Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)

2010-07-27 / 171. szám, kedd

2010. július 27., kedd 3. évfolyam, 2. szám SZINFOLK A Szentendrén kiállított tárgyak és az eredetivel megegyezően felépített épületek a XV111. századtól a XX. század elejéig szemléltetik az akkori életkörülményeket Magyarország legszebb falumúzeumai Egyre kevesebb olyan hely van Magyarországon, ahol a 19. századi vagy a még korábbi népi építészetet, művészetet eredeti formá­jában láthatjuk. ISMERTETŐ Ha behatóbban szeretnénk ta­nulmányozni ezeket, el kell láto­gatnunk valamelyik skanzenbe. Az alábbiakban olyan falumúzeu­mokat ajánlunk, amelyek egy hét­végi kirándulás ideális célpontjai lehetnek. Szentendre Magyarország legnagyobb és legismertebb szabadtéri múzeu­ma a Szentendrei Szabadtéri Nép­rajzi Múzeum, amely hatvanhek­tárnyi területen 247 épület segít­ségével mutatja be a magyar népi építészetet és gazdálkodási módo­kat. A kiállított tárgyak és az ere­detivel megegyezően felépített épületek a XVIII. századtól a XX. század elejéig szemléltetik az ak­kori életkörülményeket. A kiállítás hét tájegységre tago­zódik, ezeken belül az épületeket faluszerűen alakították ki. A legré­gebben (1974) a Felső-Tiszavidék tájegység épült fel. Itt egy falusi te­ret és az odavezető út házait tekint­hetjük meg. Az építők nemcsak ar­ra törekedtek, hogy az épületek hi­telesek legyenek; a házak udvarán a tájegységre jellemző növények is láthatóak. 1987-ben adták át a Ki­salföld tájegységet. A környéket bemutató utca két oldala teljesen eltér egymástól. Míg az egyik olda­lon jómódú téglaházak, a másikon egyszerűbb földfalú, nádfedeles házak állnak, ami az akkori lakos­ság életvitelének határozott kü­lönbségét hivatott bemutatni. 1993-ra készült el a nyugat-du­nántúli tájegység, mely az Őrség, a zalai dombság falusi világával is­mertet meg. Az épületek központ­jában harangláb áll, a körülötte le­vő épületek egy zalai aprófalu jel­legzetes épületei, de láthatunk működő présházat is. 2000-től lá­togatható a Bakony, balaton-felvi- déki tájegység. Ezen a területen a fő megélhetési forrást a szőlőter­mesztés, borkészítés, a Balaton partján a halászat és a Bakony er­deiben az erdei iparok biztosítot­ták. Főként ezekhez a tevékenysé­gekhez kapcsolódó épületeket lát­hatunk itt, kiegészítve egyházi épületekkel. Az épületek a tájegy­ségre jellemzően kőből épültek. 2005-ben épült a dél-dunántúli tájegység. A területet több népcso­port lakta, a XVI századtól a ma­gyarok mellett szerbek (rácok), bu- nyevácok, sokácok, később néme­tek telepedtek meg itt. A sok­színűség az építészetben is megje­lenik. Ezt mutatja be a tájegység utcája is. Az egyik oldalon geren­davázas, a másikon szüárd falú há­zak állnak. A lakóházak berende­zése is mutatja az itt lakó nemzeti­ségek jellemzőit. 2006-ban adták át a Felföldi Mezőváros tájegysé­get. Az elnevezésből is kiderül, hogy itt már egy fejlettebb, na­gyobb települést láthatunk. A terü­Ópusztaszer Pityerszer Szentendre Tiszaalpár Pityerszer (Képarchívum) let fő tevékenysége a szőlőtermesz­tés és borkészítés, az itt élő és borá­szattal foglalkozó lakosok sokáig kiváltságokat élveztek. A nagyobb településeken megjelentek a céhes iparosok és a kereskedők. A városi piacok a környék központi helyei voltak. A házak gazdagabb beren­dezései érzékeltetik a lakosság jobb anyagi körülményeit. Az Alföld tájegység még nem készült el teljesen, folyamatosan bővül. A falusi utcasor az itt élők mindennapjait, a működő tanya pedig a területre jellemző klasszi­kus állattartást mutatja be. A mezővárosi rész és egy újabb falu­si utcarészlet folyamatosan épül. A kiállítás talán legérdekesebb része a tájegységek épületeiben működő műhelyek, ahol működés közben ismerhetjük meg az adott tevékenységet. Pityerszer, Őrség Zala megyében, Szalafő mel­lett, közel a határhoz találjuk a Pi­tyerszeri Szabadtéri Múzeumot, ami az Őrség legismertebb turisz­tikai látványossága. A múzeum több, eredeti helyükön és eredeti állapotukban megőrzött épületből álló együttest, úgynevezett szere­ket mutat be, melyek régebben egy egész család lakhelyéül szol­gáltak. Pityerszeren négy üyen szert láthatunk (ebből az egyik nem eredeti, hanem „átköltözte­tett”). A környékre jellemző érde­kesség, hogy a portákat nem külö­nítették el kerítéssel. A házak a 19. század elején épültek és még a 70-es években is lakták. Ma már nincsenek lakói, az egyik épület­ben egy kézművesbolt üzemel. Pityerszeren kívül az őrségi tá­jakon barangolva számos további néprajzi nevezetességet, látniva­lót találhatunk: Veleméren több gyűjtemény is megtekinthető, ü- letve egy eredeti állapotban fenn­maradt tájház is látható. Zalaegerszegen a Zala folyó holt­ágának partján, egy eredeti helyén megőrzött malom köré települt a Göcseji Falumúzeum. 1968-as meg­nyitásával a legrégebbi szabadtéri múzeum. A múzeum egy korabeli göcseji falut reprezentál. Az épüle­tek többségét a térség falvaiból te­lepítették át. Az épületek mellet a környékre jellemző növényvilágot, kerteket is kialakítottak. A falutól távolabb a holtág túloldalán látha­tó a Finnugor Néprajzi Park. A fa­luból egy hangulatos kis hídon jut­hatunk el oda. Tiszaalpár Tiszaalpár A Kiskunsági Nemzeti Park te­rületén fekvő Tiszaalpáron talál­juk az Árpád-kori falurekonstruk­ciót. A Millenium alkalmából felé­pített, Árpád korabeli falut jelké­pező létesítmény a környékbeli ásatások során feltárt faluszerke­zetet jeleníti meg. A falu építmé­nyei két csoportra oszthatók: egy­részt a mindennapi élethez kap­csolódó épületek, másrészt az ál­lattartással összefüggő épületek láthatók. Az ebben a korban ké­szült - náddal, vagy földdel fedett - félig a földbe épített lakóházak időtállóságát bizonyítja, hogy még a XX. század elejei falvakban is megtalálhatók voltak. Ópusztaszer A Nemzeti Történeti Emlékpark területén levő skanzen a környék­beli települések életét mutatja be a XIX. század végétől a XX. század elejéig. A múzeum területén meg­ismerkedhetünk a tanyavilágtól kezdve a kis falvakon át az akkor fejlettnek számító mezővárosok mindennapjaival. A mára szinte teljesen eltűnt tanyavüág akkori­ban szerves része volt a környék életének. Az 1900-as években Sze­ged lakosságának majdnem 40 százaléka tanyán élt. A skanzenben helyet kapott egy Szeged határából származó tanya és az állattartást, mezőgazdasági munkálatokat segítő melléképüle­tek is. Ugyancsak láthatunk egy tanyasi iskolát, mely a tanyavilág központi helye volt, és egyházi lé­tesítményként is szolgált. A falusi élet mindennapjait mutatja be a szatócsbolt és a községháza is (melynek udvarán tűzoltószertárt rendeztek be), a mezőváros épü­letei, a makói hagymásgazda há­za vagy a csongrádi halász háza, már egy fejlettebb építészetet és egyben életmódot is szemléltet­nek. A szegedi paprikatermelők házaként bemutatott épülettel és annak fő jellemzőivel a szárításra váró paprikafüzérekkel, illetve a napsugaras oromdísszel még nap­jainkban is találkozhatunk a skan­zen falain kívül is. (in) Szentendre

Next

/
Oldalképek
Tartalom