Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-27 / 171. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 27. Kultúra 7 A magyar Ovidius csetneki sírját halálának évfordulóján idén is megkoszorúzták a költő tisztelői Azonosították Gyöngyösi István utolsó lakóhelyét Gyöngyösi István sírját idén is több intézmény képviselői koszorúzták meg (Szekeres Éva felvétele) ,,A’ hol szabadosán folytatta meséjét, / Látszik, mennyei tűz táplálta elméjét” - írta Barcsay Ábrahám nagy költőelődjéről, a magyar Ovidi- usnak titulált Gyöngyösi Istvánról. És valóban, kevés olyan kreatív, isteni szikra által inspirált tehetsége van irodalmunknak, aki olymértékben befolyásolta volna költészetünk és nyelvünk alakulását, mint éppen Gyöngyösi. CSEHY ZOLTÁN Gyöngyösi ráadásul úgy volt antikizáló, hogy velejéig magyar maradt, hogy a római világ minden egyes elemét saját költői valósága szolgálatába tudta állítani. Mitológiai allegóriái rétegezettek, s hol komoly, hol pedig éppen humoros jellegüknek köszönhetően válnak költői igazságok hordozóivá. Csernek, a költő nyughelye valóságos pamasszusi hely, olyan, ahol „a poéták álmai játszadoznak”, ahogy Gyöngyösi mitologizáló szavai is kifejezik. Gyöngyösi a múlttal való folyamatos párbeszéd révén képes meg-megújuló értelmezésekre provokálni az irodalomtörténészeket is. A heroizmus, ráadásul korántsem paradox módon, éppúgy sajátja e költészetnek, mint a féktelen humor és a szókimondó érzékiség. A magyar Ovidiusként is gyakorta emlegetett Gyöngyösi István halálának évfordulóján, július 24-én (immár hagyományosan) familiáris tisztelgésre gyűlt össze a költő hét esztendeje újra felfedezett sírjánál tisztelőinek csapata. Jankovics József tavalyi gondosan felépített ünnepi beszéde a laudáció mellett ki is jelölte a következő kutatói feladatot: „Gyöngyösi »egykori utolsó lakhelye azonban, ha a hagyománynak hihetünk, Csetnek városának Jols- vai utcájában azon 110. számú ház volt, mely a mi időnkben Ur- szinyi Mátyás gyógyszerész tulajdona lett, és talán jelenleg is az. A nevezett gyógyszerész azon házat atyjától, Urszinyi Györgytől örökölte, ez pedig ismét atyjától (ki 1774-ben született és 1832-ben halt meg) hallotta, hogy azon ház volt egykor a költő lakása.« Ekként tudósította Teschler Antal csetneki plébános 1886. évi, márc. 12-én kelt válaszlevelében az érdeklődőt, aki ezt a tudását 1897-ben, a már kiszámolt 122 évvel ezelőtt osztotta meg a tudományos közélettel. Elképzelem, hogy nem várva ki a következő 122 évet, valamikor a közeljövőben egy, az eddigiekhez hasonlóan forró július 24-én a költő lakóházának emléktáblájától indul kis csoportunk, s a költő végső nyugalmát jelképező emlékoszlopánál fejezzük be tisztelgő zarándoklatunkat.” És Jankovics (illetve a jelenlévők) vágya idén már be is teljesedett, igaz, egyelőre emléktábla nélkül: Brutovszky Gabriella, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem doktorandusza ugyanis levéltári kutatásainak eredményeképp Jankovics nyomán azonosítani tudta az egykori Urszinyi-házat, s így az idei koszorúzás a Jolsvai utca (ma) 313-as számú, meglehetősen elhanyagolt állapotban lévő háza előtt ért véget, mely a költő utolsó lakóhelye volt, s ahol 1700-ban, immáron tíz éve csetneki polgárként és négy évvel halála előtt befejezte az Új életre hozatott Cha- riclia című modernizált, kiegészített és továbbírt verses Czobor Mihály-átdolgozását (a befejező 989 versszak önálló Gyöngyösialkotás), melynek őse Héliodó- rosz ógörög regénye, a Sorsüldözött szerelmesek volt. A Chariclia kritikai kiadása 2005-ben jelent meg a Balassi Kiadó gondozásában (Jankovics József és Nyerges Judit munkája). A viszonylag keveset kutatott mű számos filológiai felfedezés lehetőségét hordozza magában. A sír megkoszorúzására 14 óra 30-kor került sor: Bedécs Tímea gömöri népdalokat énekelt, majd Hriczo Ágnes, aki idén végzett a nyitrai egyetemen, s Gyöngyösit választotta kutatási témájául, kedvenc Gyöngyösi-versrészleteit szavalta el. Emlékbeszédet