Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)

2010-07-12 / 158. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 12. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ GAZETA WYBORCZA Bronislaw Komorowski megválasztott lengyel elnök egy szombati lapinterjúban elutasította a lengyel kor­mánygép április 10-i kataszt­rófája kapcsán terjedő össze­esküvés-elméleteket. A len­gyel napilapnak adott első el­nöki interjújában Komorows­ki kijelentette, hogy két pár­huzamos - orosz és lengyel - vizsgálat van folyamatban, ami garanciát jelent. A Szmo- lenszk mellett bekövetkezett katasztrófában életét vesztet­te Lech Kaczynski lengyel el­nök, hitvese, valamint további 94 személy, köztük lengyel politikai, katonai, gazdasági, egyházi vezetők, közéleti személyiségek. Egyes lengyel honlapokon olyan feltételezé­sek jelentek meg, hogy valójá­ban nem is baleset, hanem merénylet történt lengyel ve­zetők életének kioltására. Kiteregették a szennyest. MKP-kongresszus a dunaszerdahelyi kultúrházban. (Somogyi Tibor felvétele) A szerbiai Magyar Nemzeti Tanács oktatási, kulturális és nyelvhasználati kérdésekben illetékes Miniparlament, korlátozott jogokkal Bő egy hete működik új összetételében az a testület, amelyhez hasonlót Szerbia kivételével máshol nem talá­lunk azokban a Kárpát-me­dencei országokban, ahol magyarok kisebbségben él­nek. Az új Magyar Nemzeti Tanácsot miniparlamentnek hívták egyesek a választás előtt: ez annyiban felelt meg a valóságnak, hogy miután a magyar választói névjegyzé­ket felállították (a magukat magyarnak valló szerbiaiak egy külön, kisebbségi válasz­tói névjegyzékre iratkozhat­tak fel) összesen öt lista ver­sengett a 3 5 fős testületbe va­ló bejutásért. VÍG! ZOLTÁN A nemzeti tanácsokról szóló tör­vény értelmében listát csak nemze­ti kisebbségi érdekeltségű politikai pártok, szervezetek állíthattak. De ez nem jelentette azt, hogy azok a szerb pártok, akiknek magyar nemzetiségű tagjai is vannak, nem indulhattak a választáson. így ala­kult ki egy elég sokszínű verseny: a vajdasági magyarság legtömege­sebb pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség olyan listát állított, ame­lyen civil szervezetek, valamint az egyházak képviselői is helyet kap­tak. Két magyar párt, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössé­ge és a Vajdasági Magyar Demokra­ta Párt attól kezdve, hogy a válasz­tói névjegyzék összeállításának módját kifogásolta (az állam nem vállalta a névjegyzékek összeállítá­sát, a magyarok esetében a VMSZ szervezte meg ezt), kizárta magát a harcból, passzív szemlélőként fi­gyeli az eseményeket, esetleg in­ternetes körlevelek formájában ad hangot nemtetszésének. Az MNT nélkülük is megalakult, és ezzel a hozzáállásával a két említett ma­gyar párt gyakorlatilag kirekesztet­te magát annak működéséből. A Magyar Polgári Szövetség a VMSZ- ből kizárt Bunyik Zoltánnal közö­sen indított listát, és a legfiatalabb vajdasági magyar politikai tömörü­lés, a Magyar Remény Mozgalom is harcba szállt. Két szerb párt: a Demokrata Párt és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga által támogatott lista indult a választáson. Ebből az első jelentett nagyobb „veszélyt” a VMSZ-re néz­ve, ugyanis Szerbia hatalmi koalí­ciójának vezető pártja, országos vi­szonylatban a legnagyobb infra­struktúrával és anyagi háttérrel. A választás eredménye elsöprő Magyar Összefogás sikert (a VMSZ már említett listája) hozott. A sza­vazatok 77 százalékát szerezték meg. Mandátumokra lebontva 28-at, a veszélynek tartott demok­raták 4, a másik szerb párt listája, valamint a fennmaradt két magyar lista 1-1 helyet kapott ebben az in­kább kulturális önigazgatási szerv­ként, mintsem parlamentként működő MNT-ben - a nemzeti ta­nácsok az adott kisebbség kulturá­lis, oktatási, tájékoztatási és nyelv- használati kérdéseiben illetékesek. Az, hogy a VMSZ több mint két­harmados többséggel uralja az MNT-t, nagy felelősséget ró erre a pártra. A megalakulás előtt készült egy nem reprezentatív felmérés a Magyar Szó napilap honlapján, amely eredménye szerint a szór­ványmagyarság megőrzése, a kö­zépiskolások és az egyetemisták ösztöndíjazása mellett a vajdasági Bíróság dönti el, hogy az MNT javaslata kötelező érvényű-e, vagy csak aján­lás értékű, és az iskolaszék nem köteles elfogadni. magyar közösség legfontosabb fel­adatként a szerb nyelv megfelelő szintű elsajátítását jelölte meg. Egyre nagyobb problémát jelent a tömbben élő magyaroknem megfe­lelő szerb nyelvtudása, amire most az MNT-nek lehetősége, és köteles­sége lesz megoldást találni. Az új MNT már megtartotta első munkajellegű ülését, a nyári álta­lános uborkaszezon ellenére lát­szólag gyors ütemben folyik a munka. Igaz, az elődjéhez képest - tavaly augusztusban született meg a szerbiai nemzeti tanácsok működését szabályozó törvény, így az pontos törvényi szabályozás nélkül működött 2000 óta - akár­milyen fejlődés, változás látvá­nyosnak tűnhet. Ugyanis az előző MNT nem a naprakészségéről és a dinamizmusáról volt ismert. A június 30-i alakuló ülés után csak néhány napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön, a tanács és a községek nem ugyanúgy értelme­zik az ide vonatkozó törvényeket. A magyarság egyik központjának számító Zentán (ahol a közelmúlt­ban a VMSZ-t gyakorlatilag ki- semmizték a helyi hatalomból) az iskolaszékek tagj ait úgyválasztotta meg a vezetés, hogy nem fogadta el az MNT javaslatát. Mindkét fél azt tartja, neki van igaza, ugyanazt a törvényt kétféleképp értelmezik - az alapvető kérdés az, hogy az MNT javaslata kötelező érvényű-e egy többségében magyarok lakta tele­pülésen, vagy csak ajánlás értékű. Valószínűleg bíróság elé kerül az ügy, ha másképp nem tudnak dűlőre jutni. Akármi is történjen Zentán, az látszik, hogy új formát kapott a vaj­dasági magyarság politizálásának ezen fóruma. Hogy mennyire lesz sikeres, az már kizárólag az új kép­viselőktől függ. A szerző a vajdasági Magyar Szó munkatársa ■ ugyelő . . • Észhez térhetnének a politikusok A szlovák-magyar kapcsolat- rendszerrel, illetve a magyar ki­sebbséggel összefüggő tenniva­lókat nevezte a kulcsfeladatnak Rudolf Chmel a Vasárnapi Hírek­nek adott interjújában. Ez bizo­nyos értelemben „amolyan rob­banásveszélyes feladat” - mondta a magyarul kitűnően beszélő 71 éves irodalomtörténész-politi­kus. Úgy fogalmazott, miniszter­elnök-helyettesi posztjára a négy­párti szlovák koalíció, az ellenzék, a szlovák nacionalisták, a magyar nacionalisták, Budapest és Brüsszel „különböző szemmel te­kintenek majd”, mindenki mást vár. Ezért ez a funkció „amolyan terapeutafeladatot” is jelent. Új hivatalt kell felépítenie a minisz­terelnökségen belül, ehhez meg kell találni az alkalmas embereket - mondta, hozzátéve: feladatuk lesz a területüket érintő törvények áttekintése, illetve azoknak az előkészítése, „amelyek már ma roppant szükségesek lennének, de a holnap a végső határidő”. Chmel pártjáról azt mondta, a Híd polgári párt, s ezeken az ala­pokon sokkal könnyebben oldha­tók meg a kisebbségi problémák, minden olyan kérdés, amely összefügg a szlovákiai magyar ki­sebbség helyzetének jogi-törvé­nyi rendezésével. Szeretné hinni, hogy ez történelmi lehetőség a szlovákok és a magyarok viszo­nyának megváltoztatására Szlo­vákiában, valamint a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztár­saság között is. Arra a kérdésre, mennyiben lesz képes hozzájá­rulni a megegyezésekhez a szlo­vák-magyar államközi kapcsola­tokban, hangsúlyozta, a politiká­ban „a Duna mindkét oldalán még mindig többen mozgolódnak olyanok, akiknek tetszenek a konfliktusok, és kevesebben van­nak azok, akik az együttműkö­dés, a megértés, a dialógus politi­káját tartják hasznosnak, köve­tendőnek”. Ezért Chmel üdvözöl­né, ha a politikusok végre „észre térnének”. (MTI) Berényi és a fiatalok VERES ISTVÁN Berényi József az MKP tisztújító kongresszusán kijelentette, csak akkor vállalja a pártelnöki posztot, ha az elnökségbe új arcok ke­rülnek, mint mondta, ennek másképp nincs értelme. A párt új el­nökségében mégsem a fiatalok dominálnak, nem is dominálhatná­nak. Mégpedig azért, mert a fiatalok hiányoznak a pártból. A sokat emlegetett fiatal MKP-sokkal nem lehetne megtölteni egy elnöksé­get. Még ha szakemberek akadnának is köztük, számban nincsenek annyian, hogy kiadnának egy olyan csapatot, amelyi elviszi a pártot a hátán. Berényi a fiatalokba kapaszkodik, más esélye nincs. Ä szakmai alelnökök megválasztásának második fordulója előtt arra kérte a küldötteket, hogy a közigazgatásért felelős alelnök posztjá­ra ne Kvarda Józsefet, hanem Őry Pétert támogassák, mivel az utóbbi fiatalabb, és ő mint elnök, fiatal elnökséggel akar együtt dolgozni. Erre a hátsó sorokban valaki kifütyülte, de aztán a körü­lötte állók szúrós tekintete elhallgattatta. Az MKP tagjai közt tehát nincs egyetértés abban, hogy az általuk felépített és kiépített pártot most hirtelen a „fiatalok” kezébe kell adni csupán azért, mert ők a fiatalok. Ebből a szempontból az elért választási eredmény az MKP számára jó terápiának bizonyult. Az MKP ugyanis megijedt, ez az ijedtség pedig jogos. Ha ugyanis a párt akárcsak 5,01 százalékkal bejut a parlamentbe, az a Csáky-Duray vonal túlélését jelentette volna. Az elvesztett százalékokat pedig ráfogták volna a „főgörényre”, aki ujja köré csavarta a szegény szlovákiai magyarsá­got. Az MKP-nak a parlamentbejutáshoz az is elég lett volna, ha a kisujját sem mozdítja. Csákyéknak viszont sikerült a választók egy részét átüldözni a Hídhoz. Vagyis a több mint 10 százaléknyi ma­gyarság nagy része még mindig az MKP-ban bízik. Berényinek eb­ből a szempontból könnyű dolga lesz, elég, ha nem csinálja azt, amit az előző vezetés (melynek ő is tagja volt, viszont a fő pártvo­nalat nyilván nem ő határozta meg). A Híd viszont kormánypárt lett. Az emberek