Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-21 / 166. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 21. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ MAGYAR SAJTÓ A napilapok tegnapi számának címoldalát a félbeszakadt EU-IMF tárgyalásokat követő kormányzati, parlamenti reakciókkal foglalkozó írások uralják. A Magyar Nemzet ,A bankok profitját védi az IMF” című cikke á lap információjára épül, mely szerint azért nem tudott a kormány megállapodni az IMF-fel, mert a valutaalap ragaszkodott ahhoz, hogy a magyar pénzügyi szektor 200 milliárd forint helyett csak 100 milliárd különadót fizessen jövőre. A Népszabadság „Hova tart a kormány?” című cikke ezt nem erősíti meg, a tárgyalások megszakításának okaként sorolja a két delegáció eltérő véleményét a bankadóról, a jövő évi hiány mértékéről és a jegybank elnökének fizetéséről. (mti) MAGYARNEMZET Hiller István oktatási és kulturális miniszter megbízatása utolsó négy hónapjában 130 alkalommal összesen 5,5 millió forintot költött reprezentációra, alkalmanként átlagosan több mint 40 ezer forintot - írta tegnapi számában a Magyar Nemzet. A lap az információt az átadás-átvételi jegyzőkönyv mellékletéből szerezte. Ebből kiderült, hogy a tárcánál naponta többször költöttek kávéra és süteményre. Az új miniszter számára készített jegyzőkönyvben csak egy esetben jelölik meg, pontosan milyen célból vásároltak a tárcánál ételt és italt: az említett esemény a március 14-i ünnepség, amikor a miniszter állami kitüntetéseket adott át, s 3,3 milliót költöttek el. A kisebb, 20-40-60 ezer forintos reprezentációs kiadásokat - melyekből minden napra jutott - azonban nem címkézték meg, így ä jegyzőkönyvből nem derül ki, hogy a további 2,2 millió forintból ki pogácsázhatott. (mti) NÉPSZABADSÁG Ha a miskolci Auchant le kellene bontani, amiért ártérre épült, ez várhatna ország- - szerte több tízezer családi házra, hipermarketre és ipari létesítményre: hazánk harmada ugyanis beépített árterület - így reagáltak vízügyi szakemberek Illés Zoltán államtitkár hét végén elhangzott bejelentésére, hogy az ártéren levő miskolci hipermarketet el kellene dózerolni - írta a Népszabadság. Bajos lesz elbontani az Illés Zoltán által említett, veszélyeztetett épületeket, hiszen ennek szellemében Felsőzsolca kétharmadát le kellene bontani, de hasonló sors várna Ónodra, Sajóecsegre, s több más, ártéri területen épült településre - mondta a lap tudósítójának egy neve elhallgatását kérő miskolci vízügyes szakértő. Ha szigorítják a törvényt, annak minden térségre és minden épületre egyformán kell vonatkoznia, s nem lehet ki- mazsolázgatni egy-egy ingatlant, amelyet külön büntetnek és lebontatnak, (mti)- Megnyugodhat, a műtét után gyorsabban épül fel, mint az MKP a választási veresége után. (Peter Gossónyi rajza) Olyan intézményi változások sora is lezajlott, melyek okot adnak a bizakodásra Új térben a szlovákiai magyarok Gyökeresen átalakulni látszanak a szlovákiai magyar érdekképviselet csatornái, miután az elmúlt fél év eseményei átrendezték a politikai teret a magyar-szlovák határ mindkét oldalán. RAVASZ ÁBEL A legfontosabb változás az, hogy a szlovákiai magyaroknak a Híd politikusai révén ismét lett közvetlen érdekképviselete a pozsonyi kormányban, s hogy magyar lett a parlament alelnöke is. Ezzel szemben a magyar nemzetiségű parlamenti képviselők száma (még az SaS sorait erősítő Somogyi Szilárddal együtt is) visszaesett az előző ciklushoz képest, miután a Híd-MKP párharc következtében ez utóbbi kiszorult a törvényhozásból. Pontosan ez a párharc hozhat minőségi változást a polgármesterek és önkormányzati képviselők szintjén is: a konkurencia és a megosztottság miatt mindkét magyar pártnak a szavazói bizalom megszerzésére kell törekednie, éles ellentétben az MKP eddigi monopol helyzetével. A minőségi változás árnyoldalát az jelentheti, hogy helyi magyar-magyar koalíciók esetleges hiányában a szavazatok megoszlása miatt a csak kis arányban magyar többségű városokban és falvakban akaratlanul is szlovák polgármestert juttathatnak székhez a szavazók. A pártpolitikai változásokon kívül azonban olyan intézményi változások sora is lezajlott, melyek lehetséges hatása ma még nehezen értékelhető, bár okot adnak a bizakodásra. A legfontosabb változás a Rudolf Chmel-féle kisebbségi és emberi jogi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettesi pozíció kialakítása, melyhez erős kompetenciák kerültek, egyebek közt a kisebbségi kultúra támogatásának kezelése is. Feladatainak ellátására Chmel szakértői kabinetet állított fel, e testülethez csatlakozott az a Petőcz Kálmán is, aki eddig a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának (SZMK) motoija volt. A civü szervezetek által alapított, a Ficokormány ellen gyakran fellépő SZMK eddigi teljesítményei Pe- tőczhöz voltak köthetőek, nagy kérdés, hogy ezen érdekérvényesítési csatorna képes lehet-e a működésre vezető személyisége nélkül. Az sem világos, hogy az SZMK-t alkotó szervezetek meg tudnak-e egyezni egy új szóvivő személyéről. Új terep felé mozognak a magyar-magyar kapcsolattartás, azaz a Magyarországgal való kommunikáció eddig bevált csatornái is. Ennek oka kettős: egyrészt, az erős Fidesz hatalomra kerülésével megváltozott, keményebb lett a magyar nemzetpolitika. Másrészt, a szlovák választókat és pártokat egyenrangú partnerként kezelő Híd politizálási stílusa jelentősen eltér az anno a Fidesz által nyíltan támogatott Csáky-féle MKP-tól megszokott viselkedéstől. Bugár Béla és a magyar kormányt képviselő Semjén Zsolt gyakori csörtéi azt mutatják, a szívélyes magyar-magyar viszonyt rivalizálás válthatja fel. Ennek kárát az eddigi kapcsolattartási csatornák láthatják: a Híd a jelek szerint nem kap meghívót Budapesttől a pénzosztásért is felelős Magyar Állandó Érdekezletre (MÁÉRT), Bugár viszont a párhuzamosan futó Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF) szeretné kisza- kítni a magyar országgyűlés ellenőrzése alól. Ezen csaták kimenetele egyelőre ismeretlen, a jelenlegi status quo azonban szinte bizonyosan megszűnik. A szlovákiai magyar és a magyar-magyar csatornákban beállt változások mellett fontos kiemelni a magyar-szlovák kapcsolattartás új mozgásterét is. A kedden lezajlott V4-csúcson a 2010-es választások eredményeit követően immár négy jobb-közép kormány képviselői találkozhattak. A politikai teret azonban aligha lehet a bal-jobb szembenállással érdemileg definiálni: sokkal fontosabb, hogy míg Iveta Radičová inkább pragmatikus, Orbán Viktor populista vezetői stílust és kormányzatot képvisel. Ezért valószínűsíthető, hogy az elkövetkező években a szlovák-magyar viszonyt Magyarország (különösen a szlovákiai magyarokkal kapcsolatos) szimbolikus kérdésfelvetései és Szlovákia ezekre adott kényszeredett, ambivalens válaszai jellemzik. A szlovák válaszok annál inkább is ambivalensek lehetnek, hogy a kormánykoalíción belül a Radičovához és a Hídhoz köthető mérsékeltebb, kooperációkereső erők a KDH és az SDKÚ Dzurinda- féle szárnya által képviselt ke- ményvonalasabb politikájával néznek szembe. Mégis biztosra vehető, hogy a Radičová-kormány kül- és kisebbségpolitikai irányvonala a Fico-kormányhoz képest jelentős, sőt gyökeres eltéréseket mutat majd, ez pedig a nemzetpolitikára Gyurcsánynál és különösen Bajnainál sokkal inkább koncentráló Orbánnal való jobb kapcsolattartást segítheti elő. A szlovákiai magyarok érdekérvényesítési csatornái tehát minden szinten megváltoztak vagy megváltoznak. A Petőcz távozásával vélhetően súlytalanná váló kerekasztal, valamint a MÁÉRT és a KMKF körüli vetélkedés azt valószínűsíti, hogy a következő időszakban a Híd kormányzati munkája, a bilaterális magyar-szlovák kormányközi kapcsolatok és a Híd-MKP viszony alakulása lesznek azok a központi tényezők, melyek meghatározzák a szlovákiai magyarság mozgásterét. Szűk egy évvel ezelőtt a fő faktorok a Fico-kormány kisebbségellenes intézkedései, az elhidegült magyar-szlovák viszony és a budapesti kormányzattal szemben a Fidesz felé orientálódó MKP hatékonyságának kérdései voltak. Ennek megfelelően állítható, hogy a jelenlegi politikai tér - Pozsony és Budapest változatlanul megkérdőjelezhető politikai szándékai ellenére - a szlovákiai magyarság szempontjából az eddigieknél kedvezőbbnek tűnik. A kérdés csak az, milyen eredményekre lesznek képesek a most kialakuló új csatornák és fórumok. Erre a kérdésre azonban az indokolt optimizmus ellenére is csak hónapok, évek múlva adható kielégítő válasz. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője. GLOSSZA Jaroslav visszatér I. VERES ISTVÁN Jaroslav Spišiak hétfőn csíkos nyakkendőben elfogadta az országos rendőr-főkapitányi posztot. Ez nem baj. Azt mondta, azokkal az ügyekkel foglalkozik először, amelyekről nem beszélhet. Végül is ez sem baj. Az előző kormány idején nem büntették meg Dániel Tupý gyilkosát, ami nagybaj. Á rendőrség állítólag nem tudott elegendő bizonyítékot letenni az asztalra. Malina Hedvig ügyében nevetségessé tették magukat, pedig ott a titkosszolgálat is besegített. Ez mind, mind igen nagy baj. Jaroslav Spišiaknak ezeket az ügyeket újra kell vizsgálnia, aztán kiállítani őket közszemlére, mint egy statikus kínai integető szerencsemacskát. Hadd lássák az adófizetők, hogy ilyen is van. Szlovenszkóban ugyanis nem szoktuk meg, hogy a bűnözőket megbüntetik. Itt olyan esetekhez szoktunk, hogy Dubovský Lászlót vinnék a rendőrök a vizsgálati fogságba, reggel becsöngetnek hozzájöjjön má kend, bevisszük. Erre ő: jóvan, csak még megállók a hivatalba. Bemegy Dubcsek a hivatalba, kizárja a rendőröket, aztán köddé válik, mint őszi reggeleken a folyóból kicsapódó pára. Mint egy cseh vígjátékban. A szlovák rendőrök önbizalmát Kaliňák volt belügyminiszter igenigen megnövelte. Ami így önmagában nem baj. Sokat tett értük. Adott nekik benefiteket (egy rendőr ismerősöm mondta így, jó gyerek a Kaliňák, adott benefiteket). A parlament garázsának bejáratát őrző felelősségteljes rendőrnénit viszont Slota részegen le- hülyepicsázta, Kaliňák erre azt sem mondta, bikmakk. Ami szintén meglehetősen nagy baj. Ez a három ügy nyomta rá a bélyegét az elmúlt négy évben a rendőrség arculatára. Meg az, hogy a rendőrök elégedettek voltak Kaliňákkal. „Ne vegyétek el tőlünk Kaliňákot” - állt a transzparenseiken a parlament előtt, amikor a harmatgyenge ellenzék ki akarta rántani a szőnyeget a szando- kánszakállú belügyminiszter alól. Ahogy azt már mondottuk volt, Spišiak csíkos nyakkendőben lett főkapitány. Azt viszont nem írtuk, hogy az inge is csíkos volt. Ami szerintem szintén nem véletlen. Ez egyértelmű utalás arra, hogy a bűnözők mostantól húzhatják a csíkot. A börtönbe. Mit mondjak, ez egyáltalán nem lenne baj. Csodákat azért nem kell várni Jaroslav visszatérésétől. Nem fogja rögtön Budapestről importálni a Doszpot. A hazai rendőrökkel kapcsolatban viszont megváltozik ez-az. Ugyan nem várható el tőlük, hogy egyik pillanatról a másikra mindegyikük olyan jó fej legyen, mint Spišiak. Ez egy kicsit baj, de nem azért szeretjük a rendőröket, mert jó fejek. Bár én a magam részéről a jófej rendőröket leginkább a jófejségük végett szeretem. Azok iránt pedig, akik egy sötét faluban részegen hazafelé bicikliző bácsit megbüntetnek kétszáz euróra, nem érzek szimpátiát. Ez most baj? NYILATKOZAT _______________ Szlovák-magyar network A közelmúltban Szlovákiában és Magyarországon is új kormány alakult, ami kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a két ország kapcsolata új alapokra kerüljön. Mindkét kormányzat a külpolitikai prioritásai között említette a két ország kapcsolatának újrafogalmazását. Ezen fejlemények komoly esélyt jelentenek arra, hogy a két ország kapcsolatának minőségejavuljon. Bár két EU- és NATO-tagál- lamról van szó, a két ország közti politikai párbeszéd színvonala messze elmaradt az állampolgáraik által elvárt szinttől. Paradox módon éppen azon két ország közti viszony vált az elmúlt években a régió diplomáciai Achüles-sarkává, amelyek érdekei között a legtöbb a párhuzamosság (különös tekintettel az energetikára és az európai integráció jövőjére). A visegrádi négyek mai budapesti találkozója fontos kezdet lehet a két ország között kiépült falaklebontása felé. Ezzelarégió országai közti viszony hatékonyabbá és jelentőségteljesebbé válhat a visegrádi együttműködésen keresztül, egy olyan időszakban, amikor az Európai Unió nehezen látszik túljutni sokrétű krízisén. Az együttműködést segítheti, hogy jelenleg Szlovákia látja el a V4 elnöki teendőit, Magyarország pedig 2011 januátjá- tól átveszi az EU-elnökséget. A jelenlegi helyzetben rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében szlovák és magyar politikai elemzők, kutatók, civil szervezetek egy olyan nyitott hálózatot hoztak létre, amelynek célja, hogy élénkítse a két ország közti párbeszédet. Az első találkozóra július 19-én került sor a Szlovák Külpolitikai Társaság irodájában, amely során a választások utáni szlovák-magyar kétoldalú kapcsolatok kilátásait vitatták meg a résztvevők. Az első esemény sikerén felbuzdulva megfogalmazódott egy közpolitikái vitasorozat igénye, amelyekre a két ország fővárosaiban kerülne sor 2010 őszétől. Ezen találkozók célja, hogy fejlesszék a Duna-menti együttműködést, újraindítsák a korábban elhanyagolt párbeszédet, és közpolitikái javaslatokat fogalmazzanak meg a politikai vezetők számára. A szlovák és magyar radikális nacionalista és szélsőségesek erők aktivitása mindkét ország nemzetközi megítélését rendkívüli mértékben aláássa és rontja a két ország közti viszonyt. A kö- zép-kelet-európai nemzetek közös történelme és gondolkodás- módja ellenségeskedés helyett együttműködésre kellene, hogy sarkallja a feleket. Budapest/Pozsony, 2010. július 20. Milan Nič elemző, European Stability Initiative Szabados Krisztián ügyvezető igazgató Political Capital Institute