Szászi Zoltán mondott, majd a sírra Csetnek polgármestere, a nemes kezdeményezést évek óta pártoló Miloš Gallo Barnák után elhelyezték a megemlékezés virágait a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár által megjelentetett Palócföld irodalmi, művészeti és közéleti folyóirat (a lapot a fő- szerkesztő, Mizser Attila képviselte), a pozsonyi és a nyitrai magyar tanszék, a rozsnyói bányászati múzeum, a nagybalogi községi hivatal és a Csemadok, illetve a Szlovákiai Magyar írók Társaságának képviselői is. A koszorúzás záróaktusaként ki-ki felolvashatta kedvenc Gyöngyösi-versszakait. A csetneki koszorúzást immár másodízben, ugyancsak 24-én egy füleki megemlékezés előzte meg, melynek során a füleki fellegvárban 12 órakor a pozsonyi és a nyitrai magyar tanszék, az SZMÍT és a Füleki Vármúzeum (Agócs Attila képviselte) koszorúi kerültek elhelyezésre a tavaly felavatott Gyöngyösi-emléktáblánál. Holnaptól a szlovákiai magyar művészek is bemutatkoznak tematikus napok keretében A Művészetek Völgye Völgyvendég programja AJÁNLÓ Mint ahogy tegnapi számunkban már hírt adtunk róla, pénteken Kapolcson megnyílt a jubileumi, 20. Művészetek Völgye Fesztivál; a hét Balaton-felvidéki településen - Kápolcs, Monostorapáti, Nagyvázsony, Öcs, Pula, Tali- ándörögd és Vigántpetend - tíz napon át 1700 program lesz, 3300 fellépővel. A Művészetek Völgye idén indítja útjára a Völgyvendég programsorozatot, melynek célja minden évben bemutatni a környező országokban élő magyarok, illetve a különféle rokonnépek kultúráját. Az idén a szlovákiai magyarok mutatkoznak be tematikus napok keretében a színjátszás, a népművészet, a komolyzene, illetve a progresszív könnyűzenei műfajok (jazz, világzene) alkotásaival. A szervezők a kiélezett magyarszlovák államközi kapcsolatok légkörében úgy gondolják, hogy a felvidéki magyar művészek bemutatkozása mellett a rendezvénysorozat jó alkalmat kínál szlovák előadók szerepeltetésére, ezáltal a szlovák kultúra értékeinek felmutatására, illetve a két nép műveltségének párhuzamait feltáró előadások színrevitelére is. A programok összeállításánál ezért arra is ügyeltek, hogy a helyszínre a családjukkal együtt érkező látogatók gyermekei is tartalmas, készségfejlesztő foglalkozások keretében szórakozhassanak. A programok sorában szerepel egyebek között a Szevasz Színház Mátyás király kútja című mesejátéka, Arany János A nagyidai cigányok című műve Gál Tamás legújabb feldolgozásából, az Őrs- újfalusi És színházi társulat előadása, a Ciao Boccaccio - a SzeKorpás Éva lemezbemutató koncertet tart (Képarchívum) vasz Színház ősbemutatója, a Rozsnyói Meseszínház Hüvelyk Matyi bábmeséje, Écsi Gyöngyi Árgyélus Színházában pedig mese „elevenedik meg” a hétszínű búzaszemről. Koncertekre hív a pozsonyi Muzička zenekar, Lakatos Róbert és a Rév zenekar, a Fonó zenekar, Benkó Ákos és jazz-zenekara, Be- recz Péter tangóharmonikás, az Új Szlovák Vonósnégyes, továbbá Korpás Éva, akinek lemezbemutató koncertje lesz, a húszéves Korzár Zenekar, valamint Hodek Dávid zenekara. Ezenkívül opera- és operettrészletek is elhangzanak Klein Ottó és Szabó Ilona előadásában. Esténként a sörsátorban mátyusföldi, gömöri és magyar- bődi táncház várja az érdeklődőket. A Prücsökmuzsika programjai pedig kézműveskedéssel egybekötött gyerektáncházba invitálja a legkisebbeket. Az egyes programok helyszíne és időpontja: Taliándörögd, Klast- rom Színpad, július 28-ától augusztus 1-jéig. (ú) r Eg veled, Zsiga! Nyilván megbocsátaná Zsiga barátom, testvérem, amint ő maga szokta volt szűkebb baráti körét saját kvalitásaira figyelmeztetendő joggal megjelölni, „égszerészünk”, hogy e kínkeservesen megszült búcsúztató személyesebb, keresetlenebb lett, mint általában a nekrológ műfajában elkövetettek. Mert, ha ő maga valamit zsigerből nem szenvedhetett, az az őszintéden pátosz és a képmutatás volt. Ä gazba lehúzó emberi butaságon, a vakhiten kívül. Bödők Zsigmond a tudományok - különös tekintettel az „égiekre” - kiválasztott tanítója