nap mint nap értesülni fognak arról, mit csinál értük a kormányban a Híd, ez pedig minden­féle fizetett reklámnál többet ér. Vagyis az MKP-nak négy év múlva abban az esetben van esélye átlépni a parlamenti küszöböt, ha vá­lasztótáborát is meg tudja fiatalítani, ehhez viszont aligha lesz elég néhány új arc az elnökségben. Ráadásul egy év múlva ismét tisztújí­tás vár a pártra, és kérdés, akkor kik kapnak bizalmat. Az MKP nehéz helyzetben van. A nehéz helyzetekben viszont az a jó, hogy kihozzák az emberekből a maximumot. Vajon a pártokból is? JEGYZET Foci és identitás JUHÁSZ KATALIN A lapzárta már csak ilyen. Mire önök ezt olvassák, rég tudni, ki a világbajnok. Most még csak találgathatnék, annak azonban semmi értelme, mert olyan vic­ces és improvizatív lennék, mint az a bizonyos polip, amely mostanában a meccsek ered­ményeit jósolja, és amelynek elkészítésére egy dühös séf már jónéhány receptet közzétett az interneten. Csak annyit árulok el, hogy a spanyoloknak szurkolok, és nem (csak) azért kedvelem ke­vésbé a hollandokat, mert ők verték ki Szlovákiát. Azért, mert Spanyolországban valahogy sokkal nagyobb jelentősége van a focinak az emberek életében. Kétszer tapasztaltam ezt meg személyesen. Először San Se- bastianban, ebben a festői észak-spanyolországi (baszk­földi) városban cseppentem be- leegy egész napos fiesztába: a helyi tizenegy játszott a szinte szomszédos Bilbao csapatával. Már hajnali tíz óra tájban fel­pezsdült a város. Focidresszbe öltözött, San Sebastian-zászló- kat lengető helyiek lepték el az utcákat, és vidáman hangoltak az esti meccsre. Akik pedig nem jutottak be a stadionba, azok dugig megtöltötték az étterme­ket, kocsmákat, kerthelyiségek, és ugyanúgy viselkedtek, mint­ha bent lennének. Hasonlójelenetekjátszódtak le a szemem előtt Barcelonában, az emlékezetes Real Madrid elleni meccs napján, azzal a különb­séggel, hogy ott lényegesen több a turista, ezért több a fociereklye- árus is. Az élelmes üzletvezetők kiküldték alkalmazottaikat a Ramblára, a legnagyobb tömeg­be, és a tehetséges árusok percek alatt Barcelona-szurkolókat csi­náltak ajapán turistacsoportból, de mégbelőlem is. Agyőzelem utáni örömünnep pedig leírha­tatlan, elmesélhetetlen. Nos, ilyen fokú fociimádattal Amszterdamban nem találkoz­tam. A boltokban alig találni fo­ciszuveníreket. Mindenütt tuli­pánok, fapapucsok, pipák. Mintha az Ajax nem is tartozna a városhoz. Sőt, ottani ismerőse­im valami olyasmit is megje­gyeztek, hogy mégiscsak felhá­borító, amikor tizennyolc éves srácok már milliomosok a foci­ból, luxusautón furikáznak, csak azért, mert jól kezelik a labdát. Csendben maradtam, nem akar­tam megsérteni őket azzal, hogy bevallom: szerintem aki olyan fokon ért valamihez, mint azok a srácok a focihoz, az bármennyi pénzt megérdemel. Egy párat közülük a mostani holland válo­gatottban is láthattunk. Szóval bármi lett is a döntő eredménye, egy bizonyos: a foci nem csak sport, hanem kultúra is. Sőt néha még ennél is sokkal több. Akciófilm, balettművészet, az összetarto­zás mércéje, a nemzeti identitás tükre. És a spanyolok, úgy ta­pasztaltam, jobban összetartoz­nak ezzel a sporttal, illetve e sport által, mint a hollandok. Ezért szurkoltam nekik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom