Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-03 / 152. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 3. www.ujszo.com Az évezredek hagyatéka felmérhetetlen. Az egymásra épülő kultúráknak köszönhetően ma nehéz úgy építkezni, hogy ne kerüljön gazdag leletanyag a felszínre Római emlékek Tunéziában Mozaik Kerkennah, romkert A májusi ítéletidő Tunéziában is éreztette hatását. Az emberek fázósan sétáltak Sousse promenádján, vagy a fűtött medencékben, törökfürdőkben várták az időjárás jobbra fordulását. CSERMÁK ZOLTÁN „Ilyenkor érdemes romokat nézni - mondja egy utazási iroda képviselője, de egyben hozzá is teszi: - A szállodák all inclusive ellátása nem kedvez a kirándulásoknak, a vendégeket nagyon helyhez köti. A gazdasági krízis miatt egyébként is kevesebb a turista, így a kulturális értékek iránt is gyér az érdeklődés.” Pedig Tunézia rendkívül gazdag műemlékekben, különösen a római világ hagyott az utókorra számtalan látnivalót. Volt mit örökölni, ideális adottságai miatt az ország területe már az ókorban is sűrűn lakott volt. Kereskedelmi szempontból is hamar felfedezték értékét, mert a Földközi-tenger medencéjének közepén jó kikötési lehetőséget biztosított a Gibraltár felé terjeszkedő föníciaiaknak. A Kr. e. IX. századi Karthágó már virágzó város volt, egyben a pun kultúra központja. Az „afrikai éden” birtoklásáért hamar megindultak a harcok, Róma három véres háborúban kényszerítette térdre Karthágót. Porcius Cato dörgedelmes szavai a szenátusban: „Karthágónak vesznie kell” - nyitott fülekre találtak, s Scipio hadai véres harcok árán foglalták el a várost. Karthágó eleste nem járt a pun kultúra teljes megsemmisülésével, a nyelv, a vallás, a közigazgatás elemei beleolvadtak a római élet mindennapjaiba. A rómaiak Octavianus Augustus alatt Karthágót Africa provincia fővárosává tették, így a birodalomrész fejlődése új lendületet vett. Egymás után épültek a nagy kiterjedésű városok. Igen sok közülük viszonylag épen vészelte át a történelem viharait, s mivel nem épült rájuk újabb település, egyedülálló módon mutatják be az egykori római kultúrát. Tunézia leglátogatottabb romterülete a Tunisztól másfél óra járásra található Dougga. Az ország egyik legjobban megmaradt és Tunézia, El Djem, az egykori színház megóvott római romvárosa méltán érdemelte ki, hogy az UNESCO a világörökség részeként tartsa számon. Fekvése ideális, a környező dombok természetes védelmet nyújtottak lakóinak. Virágkorát Kr. u. a III. században élte. Gazdagságát az egész tartományhoz hasonlóan mezőgazdaságának köszönhette. A huszonöt hektáron elterülő tehetős település a római tartományi városok minden tipikus intézményével rendelkezett: színházát 3500 főre tervezték, fóruma, capitoliumi temploma, fürdője még romjaiban is impozáns. Meteorológiatörténeti látványosságot is mutatnak a vendégeknek: egy tágas tér kőburkolatába vésték azt a nyolc méter átmérőjű kört, amelynek kerületén egykor bejelölték a vidék uralkodó szélirányait. Számos emlék árulkodik a település mindennapjairól, a Kük- lopsz fürdő illemhelyén 12 márványlapból kialakított ámyékszék maradt épen. Dougga egykori életéről a feltárások során talált több mint 2000 felirat is tanúskodik, legnagyobb részüket édesvízi mészkőbe, kisebb hányadukat márványba vésték. A Duggától északkeletre elterülő Bulla Regia Tunézia és a vüág régészetében is megkülönböztetett helyet foglal el. E hírnevét a föld alá épített, máshol nem található, kiváló állapotban megmaradt villáinak köszönheti. Ha összehasonlítjuk Douggával, akkor látványban is érzékelhető a különbség, amíg nagyobb testvérében rekonstruálták a romokat, Bulla Regia szinte érintetlenül őrizte meg egykori varázsát. A település elhelyezkedése kedvező, körben hegyek védték a külső támadásoktól, s egyben a hideg északi szelektől, a misztráltól is. A hegyekben, mint egykor, ma is kőbánya működik. Bővizű források is fakadtak a környéken, ezek látták el ivó- és termálvízzel a várost. A meleg víznek télen, a hűs forrásvíz- neknyáron voltjelentősége. Bulla Regia nevezetességei a Krisztus utáni II., III. és IV. században, Marcus Aurelius, Hadrianus és Vespasianus idején épített ETUD FOLYÓIRAT-AJÁNLÓ Egy békés szalon képei Palócföld, 2010/3. NÁDAS PÉTER Rettenetes, rideg sziklaormok. Kőpárkányról aláhulló vízesés. Tengerár, örvénytől felkavart vízszínek. Ágaskodó bimbók, fáradtan szétnyílt tavirózsák a rezzenéstelen felszínen. A vízipoloska vízhártyába mélyülő lábai. Parti fűz. Alkonyi vörösben felporzó szekérút. Erdő mélyén éji lámpás. Szellemalakok, látomás. A társalkodónó megérinti a fiatal férfi karját. „Das gnädige Fräulein läßt sich entschuldigen, und bittet den Herrn um Geduld. Amióta magához tért s ismét talpra állt, a sötétkamrát el se hagyja.” „Biztosíthatom, hogy türelmem végtelen.” „Meg kell vallanom, hogy az enyém korlátozott. Talán helyesebben cselekedne, ha egyszerűen hátrahagyná a névjegyét.” „Sie werden mich entschuldigen, ha ezt nem teszem. Ha csak egyetlen pillanatra is. Aztán azonnal elmegyek. Kérem, ezt az egyetlen pillanatot adja meg nekem.” „Remélem, megérti, óvnom kell minden újabb fölindulástól.” „Résen leszek.” „Talán nem veszi zokon, ha én nemkülönben.” „Meg fogom értem.” (Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia) SOMOGYI JUHÁSZ PÉTER Továbbra is Mikszáth szolgáltatja a Palócföldhöz az apropót: a lap idei harmadik számában erről nemcsak Tőzsér Árpád esszészerű tanulmánya árulkodik igencsak szemléletesen (Zrínyi Miklós Artúr király udvarában. Jegyzet a Mikszáth-szöve- gek „intertextualitásáról”), hanem az „ezek a kedves kis portékák” című szépprózai összeállítás is. Ebben három tárca s novella kapott helyet: Tóth Krisztináé (Tímár Zsófi muskátlija), Grecsó Krisztiáné (Messze szakadna. Mellettem elférsz) és Ficsku Pálé (Akinek nemet mondtak). A folyóirat, hagyományainak megfelelően, költészettel indul: Dukay Nagy Ádám versei mellett Nyerges Gábor Ádám egy hosszúversét s Ádám Tamás (Tőzsémek ajánlott) versét olvashatjuk. Van továbbra Szávai- ratok is: Szávai Attila újabb elbeszélésének címe: Villanyóra, villám, villamos. Igen jó blokkot alkot a Próza és vidéke rovat is; ebbe most egy regényrészlet került (Tétényi Csaba: Violet Cox arca, Szalay Zoltán egészen kiváló novellája (A kinevezés) és Kiss Zsolt Mik- száthot többszörösen megidéző, parttalanul kanyargó mondatok alkotta elbeszélése. G. Komoróczy Emőke tanulmánya Nagy Pál vizuális művészetét járja körül nagy körültekintéssel (A labirintus bejárása), Baráthi Ottó pedig Brunda Gusztáv piac- és közvéleménykutatóval beszélget (Helyi gazdaság, helyi társadalom) a térség (Nógrád és Salgótaiján) gazdasági és társadalmi állapotairól: „Nem az elavult struktúrát, működésképtelen rendszert akarták megváltoztatni, hanem előnyöket akartak kijárni a meglévő rendszer továbbéltetéséhez és működtetéséhez. A politikai és önkormányzati vezetés koncepciótlansága, a felkészületlensége, tétovasága és tudásának hiánya vezetett a pozícióvesztésünkhöz, végül leszakadásunkhoz is.” Földi Péter (a Kép-tér rovatban) Lizsnyánszky Erzsébethez (1945-2009) írt levele a salgótarjáni születésű képzőművészhez és művészetfelfogásáról szól, s egyfajta fogódzó a grafikus-festő alkotásaihoz, melyekből a lap kívül-belül alapos válogatással szolgál. Könyvrecenzióból és kritikából ezúttal kilenc fért bele a lapba. Nagy Csilla a legutóbbi Tő- zsér-verseskötetet (Csatavirág) mutatja be, Koós István a Bog című Csobánka Zsuzsa-verseskö- tetet, Halmi Nikolett Erdődi Gábor verseskötetét (Vénusz-udvarlás. Don Quijote metamorfózisai), Bedecs László az Almák című, kortárs bolgár elbeszélők antológiáját, Mizser Attila Dobos Marianne interjú-, emlékezés- és portrékötetét (Sorsfordító karácsonyok. 1944, 1956, 1989), Gréczi-Zsoldos Emikő a Leleplezett mellszobrok (Nyomozások Kazinczy birtokán) című többszerzős tanulmánykötetet, Csu- kovits Anita az Egy palóc pásztor öröksége (Gyurkó Pál számadó- kanász faragásai) című könyvet, Lengyel Ágnes etnológus monográfiáját, Bolvári-Takács Gábor Popély Gyula legújabb összefoglaló munkáját (Felvidék 1914-1920), Handó Péter pedig a Matúz Gábor rendezte dokumentum-játékfilm dvd-változa- tát (A legbátrabb város). KÖNYV A SZALONBAN MM, szlovákul A Kalligram műhelyében okkal nagy szerepet kapó Mészöly Mik- lós-életmű több magyar és szlovák kötethez juttatta az olvasót. Ezenkívül Grendel Lajos tanulmánykötete (A tények mágiája), N. Tóth Anikó Szövegvándor, valamint Gö- rözdi JuditHcmgyasírás, csillagmorajlás (Elhallgatásalakzatok Mészöly Miklós írásművészetében) című könyve jelenti az életmű irodalomtudományi vizsgálatának kal- ligramos hozadékát. Ez utóbbi most szlovákul is megjelent - Figú- ryodmlíaniavprózeMiklósaMészö- lya címmel (2010) a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézete kiadványaként, a hátsó fedéllapon Mária Kusá és Mészáros András ajánló soraival, (csg) Damien Hirst: A malacok is tudnak repülni (AP Photo/Sang Tan)