Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)

2010-07-24 / 169. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 24. Szalon 13 A vörös frizbi (Kép: www.thegoldengateopera.com; © Susan Shaw/www.susanshaw.biz CSEHY ZOLTÁN A jóképű John Brown az 1980-as évek San Franciscójá- nak egyik sikeres aranyifja: 26 éves, egy nukleáris fegyverekkel foglalkozó laboratórium soft- wermémöke. A Golden Gate parkban sétál, amikor kis híján megöli egy vörös frizbi. Ekkor gondolkodik el kiüresedett éle­tén. Janet Hayakawa, John egyetemista korabeli barátnője, aki most szobrász, ám éjjelente a Cseppfolyós Bárány nevű punk- együttes dobosa, John nevében hirdetést ad fel. John így ismer­kedik meg Liz Doratival, a jo­gásznővel... így kezdődik a Vik- ram Seth indiai származású an­gol író világhírű verses regénye nyomán komponált opera. Conrad Cummings amerikai zeneszerző műve lényegében egy lélegzetelállítóan leleményes, jó humorral átitatott, szellemes el­beszélés, mely a drámai csúcspon­tok kidomborítására éppúgy al­kalmas, mint a filmes karakterű „leírások” érzékeny elhelyezésé­re. Az opera igazi hőse az 1980-as évek San Franciscója, melynek szimbolikus hídja az emberek kö­zötti kapcsolatok stabilitásának szükségességére szeretne figyel­meztetni. A híd összeköti a legkü­lönfélébb sorsokat éppúgy, mint a legkülönfélébb érzéki vágyakat vagy időszegmenseket. Cum­mings zenéje rendkívül gazdag, posztmodern idézetekkel éppúgy dolgozik, mint a neoklasszicista hagyomány lírai-expresszív és az amerikai minimalizmus érzelme­sebb vonulatával. Feszes, frag­mentumokból narratívává szer­veződő technikája már csak azért is különleges, mert a szereplők a legtöbbször önmagukat kívülről leírva mutatják meg, azaz harma­dik személyben elmesélik azt, amit dramatizálva önmagukként elmondhatnának. Ez a szenvte- lenség azonban nem von le a da­rab érzelmi telítettségéből, mely kivált a második felvonásban erő­teljes, és meglepő módon nem is teszi oratóriummá magát a zene­drámát. A szappanopera-szerűnek in­duló cselekmény (ebben hason­lít Bernstein A Quite Place című operájáéhoz) számos humoros effektust hoz játékba: Cummings egyszerre mestere a zenei hu­mornak és a drámai komolyság tiszteletet parancsoló pátoszá­nak. Az 1980-as évek szexuális felszabadultságára Cummings zenéje hol nosztalgikusan emlé­kezik vissza (az önéletrajzi ihle- tettség is benne motoszkál a műben), hol - mintha szigorú kritikának vetné alá - komor színekbe vonja azt. Naivitás len­ne a darabot John felelősségtel­jes férfivá válásnak története­ként értelmezni: sokkal inkább szól az elérhetetlen boldogság­ról, mely még meg sem szüle­tett, máris egyszerre nosztalgi­kus emlék, és hiánya örök, kitö­rölhetetlen trauma. Phil, a fiát egyedül nevelő, elvált aktivista férfi (John egykori legjobb ba­rátja) jelleme hasonlóan a fősze­replőkéhez, ragyogóan árnyalt: válása, váratlanul felhorgadó bi­szexualitása egy nyugodtnak lát­szó, de a felszín alatt azért itt-ott fortyogó, kiegyensúlyozott há­zasságba torkollik. Ed (Phil ba­rátja, Liz testvére) bigott vallá­sossága és kétségbeesett boldog­ságkeresése olyan elemi feszült­séget indukál, melyet Cummings zenéje mesterien vezet le. Nem hagyható szó nélkül a számos zenei utalás sem, Schön­berg vagy Brahms kiemelt sze­rephez jut: Schönberg megidé- zése Liz és John kapcsolatának disszonanciákkal teli alapszöve­tét metaforizálja, míg Brahms Phil és Claire (az elvált feleség) viszonyának nosztalgikus zenei tereként funkcionál, hogy aztán átvezesse a hallgatót Ed és Phil szerelmének terepére. Jan a po­puláris regiszter zenei megidé- zésével nyeri el zenei jellemét. Az opera számos remek részlet­tel bír, kiemelkedő Liz és John „The night is cold” kezdetű sze­relmi duettje az első felvonás­ból, illetve a fergeteges „It’s a waist that ľam chaste” kezdetű szerelmi duett (Ed és Phil) ugyancsak az első felvonás 2. je­lenetéből, Phil „The lights have dimmed” kezdetű áriája, a máso­dik felvonás esküvői jelenete, John „None ofmy woes”, ,/md Jan thinks” és „The other driver”, va­lamint Liz ,/l month has passed” kezdetű monológja-áriája. Mind­két felvonás záró képe feledhe­tetlen árnyalatokban gazdag. Az első felvonást az American Opera Projects Workshop kerete­in belül mutatták be 2008-ban, a másodikat a Center City Opera Workshop égisze alatt. Az újabb, bővített és átdolgozott változat workshop-előadásának helyszíne és időpontja: New York, The Rose Studio, 2010. január. 16. A mű e workshop előadása megjelent DVD-n is: ez a DVD azonban több mint egy egyszerű dokumentum, az előadók apró színészi gesztusai és zenei felkészültsége minden ízében képes követni a darab bel­ső dinamikáját, mely folytonosan tragikum és komikum határán egyensúlyoz, s a legkomikusabb pillanatokban is képes felmutatni a drámát. A dráma nem is annyira magából a létérzékelésből, mirit inkább az idő múlásából fakad: a múltba csupán virtuális hidak ve­zetnek, a Golden Gate minden metaforikussága ellenére viszont önző, masszív, rideg valóság. John szerepében David Adam Moore, Liz szerepében Katrina Thurman, Phil szerepében Kevin Burdette, Ed szerepében Keith Jameson, Jan szerepében Hai- Ting Chinn hallható, a zongoránál Charity Wicks, a karmester Steven Osgood. (Conrad Cummings: The Golden Gate. LivelyWorks, 2010) . AJÁNLÓ Július 24. (szombat) „a’ hol szabadoson folytatta meséjét, Látszik, mennyei tűz táplálta elméjét. ” (Barcsay Ábrahám) Fülek/Csetnek. Gyöngyösi István költészetének barátai idén is elhelyezik az emlékezés virágait a költő füleki emléktáb­lájánál, valamint csetneki sírjá­nál. Az ünnepélyes aktusokra hagyományosan a költő halál­nak napján, július 24-én kerül sor a füleki fellegvárban 12.00-kor, a csetneki sírnál 14.30-kor. Minden érdeklődőt szeretet­tel várnak a rendezők, (ú) SZALON-ELŐZETES A SZALON jövő heti számá­ban: Lampl Zsuzsanna: A rej­tőzködés misztériuma, avagy adalékok az MKP és a Most-Híd választási eredményéhez. A tanulmány a 2010-es szlo­vákiai parlamenti választásokat megelőző közvélemény-kuta­tások eredményeit elemzi, kü­lönös tekintettel az MKP és a Most-Híd választási preferenci­áira. Helyesnek bizonyultak-e a becslések? A szerző felvázolja az MKP és a Most-Híd választási preferenciái és választási ered­ményei eltérésének néhány le­hetséges okát. Új Szó, Szalon július 31. IRODALOM A SZALONBAN Jelenkor 2010/7-8. FOLYÓIRAT-AJÁNLÓ Tolnai Ottó hetvenéves Tolnai Ottó Nem könnyű című verse után Esterházy Péter „Ha én lennék Tolnai Ottó...” kezdetű másfél oldalas mondatban