volt. Egyszersmind örökké kétkedő-kutató tudósember, olyan elhivatott közösségszervező, akikből igencsak kevés született tájainkra. Merészségnek tűnhet, ám a legkevésbé sem áll távol a valóságtól a feltételezés, hogy Bödők Zsigmondot abban a kegyelmi állapotban szerencséltette a sors, hogy annak született 1957. május 22-én Komáromban, amivé rövid, de annál tartalmasabb élete során lett. Nem elefántcsonttoronyban okoskodó különc vált belőle ugyanis, hanem olyan aszt- rofizikus, szakíró és tudománytörténész, aki minden idegszálával azon volt, hogy minél több emberfőben gyújtson világosságot. Már a Nagymegyeren, 1976-ban abszolvált érettségit követő egyetemi tanulmányai kezdetén hivatásos népművelőnek állt ezért. Hogy a duna- szerdahelyi Járási Népművelés Központ csillagászati kabinetjének vezetőjeként dolgozhasson egyetemi tanulmányai közben is. (A szlovákiai magyarok lexikona vonatkozó szócikke szerint 1979-1981- ben a prágai Károly Egyetemen tanult, 1984-ben a pozsonyi Komenský Egyetemen szerzett fizikusi oklevelet.) Közel másfél évtizedes hivatásos népművelői tevékenysége során gyermekek, felnőttek százait avatta be a csillagászat és „rokontudományai” rejtelmeibe. Főként a nyaranta megszervezett legendás Konkoly Thege-csillagászati táborokban, de iskolákat, művelődési klubokat és baráti társaságokat rendszeresen látogató „vándorelőadóként” is. Aligha akadt hallgatóságában olyan ember, akire nem lett volna pozitív hatással elhivatott személyisége, szellemes előadói stílusa és a közvetlen őszinteség, amely sugárzott minden gesztusából. Ugyanígy jellemezhető Zsigánk minden egyes írásos megnyilatkozása. Az általa jegyzett, tudományos folyóiratokban, a napi sajtóban közzétett számtalan cikk és jellemzően a dunaszerdahelyi Nap Kiadónál megjelent tudománytörténeti-ismeretterjesztő alapművek mindegyike. Utóbbiak ugyancsak az általa megálmodott Magyar Talentum sorozat köteteiként kerültek napvilágra az elmúlt másfél évtizedben. A sorozat Nobel- díjas magyarok című csúcskiadványától kezdve a magyar feltalálókat számba vevő kötetekig bezárólag. Zsigánk rendkívül mély, reáltudományok iránti elköteleBödők Zsigmond 1957-2010 (Fogas Ferenc felvétele) zettsége mellett a legkevésbé sem volt azonban holmi han- gyás szakbarbár. Vérbeli közéleti ember volt ő, aki tevékenyen részt vett az 1989-es rendszerváltásban. És, hogy azok se felejthessék el közéleti szerepvállalását és az általa képviselt értékrendet, akik talán szerették volna, a rendszerváltás óta eltelt két évtizedben közíróként, többek között a Paraméter bloggereként is kitüntette magát, meg persze az írásait közlő sajtótermékeket. Felmérhetetlen kárként kell elszenvednünk, hogy hosszan tartó, súlyos betegsége miatt bekövetkezett halála megfosztotta őt és rendkívül népes olvasótáborát publicisztikai munkássága kiteljesedésétől is. Azon szerencsés emberek közül való volt Bödők Zsigmond, akik életük végéig képesek skrupulusok nélkül önmagukat adni. Feltétel nélkül szerette az életet és benne önmagát. Ezért volt képes másokat is őszintén szeretni. Akkor is, ha rendszeres baráti összejövetelek, alkalmi találkozók során szigorú, következetes, őszinte vitapartnerként esetleg kendőzetlenül, helyenként akár harsányan is szembesítette társaságát egy-egy cáfolhatatlan- ténnyel, de leginkább esendő önmagukkal. Általános műveltsége, lexikális tudása, különös tekintettel magyar történelmi és irodalmi ismereteire, legalább olyan rendkívüli volt, mint szaktudása. Olyan magyar ember volt ő, aki az üresfejű mell- döngetőket, a „karriermagyarokat” egyáltalán nem vette komolyan, sőt, ostorozta, a tudásalapú nemzeti identitást azonban szíves figyelemmel, megbecsüléssel és testvéri szeretettel hálálta meg. Felmérhetetlennek tűnik az a hiányérzet, ami Bödők Zsigmond barátunk, testvérünk távozásával ránk szakadt. Mi, akik maradunk még, és akik utánunk jönnek majd, annyit segíthetünk magunkon, amennyit képesek vagyunk örökségéből használni... Ég veled, Zsiga! Barak László
