Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-12 / 158. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 12. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ GAZETA WYBORCZA Bronislaw Komorowski megválasztott lengyel elnök egy szombati lapinterjúban elutasította a lengyel kormánygép április 10-i katasztrófája kapcsán terjedő összeesküvés-elméleteket. A lengyel napilapnak adott első elnöki interjújában Komorowski kijelentette, hogy két párhuzamos - orosz és lengyel - vizsgálat van folyamatban, ami garanciát jelent. A Szmo- lenszk mellett bekövetkezett katasztrófában életét vesztette Lech Kaczynski lengyel elnök, hitvese, valamint további 94 személy, köztük lengyel politikai, katonai, gazdasági, egyházi vezetők, közéleti személyiségek. Egyes lengyel honlapokon olyan feltételezések jelentek meg, hogy valójában nem is baleset, hanem merénylet történt lengyel vezetők életének kioltására. Kiteregették a szennyest. MKP-kongresszus a dunaszerdahelyi kultúrházban. (Somogyi Tibor felvétele) A szerbiai Magyar Nemzeti Tanács oktatási, kulturális és nyelvhasználati kérdésekben illetékes Miniparlament, korlátozott jogokkal Bő egy hete működik új összetételében az a testület, amelyhez hasonlót Szerbia kivételével máshol nem találunk azokban a Kárpát-medencei országokban, ahol magyarok kisebbségben élnek. Az új Magyar Nemzeti Tanácsot miniparlamentnek hívták egyesek a választás előtt: ez annyiban felelt meg a valóságnak, hogy miután a magyar választói névjegyzéket felállították (a magukat magyarnak valló szerbiaiak egy külön, kisebbségi választói névjegyzékre iratkozhattak fel) összesen öt lista versengett a 3 5 fős testületbe való bejutásért. VÍG! ZOLTÁN A nemzeti tanácsokról szóló törvény értelmében listát csak nemzeti kisebbségi érdekeltségű politikai pártok, szervezetek állíthattak. De ez nem jelentette azt, hogy azok a szerb pártok, akiknek magyar nemzetiségű tagjai is vannak, nem indulhattak a választáson. így alakult ki egy elég sokszínű verseny: a vajdasági magyarság legtömegesebb pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség olyan listát állított, amelyen civil szervezetek, valamint az egyházak képviselői is helyet kaptak. Két magyar párt, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt attól kezdve, hogy a választói névjegyzék összeállításának módját kifogásolta (az állam nem vállalta a névjegyzékek összeállítását, a magyarok esetében a VMSZ szervezte meg ezt), kizárta magát a harcból, passzív szemlélőként figyeli az eseményeket, esetleg internetes körlevelek formájában ad hangot nemtetszésének. Az MNT nélkülük is megalakult, és ezzel a hozzáállásával a két említett magyar párt gyakorlatilag kirekesztette magát annak működéséből. A Magyar Polgári Szövetség a VMSZ- ből kizárt Bunyik Zoltánnal közösen indított listát, és a legfiatalabb vajdasági magyar politikai tömörülés, a Magyar Remény Mozgalom is harcba szállt. Két szerb párt: a Demokrata Párt és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga által támogatott lista indult a választáson. Ebből az első jelentett nagyobb „veszélyt” a VMSZ-re nézve, ugyanis Szerbia hatalmi koalíciójának vezető pártja, országos viszonylatban a legnagyobb infrastruktúrával és anyagi háttérrel. A választás eredménye elsöprő Magyar Összefogás sikert (a VMSZ már említett listája) hozott. A szavazatok 77 százalékát szerezték meg. Mandátumokra lebontva 28-at, a veszélynek tartott demokraták 4, a másik szerb párt listája, valamint a fennmaradt két magyar lista 1-1 helyet kapott ebben az inkább kulturális önigazgatási szervként, mintsem parlamentként működő MNT-ben - a nemzeti tanácsok az adott kisebbség kulturális, oktatási, tájékoztatási és nyelv- használati kérdéseiben illetékesek. Az, hogy a VMSZ több mint kétharmados többséggel uralja az MNT-t, nagy felelősséget ró erre a pártra. A megalakulás előtt készült egy nem reprezentatív felmérés a Magyar Szó napilap honlapján, amely eredménye szerint a szórványmagyarság megőrzése, a középiskolások és az egyetemisták ösztöndíjazása mellett a vajdasági Bíróság dönti el, hogy az MNT javaslata kötelező érvényű-e, vagy csak ajánlás értékű, és az iskolaszék nem köteles elfogadni. magyar közösség legfontosabb feladatként a szerb nyelv megfelelő szintű elsajátítását