Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-09 / 156. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 9. Vélemény és háttér 7- Nagyszerűen elillant a mezőnytől. Mit tanácsolna egy volt miniszternek, hogyan illanjon el a felelősségre- vonás elől? (Peter Gossányi karikatúrája) A jó kormányzás azt jelenti, hogy közösen megegyezünk a fontos értékekben... Milyen államra nem futja? TALLÓZÓ HVG Szlovákia területén érvénytelenítené a kettős állampolgárságról szóló magyar törvényt, de a leköszönő Fico-kormány által bevezetett retorziókat is visszavonatná Iveta Radi- čová, Szlovákia új kormányfője, aki a nemzetközi visszatetszést keltő szlovák nyelvtörvényből is több „értelmeden” passzust kivenne - derül ki a Heti Világgazdaság interjújából, amely a hetilap csütörtöki számában jelent meg. A nyelvtörvénnyel kapcsolatban Iveta Radičová közölte: kikerülnek belőle az értelmetlen - a tankönyvekkel, a névhasználattal és a műemlékekkel kapcsolatos - intézkedések. Arra a kérdésre, hogyan alakulhatnak a magyarszlovák kapcsolatok, Iveta Radičová közölte: ,A kezdet nem volt a legszerencsésebb. A kettős állam- polgárságról szóló törvény magyarországi elfogadására gondolok, amelynek során alapvető eljárási hibákat ejtettek. A két ország között van államközi szerződés, és vannak vegyesbizottságok. Egy ilyen nagy horderejű törvényt e testületek elé kellett volna terjeszteni, és megtárgyalni az érintettekkel. Sajnos ez nem történt meg, ezért ez a törvény számunkra elfogadhatatlan. A kettős állampolgárság intézménye nálunk is létezik, mint sok helyütt, önmagában ez ellen nincs kifogásunk.” A hetilapnak arra a kérdésére, mi történik a Fico- kormány által a parlamenten keresztülvitt ellentörvénnyel, amely megfosztja szlovák állampolgárságától azt, tiki felveszi a magyart, a miniszterelnök asszony a következőképp válaszolt: „Ezzel nem értettünk egyet: elutasítjuk, hogy a polgárokat büntessék. Ehelyett azt javasoltuk, hogy a nemzetközi szerződéseket sértő magyar törvényt nyüvánítsuk érvénytelennek Szlovákia területén. A Fico-féle törvényt megszüntetjük.” (hvg) Néminemű örömünk afölött, hogy az új koalíció nemcsak vereséget mért a primitivizmusra és a durvaságra, hanem még csak nem is kommunisták alkotják, továbbá hogy tisztában van a gazdaságelmélet alapjaival, s az értelmes magyarok ismét tagjai, természetesen indokolt. Ennyi hascsikarás után Szlovákia megérdemel némi lakomát. De csak némit. ŠTEFAN HRÍB Mert mit ér az, ha Szlovákia a VPN-t, az FMK-t és a KDH-t választja, ha utána rögtön hosszú időkre Mečiart? S mire föl választottuk később, 1998-ban a változást, s vele 2002-től a reformkormányt, ha utána a reform- és magyarellenes Fico jött? S végül miért van most egy új, jobb koalíciónk, ha majd megint ezt is leváltják... Ki váltja le megint? A kormányok, koalíciók s ezzel együtt a többség nézetének cseréje a szabad társadalmakban teljesen természetes. A választás lehetősége, olykor a rendkívül rosszé is, a demokrácia alapja. A szlovákiai típusú önrendelkezés ismételt törései, szakadásai, diszkontinuitásai nemcsak a demokrácia árnyoldalairól szólnak. Főként rólunk szólnak. Természetesen a. szabadság hiánya, az áporodott szocializmus és a nacionalizmus hívei ismételt győzelmeiben nagy szerepük van demokratikus ellenfeleiknek is. Mečiar a VPN és a KDH tévedéseit fordította a maga javára (ő maga is a VPN tévedése volt, míg a „katolikus” Szlovákia téves megítélése a KDH tévedése volt), Fico Dzurinda morális csődjét használta ki (amikor is a demokraták túl gyakran hazudtak és túl sokat loptak). E téren a választó viszonylag ártatlan, elvégre nem viselheti a felelősséget vezérei csődjeiért. De csak e téren. Merthogy itt már húsz éve két teljesen különböző többség váltja egymást. Ezek nemcsak hogy hol Nyugat, utána meg rögtön Kelet felé nyomják az országot, hanem Szlovákiát belsőleg hol szabadabb országgá teszik, hol meg rögtön primitív, belső szabadság nélküli tartománnyá, melyet Albright asszony Közép-Európa fekete lyukának nevezett. Nos, ezek ismeretében nyilvánvaló, hogy Szlovákia fő gondja nem a szégyenletesen csődöt mondó demokratáiban keresendő, hanem a választókban, azokban a szlovákokban és magyarokban, akik nem látják tisztán a legalapvetőbb értékeket. Megmondom kertelés nélkül: Szlovákia nem képes értelmesen kormányozni magát, mert nincsenek értelmes választói. Képesek vagyunk érzelmi alapon elutasítani a rosszat, ha már túl sok van belőle, utána viszont ugyanúgy érzelmi alapon hagyjuk magunkat új változata által lépre csalni. S ez így megykörbe-körbe. Az ország jó kormányzása nem időnkénti javulást s nyomában rombolást jelent, nem ismételt merész reformokat s nyomukban az' eltörlésüket, a csaknem elszalasztott lehetőségek lázas hajszolását s utána az elutasításukat, a magyarokkal való együttműködést, majd a félreállításukat. A jó kormányzás azt jelenti, hogy közösen megegyezünk a kulcsfom tosságú értékekben, s hosszú távon építjük a szabad társadalmat. Igen jó, hogy van ez az új koalíciónk. De húsz év fordulatai után világos, hogy egy olyan államra, melynek közösen elgondolt tartalma és értelme volna, egyelőre még nem futja. A szerző a .týždeň főszerkesztője, a Lámpa című műsor vezetője Az árvíz sújtotta településeken élő emberek nem érzik a nemzeti együttműködést Már (és még) látható a Nyilatkozat HÍRSZERZŐ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az Orbán-kormány intézkedése, a középületekben kötelezően kifüggesztendő dokumentum eddig is rengeteg vitát váltott ki. A Főpolgármesteri Hivatalban például összesen 52 példányban tették ki a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát, ebből kettőt az épületben, 50-et pedig a városháza Károly körúti kerítésén azért, hogy az emberekhez minél nagyobb számban eljusson a kormány üzenete. Az MSZP az elmúlt napokban több esetben is a Nyilatkozatra hivatkozva bírálta a kormányt és a Fideszt. Varga László képviselő szerint az árvíz sújtotta településeken élő emberek „nem érzik a nemzeti együttműködést”, és csak az a lehetőség nyitott előttük, hogy megrongált épületeikre kifüggeszthetik Orbán Viktor nyilatkozatát. A Nyilatkozat „visszalő” A debreceni szocialisták a Nyilatkozattal kezükben bírálták a várost irányító Fideszt. Debrecen közgyűlése ugyanis csütörtökön dönt az MSZP frakciójának helyi népszavazási kezdeményezéséről: arról, hogy a nagyerdei gyógyfürdő és a nagyerdei stadion fejlesztése csak a jelenlegi telekhatárok között vagy azon túlterjeszkedve valósuljon-e meg. A szocialisták szerint elfogadhatatlan, hogy a gyógyfürdő fejlesztése miatt a nagyerdei közpark egy 1,84 hektáros területét körbekerítsék, de a stadion fejlesztése kapcsán sem tartanák kívánatosnak semmilyen védett terület körbekerítését. Nincs sok ideje hátra? Zsíros Zsolt debreceni MSZP-s politikus úgy fogalmazott: „Itt az ideje, hogy a Fidesz bizonyítsa, nem csupán akkor emlegetik a szavazóikat, amikor arra van szükségük, hogy a szavazófülkékhez járuljanak.” Beszéde közben végig kezében tartotta a jövő héten a debreceni városházán is kifüggesztésre kerülő Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát. A Nyilatkozat ugyanakkor lehet, hogy csak néhány hónapig lesz látható. Orbán Viktor ugyanis csütörtökön azt nyilatkozta, tavaszra kész lesz az új Alkotmány preambulu- ma, amely „össze fogja foglalni azokat az értékeket, amelyek összekötnek bennünket, amelyek világossá teszik az államigazgatásban dolgozók számára, hogy milyen értékek mentén kell érintkezniük a választópolgárokkal, hogy kell ellátni a munkájukat”. Amint ez megszületik, a mostani nyilatkozat okafogyottá válik - mutatott rá a kormányfő. Vagyis nem árt igyekezni valamelyikközintézménybe annak, aki még Nyilatkozatot akar látni. KOMMENTÁR Liberális pártok NAGY ANDRÁS Érdekes interjút közölt a héten az egyik szlovák internetes portál Pavol Ruskóval, a Markíza volt igazgatójával, az azóta eltűnt liberális ANO párt elnökével. Rusko leginkább arról beszélt, hogy az előző jobboldali kormánykoalícióban miként készítették ki pártj át a többiek, s szerinte miért is vár ugyanilyenjövő a Richard Sulik vezette SAS-re is, ha nem vigyáz eléggé. Bár Rusko nagyon egyoldalúan vázolta az akkori eseményeket, sajátmagátavilágtalánlegtisztábbpolitikusánakbeállítva, azértvoltvalamialapjaamondandójának.Arrólis beszélt, hogy 2002-ben, a kormány megalakításánál ő és párttársai a többiekhez képest újoncok voltak apolitikában, így gyakran összefogtak ellenük amaz hárman. Most 2010-et írunk, ugyanazok a jobboldali politiku- sokkerülnekösszeújra egy fiatal liberális párttal, s Rusko szerintújra halálos lehet az ölelés. Az, hogy avolt média mágnás mennyire nem bízik voltkoalíciós partnereiben, az ő magánügye, de valóban érdemes elgondolkodni azon, mekkora a különbségaz ANO és az SAS között. Az ANO-t Rusko azért hozta létre, hogy a Markízával elért mé- diahatalmatpolitikaivákonvertálja. Bár az SAS is egy médium segítségével nőtt meg oly gyorsan, de itt az Internet volt a közeg, mely a legdemokratikusabb, s egyben még pénz sem kell hozzá. Az ANO és az SAS is csak a liberalizmus gazdasági filozófiáját vallotta, illetve vallja sajátjának, az emberi jogok, a másság tisztelete, a szegények támogatása csakkoloncmindkettejükszámára,eztmu- tatta az is, milyenkönnyedénszabadultmeglegfontosabbnak tartott témáitól a Sulik vezette párt. Ugyanígy van ez a szakemberek hiányával is, hiszen 2002-ben az ANO-ban sem találtak minden posztra megfelelő minisztert, és ilyen gondokkal küzd most az SAS is. így eshetett meg az a kellemetlen ügy is Sulíkékkal, hogy az egyik leendő miniszterüket nem akarta elfogadni a miniszterelnök-jelölt, mert annyira nyilvánvaló a hozzá nem értése. Az SAS legnagyobb problémája valószínűleg az lesz, hogyan ne veszítse el az arcát a másikhárom koalíciós párttal szemben, s hogyan tudja majd azokat a témákat folyamatosan bevinni a közbeszédbe és a politikába, melyeket csak az SAS-szel azonosítanak majd.AKDHés az SDKÚ szavazói bázisa stabil, s a HÍD ha nem rontja el a nemzetiségi témát, s emellett szakmaiságot is képvisel majd, simán átveszi az MKP mostani szavazóinak is egy részét, s nem veszíti el a sajátjait. Az SAS-nek viszont arra kell folyamatosan ügyelnie, hogy vezetői ne használódjanak el a mindennapos hatalomgyakorlásban. Richard Sulik ugyanis parlamenti elnökként mégsem írhat mindennap blo- got, ahogy ezt eddigtette. Az MKP válaszút előtt TOKÁR GÉZA Szombaton új elnökséget választ az MKP. Csáky Pál helyébe nagy valószínűséggel új politikus lép, kevésbé ismert arcok tűnhetnek fel a közvetlen vezetésben. Az MKP kritikusaiapártvergődésénekújabb felvonására számítanak, a rajongók pedig óvatos optimizmussal tekintenek a rendkívüli kongresszus elébe. Némi bizakodásra azért van okuk, hiszen- kis túlzással- rosszabb egyszerűen nem történhet a párttal, mint ami jelenleg folyik a vezetésben. Az MKP jövője nem annyira borús, mint gondolni lehetne, a párt alapjai a katasztrofális választások után is egyben maradtak. Hiába nyilatkozta valamilyen érthetetlenmegfontolásból CsákyPál, hogy ave- reség után sokan átléphetnek a Hídba, a helyi alapszervezetek legfeljebb meggyengülnek, de nem vesznekel. Bugárékkormánypozíciója megerősíti a Hidat a helyi önkormányzatokban, de ez nem azt jelenti, hogy az MKP egyszer s mindenkorra eltűnik. Van mire építenie. Az már egy másik kérdés, hogymennyire minőségi az alapanyag. Szokás rámutatni arra, hogy az elnökség lecserélése nem fogja megoldani a párt gondj ait, a hiba a régiókban van: teljes, a falusi és városi alapszervezetekre is kiterjedő tisztújításra van szükség. Ez igaz, de ezt a problémát pont nem a pártvezetés fogja megoldani. A rossz regionális politikusokat nem az elnökségnek kell leváltania, hanem a választóknakkellmegbüntetniükazzal, hogy nem szavaznak rájuk. A Híd feltűnése ebből a szempontból nem átok, hanem inkább áldás - azt jelenti, lesz alternatívájuk a helyi kiskirályoknak, akikre csak jobb híj án adták voksukat a szavazók. Mit tehet az MKP-ért az új elnökség? Azonnali változást hozhat a kommunikációban, jelenleg ez a párt leggyengébb pontja. A választások idején Csákyéknak nem volt pozitív üzenetük a választók felé - célok és program helyett ellenségekről beszéltek, és indoklás nélküli hűséget követeltek. A kommunikációra és párbeszédre képtelen régi gárdának kell most átadnia a helyét valakinek, aki ismét megpróbálhatja, hogy széles körben szimpatikussá tegye az MKP-t. A választók szeretnék tudni, mit kínál neldk a párt. Megoldásokra és alternatívákra van szükség, el kell gondolkodni azon, mit ajánlhat az MKP, amit a többi párt nem. Tisztázni kell nyilvánosan is, hogy a jelenlegi politikai rendszerben ki a párt szövetségese, és ki az ellenlábasa. Egyszerűbben megfogalmazva: nyitni kell az ötletekkel a választók felé, partnerként kell kezelni a szavazókat, nem pedig lenézni őket. Van persze egy másik lehetséges forgatókönyv is. Elképzelhető, hogy minden marad a régiben. A problémákat a szőnyeg alá söprik, a négy és fél százalékos választási vereséget ráfogják majd a rosszakarókra, Bugárra, az asszimilációra. Idővel pedig fokozatosan kibővül az ellenségek listája, mert mindig lesz kit hibáztatni a kudarcokért. Már csak az a kérdés, ki szavazna egy ilyen pártra. Még a négy százaléknál is kevesebben.