foglalja össze, játékból, köszöntés gyanánt, hogy mit is szeret az ember annyira Tolnaiban és a Tolnai-szövegek­ben. Varga Mátyás „emlékblog”-ot küld, Pálinkás György emlékképe­ket elevenít fel Tolnairól. nes három franciás (könnyed, pi­káns és szellemes) esszéjét Baude- laire-ről, Courbet-ről és Mallarmé- ről Mihálycsa Erika fordította. A 30Y énekese, Beck Zoltán első meg­jelent novellája egy erős atmoszfé- rájú road-movie-jelenet (olajrak­tár). HalászMargitelbeszélését (Én és a Marlboro Man), Szántó T. Gá­bor regényének (A córesz elmélete és gyakorlata) egy részletét és Burns Katalin novelláját (Juhász köhög) is olvashatjuk a rovatban. Tüskés Tibor (1930-2009) A Jelenkor egykori legendás fő- szerkesztőjével Ágoston Zoltán kö­zöl posztumusz interjút. Tüskés és Fodor András levelezésének eddig hiányzó darabjai és Bartusz-Dobosi László visszaemlékezése is olvasha­tóak az Orosz István grafikáival il- lusztráltösszeállításban. Beszélgetés Rakovszky Zsuzsával Ménesi Gá­bor beszélget pályakezdésről, a vers születéséről, prózaírásról, ön- életrajziságról, nőiírásról. Próza Rakovszky Zsuzsa most készülő, Vay Sándorról, illetve Vay Saroltá­ról szóló regényéből közöl részle­tet. Dragomán György rövidprózái Hegedűs 2 László (színes melléklet­ben közreadott) képeire íródtak - mintha ezúttal a szöveg illusztrálná a képet és nem fordítva. JulianBar­Líra Vasadi Péter, Csordás Gábor, Vö­rös István, Jász Attila, Meliorisz Bé­la, Nagy Márta, Gellén-Miklós Gá­bor, Toroczkay András, Miklya Zsolt, KorpaTamás versei. Tanulmány András Sándor: A kohézióról: hogyan áll össze egy műalkotás a megértésben. Bírálat és vita Görföl Balázs Rakovszky Zsuzsa elbeszéléskötetéről (A Hold a hete­dik házban), Bedecs László pedig Kántor Péter verseskötetéről (Meg­tanulni élni) közöl kritikát. Veres András Bókay Antal József Attila- könyveiről indít vitát, BudaBorbála pedigN. Horváth Béla József Attila- monográfiáját bírálja. Kömer Gá­bor Gömöri György kritikájára vá­laszol a Zbigniew Herbert-fordítás kérdésében, (szd) KUNKOR IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT TOLNAI OTTÓ verse 737 ESTERHÁZY PÉTER: Ha tin lennék Tolnai Ottó 746 VARGA MÁTYÁS: Hvar-íemlékjblog 748 PÁLINKÁS GYÖRGY: Három kép (Tolnai Ottóról) 754 * RAKOVSZKY ZSUZSA: A kegyetlen tükör í regény részlet) 756 RAKOVSZKY ZSUZSA: Ami volt, nem ér sohase véget (Ménesi Gábor beszélgetése) 762 HALÁSZ MARGÍT: Én és a Marlboro Man (elbeszélés) 769 BURNS KATALIN: juhász köhög (novella) 775 VASADI PÉTER verse 781 CSORDÁS GÁ BOR verse 783 VÖRÖS ISTVÁN versei 784 JÁSZ ATTILA versei 786 SZÁNTÓ T. GÁBOR: Az első óra (regényrészlet) 788 BECK ZOLTÁN: olajraktár (novella) 796 DRAGOMÁN GYÖRGY: Öt kép-perces 800 TÜSKÉS TIBOR: Búcsú a betűktől - Pécs, Rét utca kettő (Ágoston Zoltán beszélgetése) 8G6 TÜSKÉS TIBOR: Pótlás (Fodor András és Tuskés Tibor levelezésének három kötetéhez) 813 TÜSKÉS TIBOR és FODOR ANDRÁS levelezése 815 BARTUSZ-DOBOSI LÁSZLÓ: „Szülőföldem szép határa..." (Tuskés Tibor és a Balaton) 824 * MELIORISZ BÉLA versei 833 NAGY MÁRTA versei 834 GELLÉN-MIKLÓS GÁBOR verse 839 TOROCZKAY ANDRÁS versei 841 2010 Jťitius-Auuisms SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, I^zaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom