Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)

2010-07-30 / 174. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 30. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Lassan ébredő magyarok Úgy tűnik, a magyar nemzet kezd úgy gondolkodni, ahogy Orbán Viktor szeretné, józan ésszel. Ennek eredményeként a Tárki mérései szerint egyre többeknek esik le a hályog a szemükről és pártolnak el a ha- zudozó Fidesztől - áll az MSZP közleményében. - Egyre töb­ben nem értik, miért retteg at­tól Orbán Viktor és kormánya, hogy közölje a 2011-es költ­ségvetés sarokszámait és az irányokat, melyek felé vezetné az országot. A Tárki legutóbbi felmérése jelentős, de nemiga­zán komoly mértékű változást mutatott a lakosság körében. Ám érzékelhető: mára ismét két párt van a porondon: a Fi­desz és azMSZP. (OS) Az emberi jogokra magasról tesznek, de a párt teljes mellszélességgel kiáll a gazdasági liberalizmus mellett Gázos liberalizmus A Richard Sulik vezette Szabadság és Szolidaritás (SaS) a választási kampány során következetes liberá­lis programjával csavarta el a lakosság egy jelentős részének a fejét. MOLNÁR IVÁN Azoknak azonban, akik arra számítottak, hogy a párt a válasz­tásokat követően a társadalom szélére szorított kisebbségek har­cos szószólója lesz, nagyon gyor­san ki kellett józanodniuk. A párt ugyan valóban kíméletlen harcot indított, azonban korántsem az emberi jogokért, hanem a lehető legjobb parlamenti és kormánypo­zíciókért. Igazságtalanok lennénk azon­ban a párttal szemben, ha azt állí­tanánk, hogy teljes mértékben fel­adta a liberalizmusát. Az emberi jogokra ugyan magasról tesznek, a párt azonban teljes mellszélesség­gel kiáll a gazdasági liberalizmus, pontosabban annak egyik ága, a 19. századi vadkapitalizmus mel­lett. Ezen persze nem szabadna csodálkoznunk, hiszen a pártot jól menő vállalkozók alapították, és ma is övék a döntő szó. A „kecskére káposztát” elv alapján megkapa­rintották a szociális tárcát, amely­nek a kormányprogram szerint az elkövetkező négy évben az lesz a fő feladata, hogy a munkáltatók ké- nye-kedvének már most is szé­gyenteljesen kiszolgáltatott al­kalmazottakat még jobban ki- semmizzék. Hogy mit is gondol a párt az egyszerű munkásokról, azt legjobban az új szociális miniszter, az anyagi gondokkal korántsem küszködő Jozef Mihál foglalta össze a napokban, amikor az egyik napilapnak lenézően nyilatkozott azokról a százezrekről, akik havi 400 euróból kénytelenek megélni. A miniszter szerint neki ez az összeg legfeljebb két napra lenne elég, hiszen az ő családi költségve­tése havi 5-6 ezer euró körül mo­zog. A szociális miniszter egy mé­lyen szociális tanácsot is adott a havi 400 euróból tengődő „balfékeknek”: ha mégsem lenné­nek megelégedve a fizetésükkel, elmehetnek külföldre. Ki tudja, a miniszter talán ezzel akarta jelez­ni, hogy az alkalmazottak itthon az elkövetkező négy évben sem szá­míthatnak javulásra. Ami biztos, hogy ha az összes ígéretüket való­ra váltják, a Mihál vezette tárcát hamarosan átkeresztelhetik anti­szociális minisztériummá. Suliknak azonban a többi mi­nisztere miatt sem kell szégyen­keznie. A kormány leggazdagabb tagja, a gazdasági tárcát vezető többszörös milliomos, Juraj Miš­kov például az energiaszolgálta­tókkal szemben gyakorolja a „li­beralizmust”. A Szlovák Gázmű­vek - ráérezve a kormányváltás adta lehetőségekre - a napokban bejelentette, hogy októbertől 10 százalékkal szeretné növelni a la­kossági