Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-18 / 190. szám, szerda
8 Kultúra UJSZO 2010. AUGUSZTUS 18. www.ujszo.com A szervezők igyekeznek minden olyan nemzet kedvébe járni, ahonnét a külföldi közönség érkezik Górcső alatt a Sziget Nagyszínpada (Sághy György felvételei) ség kedvencének. Tavaly aztán megkapták a rocktörténet legjobbjainak járó díjat, ennek örömére fergeteges turnét prezentáltak a szigetországban. Az erről szóló írásos feljegyzések egytől egyig egekbe magasztalták a zenekart, ezért kíváncsian vártam a csütörtöki Sziget-koncertet. És érdemes volt vámom, mert amit láttam és hallottam, az lehengerlő volt. „Söpört” a Specials Elsöprő erejű, abszolúte mai produkció, amelyben a punk energiája és szellemisége találkozik a jamaicai zenével, mindez sokkal profibb hangzásban és hangszereléssel, mint a 80-as évek elején. Ezáltal a régi számok újjászülettek, a zenekar fekete és fehér tagjai pedig (ez is ritkaság- számba ment annak idején, a Specials tudatosan küzdött is a rasszizmus ellen) alig öregedtek valamicskét, legalábbis húsz méter távolságból úgy tűnt. És akkor nézzük az Iron Ma- ident, a nagy metálcirkuszt, amelyet szó szerint inkább csak nézhettünk, mint hallhattunk, a hangosítás ugyanis olyan pocsék volt, hogy arra szavam sincs. A tömeg közepén nagyon figyelnem kellett, hogy halljak valamit. A hangerő meghatározó attribútuma egy me- tálkoncert élvezeti értékének, de a technikusok mindent elrontottak ezen az estén, amit csak el lehetett rontani. Bruce Dickinson hiába cikázott a színpadon, hiába voltak hatalmas együtténeklések, hosszú gitárszólók és pazar látvány, a helyzetet nem lehetett menteni. Kár, mert a lejátszott 16 számból 11 dal 2000 utáni volt, amelyekre tényleg kíváncsi lettem volna, ám végig úgy éreztem, egy táskarádiót kötöttek a hangszórókra. A fesztiválzáró Muse koncertje szintén hatalmas tömeget vonzott. Bebizonyították, hogy joggal tartják őket sokan a 21. századi Que- en-nek. Zenéjük maximálisan megfelel az új évezred kihívásainak, emellett a hetvenes évek aranykorát is megidézi a sok cicoma és a harsány körítés ellenére. Ez az a zene, amely stadionokat tölt meg, mégis vállalható, mert egyszerre sci-fisen monumentális és dögösen rockos. Csak remélni meijük, hogy a Sziget nagyszínpadán jövőre több hozzájuk hasonlóan aktuális zenekart láthatunk majd. Külhoni művészeti fesztivál Budapesten Kezdődik az ART-Mozaik AJÁNLÓ A tömegről, a hangulatról, a szervezésről, a büfék árairól, a külföldiek túl- tengéséről, az időjárásról és a fesztivál országimázs- formáló hatásáról már esett szó az elmúlt héten. Maga a zene, a koncertek értékelése viszont pont ezek miatt háttérbe szorult. Ezt igyekszünk most pótolni. JUHÁSZ KATALIN Szorítkozzunk csupán a Nagyszínpad kínálatára, mert bár a kisebb helyszíneken érdekesebb dolgok történtek (Bad Religion, Nina Hagen, Gotan Project, Am- paro Sanchez, 111 Niňo), mégiscsak ez határozza meg egy-egy fesztivál irányvonalát és atmoszféráját. Volt idő, amikor nagyobb húzónevek, illetve izgalmasabb produkciók váltották egymást ezeken a deszkákon. A szervezők egy ideje érezhetően szívesen mennek biztosra, ezért visszahívnak néhány bevált csapatot, illetve igyekeznek minden olyan nemzet kedvébe járni, ahonnét a külföldi közönség érkezik. Ami nehezen érthető A Specials elsöprő erejű, abszolúte mai produkciót nyújtott Budapest. Augusztus 20-án, pénteken kezdődik és vasárnapig tart az ART-Mozaik - Külhoni művészeti fesztivál, amelynek célja, hogy olyan tehetséges határon túli amatőr és hivatásos művészekhez, művészeti együttesekhez hozza közelebb a budapesti közönséget, akik/amelyek már ismertek és kedveltek Magyarországon is, illetve akik/amelyek számára ez a fellépés hozhatja meg a kiugrási lehetőséget. Nyár lévén a fesztivált szervező Hungarofest Nonprofit Kft. - Égtájak Iroda elsősorban színvonalas, de szórakoztató produkciók bemutatására törekszik. Napközben főként családi programok