Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-01 / 150. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 1. Kultúra 9 Sherry Horman filmje kiállás egy kegyetlen tradíció elleni ügy mellett, egy erős nő hősies példájával A sivatag virágának fekete könnye Nem virágos ez a történet egyáltalán. Nincs is benne virág. Legalábbis olyan, amilyenre a cím szerint gondolnánk, vagy amilyet a cím szerint elképzelnénk, nincs. A sivatag virága Sherry Horman rendező életrajzi drámájában mégis szép és egzotikus. De ez a virág, amelyikről a film szól, nem a sivatag homokjából hajtott ki a legnehezebb körülményeket is tűrő gyökérből és szárral. De sivatagijellegénél fogva mindent túlél. A neve: Wa- ris. Waris Dirié, és Szomáliából származik. TALLÓS1 BÉLA Waris, vagyis a „sivatag virága” (ezt jelenti a szó) egy csodálatosan szép lány, akinek élettörténetéről szól ez a döbbenetes mozi. Arról, ahogy Waris kivirágzik, nagy fájdalmakkal tűri a sivatagi (Szomáliái) kegyetlen viszontagságokat, és virágzásának pompájával, vagyis szépségével kitör a névtelenek világából, s népszerűségét arra használja fel, hogy önzetlen segítséget nyújtson az olyan nehéz sorsú nőknek, mint amilyen ő maga is. S ezen nemcsak azt kell érteni, hogy a nincstelen- ség, a nélkülözés, az abszolút primitív élet szintjén cseperedik fel, hanem azt a teljes kiszolgáltatottságot is, amely a primitív népek ősi (törzsi) hagyományaiból fakad. A filmajánló alapján annyit lehet tudni arról, mit látunk majd a moziban, hogy: „A Szomáliái Waris Dirié a világ egyik legkeresettebb modellje az észak-afrikai sivatagból, egy nomád kecskepásztor családból jutott a divadapok címlapjára és a fashion show-k kifutójára. Tizenhárom évesen szökött el otthonról egy rákényszerí- tett házasság elől, több napig bolyongott a sivatagban, amíg eljutott a fővárosba, Mogadishuba. Rokonai hamarosan továbbküldték Londonba, ahol szolgálóként (Fotó: Continentalfilm Liya Kebede és Sally Hawkins dolgozott a Szomáliái Nagykövetségen, egész kamaszkorát bezárva, tanuladanul leélve.” Ebből az ötpercnyi elbeszélésre elegendő alapból terebélyesedik ki a film, amely nem időrendi sorrendbe szedi Waris élettörténetét, nem is mesél el mindent részleteiben, csak ki-kiragad eseményeket, s inkább azokat az érzéseket próbálja közvetíteni, amelyekkel Waris közlekedik a világban: előbb az otthoni, Szomáliái valóságban, később pedig Londonnak az ő gyerekkori élményeitől félévnyire távoli világában. A két realitás ütköztetése oly módon, ahogy Waris megéli, olykor-olykor mosolyt csal az ember arcára. De keserű mosoly ez. Keserű, mivel egyfelől derűvel tölt el, hogy Warisnak sikerül a kiemelkedés, másfelől, amikor az események elvisznek egy reményt keltő pillanatba, rögtön vissza is zuhantat a film a teljes kiúttalanságba, oda, ahonnan Warisnak szinte újból elölről kell kezdenie. Keserű mosoly ez azért is, mivel Waris életútja mögött ott sorakozik annak a sok-sok lánynak, nőnek a sorsa és kiúttalan története, aki ott maradt és ott kénytelen felnőni, ahonnan Waris (el)jött. Érdemes belenézni az asszonyok arcába, akiket a film megmutat. Abból sok minden kiolvasható. És talán ez az a többlet, amit a film hozzátehet az alapul szolgáló, bestsellerré vált írott történethez. A Szomáliái életképek, amelyek mindenfajta stilizálás nélkül önmagukról beszélnek. Az a forró nyomor, az a sehova se vezető káosz, az a szellemi lent és az a lelki beszűkülés, amit a helyszíni képek közvetítenek, önmagukban a lesújtó hitelesség. S ehhez hozzájárul két olyan nagyszerű alakítás, amelyeket elnézve, amelyeken el- ámulva mindvégig kérdéses, van- e ilyen, létezik-e ilyen, lehetséges- e ilyen színészi beleélési képesség - ezt elsősorban a Warist alakító Liya Kebedére kell érteni. Ugyanakkor Sally Hawkins elrajzolt Ma- rylin figurája - aki mindvégig kiáll Waris mellett - is tartós ismerősünkké válik. Liya Kebede úgy él a vásznon, hogy férfit-nőt az érzelmeibe von, „magáévá tesz” oly- formán, hogy benne, vele, általa gondolkozunk, és élünk át valamiféle virtuális kegyetlen valót a film kegyetlenül hosszú két órája alatt. Ami alatt van ugyan üresjárat is, de ha a rendező nem fogna vissza valamit az őrületes töménységből a lelassított, szépelgő jelenetekkel, bele is lehetne pusztulni, legalábbis lelkileg nagyon bele lehetne fájdulni ebbe a filmbe. Erősen hatásvadász a zene, „slágergyanús” futamaival nagyon alátesz a látottaknak. Ám itt ez is jó, mert kiszakít a beleképzelés és a beleélés lehúzó örvényéből, s tudato- síttatja, hogy moziban ülünk, egy élet stilizál változatának vagyunk a szemtanúi. De így is kemény a valóság, ami lepereg előttünk. Véresen maradi jeleneteivel. Véresen kegyetlen ostoba tradícióival. Véresen kegyetlen tudatlanságával. Véres hiedelmeivel. A vegyes kar tagjai, akik gyermekként szerették meg a kórusmuzsikát, felnőttként is örömmel énekelnek Sikeres évadot zárt a komáromi Gaudium ST1RBER LAJOS Sikeres évadot zárt a komáromi Gaudium vegyes kar, a Jókai Mór (volt Béke Utcai) Alapiskola és a vmk kórusa. Az énekkart nyolc évvel ezelőtt az iskola gyermekkarának azon egykori tagjai alapították, akik gyermekként szerették meg a közös éneklést, a kórusmuzsikát, és felnőttként is ga- udiummal, azaz örömmel énekelnek - innen az énekkar neve is. Mi ösztönzi a kórus tagjait rendszeres munkára, kitartásra? Az, hogy mind a próbákon, mind a fellépéseken tapasztalhatják a kodá- lyi üzenet igazát: „Az ének megszépíti az életet, az éneklők másokét is.” Teltházas helyi rendezvényeik - hangversenyeik, sikeres vendégszerepléseik egyaránt cáfolják a „zenei ponyvát” pártolók hazug állítását. Mely szerint: korunkban nincs igény a valódi kultúrára, a nemesebb zenére, a nemesebb szórakozásra. A Gaudiumnak a 2009/2010-es évadban 10 fellépése volt: énekelt Zsérén, a kiváló szlovákiai magyar zeneszerző, Szijjártó Jenő születésének 90. évfordulója alkalmából rendezett emlékesten, melynek szervezője a Zoboralja női kar volt; a komáromi Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület Petőfi-emlékestjén; közreműködött a Csemadok megalakulásának 60. évfordulója alkalmából rendezett gálaesten. Adventi Hangversenye a járvány miatt elmaradt, de adventi műsorát - a nagymegyeri Bárdos Lajos Vegyes Kar meghívására - sikerrel énekelte Nagymegyeren. A Jókai Mór Alapiskola kórusai - a Kicsinyek Kórusa (karvezető Pfeiferlik Annamária), a Nagyok Kórusa (karvezető Juhász Mónika), a Gaudium vegyes kar (karvezető Stirber Lajos) - március 15-én nagy sikerrel szerepeltek a nyilvános ünnepi műsorban. A Gaudium március végén a Szlovákiai Magyar Peda- gógusokXVI. Országos Találkozóján Rozsnyón lépett fel. Áprilisban a Komáromi Városi Művelődési Központ és a Gaudium vegyes kar (egyben polgári társulás) kilencedik alkalommal rendezte meg a Vox Humana kórusfesztivált, valamint a 19. Komáromi Napok Nyitóhangversenyét. A fellépők között volt a Délkomáromi Zeneiskola Habanera kórusa (karvezető Horzák Adrienn), a vendéglátók képviseletében a VMK és a Csemadok Városi Szervezete Concordia vegyes kara (karvezető Stubendek István), a VMK Kantantína női kara (karvezető Katarína Čupková), valamint a budapesti Ozvena vegyes kar (karvezető Marta Pálmayo- vá-Pápaiová), a solymári Corvi- nus vegyes kar (karvezető Lógó Tibor), a zsérei Zoboralja női kar (karvezető Dr. Simek Viktor ). A hangversenyt - amely egyben főhajtás volt Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtőjének emléke előtt születésének bicentenáriuma alkalmából - az egyesített kórusok összkara (mintegy 250 énekes) Erkel Ferenc - Vörösmarty Mihály Szózatának közös éneklésével nyitotta, és Erkel Ferenc - Szabó Miklós Éljen a haza című kórusdalával zárta. Közreműködött a helyi Művészeti Alapiskola hangszeres kamaraegyüttese. Dráfi Mátyás színművész Sajó Sándor Magyarnak lenni című költeményének mélyen átélt tolmácsolásával emelte a rendezvény fényét. A hangversenyt megtisztelte jelenlétével Szijjártó Jenőné Nagy Ilona is. A Gaudium a Komáromi Napok keretében fogadta a brünni Lumír vegyes kart is. Május 2-án, a vendégekkel tartott közös hangversenyen, ismét fellépett a Jókai Mór Alapiskola mindhárom kórusa. A Kultúrpalotát (Duna Menti Múzeum) zsúfolásig megtöltő közönség Kodály Zoltán Esti dal és Eugen Suchoň Aká si mi krásna című művének közös előadását a közönség felállva, vastapssal köszönte meg. Hajdú Szabolcs alkotása is versenyben van A Lux-díjra jelölt filmek ÚJ SZÓ-HÍR Magyar film is versenyben van az Európai Parlament 2010-es filmművészeti díjáért, a Lux-díjért. A jelöltek közé beválogatták Hajdú Szabolcs Bibliotheque Pascal című alkotását is. Amint az EP Tájékoztatási Irodák sajtóközleményében olvasható, a brüsszeli Európai Filmfesztiválon hétfőn jelentették be, mely tíz film verseng majd az EP idei filmdíjáért. A közlemény szerint az Európai Parlament 2010-es Lux-díjának előválogatásán - Hajdú Szabolcs filmjén kívül - az alábbi mozgóképek jutottak tovább: Filippos Tsitos görög és német együttműködéssel készült Akadimia Platonos című alkotása, Feo Aladag munkája, a Die Fremde Németország képviseletében, Belgium színeiben pedig Olivier Masset-Depasse rendezése, az lllégal versenyez majd. Sha- runas Bartas litván-ff ancia-angol koprodukcióban készült opusa, az Indigrne d'Eurasie is szerepel a listán, akárcsak az olasz Luca Guadagnino Io sono l'amore című filmje. Olaszországból egy másik alkotást is jelöltek az előválogatás során: Pietro Marcello La bocca del lupo című filmjét. Jessica Hausner osztrák, francia és német színekben forgatta le Lourdes című munkáját, amely ugyancsak versenyben van, amiként Calin Peter Netzer német-román alkotása, a Medalia de onoare is. A listát a dán opus teszi teljessé, ez pedig a Tobias Lindholm és Michael Noer rendezésében készült R című film. A Lux-díj hivatalos jelöltjeit egy producerekből, terjesztőkből, fesztiváligazgatókból és filmkritikusokból álló zsűri választja (választotta) ki. A fenti listát azonban tovább szűkítik majd: a Lux-díj és a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál partnersége jegyében a „Velencei napok” július 27-ei sajtótájékoztatóján nevezik majd meg azt a legalább három filmet, amely a fentiek közül a döntőbe kerül. A döntős filmeket először Velencében, később pedig - október 26. és november 19. között - az Európai Parlament brüsszeli épületében vetítik. Az Európai Parlament elnöke az EP-képviselők szavazatai alapján november 24-én Stras- bourgban adja át a 2010-es Lux-díjat a győztes filmnek. A Lux-díjat 2007-ben alapították. A versenyben olyan fikciós, animációs vagy dokumentumfilmek vehetnek részt, amelyek legalább 60 perc hosszúságúak, az európai identitás, az európai kulturális sokszínűség alapvető értékeit illusztrálják vagy kérdőjelezik meg, esetleg az uniós integrációs folyamatról szóló vitába nyújtanak bepülantást. (ti) Két szlovák filmsiker Lagowban Lagow. Vlado Balko itthon diadalmenetben sikert sikerre halmozó filmje, a Lelki béke elnyerte a június 20. és 27. között megrendezett 39. Lagowi Nyári Filmfesztivál egyik díját a játékfilmek kategóriájában. Miro Remo több más fesztiválon sikerrel szerepelt Arsy-Versy című munkája pedig a dokumentumfilm kategóriában a fődíjat, az Aranyszőlőt szerezte meg. A lagowi filmfesztivál Közép- és Kelet-Európa kortárs filmművészetének egyik rangos nemzetközi szemléje. (tb) Maroš Bangó vak énekes jótékonysági koncertje Dalban mondta el ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. A „szlovák Bocelli”- ként emlegetett Maroš Bangó adott koncertet kedden este a ružinovi művelődési házban - a vak énekes jótékonysági koncertje azokra a művészekre igyekezett ráirányítani a figyelmet, akik testi fogyatékosságukat leküzdve állják meg a helyüket a különböző művészi pályákon. Az est vendégei között ott volt Sisa Sklovská, az ismert musicalénekesnő, valamint Emília Vášáry- ová, a szlovák színház- és filmművészet meghatározó alakja. A hangverseny a „Dalban mondom el” mottó jegyében zajlott: Maroš Bangó több zenei műfajban is bemutatkozott a közönségnek, dalait a szlovák mellett angolul, spanyolul és oroszul adta elő. Az est folyamán bemutatkozási lehetőséget kaptak Maroš Bangó vendégei - egyben sorstársai - is. A koncert fénypontja a Con Te partiro című világhírű duett volt, amelyet a vak énekes Sisa Sklovskával adott elő. A koncertet az AMBRELO polgári társulás szervezte, az Orange Alapítvány Kultúra korlátok nélkül elnevezésű programjának támogatásával. (ú) Emília Vášáryová, Maroš Bangó és felesége, Alexandra, aki a koncert háziasszonya volt (Képarchívum)
