerikai katona és számos szövetséges katona, köztük szlovákok is. A háború miatt több európai vezető személyiség került konfliktusba Amerikával, százezres tüntetéseket szerveztek az európai városokban, amelyeken George Bush-t a szabadság legfőbb ellenségének kiáltották ki, és Tony Blair is elvesztette népszerűségét. És Irakban nem találtak tömegpusztító fegyvereket, a konspirációs elvek barátai újabb bizonyítékot szereztek arról, hogy a világot a fegyver- és az olaj- lobby irányítja. Ez mind a háború ára. Mi van a mérleg másik serpenyőjében? Először is - Iraknak olyan lehetősége van, amilyen még nem volt. Már nincs Husszein, se az ő szadista fiai, a zsarnok Forradalmi Gárda, az irakiak döntik el, hogyan akarnak élni. Pontosan még nem tudják összekapcsolni vallásukat a mások vallásával szembeni tisztelettel, még nem tanultak meg együtt élni. De van lehetőségük és segítségük ahhoz, hogy sikerüljön nekik. Kevés ez? Másodszor - a radikális iszlamisták világszerte megállapították, a Nyugat, bármennyire elkényelmesedett is, még mindig ellen tud állni abbeli igyekezetének, hogy a világ hatalmas Kalifátussá váljon. Vitatkozhatunk arról, hogy az iraki háború kellőképpen indokolt volt-e, hogy Husszein miért tett úgy, mintha lennének tömegpusztító fegyverei, holott nem voltak, sőt azon is, érett-e már az arab világ a demokráciára, s hogy egy ilyen törékeny rendszer rákényszeríthető- e kívülről egy országra. De nem tagadhatjuk, hogy Oszama Bin Laden bujdosik, hogy több harcostársa már nem él, és hogy az álmuk, amely szerint a vüágban a saríja uralkodik, kevésbé reális, mint 2001. szeptember 11-én. Kevés ez? És harmadszor - a Nyugat - beleértve Szlovákiát is - ismét tapasztalhatta, milyen nagy a szabadság ára. Irak első szabad választásáért emberéletekkel fizetett. Ezrek, tízezrek életével. A mi választásunk, a mi szabadságunk ára is ilyen nagy, csak már nem látjuk, és azt gondoljuk, hogy a mi demokráciánk már automatikusan adott, egyszer és mindenkorra. Tévedés. Ebben a kérdésben mindnyájan irakiak vagyunk. Ha morgunk a kormány megszorító intézkedései miatt, ha úgy tűnik, hogy túlságosan sokat vesznek el tőlünk, és ha azt gondoljuk, nagyon fog fájni, ha megszüntetik az adókedvezményt, gondoljunk az egyszerű iráni emberre, a Husszein uralkodása alatti szenvedéseire, a hét évig elhúzódó háborúra és mai helyzetére. Csak utána jövünk rá, hogy a szabadság édenében, anyagi jólétben élünk - még akkor is, ha válság van és összébb kell húznunk a nadrágszíjat. A szerző a .týždeň főszerkesztője, a Lámpa műsorvezetője Radičová kormánya győzze meg a saját választóit, és ne féljen tisztességesen kommunikálni Én elvonom, te elvonod.... LOVÁSZ ATTILA Ha valaki komoly politikai vitának tekinti az adózásról és járulékokról szóló jogszabályok egy részének módosítását, téved. Amit Radičová és főleg a kincstári főnök Mikloš művel nem más, mint annak az adósságállománynak az eltakarítása, amit nemzeti és vélt baloldali kormányunk ránk hagyott. Sajnos, igaza lesz Štefan Hríb kollégánknak, aki 1999-ben megírta, hogy vannak a pazarló - ezért populáris - kormányok, majd jönnek azok, amelyek betömik a legnagyobb lyukakat, azokat ki lehet nevezni népnyúzónak, majd újra nyerni és újra ludovikás tiszt módján szórni a pénzt. A mostani tervezetek az intenzív osztály életmentő gyakorlatai, nem adórendszerről, közfinanszírozási modellről szólnak. Ettől függetlenül nem lenne baj, ha egy kompakt adózási és járulékmodell elképzelésével készülnének. Itt vannak az ún. kivételek, ami helyesen magyarul adókedvezmény. Megszüntetésük lehet modell értékű, a politikai olyan rendszert fogalmazhat meg, melyben mindenkire ugyanúgy vonatkozik minden szabály, mindenki ugyanolyan mértékben adózik és fizet járulékokat. Ez a rendszer akkor jó, ha az adókulcs nagyon alacsony, az elvonások kicsik, az állam az embereknél hagyja a pénzt, döntsék el ők, mire költik. A probléma az, hogy több évszázados kiskorú- sítás után régiónk népei egy általános kötelező nyugdíjbiztosítás eltörlésére úgy reagálnának, hogy harminc-negyven év múlva kollektív éhhalálról számolna be a sajtó. Tehát valamilyen állami kényszerre, jogszabályi szankciók terhére szükség van, egyébként egymás torkának esnénk generációs vagy szociális alapon. Nézzük ezt a kivételesdit. Az adókedvezmény nem az ördögtől való, s ha nem fűnek, fának és lobbycsoportnak osztogatják, akkor az állami támogatás legegyszerűbb közvetett formája - azaz: az állam nem ad, hanem nem vesz el. Ilyen forma a gyermekes családoknak járó adókedvezmény, de lehet támogatni a környezetbarát csomagolást használó gyártót, aki PÉT helyett üvegbe tölt s nem kell pl. ÁFÁ-t fizetnie. Példából lenne elég. Ez a módszer a magas adókulcsokkal dolgozó rendszerekben jó (lásd Svédország, Norvégia). Az alacsony adókulcsnál (a 19% az, a 17 még inkább az lenne) a kivételek nem feltétlenül jók. Más kérdés a járulékfizetés. Mivel az emberek nagy része nem keres sokat, talán nem is tudja, hogy a betegbiztosítást és a nyugdíjalapokat százalékalapon csak bizonyos bérig számolják, magasabb jövedelemnél nem járulék- köteles a bevétel. Ugyanígy nem járulékköteles egy sor bevétel - pl. a bérletből, a kamatból, az osztalékból származó. Magas elvonások esetén ez rendjén való, ha a kormányzat itt is adóhoz hasonlóan a csillagos égig terjedő jövedelmekig fizettetne járulékokat, akkor azokat alacsony kulccsal kell megállapítani. És még valami - nagy elvonások esetén nem szabad és nem tisztességes szolidáris rendszerbe fizettetni, akkor ugyanis nem jelenik meg az egy életen át végzett nehezebb, szak- képzettebb, felelősségteljesebb munka a nyugdíjban. Nem könnyű hát a képlet, s minden kormányzati döntés komolyan vitatható lesz. Ami viszont nagyon jó, hogy a kormányzati döntések nem vonatkoznak az átlagpolgárokra. A Központi Lakossági Nyilvántartás szerint Átlag Polgár nevet viselő egyén Szlovákiában nem lakik, és nem anyakönyveztek Bežný Občan nevűt sem. Tehát a kormányzati intézkedések mindenki másra vonatkoznak. Cinizmustól nem mentes megjegyzésünk oka: ennek a kormánynak a pártjait nem azok választották, akik az államtól várnak minden megoldást s akik nem értenék, hogy a közpénzekkel baj van, ha nem teszünk semmit, még nagyobb lesz. Ne akarja Radičová kormánya meggyőzni Fico választóit, az úgysem sikerül - győzze meg a sajátjait és ne féljen tisztességesen kommunikálni, mindenféle egyszerű emberek emlegetése nélkül. Akkor talán nem lesz az az érzésünk, hogy pelenkára költik minisztereink bérük jelentős részét. KOMMENTÁR Mégis bunda a bunda... BALÁZS BENCE Ugye ismerik: kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda... Arománpolitikusokistudjákezt, persze kicsitmásképp: ha befordítom, és nem bunda, akkor kifordítom, és bunda... S ha úgysem, akkor addig fordítgatom, amíg bundalesz, hamárbunda, akkor kifordíthatom, befordíthatom, és bunda marad. A kérdés az, miért kell ilyen nyári kánikulában bunda - akárki-, akár befordítva. Erre egy kicsit bonyolultaválasz:jobb,havan,minthanemlenne.Hanemlenneés hideglenne, fáznánk. Laci, aközismert-hajléktalan-kolozsváribo- lond is tudja ezt: most is télikabátjábanjár. S hogy miért jutott mindez eszembe? Mert a román politikusokjó része is olyan, mint Bolond Laci,azzal a különbséggel, hogy ők nem télikabátot viselnek nyáron, hanem akkor kampányolnak, amikornincs is kilátásban választás. Márpedigazt, hogy kampányolnak, nemta- gadhatjákle, mint azt sem, hogy ismét a magyarveszély, a román állam integritását veszélyeztető székelyföldi autonómia mumusa a kampány gerince, egyebek között Tőkés László EP-alelnök kijelentései kapcsán. Ennél talánmár csak az fájdalmasabb, hogy olyan politikusok is riogatják a többségieket, akikre korábban nem volt jellemző, így például a nemzeti liberálisok, akik nemrég az RMDSZ-szel kormányoztak. Egyik képviselőjük egyenesen a Legfelsőbb Védelmi Tanács összehívását sürgette Tőkés kijelentései kapcsán... Szintén a magyarveszélyre próbál építenijó néhány szociáldemokrata politikus, ami már kevésbé meglepő: igaz, ők is kormányoztak néhány éve az RMDSZ-szel, ám azóta számos szélsőséges nacionalista iratkozott be, pontosabban, iratkozott át a pártba a nagyromániásoktól, amikor azok ném érték el a parlamenti küszöböt. A nemzeti liberálisoknak és a szociáldemokratáknak az egyre gyakrabban alkalmazottszélsőséges retorikákonkívülvanmégegy közös vonásuk: ők a legutóbbi parlamenti választások nagy vesztesei, mindketten ellenzékben vannak. Ez már némi magyarázatot ad arra, miért nyúlnak a szélsőséges retorikához: ellenzékiként az a lényeg, hogy minden lehetséges módszerrel és módon diszkreditálják a kormányon levőket. Mindenáron. Hiszen a cél szentesíti az eszközt, s a mai (román) politikában ez hatványozottan igaz. Ám, miközben egyik bizalmatlansági indítványt a másik után próbálják benyújtani - amihez minden alkalommal több tízezer aláírás szükséges -, az illető pártok, politikusokúgy vélik, nyíltleveleik, nyilatkozataik,azauto- nómia kérdése nem kampányolás. Hát akkor mi? Hiszen a romániai magyarság, a magyarok vélt (vagy valós) szélsőségessége, a magyarveszély, az autonómia kérdése mindig is kampánytéma volt a román demokrácia 20 éves történetében, és a jelek szerint még vagy 20 évig az is marad. így a romániai magyar politikusok bármit tesznek vagy nyilatkoznak, azt román társaik vagy kiforgatják, vagy beforgatják. Közben pedig dúdolgatják: kifordítom, befordítom, mégis kampány a kampány... JEGYZET Nyaralás... KOCUR LÁSZLÓ Amire e sorok a nyájas olvasó elé kerülnek, a szerző két határral odább megérdemelt nyári szabadságát tölti, Dante, Petrarca és Boccaccio szülőhazájában. Bár az elhatározás az utolsó pillanatban megingott. E sorok írója biztosítás és problémák nélkül járta be a Balkán egy részét, és végigvezetett Románián is, ahol éjszaka a kivilá- gítatlan szekerekből kilógó lőcs nem egzotikum, de párja unszolására a tálján út előtt hagyta magát rábeszélni egy biztosítás megkötésére. Végül is, a költségek az egész úthoz mérten elhanyagolhatók... Abiztosító munkatársa nagyon kedves volt, figyelme az összes részletre kiterjedt. „Hova lesz az út? Olaszországba? Hm, a sok román vendégmunkás miatt nagyon megromlott ott a közbiztonság. Kössünk biztosítást autófeltörés ellen is?”-kérdezte. A románok pont egy 12 éves Szu- zukit akarnak feltörni? - töprengtem magamban. Ki tudja, az ördög nem alszik! Legyen. Persze, autólopás ellen is, hogyne. Fő az egészség, ezt a biztosító is tudja. „Az Európai Egészségbiztosítási Kártya nem fedez min- denkiadást. Egy-egy baleset utáni bonyolultabb műtét tetemes kiadásokkal jár, nem is beszélve a kórházi ellátásról. Javaslom, ezt is foglaljukbele”- mondta abiztosító. Hát, bonyolult műtétre végül is nem készültem, egyszerűre sem, de igaza van, Rómában a robogósok a visszapillantók között szlalo- moznak, mint állat, amikorrepü- lőgéppel érkeztem az örök városba, már láttam. Nem is értem, hogymerekmostközép-európai vezetési morállal és tapasztalatokkal bemenni közéjük, mi van, ha az egyikbejön a szélvédőn. Legyen. Az utazás gondolatát akkor kezdtem komolyan felülbírálni, amikor rákérdeztek: szeretném-e, ha a biztosítás kiterjedne tetemem hazahozatalára is. „Ööö, elnézést, nem j ól értettem” - mondtam olyan dermedt arccal, amilyennel csak egy angol tudná mondanibármilyen tetszőleges mondat előtt, hogy excuse me. Látva zavaromat, a biztosító embere kifejtette: „van, hogy a nyaraló ott hagyja a fogát. Gondoljunk a thaiföldi cunamira, mely nyaralók tömegét sodorta el, romba döntve az ország idegen- forgalmát. Akiket nem a helyszínen temettek el, azok tetemének hazahozatala jó sokba került. Ugye nem szeretné özvegy édes- anyj át ilyesminek kitenni...” Kocsifeltörés, műtét, halál, hát menjen így a fene bárhova is.