zajlanak, késő délután és este pedig koncertek hallhatók a színpadokon, amelyeket a pesti alsó rakparton, a Lánchíd és Erzsébet híd közötti szakaszon állítanak fel. A zenei produkciók között több különlegesség is található, többek között most hallható először Lajkó Félix és a 10 tagú Égtájak zenekar, Hobo és erdélyi bandája; a blues kedvelőinek nagy örömére fellép az amerikai, szlovákiai és magyar- országi zenészekből alakult formáció, Karen Carroll és a Mississippi Grave Diggers - közép-kelet- európai zenei hagyományokkal gazdagítva a tradicionális blues világát; a Hodek Dávid Quartet olyan felállásban játszik, amilyenben még sohasem játszott, továbbá a szegedi Molnár Dixieland Band is kiegészül losonci, temesvári, sepsiszentgyörgyi és szabadkai zenészekkel. A fiatal, feltörekvő együttesek (például a Jedam, Tündérground, sZempöl, B-terv, Libalegelő) koncertjeik révén újabb magyarországi rajongókat szerezhetnek. A színpadokon több magyarországi, de határon túli kötődéssel rendelkező együttes is hallható, például Bocskor Bíborka és a Magashegyi A komáromi Hodek Dávid, a legfiatalabb hazai dzsesszdobos is bemutatkozik (Képarchívum) Underground, Maszkura és a Tücsökraj, Ferenczi György és a Rac- kajam. A nagyszínpadi koncerteket követően kb. 23 órától a Benkó Ákos Quartet, a Session Jazz Band és a Quartet Mysticoo akusztikus háttérzenéje várja az igényes éjszakai szórakozásra vágyókat. A szlovákiai magyar színeket képviseli a fesztiválon Korpás Éva és zenekara, a Rozsnyói Meseszínház, a Samaria verses band, Gál Tamás színművész és Bodonyi András, valamint a Szevasz Színház is. Az ART-Mozaik fesztiválon is bemutatkoznak a Vendégségben Budapesten - Határon túli magyar fiatalok 15. találkozójára érkezett művészeti együttesek: néptáncosok, népi zenekarok, verséneklők, színjátszók, kamarazenekarok. A nappali családi programok helyszínén interaktív foglalkozásokkal, múltidéző kézműves játszóházzal, színházi előadásokkal koncertekkel várják a kisebbeket. Az ART-Mozaik fesztivál minden programja ingyenes. A részletes program a www.egta- jak.com/artmozaik oldalon olvasható. (ú) A németek kedvéért például jó néhányszor játszott már itt a Die Ärzte, a Toten Hosen és a Guano Apes, akikkel egyébként semmi bajom, korrekt szórakoztatóknak tartom őket. Azt azonban nem értem, hogyan kerülhetett a nagyszínpadra idén a berlini K.I.Z. nevű hiphop-kollektíva, akik nyilvánvalóan egy elég speciális és könnyen körülírható szubkultúrát céloznak meg. Bizonytalan német nyelvtudással nem volt könnyű bekapcsolódni a produkcióba, csak azt állapítottam meg újfent, hogy a német nyelv rappe- lésre teljességgel alkalmatlan, ellentétben például az olasszal. (Jovanottit annak ellenére imádom, hogy alig néhány szót értek belőle, pont a nyelv zeneisége miatt. Es persze amiatt, hogy nem akármilyen zenészek veszik őt körül.) Az olaszoknak a torinói Subso- dica nevű bandát szerződtették le a szigetre, ennek megfelelően rajtuk kívül alig voltak más nemzetek képviselői a nagyszínpad előtt. A torinói zenekar tagjai érezhetően Moby-rajongók, oly mértékben, hogy párszor a lenyú- lás alapos gyanúja forgott fenn dalaik hallatán. Nina Hagen, „a punk anyja" Johnny Rotten a Public Image Ltd. zenekarral Megkapták a britek is A nagy létszámú brit fesztiválo- zók megkapták a Kasabiant és a The Cribs nevű formációt, amelynek egyetlen érdekessége, hogy Johnny Marr gitározik náluk, az az ember, aki a 80-as években új utakat tört hangszerével, és nemcsak a The Smiths hangzását határozta meg, hanem egy csomó más zenekarét is. Épp ezért megmagyarázhatatlan, miért állt be egy olyan bandába, amelyből tizenkettő egy tucat, és amely hallhatóan az őáltala anno kikövezett úton kíván kényelmesen végigsétálni. A Faithlesst viszont, hiába britek, leginkább a magyar közönség kedvéért szerepeltették ezredszer is a nagyszínpadon. Elsőre (nyolctíz éve?) még érdekesnek tűntek az egyszerű, ám hipnotikus szintitémákat követő döngölésekkel, Maxi Jazz szuggesztív hangjával, és néhány slágerükkel (We Come 1, God Is a DJ, Insomnia), ám azóta tulajdonképpen semmi újat nem mutattak fel, azaz forradalmárok helyett egy megbízhatóan teljesítő formációt láthattunk. Aztán járt itt három-négy legenda, közülük is a legnagyobb a Sex Pistols-vezér Johnny Rotten, aki polgári nevén, John Lydon- ként szerepelt az 1978-ban alakult Public Image Ltd. zenekar élén, amely újhullámba oltott posztpunkkal kísérletezett (szintetizátorok, ipari zaj és húzós dallamok). Gyomorba vágó PIL Legutóbbi lemezük viszont 1992-ben jelent meg, azaz nosztalgiakoncertre számítottam, annál is inkább, mivel hosszú kihagyás után tavaly álltak újra össze. Ehhez képest tömény, gyomorba vágó zenét prezentáltak a jellegzetes, fenyegető kántálásra hasonlító énekkel. Lydon ezzel a zenekarral jóval meggyőzőbb, mint néhány éve a Sex Pistols élén, amikor inkább csak szórakoztató volt a nagyszínpadon, mintsem egy korszak emblematikus figurája. Sokan várták vissza a Toy Doll- st is, az Olga művésznéven futó másik vén punkfazon trióját, amely szintén legalább 30 éve porondon van. Eközben a napszemüveg-imádó frontember körül folyamatosan cserélődtek a kollégák, a karcosan dallamos, nyers, egyszerű, lüktető zene viszont maradt a régi. Kíváncsi vagyok, vajon a The Hives hol lesz harminc év múlva. Jelenleg nagyon is „ott voltak” a színpadon, bár én először láttam őket élőben, mert a múltkori szigetes koncertjükről egy megfázás miatt lemaradtam. Ugyanez a kérdés merült fel bennem a Ska-P vagy a Papa Roach hallatán is, hogy Mikát vagy a Thirty Seconds to Mars nevű felkapott formációt ne is említsük. Két további fontos brit zenekar, a Madness és a Specials karrierje a 80-as években sokáig fejfej mellett haladt, hogy aztán teljesen más pályát járjanak be az évek során, és végül ugyanott kössenek ki: a babérokat újra learató, élő legenda szerepében. Míg azonban a Madness az idők során a Brit Nemzeti Bulizenekar státusába küzdötte fel magát, addig a Specials megmaradt a ska műfajt kedvelő rétegközönRÖVIDEN Testre szabva - kiállítás Pozsony. Ma 18 órakor nyitják meg Polák Csilla és Viliam Sla- minka Testre szabva című kiállítását a Fru Fru Galleryben (Štefánikova 13.). A testre szabva című közös kiállítás - melynek médiuma a festmény - korunk női és férfiideáljainak eszményi képére szabott olyan közös projekt, amely a téves képzetekre igyekszik felhívni a figyelmet. Polák Csilla a „női képpel” úgy foglalkozik, hogy az internetes biogokban olvasató bulimiával és anorexiával kapcsolatos képzetekből indul ki. Viliam Slaminka a végletekig leegyszerűsített nőképben azt a téves eszmét tárja fel, amely a női testrészekkel mint „fétistárgyakkal” manipulál, (tb) Bangó Margit-koncert Pozsonyban Pozsony. Egy temperamentumos estre várja a közönséget szeptember 25-én (szombat) a Meteorit Nemzetközi Színház (Čulenova utca 3.). Nem kisebb személyiség látogat el Pozsonyba, mint Bangó Margit Kossuth-díjas művész, a magyarnóták és cigánydalok koronázatlan királynője, hogy kivételes tehetségével örömet szerezzen közönségének. Ä művésznő koncertje előtt és után Rigó János és zenekara gondoskodik az est vidám hangulatáról. (ú) Víz alatti művészeti galéria Litvániában Vilnius. Megnyílt Litvánia első víz alatti művészeti galériája. A Plateliai-tóban működő kiállítóhelyet búvárok nyitották meg. ,A víz alatt egészen másnak tűnik a művészet” - mondta a szokatlan ötlettel kapcsolatban Andrius Albrikas, a helyi búváriskola vezetője a galéria hétfői megnyitóján. A tó mélyén hétvége óta látható környékbeli művészek 20 nagyalakú fotográfiája. A szervezők a jövőben szobrokat, festményeket és üvegtárgyakat is be akarnak mutatni a rendkívüli helyszínen. A víz alatti galéria ötlete helyi hobbibúvároktól származik, a gondolatot egy olyan búvárkodó pártól kölcsönözték, amely a víz alatt állította ki esküvői fotóját, hogy társaik is megcsodálhassák. (MTI)