gáz árát. A társaság ezt az­zal magyarázza, hogy az euró árfo­lyama jelentős mértékben csök­kent a dollárral szemben, és mivel a gázért dollárban fizetnek, ez je­lentős mértékben növelte a költsé­geiket. Hogy a gáz ára hat éve nem látott mélyponton van, és emiatt inkább árcsökkentést hajthatná­nak végre? A társaság erről mélyen hallgat. A gazdasági tárca, a Szlo­vák Gázművek részvényeseként, blokkolhatná az áremelést, Miškov azonban kijelentette: ma­gasról tesz az energiaárakra. Libe­rális politikusként a szabad árkép­zést részesíti előnyben. Természetesen Mihál és Miškov is azt állítja, hogy amit tesznek, csak értünk teszik. Az alkalmazot­tak jogainak a csorbítására Mihál szerint azért van szükség, hogy csökkenjen a munkanélküliség, ami érthető is, hiszen a munkálta­tók szívesebben alkalmaznak éh­bérért dolgozó, kisemmizett al­kalmazottakat. A korábban rek­lámmenedzserként dolgozó Miškov már nem ilyen kreatív, az őszi gázáremelést ő egyszerűen az előző kormány nyakába varrja, azt állítva, hogy erről is Fico tehet, mi­vel korábban nem értett egyet az áremelésekkel. Akár igazuk van, akár nincs, egy biztos, ha az SaS miniszterei így folytatják, a liberá­lis pártból négy év múlva hírmon­dó sem marad, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a gazdasági holdudva­rukba tartozó nagyvállalkozókon kívül nem is hiányoznak majd sen­kinek. JEGYZET Kétmillió KÖVESDl KÁROLY Bármily hihetetlen, becslések szerint ennyi elhanyagolt kert van Magyarországon. Hogy ná- lunkmennyi, senki sem tudja. A szocialista ellenzék jókat vigad az új magyar kormány egyik első intézkedésén, amely megengedi a házi pálinkafőzést, s az sem arat osztatlan sikert, hogy ismét lehet legálisan árulni házikolbászt, lekvárt, pékárut, tejterméket. Ami tőlünk nyugatabbra, mond­juk Ausztriában vagy Németor­szágban emberemlékezet óta a normális élet tartozéka volt. Pe­dig Nyugat-Európában is van multi, csak kevésbé korlátlan az uralma, mint itt, a keleti fertá­lyon. Márpedig a szilva- és ba­rackpálinkához szilva- és barack­fa is kell, ami kertben nő. A házi­kolbászból, falusi szilvaízből, te­hénvajból ráadásul hiányzik a habosító, a zselésítő, az emulgá- tor, az E-betűs csodák garmadája. Minap Szeged belvárosában ezekről csevegtünk egy teraszon, amikor - alkoholt nem kívánva a hőségben - őszibarackfröccsre támadt gusztusom, ám a pincér udvariasan kikosarazott. Szó sze­rint: „nem szódázhat”. Kihozza a hozzávalókat, keverjem meg. Ezek szerint a klasszikus fröccs, amit Eperjes Károly a legújabb magyar filmben rendel, már csak a vásznon létezik? Nagyon sajnál­ja, de nem húzhat ujjat a minden­ható ANTSZ-szel. A magyaror­szági abszurditások abszurditása, hogy egy vendéglő teraszán, ahol a vendég nem látja, mit kever a pincér a pultnál, nem lehet ház­mestert, viceházmestert vagy hosszúlépést rendelni, mert ren­delet tiltja. A nyolc esztendő öröksége (nem lehet elég lassan leírni, hogy mindenki megértse) felülírja és lerombolja az évszá­zados örökséget és tradíciót. Amiben nem az a legvisszataszí- tóbb - bár elég perverz dolog, hogy történik ez a magyar néppel, melynek a világ a szódavizet kö­szönheti (Jedlik Ányos) -, ha­nem, hogy az emberi bizalmat­lanságot és sunyiságot intézmé­nyesíti. Bármilyen varázslatos a szegedi Kárász utca, az ember gondolatai csak hazakanyarod­nak a szűkebb pátriába. Vajon számba vette-e valaki, hány le­pusztult, elgyomosodott, gazten­gerré vált kert található ma Nóg- rádban, Gömörben, Honiban? Tessék végigautózni a vidéket, a látvány kiábrándító. Afölött sem szomorkodik senki, hány csalló­közi kertben vágták ki a barack­fát, és borították be a kor divatja szerint gyepszőnyeggel. A leg­újabb módi Dunaszerdahely kör­nyékén az olaszországi pálmafa. A normális persze az lenne, ha nem csak a rossz, de a jó példa is ragadós lenne, ráadásul Simon Zsolt személyében ismét magyar mezőgazdasági minisztere van Szlovákiának. Simon Zsoltnak ezekben a forró napokban remél­hetően eszébe jut, hogy a mező- gazdaság mint téma nem csak a brüsszeli támogatások témakö­rében vagy az államosított erdő­lopás leállításában merül ki, s hogy a tájmegőrzés nem szorít­kozhat a parlagon hagyás erőlte­tésére (enviromentális program). Ha lassan már a fél Csallóköz la­kóparkká válik, a legj óbb termő­földek ezer hektárjait dúlja fel az építőipari lobbi, ha a dél-szlová­kiai zöldségtermesztést padlóra küldte a külföldi érdek, talán még éjfél előtt öt perccel menteni le­hetne valamit az egykori tájból. S az egykori emberből. Nem csak úgy, 1' art pour 1' art, hanem azért, hogy annak gyermeke és unokája is emberszabású ember maradjon, ne génhulladékzabáló főemlős. Ha már a termőföld csak nyűg, és mindenki szabadul tőle. GLOSSZA Vigyázat, strandszezon! KOCUR LÁSZLÓ Egy személyi edző ismerősömtől hallottam, hogy nyárelőn mindig megugrik a konditermükben a forgalom: jön a strandszezon, és mindenki az előnyösebb oldalát szeretné a másik nem felé fordíta­ni. Ehhez azonban előbb ki kell alakítani ama bizonyos előnyösebb oldalt, ledolgozni a téli disznóölésekkel kezdődően bevitt kalóriá­kat... Akik számára az egyetlen mozgásforma az év nagy részében a számítógép billentyűinek nyomkodása, és az önsanyargatást nem művelik olyan magas szinten, mint Tallósi kolléga a kultúra rovatból, aki évek óta naponta - önként és örömmel - látogatja a konditermet - van, hogy napi kétszer is -, azok számára az egész évben várva várt (idén már-már túl forróra sikeredett) felszabadí­tó nyár nem öröm-, hanem traumaforrás. A test ugyanis nem for­málható úgy, mint a gyurma, egy év mulasztásait nem lehet egy hónap kiadós munkájával pótolni, hiába ígérnek érte bármit az edzőnek. Persze, aki egész évben aerobikozik, súlyzózik, ketlebel- lezik, hegyet mászik, maratont fut stb., az ezt vélhetően nem azért teszi, hogy arra a 2-3 hónapra, amikor fürdőruhát lehet ölteni, jól nézzen ki, hanem ennél mélyebb megfontolásból, de ne vessük meg azokat - a többséget - sem, akik a focit legfeljebb egy sörös­korsóval a kezükben szeretik nézni, és hideglelésük van még a gondolatától is, hogy kilencven percig futkossanak. Rájuk egy egész iparág épült. A teleshopban a kopasz, bajszos ember, aki olyan, mintha a szomszédunk lenne, és bármit megvennénk tőle, naponta újabb és újabb gépeket mutat be, melyekkel már napi 5-10 perc ráfordítással pillanatok alatt elérhető a kockás has. Ez az, Tracy! - hangzik a biztatás, csak ezen a héten nem egy akkus fúrót, hanem egy hasfalhoz nyomogatandó, kínai rugós eszközt vehetünk meg. Akiknek ennyi idejük sincs, azoknak találták ki azokat az eszközöket, melyek dögönyözik-rázzák a testet, miköz­ben viselőjük tévét néz. S nézzen bár ki úgy, akár egy teleszart zokni, a (terméknevet nem írunk ide, nehogy per legyen belőle) majd gatyába rázza őt. Szintén többletmegrendeléssel bírnak a legforróbb hónapokban (is) a karcsúsító- és fogyasztókrémek ter­jesztői, a szépségklinikák, az azonnali fogyást biztosító karkötőket ígérő sámánok. Vásárlói célcsoportjukat zömmel a legkülönbö­zőbb korú hölgyek képezik. Az urak egyjelentős része viszont - be­látva, hogy a konditerembe vett havi bérlet mit sem ér, ha azt az utolsó (utáni) hónapban vásárolják -kénytelen megbékélni ke- rekded hasformájával. Nekik azt javaslom, ha a strandon nemcsak sörözni, hanem ismerkedni is szeretnének, első körben próbálják meggyőzni a hölgyeket arról: egy félgömbre kényelmesebb feküd­ni, mint egy kockára. TALLÓZÓ FÁZ Magyarországról közölt cik­ket a Frankfurter Allgemeine Zeitung német napilap Reinhard Olttollából.A konzervatív német újság Magyarországgal rendsze­resen foglalkozó tudósítója is­merteti az utóbbi idők vitáit az IMF-hitel, az államháztartási de­ficit, a megszorítások, a bankadó körül, és megjegyzi, hogy mosta­nában nem csak Budapesten járja az tézis, hogy Magyarország ép­pen az az adós, amely ideális a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió számára ahhoz, hogy elrettentő példát statuáljon rajta. A cikkíró magyarázatul hozzáfűzi: Óriási lukat ütött a költségvetésben, hogy Med- gyessy Péter - aki bankárként is tudhatta volna, hogy ez nem he­lyes -, majd utódja, a szocialista mezbe öltözött nagyvállalkozó, a neoliberális aspirációival saját pártjában alig-alig érvényesülni tudó Gyurcsány Ferenc választó­ik egy részét az államkassza áldá­saiban részesítette. Hagyták, hogy az egekbe szökkenjen az ál­lamháztartási hiány, és amikor adó- és járulékemelésekkel pró­bálták ezt ellensúlyozni, megbé­nították a magyar és az országban működő külföldi vállalatokat, amelyek már amúgy is az európai konjunktúra-visszaesés szívóha­tásába kerültek. „Negatív gazda­sági növekedés” volt a következ­mény, a többiről pedig a nemzet­közi pénzügyi válság gondosko­dott, amely úgyszólván elsőként sújtotta Magyarországot, a Nem­zetközi Valutaalap és az Európai Unió kérelmezőjévé tette. Csak a Bajnai Gordon vezette átmeneti kormány indította el apénzügyi és gazdaságpolitikai kiigazítást - ol­vasható a cikkben. Magyarország éveken át nyilvánvalóan tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ért. A forint az említett tézis szerint nyomás alá kerülhet anélkül, hogy veszélyeztetné az eurót. Tízmillió lakosával Ma­gyarország nem jelentéktelen or­szág, ráadásul engedetlen kor­mányfője kifejezetten gondosko­dik arról, hogy mindenki figyeljen rá. Ugyanakkor a súlya és ereje az európai környezetben mégsem akkora, hogy válság esetén domi­nóhatást váltson ki. Magyaror- szágezért éppenideális arra, hogy példáján előre megmutassák, mi fenyegeti azokat, akik nem haj­landók spórolni, s ezt Brüsszel mint virgácsot kitegye más fővá­rosok ablakába, ahol az euró a fi­zetőeszköz. Ez leginkább Athénra és Lisszabonra, de Madridra és Rómára is vonatkozhat. Ha ez a felfogás helytálló lenne, és az IMF és az EU a magyaroknak és vezeté­sének feltenné a hüvelykszorítót, azzal a finn Olli Rehn európai uni­ós pénzügyi biztost büntetnék ha­zugságaiért, aki kifejezetten di­csérte Budapestet alacsony ál­lamháztartási deficitjéért és átla­gon felüli gazdasági növekedésé­ért. Orbán erős miniszterelnöki pozícióját ugyanakkor közvetve tovább erősítené, amellyel a két­harmados parlamenti többség ré­vén amúgy is rendelkezik - írta ReinhardtOlt. (MTI) » N _________'■J -L._________ (Peter Gossányi rajza- A betűket jól látom, doktor úr, de a válságból kivezető utat nem!

Next

/
Oldalképek
Tartalom