jelölte meg. Egyre nagyobb problémát jelent a tömbben élő magyaroknem megfelelő szerb nyelvtudása, amire most az MNT-nek lehetősége, és kötelessége lesz megoldást találni. Az új MNT már megtartotta első munkajellegű ülését, a nyári általános uborkaszezon ellenére látszólag gyors ütemben folyik a munka. Igaz, az elődjéhez képest - tavaly augusztusban született meg a szerbiai nemzeti tanácsok működését szabályozó törvény, így az pontos törvényi szabályozás nélkül működött 2000 óta - akármilyen fejlődés, változás látványosnak tűnhet. Ugyanis az előző MNT nem a naprakészségéről és a dinamizmusáról volt ismert. A június 30-i alakuló ülés után csak néhány napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön, a tanács és a községek nem ugyanúgy értelmezik az ide vonatkozó törvényeket. A magyarság egyik központjának számító Zentán (ahol a közelmúltban a VMSZ-t gyakorlatilag ki- semmizték a helyi hatalomból) az iskolaszékek tagj ait úgyválasztotta meg a vezetés, hogy nem fogadta el az MNT javaslatát. Mindkét fél azt tartja, neki van igaza, ugyanazt a törvényt kétféleképp értelmezik - az alapvető kérdés az, hogy az MNT javaslata kötelező érvényű-e egy többségében magyarok lakta településen, vagy csak ajánlás értékű. Valószínűleg bíróság elé kerül az ügy, ha másképp nem tudnak dűlőre jutni. Akármi is történjen Zentán, az látszik, hogy új formát kapott a vajdasági magyarság politizálásának ezen fóruma. Hogy mennyire lesz sikeres, az már kizárólag az új képviselőktől függ. A szerző a vajdasági Magyar Szó munkatársa ■ ugyelő . . • Észhez térhetnének a politikusok A szlovák-magyar kapcsolat- rendszerrel, illetve a magyar kisebbséggel összefüggő tennivalókat nevezte a kulcsfeladatnak Rudolf Chmel a Vasárnapi Híreknek adott interjújában. Ez bizonyos értelemben „amolyan robbanásveszélyes feladat” - mondta a magyarul kitűnően beszélő 71 éves irodalomtörténész-politikus. Úgy fogalmazott, miniszterelnök-helyettesi posztjára a négypárti szlovák koalíció, az ellenzék, a szlovák nacionalisták, a magyar nacionalisták, Budapest és Brüsszel „különböző szemmel tekintenek majd”, mindenki mást vár. Ezért ez a funkció „amolyan terapeutafeladatot” is jelent. Új hivatalt kell felépítenie a miniszterelnökségen belül, ehhez meg kell találni az alkalmas embereket - mondta, hozzátéve: feladatuk lesz a területüket érintő törvények áttekintése, illetve azoknak az előkészítése, „amelyek már ma roppant szükségesek lennének, de a holnap a végső határidő”. Chmel pártjáról azt mondta, a Híd polgári párt, s ezeken az alapokon sokkal könnyebben oldhatók meg a kisebbségi problémák, minden olyan kérdés, amely összefügg a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének jogi-törvényi rendezésével. Szeretné hinni, hogy ez történelmi lehetőség a szlovákok és a magyarok viszonyának megváltoztatására Szlovákiában, valamint a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság között is. Arra a kérdésre, mennyiben lesz képes hozzájárulni a megegyezésekhez a szlovák-magyar államközi kapcsolatokban, hangsúlyozta, a politikában „a Duna mindkét oldalán még mindig többen mozgolódnak olyanok, akiknek tetszenek a konfliktusok, és kevesebben vannak azok, akik az együttműködés, a megértés, a dialógus politikáját tartják hasznosnak, követendőnek”. Ezért Chmel üdvözölné, ha a politikusok végre „észre térnének”. (MTI) Berényi és a fiatalok VERES ISTVÁN Berényi József az MKP tisztújító kongresszusán kijelentette, csak akkor vállalja a pártelnöki posztot, ha az elnökségbe új arcok kerülnek, mint mondta, ennek másképp nincs értelme. A párt új elnökségében mégsem a fiatalok dominálnak, nem is dominálhatnának. Mégpedig azért, mert a fiatalok hiányoznak a pártból. A sokat emlegetett fiatal MKP-sokkal nem lehetne megtölteni egy elnökséget. Még ha szakemberek akadnának is köztük, számban nincsenek annyian, hogy kiadnának egy olyan csapatot, amelyi elviszi a pártot a hátán. Berényi a fiatalokba kapaszkodik, más esélye nincs. Ä szakmai alelnökök megválasztásának második fordulója előtt arra kérte a küldötteket, hogy a közigazgatásért felelős alelnök posztjára ne Kvarda Józsefet, hanem Őry Pétert támogassák, mivel az utóbbi fiatalabb, és ő mint elnök, fiatal elnökséggel akar együtt dolgozni. Erre a hátsó sorokban valaki kifütyülte, de aztán a körülötte állók szúrós tekintete elhallgattatta. Az MKP tagjai közt tehát nincs egyetértés abban, hogy az általuk felépített és kiépített pártot most hirtelen a „fiatalok” kezébe kell adni csupán azért, mert ők a fiatalok. Ebből a szempontból az elért választási eredmény az MKP számára jó terápiának bizonyult. Az MKP ugyanis megijedt, ez az ijedtség pedig jogos. Ha ugyanis a párt akárcsak 5,01 százalékkal bejut a parlamentbe, az a Csáky-Duray vonal túlélését jelentette volna. Az elvesztett százalékokat pedig ráfogták volna a „főgörényre”, aki ujja köré csavarta a szegény szlovákiai magyarságot. Az MKP-nak a parlamentbejutáshoz az is elég lett volna, ha a kisujját sem mozdítja. Csákyéknak viszont sikerült a választók egy részét átüldözni a Hídhoz. Vagyis a több mint 10 százaléknyi magyarság nagy része még mindig az MKP-ban bízik. Berényinek ebből a szempontból könnyű dolga lesz, elég, ha nem csinálja azt, amit az előző vezetés (melynek ő is tagja volt, viszont a fő pártvonalat nyilván nem ő határozta meg). A Híd viszont kormánypárt lett. Az emberek nap mint nap értesülni fognak arról, mit csinál értük a kormányban a Híd, ez pedig mindenféle fizetett reklámnál többet ér. Vagyis az MKP-nak négy év múlva abban az esetben van esélye átlépni a parlamenti küszöböt, ha választótáborát is meg tudja fiatalítani, ehhez viszont aligha lesz elég néhány új arc az elnökségben. Ráadásul egy év múlva ismét tisztújítás vár a pártra, és kérdés, akkor kik kapnak bizalmat. Az MKP nehéz helyzetben van. A nehéz helyzetekben viszont az a jó, hogy kihozzák az emberekből a maximumot. Vajon a pártokból is? JEGYZET Foci és identitás JUHÁSZ KATALIN A lapzárta már csak ilyen. Mire önök ezt olvassák, rég tudni, ki a világbajnok. Most még csak találgathatnék, annak azonban semmi értelme, mert olyan vicces és improvizatív lennék, mint az a bizonyos polip, amely mostanában a meccsek eredményeit jósolja, és amelynek elkészítésére egy dühös séf már jónéhány receptet közzétett az interneten. Csak annyit árulok el, hogy a spanyoloknak szurkolok, és nem (csak) azért kedvelem kevésbé a hollandokat, mert ők verték ki Szlovákiát. Azért, mert Spanyolországban valahogy sokkal nagyobb jelentősége van a focinak az emberek életében. Kétszer tapasztaltam ezt meg személyesen. Először San Se- bastianban, ebben a festői észak-spanyolországi (baszkföldi) városban cseppentem be- leegy egész napos fiesztába: a helyi tizenegy játszott a szinte szomszédos Bilbao csapatával. Már hajnali tíz óra tájban felpezsdült a város. Focidresszbe öltözött, San Sebastian-zászló- kat lengető helyiek lepték el az utcákat, és vidáman hangoltak az esti meccsre. Akik pedig nem jutottak be a stadionba, azok dugig megtöltötték az éttermeket, kocsmákat, kerthelyiségek, és ugyanúgy viselkedtek, mintha bent lennének. Hasonlójelenetekjátszódtak le a szemem előtt Barcelonában, az emlékezetes Real Madrid elleni meccs napján, azzal a különbséggel, hogy ott lényegesen több a turista, ezért több a fociereklye- árus is. Az élelmes üzletvezetők kiküldték alkalmazottaikat a Ramblára, a legnagyobb tömegbe, és a tehetséges árusok percek alatt Barcelona-szurkolókat csináltak ajapán turistacsoportból, de mégbelőlem is. Agyőzelem utáni örömünnep pedig leírhatatlan, elmesélhetetlen. Nos, ilyen fokú fociimádattal Amszterdamban nem találkoztam. A boltokban alig találni fociszuveníreket. Mindenütt tulipánok, fapapucsok, pipák. Mintha az Ajax nem is tartozna a városhoz. Sőt, ottani ismerőseim valami olyasmit is megjegyeztek, hogy mégiscsak felháborító, amikor tizennyolc éves srácok már milliomosok a fociból, luxusautón furikáznak, csak azért, mert jól kezelik a labdát. Csendben maradtam, nem akartam megsérteni őket azzal, hogy bevallom: szerintem aki olyan fokon ért valamihez, mint azok a srácok a focihoz, az bármennyi pénzt megérdemel. Egy párat közülük a mostani holland válogatottban is láthattunk. Szóval bármi lett is a döntő eredménye, egy bizonyos: a foci nem csak sport, hanem kultúra is. Sőt néha még ennél is sokkal több. Akciófilm, balettművészet, az összetartozás mércéje, a nemzeti identitás tükre. És a spanyolok, úgy tapasztaltam, jobban összetartoznak ezzel a sporttal, illetve e sport által, mint a hollandok. Ezért szurkoltam nekik.
